Nivertai Szent Dániel

Szent Dániel 

hitvalló

Dániel először Niverta sziget elöljárója volt, közel Gibraltárhoz. A tengeri hajózás következtében nagy gazdagságot halmozott fel magának. Mivel keresztény nevelést kapott, előbbre helyezte a pénz szolgálatának Isten szolgálatát. Hatalmát és gazdagságát gyermekeire ruházta, elment Rómába és ott szerzetessé lett. Rómából Konstantinápolyba és Jeruzsálembe ment. Ott felvette az angyali rendet István névvel. Ott kellemetlenségeket is el kellett viselnie a szaracénoktól. Ezután Egyiptomba ment. Ott megkötözték, és börtönbe vetették, ahol 6 hónapig szenvedett, Ezután az egyiptomi Amirába vitték, és megbilincselve hittagadásra akarták kényszeríteni. Állhatatossága miatt újabb kínzásokat szenvedett el. Ezek közben adta vissza lelkét Istennek a X. században.

Erdő Péter: A Krisztusra várásban egyszerre van jelen a félelem és a remény

Erdő Péter: A Krisztusra várásban egyszerre van jelen a félelem és a remény

A Krisztusra várásban egyszerre van jelen a félelem és a remény – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az M1 aktuális csatornán szombaton.

Erdő Péter kiemelte: élete végén, a halál pillanatában minden ember külön-külön, a történelem végén pedig az egész emberiség találkozik majd Krisztussal. A végesség gondolata természetesen félelmet kelt, ugyanakkor a hívő ember várja is ezt a találkozást.

A Biblia szerint a végső találkozáskor Jézus lesz az ítélőbíró, és a „kapcsolatunk vele az igazi mérce” – mondta, hozzátéve: Jézus azt mondja, hogy „amit egynek tettetek a legkisebbek közül, azt nekem tettétek”.

Ezért amikor a karácsonyi készülődésben szükséget szenvedő embertársainkkal törődünk, velük találkozunk, bennük is Krisztust látjuk, és ezzel is a történelem végpontjára készülünk – fogalmazott a bíboros.

Elmondta, hogy karácsonykor – ahogy minden évben, úgy idén is – ellátogat hallássérültekhez, látássérültekhez, a Katolikus Karitász akciójában pedig ajándékot oszt rászoruló gyerekeknek.

„Az emberi találkozásokból álló füzérben éljük meg a Krisztussal való találkozást” – mutatott rá, hozzátéve, hogy az ajándékozáson túl fontos azt is kifejezni, hogy „közösségben érezzük magunkat embertársainkkal”.

Kitért arra is, a 80. születésnapját ünneplő Ferenc pápát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és ő maga külön is köszöntötte. Megjegyezte, hogy ez egy gyönyörű évforduló, ugyanakkor a pápán egyáltalán nem látszik a kora.

Adventi kalendárium 21.

Adventi kalendárium – 2016. december 17.

Idei adventi kalendáriumunkban a szeptember elején szentté avatott Teréz anya gondolatait idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését, készüljünk az ünnepre Kalkuttai Szent Teréz anyával!

„Mindig sok a munkánk. Kórházaink, halottasházaink mindig tele vannak. Amikor elkezdtük a mindennapi szentségimádást, Krisztus iránti szeretetünk sokkal bensőségesebbé, egymás iránti szeretetünk megértőbbé, a szegények iránti szeretetünk együttérzőbbé vált, és a hivatások száma megkétszereződött.”

(Forrás: YOUCAT – A katolikus egyház ifjúsági katekizmusa, ford. Kerényi Dénes, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013)

Teremtő és megváltó Istenünk, akinek akaratából a Szűzanya méhében testet öltött az örök Ige, méltasd figyelemre kérésünket. Engedd, hogy egyszülött Fiad, aki emberi életünket vállalta, adjon részt nekünk isteni életéből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Advent 3. hét szombat

Advent 3. hét szombat

A mai Evangéliumban Jézus családfáját olvassuk, melyben Ábrahámtól Dávidon át Józsefig felsorakoznak Isten meghitt barátai és hűséges szolgái, pátriárkák és királyok, és még több ismeretlen szereplő, hogy annak színre lépését készítsék elő, akiért az egész világ teremtetett. Ez a családfa ugyanakkor különbözik az uralkodói nemzetségtábláktól, mert az itt felsorolt személyeket a testnél és vérnél is jobban az köti össze, hogy mind Isten akaratának hordozói és teljesítői, s ezért ennek az isteni akaratnak a jóvoltából örökké élnek. Az, hogy Józsefnél meg is szakad a természetes leszármazási sor, még inkább nyilvánvalóvá teszi Isten csodálatos művét, mely a természetre épít, de azt hatalmasan felül is múlja. Ez az a lelki családfa, mely örökké zöldell és új hajtásokat hoz, s amelyre ha ráoltódunk, mi magunk is élő ággá, gyümölcsöt érlelő fává leszünk.

A mai nappal egyben az adventi előkészület utolsó hetébe is léptünk. Felfokozódó vágyakozásunk kifejezői az esti zsolozsmában felhangzó Ó-antifónák, melyek sűrítve tartalmazzák az Ószövetség Jézusra vonatkoztatott szebbnél szebb képeit, s új meg új néven nevezve kérlelik az Eljövendőt, hogy jöjjön és szabadítsa meg népét.

A mai nap Ó-antifónája így szól: „Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől a másikig erősen átfogod s szelíden el is rendezed: jöjj el, s mutasd meg nékünk az okosság útját!” Ó, Jézus Krisztus, örök Bölcsesség! Micsoda öröm felfedezni, hogy az Ószövetség messiási jövendölései, a homályos, önmagukban értelmezhetetlen kijelentések Benned mind elnyerik értelmüket! Az eddig külön futó szálak most egyetlen közös pontban találkoznak, s innentől már nincs több szál, csak egyetlenegy, melyre felfűződik az egész üdvösségtörténet, átfogva az egész történelmet Ábrahámtól az utolsó napig. Kérünk, hogy Te, akiben az erő együtt jár a végtelen gyöngédséggel és szelídséggel, Szentlelked erejével vezesd szívünket igazi bölcsességre, s hogy a teremtés sóvárgó vágyakozása végre beteljesedjék, jöjj el közénk, és üdvözíts bennünket!

 

Konstantinápolyi Szent Teofánia

Szent Teofánia 

császárnő

Konstantinápolyban született császári családból. Szülei: Konstantin és Anna sokáig gyermektelenek voltak. Hatéves korában megtanult olvasni, és megtanult minden jó dolgot. Felnőve, Bölcs Leó trónörökösnek lett felesége. Egy püspök rágalmai folytán mindkettőjüket börtönbe vetette az uralkodó és erős őrizet alá helyezte. Három éven keresztül szenvedtek így. Szabadulásuk után Teofánia nem törődött semmi világi gazdagsággal, testének ékesítésével, hanem igen egyszerű életet élt. Mindenkivel a legnagyobb szeretetben és békében élt. Testét böjtökkel és önmegtagadással sanyargatta. Emiatt teste elgyengült, de lelke erős maradt. Amikor érezte halála közelségét, mindenkit magához hívott és elbúcsúzott tőlük. Erényes élet után halt meg 892-ban.