Elmélkedés a Család évében CIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIII.



Isten a győztes mindenkor.



Az izraelita tábor tehát felserkent, és az éjszaka leple alatt menekülni kezdett. Törzsenként léptek a kőfal szerűen meredező vízfalak közé, hogy az egész nép apraja-nagyja rendben átérjen a tenger másik partjára, Sínai félszigetre. Látták is, hogy vezénylő felhőoszlopuk-feléjük ad nappali világítást, a másik fele viszont sötét, és azt a hamis nyugalmat ébreszti az egyiptomi seregre, hogy teljes biztonsággal alhatnak egyet, mert rabszolgáik előtt ott hullámzik a mély tenger, menekülni tehát nem tudnak előlük, mögöttük pedig uraik töméntelen hadereje zárja a visszautat. Ráérnek tehát kipihenni magukat. Amikor viszont hasadni kezdett a hajnal, felriasztották a katonákat, az izraeliták már ott szorongtak a túlsó parton. Nagyon féltek, mert az ő menekülő tengeri útjuk száraz átkelést biztosíthat az egyiptomiak számára is. El is kezdődött a lovasság rohama, amikor a hajnali fényben felszállt az izraelitákat vezető felhőoszlop, és a katonaság rádöbbent, hogy a fogolynak képzelt volt rabszolgák nincsenek sehol. Illetőleg észrevették a folyosót a tengerben, és az a szemüket rávillantotta a túlsó oldalon szorongó izraelitákra. Az első dühroham után azonnal készen állt az újabb haditerv: „Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: A fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: Fussunk Izrael elől. Mert az Úr harcol érettük ellenünk! De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra! Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.”(Kiv 14,23-31)