Advent 3. hét csütörtök

Advent 3. hét csütörtök

Más a helyiértéke az emberi nagyságnak az asszonyok szülöttei között, és más a menny szülöttei között. Kétféle viszonyítási rendszer, kétféle világrend, kétféle szövetség szerepel itt egymás mellett. Keresztelő János az utolsó próféta, az Ószövetség utolsó nagy formátumú alakja, sőt a legnagyobb, mert láthatta és bemutathatta a világnak azt, akire ezredéveken át vártak: Jézus Krisztust, az új és örök szövetség szerzőjét. Az Ószövetségben még csak ígéret volt ez a szövetség, ez a mindennél erősebb és bensőségesebb kötelék Isten és ember között, még csak képek és árnyak látszottak belőle az adventi ég óriás vetítővásznán, most azonban – ki jósolhatta volna meg ezt így előre, kinek lett volna róla fogalma egyáltalán? – a második isteni személy megtestesülése által az isteni és emberi természet örökre egyesült. Ezzel új világrend vette kezdetét, beköszöntött Isten országa, megkezdődött az ember mennyei élete a földön.

Ugyanakkor nincs jogunk lenézni Keresztelő Jánost, amiért mi „magasabb szinten” állunk, mint ő. Tanúságtétele: szigorú élete, élesen fogalmazó, állásfoglalásra kényszerítő fellépése, megalkuvást nem ismerő állhatatossága ma, az Újszövetség napjaiban is aktuális. Ma is készíti az Úr útját a szívekben, mert bár az idők teljességében élünk, előttünk áll még a végső Úrjövet.

Urunk, hálát adunk Neked, mert hasonlíthatatlanul többet kaptunk Tőled kegyelemben és tudásban, mint a Keresztelő vagy bárki más az Ószövetség nagyjai közül, de szégyenkeznünk is kell, mert attól a méltóságtól, melyben szent Fiad által részesültünk, életvitelünk messze elmarad. János vére hullatásával tanúskodott a Messiásról, akit látott ugyan, de nem értett, mi pedig, akik Jézus Krisztusba oltva megkaptuk a kinyilatkoztatás teljességét és az isteni életet, a test és vér harcát is oly lagymatagon vívjuk meg érte. Kérünk, ne engedd, hogy meghiúsítsuk önmagunkban a Te szándékodat, hanem újítsd meg és tedd teljessé bennünk a kegyelmi életet.