Elmélkedés a Család évében CI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CI.



Végül is kié az igazi hatalom?



Amikor a fáraó felocsúdott Isten tízedik csapása után, és megint úrrá lett rajta a gőg, így beszélt az őt szolgai módon tisztelő főembereihez. Izrael fiai úgy gondolkodnak, hogy az ő Istenük győzedelmeskedett felettem. Kivezette őket a pusztába. Ők azonban csapdába estek: „Ekkor a fáraó ezt mondja majd Izrael fiairól: Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta”.(Kiv 14,3) Isten népének felfedi a fáraó hamis okoskodását: „Én pedig megkeményítem szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr”.(4) Mivel Isten pontosan tudta az egyiptomiak terveit, le is íratta azokat Mózessel: „Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt? Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő tá borban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harci szekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben”. (5-9)