OFFIDAI BOLDOG KONRÁD

OFFIDAI BOLDOG KONRÁD

 (1241-1306) 

December 12.

Jámbor és istenfélő szülők gyermeke. Már 14 éves korában jelentkezett ferencesnek. Nem kérte, hogy a klerikusok közé sorolják, elöljárói akaratából mégis pap lett és kiváló szónok. Marka (ma Marche) tartományban, mely határos Umbriával, akkor még elevenen élt Szent Ferenc emléke, még éltek az első társak: Egyed, Leó, Masseo. Ilyen körülmények között Konrád Szent Ferencnek oly hűséges követőjévé lett, hogy második Ferencnek nevezték. Különösen imádságos lelkületben, alázatban és önsanyargatásban utánozta szeráfi atyját. Olyan évtizedekben élt, amikor a Fioretti bájos legendái, történetei először szájról szájra, majd írásban kezdtek ismeretessé válni. O maga is három fejezetben szerepel: a 42-ben, ahol azt olvassuk, hogy azt a kegyet kérte a Szűzanyától, hogy miként Simeon, o is karjába vehesse a kisded Jézust. Kérését a Boldogságos Szűz teljesítette: Konrád karjába vehette a gyermek Jézust. Az eset szemtanúja Péter testvér, akitől Konrád titoktartást kér. Buzgó imájával kiszabadítja a tisztítóhelyről egy fiatalon elhunyt rendtársa lelkét (43. f.); a két jóbarát, Konrád és Péter megegyeznek, hogy minden kegyelmi adományról, melyben részesülnek, tájékoztatják egymást. Ok a márkai tartomány fénylő csillagai (44. f.). Konrád az egyre növekvő tisztelet elől igyekszik menekülni: félreeső kolostorokban tartózkodik. Egy apostoli útja alkalmával Bastiában hal meg 1306. dec. 12-én 65 éves korában. VII. Piusz pápa (1800-1823) avatta boldoggá.

Idézet a Fioretti 42. fejezetéből:

„Hajdan az ankonai Marka tartományát, mint az égbolton a csillagok, jámbor életű barátok ékesítették, akik az égitestekhez hasonlóan beragyogták és feldíszítették példájukkal és tanításukkal Szent Ferenc rendjét és az egész világot... Ilyenek: az öreg Lucido testvér..., egy másik: Bentivoglia..., Péter... Ennek a jámbor Péter testvérnek idejében élt az offidai Konrád testvér.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Konrádot Szent Ferenc hű követőjévé és buzgó igehirdetővé
tetted. Közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor részesei
legyünk örök dicsőségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről

Huszonöt ortodox rabbi adta ki december 3-án azt a nyilatkozatot, amelyben a keresztény-zsidó párbeszédet szorgalmazzák, elismerve a kereszténység értékeit. A hírről a Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége is tájékoztatott.

Az angol nyelvű nyilatkozatot az izraeli Center for Jewish-Christian Understanding and Cooperation (CJCUC) oldalán tették közzé, amelyet abból a célból hoztak létre, hogy megteremtsék a kereszténység és a zsidó vallás közötti, elsősorban teológiai tanulmányokon alapuló párbeszéd lehetőségét. Az intézet alapító szándékában megfogalmazza, hogy a párbeszédet a közös bibliai hagyomány teszi mindenek előtt szükségessé, amelyből kölcsönös tisztelet fakadhat egymás iránt.

A most megszületett nyilatkkozatot huszonöt vezető rabbi írta alá az Egyesült Államokból, Európából és Izraelből, arra hívva több ortodox zsidó vezetőt, hogy csatlakozzanak a dokumentumhoz aláírásukkal.

„A nyilatkozat igazi jelentősége abban áll, hogy testvéri kapcsolatra törekszik zsidó és keresztény vallási vezetők között, miközben elismeri a keresztény hit pozitív teológiai státuszát. Zsidók és keresztények feladata, hogy az alapvető erkölcsi értékeket közvetítsék a világban” – nyilatkozta Shlomo Riskin rabbi, a nyilatkozat megszületésének egyik kezdeményezője, a CJCUC alapítója, az izraeli rabbinátus tagja, Efrat főrabbija. Bár a nyilatkozat nem tekinthető közvetlen válaszként az egyház 1965-ben kiadott „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozatára, a „Mennyei atyánk akaratát teljesítve” címet viselő dokumentum a kereszténységnek a zsidó szövetség örök voltát elfogadó hozzáállásából született meg, valamint annak is köszönhető, hogy a keresztény vezetők kifejezték tiszteletüket a zsidóság felé az elmúlt évek nemzetközi párbeszédében.

„Zsidó gondolkodók már korábban is megfogalmaztak a zsidó-keresztény párbeszédre vonatkozó nyilatkozatokat, mint például Dabru Emet 2000-ben, de kevés ortodox rabbi tudott mit kezdeni az azokban felmerülő teológiai és gyakorlati felhívásokkal a saját vallási tardíció fényében. A jelenlegi nyilatkozat annyiban lehet átütő, hogy a világ különböző pontjain lévő zsidó közösségek befolyásos vezetői elismerték, hogy a judaizmus és a kereszténység teológiailag nem állnak harcban egymással a végsőkig, és hogy a két vallásnak több közös gyökere van spirituálisan és a gyakorlati életben is. A mi „mérgezett” történelmi múltunkban ez a lépés példa nélkül való” – mondta Eugen Korn rabbi, a CJCUC akadémiai vezetője.

A nyilatkozat hivatkozik korábbi hivatalos rabbinikus nézőpontokra is, hogy igazolja a kereszténységgel való együttműködést és a keresztény vallás elismerését. „Megértettük, hogy a hagyományos judaizmuson belül van helye annak, hogy úgy tekintsünk a kereszténységre, mint Isten emberiségre vonatkozó szövetségi tervének részére, mintegy a judaizmusból fejlődött vallásra, amely Isten akarata szerint való” – nyilatkozta Irving Greenberg rabbi, aki a keresztény-zsidó párbeszéd elkötelezett teológusa.

David Rosen jeruzsálemi rabbi, az amerikai zsidó szövetség vallásközi kapcsolatokért felelős nemzetközi igazgatója hozzátette, hogy „Ahhoz, hogy foglalakozni tudjunk az előttünk álló kihívásokkal, úgy mint a radikális szekularizmus támadása, a vallási szélsőségesség és a morális relativizmus, szükséges, hogy együtt tudjunk működni.”

Az alábbiakban a nyilatkozat teljes terjedelmében olvasható

Mennyei atyánk akaratát teljesítve:

Egy zsidó–keresztény partnerség felé

Csaknem kétezer éves kölcsönös ellenségeskedés és elidegenülés után, mi, Ortodox Rabbik, izraeli, amerikai és európai közösségek, intézmények és szemináriumok vezetői felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget. Keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával Mennyei Atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. Zsidóknak és keresztényeknek partnerként közösen kell korunk erkölcsi kihívásaira választ adniuk.

1. A Soá 70 éve ért véget. Ez volt a zsidók évszázados megvetésének, elnyomásának és elutasításának – és így a zsidók és a keresztények között kialakult ellenséges viszonynak – borzalmas tetőfoka. Visszatekintve ma már világos, hogy a képtelenség e megvetés legyűrésére és az emberiség javát szolgáló konstruktív párbeszéd kialakítására megtépázta az antiszemitizmus gonosz erőivel szembeni ellenállás képességét, így a földet gyilkosság és népirtás árasztotta el.

2. Felismerjük, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház tanításai a zsidó vallásról alapjaiban és végérvényesen megváltoztak. A Nostra aetate  50 évvel ezelőtti kihirdetése a kiengesztelés folyamatát indította el közösségeink között. A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik I-ten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. II. János Pál pápa „idősebb testvéreinknek”, XVI. Benedek pápa pedig „hitbeli atyáinknak” nevezte a zsidókat. Ezen alapokból kiindulva, katolikus és más keresztény egyházi vezetők őszinte párbeszédet kezdeményeztek a zsidókkal, mely az elmúlt öt évtizedben fokozatosan bontakozott ki. Nagyra becsüljük, hogy az egyház megerősítette: Izrael egyedülálló helyet foglal el a szent történelemben és a világ eljövendő megváltásában. Ma a zsidók megannyi kereszténytől őszinte szeretetet és tiszteletet tapasztalnak, ami a párbeszédre való törekvésben, találkozók és konferenciák formájában nyilvánul meg szerte a világon.

3. Ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette[1] , mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.  I-ten a zsidó és a keresztény vallás elválasztásával a hitben erősen különböző partnereket szándékozott létrehozni, s nem ellenségeket teremteni. Jacob Emden rabbi írta: „Jézus kétszeres jóságot hozott a földre. Egyrészről fejedelmien megerősítette Mózes Tóráját – s egyetlen Bölcs sem beszélt határozottabban a Tóra megváltoztathatatlan voltáról. Másrészről Jézus eltörölte a nemzetek bálványait és kötelezte őket Noé hét parancsolatának betartására; erkölcsi jellemvonásokkal erősítette meg őket, hogy különbül viselkedjenek, mint a mező állatai. A keresztények őszintén I-tenért cselekvő gyülekezetek, melyek fennmaradnak; szándékaik igazak, s jutalmuk nem marad el.”[2]

4. Samson Raphael Hirsch rabbi arra tanított minket, hogy „a keresztények elfogadták a Zsidó Biblia ótestamentumi részét, mint az i-teni kinyilatkoztatás könyvét. Ahogy azt a Biblia hirdeti, a keresztények megvallják hitüket a menny és a föld I-tenében és elismerik az i-teni gondviselés korlátlan (egyedülálló) uralmát.”[3] Most, hogy a keresztény egyház elismerte I-ten és Izrael örök szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ megjavításában. Tehetjük ezt félelmek nélkül, hogy eme kijelentésünket hittérítő szándékkal kihasználnák. Ahogy azt a Shear Yashuv Cohen rabbi vezetése alatt álló, Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő bizottság kijelentette: „Többé nem ellenségek vagyunk, hanem egyértelműen partnerek az emberiség túléléséhez és jólétéhez szükséges alapvető erkölcsi értékek hirdetésében.”[4] Egyikünk sem tudja I-ten küldetését egyedül véghezvinni ebben a világban.

5. Zsidóknak és keresztényeknek egyaránt szövetség által megpecsételt küldetése a világ tökéletesítése a Mindenható egyeduralma alatt, hogy az egész emberiség az Ő nevéért kiáltson, s az utálatosságok eltöröltessenek a földön. Megértjük mindkét oldal tétovázását abban, hogy elismerjék ezt az igazságot, s felszólítjuk közösségeinket, hogy a bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat érdekében próbálják meg félelmeiket legyőzni. Hirsch rabbi azt is tanította, hogy a Talmud a keresztényeket „ember és ember közötti kötelességek tekintetében a zsidókkal egy szintre helyezte. Nemcsak az igazságosságot célzó kötelességek érvényesek irányukban és javukra, de a cselekvő, testvéries emberi szeretet parancsa is.” A múltban a keresztények és zsidók kapcsolatát gyakran Ézsau és Jákob ellenséges viszonyán keresztül szemlélték. Mégis Naftali Zvi Berliner rabbi (Netziv) már a 19. század végén megértette, hogy a zsidókat és a keresztényeket I-ten szerető partnereknek szánta: „Az elkövetkezendőkben, mikor a tiszta szellem által vezérelve Ézsau gyermekei elismerik Izrael népét és a zsidó nemzet érdemeit, akkor mi is késztetést érzünk majd arra, hogy Ézsauban testvérünket ismerjük fel.”[5]

6. Bennünket, zsidókat és keresztényeket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt: Ábrahám erkölcsi egyistenhite; a menny és a föld egyetlen Teremtőjével való kapcsolatunk – aki szeret és óv mindnyájunkat –, a Szent Zsidó Iratok, valamint a hagyomány kötelékébe, az élet értékeibe, a családba, az együtt érző becsületességbe, az igazságosságba, az elidegeníthetetlen szabadságba, az univerzális szeretetbe és az eljövendő világbékébe vetett hitünk. Moses Rivkis rabbi (Be’er Hagoleh) megerősíti mindezt és azt írta: „a Bölcsek csak napjaik bálványimádóira hivatkoztak, akik nem hittek a világ teremtésében, a kivonulásban, I-ten csodálatos cselekedeteiben és a törvény i-teni eredetében. Ezzel ellentétben azon nemzetek, melyek között szétszórattunk, hisznek a vallás összes ezen alaptételeiben.”[6]

7. Partneri kapcsolatunk nem próbálja meg minimalizálni közösségeink és a két vallás különbözőségeit. Abban hiszünk, hogy I-ten megannyi küldött által fedi fel igazságát, ugyanakkor megerősítjük minden ember I-tennel szembeni alapvető erkölcsi kötelességeit, amelyet a zsidó vallás mindig is hirdetett Noé egyetemes törvényei által.

8. I-ten mintájára a zsidóknak és a keresztényeknek példát kell mutatniuk szolgálatról, feltétel nélküli szeretetről és szentségről. Mindannyian I-ten szent képmására teremtettünk, s mi zsidók és keresztények azáltal maradunk hűek a szövetséghez, hogy közösen vállalunk aktív szerepet a világ megváltásában.

Rabbi Jehoshua Ahrens (Németország)

Rabbi Marc Angel (Egyesült Államok)
Rabbi Isak Asiel (Szerbia főrabbija)
Rabbi David Bigman (Izrael)
Rabbi David Bollag (Svájc)
Rabbi David Brodman (Izrael)
Rabbi Natan Lopez Cardozo (Izrael)
Rabbi Kotel Dadon (Horvátország főrabbija)
Rav Yehudah Gilad (Izrael)
Rabbi Alon Goshen-Gottstein (Izrael)
Rabbi Irving Greenberg (Egyesült Államok)
Rabbi Marc Raphael Guedj (Svájc)
Rabbi Eugene Korn (Izrael)
Rabbi Daniel Landes (Izrael)
Rabbi Benjamin Lau (Izrael)
Rabbi Simon Livson (Finnország főrabbija)
Rabbi Asher Lopatin (Egyesült Államok)
Rabbi Shlomo Riskin (Izrael)
Rabbi David Rosen (Izrael)
Rabbi Naftali Rothenberg (Izrael)
Rabbi Hanan Schlesinger (Izrael)
Rabbi Shmuel Sirat (Franciaország)
Rabbi Daniel Sperber (Izrael)
Rabbi Jeremiah Wohlberg (Egyesült Államok)
Rabbi Alan Yuter (Izrael)

Az Irgalmasság Éve 14.

A „Szent” mint fogalom

„A liturgia háromszor Szentnek hirdeti Istent, egyedül szentnek Krisztust, megünnepli a szenteket. Mi is beszélünk szent evangéliumról, húsvéti szent időről; és az a hivatásunk, hogy szentek legyünk. A szentség tehát összetett valóság, amely Isten misztériumát érinti, de ugyanakkor kapcsolata van a kultusszal és az erkölccsel, magában foglalja a megszentelt és a tiszta fogalmát, de túl is haladja azokat. Úgy tűnik, hogy a megközelíthetetlen Isten számára van fenntartva, mégis állandóan a teremtményeknek is jelzője” (Biblikus Teológiai Szótár, 1184). Így is fogalmazhatnánk: Isten szent, mert léte teremtetlen és végtelen, de szent az is, aki vagy ami közvetlenül hozzá tartozik. Szoktuk így is említeni: más, mint az egyszerű, a profán, a közönséges.Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást abib hónapra rendelte Isten, ami a kalászok hónapját jelölte. Nyilván ekkor jelentek meg a búzakalászok a növény szárán. A fogságból való szabadulás után Niszán lett a neve.„Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos házzal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét Tartsátok a hónap 14. napjáig. Akkor Izrael egész közösségének gyülekezete a két este között vágja le. Vegyenek a bárány véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve — még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el.Ne egyetek belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt” (Kiv 12,1-9) Ez a bárány előképe volt a Megváltó Jézusnak, aki majd 1250+33 év múlva pontosan ugyanígy költi el a bárányvacsorát tanítványaival együtt, de a bárányt egészen elfogyasztva és a kovásztalan kenyérből is fogyasztva ízlés szerint, a maradék kenyérből egyet kezébe vett, és azt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22,19b-20) Ez volt az isteni irgalmasság csúcspontja.

Advent 2. hete szombat

Advent 2. hete szombat
Sir 48,1-4. 9-11 Mt 17,10-13
„Keljetek föl és ne féljetek”

Jézus hirdette, hogy Ő az Atya akaratából azért jött el most, mert a megváltásnak meg kell történnie. Azt is hirdette, hogy ezt a szenvedő eljövetelt követi majd a dicsőséges eljövet, amikor mindenek győztes királyaként lép az Úr a földre. Mivel az apostolok kortársaikkal együtt arról ábrándoztak, hogy Jézus előbb-utóbb visszaállítja Zsidó országot a régen elképzelt módon, vagyis megmenti az állandó adófizető szolgaságból, legyőzi utolsó rabtartóját, Rómát, és a világ urává teszi Dávid utódait. Jézus háromszor is megjövendölte, hogy a zsidó nép vezetőitől el kell szenvednie a gyalázatos kereszthalált, azért nehezen nyugodtak bele, miért nem veszi előre isteni hatalmát. Különösen nehezükre esett újra hallani Jézus megnyilatkozását, amikor a dicsőség hegyéről ballagtak lefelé. Ott fent a három szemtanú, Péter, Jakab és János szemeláttára felöltötte Jézus isteni dicsőségét: „Ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter akkor azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok." (Iz 42,1. MTörv 18,15);(Mt 17,2-5) a tanítványok ezt hallván igen megrémültek. Arccal a földre estek, nem mertek fölnézni, mígnem Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és így szólt: „Ne féljetek!" (7) A tanítványok zavartan körülnéztek, de Jézuson kívül nem láttak senki mást. Viszont kaptak még egy tilalmat is: „Senkinek ne beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad". (9)Szegény három főapostol! Reménykednek, hogy Jézus nem meghal, hanem megdicsőül. A pokol tornácáról feljön az írásokból jól ismert két ószövetségi vezető, Mózes és Illés. Tanúsítják, hogy Mesterük az, akinek megismerték: Isten Fia. Az Atya ismét szól, mint három éve a Jordán partján. Jézus dicsőségben ragyog. Ő látják. Építenének nekik sátrakat. Minden készen lenne a dicsőséges hatalomátvételhez. Aztán minden eltűnik. Jézus ugyan ott marad, de megtiltja, hogy feltámadása előtt szóljanak erről a nagy élményről. Nem értik, ha Jézusban mindez a nagy dicsőség benne feszül, akkor miért kell újra elrejtenie, miért jön elő megint a kereszthalál és utána a feltámadás?Mi már még többet tudunk Jézus Egyházának dicsőséges vértanúiról, akik gyenge emberekként Uruk nyomában arattak fényes diadalt a halálon, kétezer év történelme annyira egyértelmű, hogy Jézus legyőzhetetlen, mégis annyi a konfliktus, az Egyházat szétszaggatták, Európa fényes keresztény történelme lassan megsemmisül, hazánkban is mintha az utóbbi hatvan év diadalmenetben gyalogolt végig a magyar kereszténység hátán.. Jézus pedig tűri mindezt. Próbáljuk földre szorult arcunkat mi is felemelni! Elég, ha magát Jézust csak az Oltáriszentségben megnézzük újra meg újra. Most is azt mondja, ha csak általam is: Keljetek föl és ne féljetek!

ARBELAI SZENT ITALA

Szent Akepszim és Itala vértanúk

Mindketten Perzsiából származtak, ott is szenvedtek vértanúságot. Akepszim először pogány pap volt Arbelában. Krisztus hitéről hallván, szeretett volna vele megismerkedni. Egy püspökhöz fordult, aki kioktatta őt a keresztény hitről és meggyógyította betegségéből. Visszatérve Arbelába, ott hirdette a hitet a város lakóinak. Ezért a terület parancsnokánál feljelentették. A parancsnok levágatta fülét, és börtönbe záratta. Itala az arbelai egyház diakónusa volt. Hitének megvallása miatt kínokat szenvedett és Akepszimmal volt börtönben. Állhatatosságuk miatt mindkettőjüket karddal fejezték le.

Odaadó élet a hit örömével – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal az irgalmasság szentévéről

Ferenc pápa december 8-án nyitotta meg az irgalmasság rendkívüli szentévét. Ebből az alkalomból készített Rátkai Balázs, az Új Ember hetilap főszerkesztője interjút Erdő Péter bíborossal a keresztény életeszményről, a hit öröméről és a szeretet cselekedeteiről.

– Milyen gondolatokkal vág neki bíboros úr az irgalmasság évének?

– Nagy örömmel készülök rá, mert az irgalmasság, ahogyan azt Ferenc pápa is mindig hangsúlyozza, a keresztény életeszmény talán legfontosabb, központi vonása. A Biblia szövegéből azt látjuk, hogy az irgalmasság az igazságossággal együtt Isten tulajdonságaként jelenik meg. Sőt, ez a kettő egybe is esik Istenben, akiről valljuk, hogy egyetlen, egységes és egyszerű a maga tökéletességében. Éppen ezért mi, emberek az Ő tökéletességét megpróbáljuk a magunk gondolkodása szerint tulajdonságokra bontani. Hiszen valamilyen nevet kell adnunk annak az örök élménynek, amely az embert akkor éri, amikor találkozik Istennel, akár a kinyilatkoztatásban, akár a gondviselésben vagy az üdvtörténet eseményeiben. Az irgalmasság évében rendelkezésünkre áll a teljes keresztény hagyomány, amely utat mutat az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit illetően.

Nem pusztán a jámbor gondolkodás eredményei ezek, hanem konkrét bibliai útmutatások, sőt parancsok. A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma függelékében sorolja fel ezeket: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni és így tovább. Manapság az ivóvíz jelenti az egyik legnagyobb problémát. Napjainkban, amikor az ivóvízkészletek kezdenek szűkössé válni, globális feladatot jelent annak a megoldása, hogy mindenkinek jusson egészséges ivóvíz. Egyházi szervezeteink e téren is igyekeznek segítséget nyújtani, a Secours Catholique francia katolikus karitászszervezet például artézi kútfúró programot indított Észak-Afrikában. Az élelem és az ivóvíz hiányának mérséklése mellett a katolikus szervezetek ruhaadományokat gyűjtenek a nincsteleneknek, segítséget nyújtanak a lakhatással kapcsolatos gondok megoldásában, valamint részt vállalnak a hajléktalanok és a hazájukból elvándorló tömegek világméretű szociális és egészségügyi problémáinak enyhítésében. Ezzel kapcsolatban büszkén említem, mennyire odaadóan és nagy hatékonysággal dolgoznak a Katolikus Karitász munkatársai az Európát és hazánkat elért népmozgás rászorulói között.

– A lelki cselekedetek közül melyekre van a legnagyobb szüksége az embernek?

– Az irgalmasság lelki cselekedetei közül a szomorúak vigasztalását, a tanácstalanok eligazítását, valamint az élőkért és a holtakért való imádkozást emelném ki. De a tudatlanok tanítása szintén igen fontos és az irgalmasság oldaláról is vizsgálható feladat. Néhány évtizeddel ezelőtt, a rendszerváltás táján azt gondolhattuk, hogy a katolikus oktatási intézmények elsősorban azért fontosak, mert kevés az olyan iskola, ahol katolikus szellemben nevelik a fiatalokat. Ez a szándék aztán találkozott az emberek érdeklődésével és bizalmával. Mára világossá vált, hogy a tisztességes emberi oktatás is az irgalmasság egyik cselekedete, amely önzetlenséget és szeretetet kíván; nem elég mechanikusan ellátni ezeket a feladatokat. Chesterton azt mondta: a nevelésben annak tartalmától függetlenül hinni azt jelentené, hogy ne döntsük el, mi a jó, de ezt a meghatározhatatlan tartalmú örökséget adjuk át gyermekeinknek. Az oktatás és a nevelés megkívánja, hogy a társadalomnak legyen egy többé-kevésbé elfogadott világképe, értékrendje és egy olyan tudáskincse, amelyet méltónak ítél arra, hogy továbbadja a következő nemzedéknek. Láthattuk, hogy az egyházi elkötelezettség megjelent például a vidéki kis iskolák fenntartásával kapcsolatban is – ezt a kérdést pusztán anyagi szempontok alapján nem lehetett volna megoldani. A Közel-Keleten, elsősorban Irak kurdok által ellenőrzött részén, illetve Jordániában, de másutt is tömegesen élnek menekülttáborokban olyan keresztény családok, amelyek az üldöztetés vagy a háború elől menekülve kénytelenek voltak elhagyni a szülőföldjüket. Ha a gyermekeik éveken át nem jutnak hozzá az oktatáshoz, akkor egy életre hátrányba kerülnek kortársaikkal szemben. Iskoláztatásukat biztosítani az irgalmas szeretet egy igen fontos cselekedete. A Magyar Katolikus Egyház megtette az első lépéseket a Jordániában működő katolikus iskolák támogatása érdekében. A további feladatok terén nemzetközi egyházi segélyszervezetek tudnak hatékony segítséget nyújtani, ezek biztosítják azt is, hogy az adományok valóban eljussanak a rászorulókhoz. A Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) segélyszervezetnek például több mint negyven projektje van a térségben. A nemzetközi szervezetekkel együttműködve sokat tesz a menekültekért a káld katolikus pátriárkátus is, magával a pátriárkával az élen.

– Kik azok, akiknek leginkább szükségük van az irgalmasság cselekedeteire?

– Arctalanná és bizalmatlanná vált körülöttünk a világ. Előfordulhat, hogy nem annak van a legnagyobb szüksége a segítségre, aki az utcán pénzt kér. A valódi nélkülözés sok esetben rejtve marad, nem lép a szemünk elé. Ahhoz, hogy eljussunk a leginkább rászorulókhoz, ismerni kell az adott települést és a plébániát. Így szerezhetünk tudomást például arról, hogy a szomszéd utcában a második emeleten lakik egy néni, aki az utóbbi időben már nem tudja elhagyni a lakását, és nincs, aki bevásároljon neki. Részletekbe menő, bizalomra és szeretetre épülő ismeretekre van szükség ahhoz, hogy eljussunk a valóban segítségre szorulókhoz. E téren nagyon fontos szerep hárul a helyi karitászcsoportokra, hiszen ezek ismerik a környezetükben élő emberek helyzetét és igényeit. A diszkrét segítségnyújtásnak így lehet megtalálni a legmegfelelőbb formáit. A szeretet szavát a külvilágtól elzárt, nyomorúságos körülmények között élő közösségekhez is el kell vinni. Ezt teszik a lelkiségi mozgalmak és az egyházmegyei karitászszervezetek. Igyekeznek eljutni a perifériára, amelyről gyakran beszél Ferenc pápa, aki arra buzdít: bátorsággal és szeretettel lépjük át azt a határt, amely elválaszt bennünket az elzárkózó, sok esetben szemérmes szegénységtől.

– Gyakran halljuk, hogy a mai embert a magány gyötri a leginkább. Felvetődhet a kérdés: létezik-e valódi irgalmas adakozás jó szó nélkül?

– Az emberi szenvedés jó része lelki természetű, és a nélkülözőknek a szeretet hiányzik a legjobban. Amikor anyagi segítséget kap valaki, nagyon fontos, hogy érezze: szerető ember adja, akinek tette nem pusztán kötelességteljesítés vagy egyfajta automatizmus, hanem az irgalmas szeretetből fakad, amit Isten és a jó emberek éreznek a szükségben lévők iránt. A segítségnyújtás emberi arcát mindig kötelességünk megmutatni.

– Bíboros úr milyen tapasztalatokra tett szert a karitász területén?

– Volt alkalmam személyesen is bekapcsolódni a főegyházmegyei karitász tevékenységébe. Előfordult, hogy magam is segítettem lepakolni a teherautóról az adománynak szánt cukrot és lisztet. A plébánialátogatásokon betekintek a helyi karitászcsoportok munkájába, olykor részt veszek a ruhaosztásban is. Figyelemre méltó a gyógyszerakciónk is, amely már évek óta hagyomány az egyházmegyénkben. Változó, hogy mely gyógyszereknek milyen mértékű a társadalombiztosítási támogatottságuk, és változik az is, hogy ki jogosult a közgyógyellátásra. Emiatt mindig vannak rászorulók, akiknek orvosilag igazoltan szükségük van bizonyos gyógyszerekre, de nem tudják kifizetni azokat. E helyzetek megoldásában egyházmegyei szinten, de a helyi plébániai karitászon keresztül igyekszünk segíteni. Fontos feladatunknak tekintjük azt is, hogy együtt ünnepeljünk a rászorulókkal, és szebbé tegyük számukra az ünnepet. A hátrányos helyzetű családok gyermekeinek személyre szabott karácsonyi csomagokat állítunk össze. A karitászmunkatársak előzetes környezettanulmány alapján készítik el a gyermekek kora és érdeklődése szerint összeállított csomagokat, amelyeket a karácsony előtti napokban általában Mádl Dalma asszonnyal közösen osztunk ki a budapesti Magyar szentek templomában. Látni a gyerekek örömtől csillogó szemét semmihez sem hasonlítható boldogság. Ilyenkor, karácsony táján a karitászmunkatársak természetesen az otthonukban is felkeresik és megajándékozzák a rászorulókat. Plébániai szervezésben több helyen van melegételosztás is. Budapesten egyébként nagyon elevenek és jól működőek a karitászhagyományok. Ha egy-egy katasztrófa idején gyűjtést szervezünk, az adományok negyven százaléka a fővárosból érkezik.

– Az idei Szent Erzsébet rózsája-díj átadásán megható volt látni a sok karitászmunkatársat. Mit tanulhatunk tőlük és a díjazottak példájából?

– A karitászmunkatársakat a szokványos mértéket meghaladó elszántság jellemzi a segíteni akarás terén. Nagy tisztelettel tekintünk arra a szeretetre, amellyel ezek az általában hatvanöt-hetvenöt év közötti emberek az energiájuk utolsó cseppjét is másoknak igyekeznek adni. Ez minket is önvizsgálatra indít, és annak a kérdésnek a megválaszolására késztet: vajon valóban odaadom-e másoknak mindazt, ami az életemből, az energiámból még rendelkezésemre áll? Példát adnak emberi jóságból. Nemegyszer előfordul, hogy ha ezek közül az emberek közül valaki időskorában leesik a lábáról, akkor megmozdul érdekében az egész plébánia, mert tudják, hogy olyasvalakiről van szó, aki sokat tett a közösségért, és minden tiszteletet, segítséget megérdemel. S hogy miből fakad a katolikus egyház erőn felüli és sokszor határokon is átnyúló adakozása? Hitből és szeretetből. A hitet tovább kell adni, és a szeretet cselekedeteiben a hit mutatkozik meg, amely átalakítja az embert, és képessé teszi arra, hogy az Isten iránti szeretettől vezérelve a többi ember felé forduljon.

Erdő Péter bíboros december 13-án a 10 órakor kezdődő szentmisében nyitja meg az irgalmasság szentévét és a szent kaput a budapesti Szent István-bazilikában.

Az Irgalmasság Éve 13.

Urunk, Jézus Krisztus, Te megtanítottál minket, hogy irgalmasok legyünk, mint a mennyei Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja. Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk. Szeretettel teli tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírásra fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Add, hogy valamennyien személyesen hozzánk szólónak halljuk szavaidat, melyeket a szamáriai asszonynak mondtál: „Ha ismernéd Isten ajándékát!”Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátás és az irgalmasság által mutatja meg. Add, hogy az Egyház a világban a Te látható arcod legyen, feltámadt és megdicsőült Uráé.Te azt akartad, hogy papjaid is gyöngeséggel legyenek felruházva, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak. Add, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki. Küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat. Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké. Ámen.

Advent 2 hete péntek

Advent 2 hete péntek
Iz 48,17-19 Mt 11,16-19

„Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek és kiáltanak a többieknek"Jézus a mai evangéliumban folytatja tegnapi gondolatsorát Keresztelő Szent Jánosról és a saját küldetéséről. Mindketten Isten küldöttei voltak: Jézus az Istenember, a Megváltó, az Újszövetség alapítója, János pedig az Ószövetség befejezője, sőt annak legkiválóbb egyénisége. Az Úr fogadtatásukról mond egy nagyon érdekes hasonlatot. Kortársait, hallgatóit jellemzi benne. „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek": A gyerekek életpályájuk kezdetén állnak még. Iskolába nem járhatnak, mert akkor csak Jeruzsálemben volt iskolai oktatás. Jézus is ott találkozott tizenkét évesen művelt tanítókkal és művelődő tanítványokkal. Ezek a gyerekek, akik a vidéki piacon ülnek, komoly munkára még nem fogható emberkék. Idejük nagy részét a piactéren töltötték. Először is a jókedv tört fel a kezdeményező csoportból. Közkedvelt játék volt a tánc. Látták, hogy győztes csaták után a hazafelé vonuló harcosokat a lányok és fiatalasszonyok körtánccal, dobokkal, csengettyűkkel köszöntötték. Vagy a lakodalmas táncokat utánozták, mint a legmélyebb emberi öröm, a családalapítás egy hetes ünneplésén volt szokás. Mivel a tánchoz valami hangszer is illett, az egyik csoport furulyázott, a másik a táncokat ropta. A vidám lánykák és fiúk rendszerint igen nagy örömmel játszottak. Máskor. Mert Jézus példabeszéde szerint ezúttal hiába zengett a furulyaszó, a másik csapat lába unottan lógott a kőpadokról. Erre a kezdeményezők a halálesetek alkalmával összegyűlt, jól megfizetett jajongókat kezdték utánozni, mire a többieknek a gyászoló család nevében hangosan sírni, zokogni illett volna. De ezúttal nem ment a gyászolás sem. Jézus alkalmazta a példabeszédét. A gyászolók Keresztelő Szent János kemény böjtölését, önsanyargatását, mások bűneit sirató életét jelenítették meg. Nem volt vonzó a tömegek számára. Jézus az apró emberi örömökben, pl. lakomákon is részt vett. Így összegezte mondandóját: „Mert eljött János: Nem evett és nem ivott, és azt mondták: ördöge van! Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!" (18-19) Mintha a megöregedett Sámuel panaszát hallanánk Isten előtt: Uram! Sem én, nem kellek a zsidóknak sem a fiaim. Királyt akarnak. Isten válasza: Nem ti nem kelletek nekik, hanem én, nem kellek. Nem baj, adj nekik királyt, az majd keményen kifosztja őket mindenükből.(1Sám 8) Jézus ezután levonta a végső következtetést: „De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által" (Mt 11,19c) Ez a jézusi vigasz minden felelős kereszténynek szól: Édesanyák, édesapák, tanítók ti, vezetők, mind, akik, becsületesek vagytok, ne ijedjetek meg az átmeneti elutasítástól! Tegyétek Isten akaratát a gyerekeitek nevelésében bölcsen, akkor majd eljön a ti győzelmetek napja.

PAFLAGÓNIAI SZENT GEMELL

Szent Gemell vértanú

Paflagóniai származású volt.  Amikor meghallotta, hogy a hitehagyott Julián császár a galíciai Ankirában tartózkodik, hozzája ment és szemére hányta hitehagyását és a keresztények elleni viselkedését. A haragra gerjedt császár megkínoztatta a vértanút és Edesszába küldte. Megérkezvén oda a császár is, új kínzások alá vetette. Tetőtől talpig lenyúzták bőrét, és keresztre feszítették 361 körül.

Turkson bíboros a klímacsúcsról: Ha kudarcot vallunk, az emberiség becsukja az ajtót maga mögött

Peter Turkson bíborost, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnökét, aki részt vett a teremtett világ védelméről szóló Laudato si’ kezdetű enciklika előkészítésében, a Vatikánban kérdeztük a napokban Párizsban zajló nemzetközi klímakonferencia kapcsán.

– A napokban zajlik az ENSZ 21. nemzetközi klímakonferenciája. Hogyan befolyásolhatja ez a nagyszabású tanácskozás földünk jövőjét?

– A klímacsúcson részt vevő államfők megpróbálnak megállapodni abban, hogyan lehetne lassítani a globális felmelegedés ütemét és elkerülni az éghajlatváltozással járó tragikus következményeket. A tét az emberi élet feltételeinek biztosítása a kék bolygón. A kérdés az, hogy a klímakonferencia tud-e olyan hatékony, jogilag, gazdaságilag kötelező érvényű döntéseket hozni, amelyek lecsökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ezáltal lelassíthatják a globális felmelegedést. Amennyiben sikeres lesz a tanácskozás, bebizonyosodhat, hogy van esély a fenntartható fejlődésre és közös otthonunk jövőjének biztosítására. Ha kudarcot vall a konferencia, akkor az emberiség becsukja az ajtót maga mögött.

November 30. és december 11. között rendezik Párizsban az ENSZ 21. klímakonferenciáját (COP21). A 195 országot érintő klímacsúcs célja egy olyan megállapodás aláírása, amelynek betartásával globális szinten sikerül megállítani az éghajlatváltozást és 2 °C alatt tartani az éves átlaghőmérséklet-növekedést.

– Kihez szól Ferenc pápa Laudato si’  kezdetű enciklikája?

– A június 18-án napvilágot látott enciklika mindenkihez, minden katolikushoz és minden keresztényhez, minden hívő és nem hívő emberhez szól a földön. Mindenkit párbeszédre, együttérzésre és konkrét cselekvésre szólít.

– Ferenc pápa milyen utat határoz meg enciklikájában?

– A pápa szavai a Laudato si’-ben nagyon egyértelműek: „egyetlen világért, egy közös tervvel” (LS 164). Az államok saját erőfeszítésükből nem oldhatják meg a természeti világ katasztrófáit. Kivitelezhető nemzetközi megállapodásokra van szükség (173). A Szentatya nem riad vissza attól, hogy megrója a nemzetközi közösséget, amiért az ígéretek ellenére nem tudott felmutatni előrelépést az 1992-es riói klímacsúcs óta. A napokban zajló konferenciával kapcsolatban pedig azt mondta: mi, hívő emberek nem tehetünk mást, mint hogy imádkozunk Istenhez azért, hogy a jelenlegi tárgyalások pozitív irányba haladjanak, hogy a jövő generációinak ne kelljen szenvedniük az óvatlan határozatlanság következményei miatt (169).

– A politikai vezetőkön kívül kiknek üzen még az enciklika szavain keresztül a Szentatya?

– A Szentatya nem csupán a politikusokhoz és a szakértőkhöz szól felhívásában. Mindenkinek tennie kell közös otthonunk megóvása érdekében. Ferenc pápa számos példát sorol, sok egyszerű és jó szokást, melyekkel mindenki tehet a környezetszennyezés ellen – például szelektív hulladékgyűjtéssel, újrahasznosítással, a felesleges energia- és vízhasználat kerülésével.

– Milyen ok-okozati összefüggés van a környezetszennyezés és az emberiség erkölcsi viselkedése között?

– Ferenc pápa szoros összefüggést lát a két dolog között, vagyis aközött, hogyan bánunk a környezetünkkel és aközött, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz. Arra figyelmeztet, ne gondoljuk, hogy a társadalmi problémák és környezetünk válsága egymástól függetlenek, lehet, hogy különböző aspektusaik vannak, de ugyanazokhoz a gyökerekhez nyúlnak vissza. A Szentatya azt kéri, nyissuk ki fülünket, és halljuk meg a föld és a szegények jajkiáltását, fájdalmas sírását! Mert amilyen mértékben kizsákmányoljuk és leromboljuk környezetünket, olyan mértékben fosztjuk meg és rekesztjük ki a szegényeket a javakban való részesedésből.

– Ferenc pápa arra biztat, hogy bátran nézzünk szembe a valós helyzettel.

– A problémákat bátran fel kell ismerni, és pontosan azonosítani kell őket. Még mindig vannak olyanok, akik a nyilvánvaló jelenségek ellenére sem ismerik be, mit teszünk a bolygónk és egymás ellen, rejtegetik a problémákat úgy, hogy eltitkolják a tüneteket. Becsületesnek kell lennünk – és meg kell különböztetnünk a jót a rossztól! Például az elmúlt két évszázadban a kőolaj-kitermelés óriási méreteket öltött. Nem hazudhatjuk tovább, hogy a föld energiaforrásai kiapadhatatlanok, végtelenek. Az idő halad, és az a veszély fenyegeti földünket, hogy lakhatatlanná válik. Nem engedhetjük, hogy a gazdaság továbbra is úgy fejlődjön, hogy nem törődik a környezetre gyakorolt káros, pusztító hatásokkal, egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket.

– Milyen elvárásokkal tekintenek a napokban véget érő klímacsúcsra az egyház képviselői?

– Négy hónappal a Laudato si’ kezdetű enciklika megjelenése után, október 26-án bíborosok, pátriárkák és püspökök, összesen kilencen az öt kontinensről, felhívást intéztek a klímakonferencia résztvevőihez. Azt kérik, a klímaegyezmény legyen méltányos, jogilag kötelező, és hozzon valódi változást. A tíz pontban összefoglalt nyilatkozat bátor és kreatív vezetésre hív, amely képes alárendelni a nemzeti érdeket a közjónak, különös figyelmet szentelve a szegényeknek. Az egyházi vezetők azt kérik, hogy az egyezmény a technikai dimenzió mellett vegye figyelembe a klímaváltozás etikai és erkölcsi oldalait is, ismerje el globális közjónak az éghajlatot és a légkört. A párizsi egyezmény eredményezzen valós változást, amely elismeri, hogy harmóniában kell élni a természettel, és biztosítja az emberi jogokat mindenki számára, beleértve az őslakos népeket, a nőket, a fiatalokat és a dolgozókat. A főpásztorok felhívása történelmi jelentőségű. A különböző kontinensek püspökei első közös kezdeményezése ez, melynek keretében saját lelkipásztori szolgálatuk tapasztalataival és a Szentatya tanításán keresztül konkrét politikai javaslattal fordulnak a klímakonferencián részt vevő tagok felé, és próbálnak hatással lenni döntéseikre.

– Vannak-e nyilvánvaló gyümölcsei a Laudato si’-ben megfogalmazott felhívásnak?

– Sok vezetőben idéztek elő pozitív változást a pápa szavai és enciklikája. Emellett katolikusok, keresztények és más vallások hívői imádkoznak, és konkrét cselekvésre buzdítanak. Buddhisták, hinduk, zsidók és muzulmánok az éghajlatra vonatkozó nyilatkozatot adtak ki. A különböző hitű és felekezetű emberek közösen harcolnak a föld jövőjéért. A Laudato si’ kezdetű enciklika minden jóakaratú emberhez szól. Az elmúlt hetekben több ezren – hívők és nem hívők egyaránt – nyilvánították ki a közös otthon megóvása iránti vágyukat és reményüket.

– Mit tehetünk a tárgyalások sikere érdekében?

– Az enciklika két imádsággal zárul. Az egyik a keresztény, a másik a nem keresztény istenhívők ajkán szólal meg. Ezek az imák vagy bármely más, a konferencia eredményességéért mondott fohász eljutnak az Atyához. Imádkozzunk a teremtett világért, az emberiségért, imádkozzunk a bölcs és bátor döntésekért, bolygónk jövőjéért. Kérjük az Atyát különösen a szegényekért, a kirekesztettekért és a még meg nem születettekért. Kérjük, engedje, hogy megőrizzük ezt a földet, csodálatos, közös otthonunkat.

– Hogyan befolyásolhatja az irgalmasság szentéve a teremtett világ jövőjét?

– A Szentatya december 8-án ünnepélyesen megnyitotta a Szent Péter-bazilika szent kapuját, és ezzel beléphettünk az irgalmasság évébe. A szentév lehetőséget nyújt számunkra arra is, hogy óvjuk a teremtett világot, és gondját viseljük, valamint arra is, hogy irgalommal forduljunk a szegények felé. Annak érdekében, hogy mind a természet, mind az emberiség megszabaduljon a fenyegető pusztulástól. Ebben a szentévben az imádság és a kiengesztelődés segíthet bennünket, hogy Isten irgalma kiáradjon közös otthonunkra és mindazokra, akik betöltik azt.

Az Irgalmasság Éve 12.

Ferenc pápa a meghirdette az Irgalmasság Rendkívüli Szentévét a Misericordiae vultus, Az irgalmasság arca kezdetű bullájával. 

 
A szentév mottója: „Irgalmasok, mint az Atya” a jubileumi év 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődik és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.Szentatyánk Rómában a szeplőtelen fogantatás ünnepén a Szent Péter bazilikában megnyitja a Szent Kaput, amely ez alkalommal az Irgalmasság kapuja lesz. Aki átlép rajta, megtapasztalhassa a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét. December nyolcadika az Egyház legújabb történetében jelentős időpont: a Szent Kapu megnyitása a II. Vatikáni Zsinat befejezésének ötvenedik évfordulóján történik. Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy Szeplőtelen Fogantatás ünnepét követő vasárnap, Advent harmadik vasárnapján minden egyházmegyében – a székesegyházban, vagy a társszékesegyházban, vagy egy sajátos, jelentős templomban – az egész Szentév időtartamára nyissanak egy „Irgalmasság Kapuját” A Szentatya az Irgalmasság Szentévében a következőket ajánlja: A Jubileumi Év nagyböjtjét úgy éljük meg, mint Isten irgalmasságának és megtapasztalásának időszakát. A Szentatya ara kéri a papokat, hogy a gyóntatószékekben legyenek az Atya irgalmasságának jelei. Ezért megadja számukra a felhatalmazást azoknak a bűnöknek a megbocsátására is, amelyek feloldozása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. Nagyböjt negyedik vasárnapja előtti pénteken és szombaton „Huszonnégy óra az Úrért” elnevezésű ájtatosságot tartsanak a templomokban. Az egyházmegyékben szervezzenek népmissziókat, főként a nagyböjti időszakban, hogy „a kegyelem trónjához járulhassanak a hívek és irgalomra találjanak” (Zsid 4,16) A Jubileumhoz búcsúnyerés is kapcsolódik, amelyben a bűnökért járó büntetések elengedése nyerhető el. Mindazok, akik szentgyónást végeznek és szentáldozáshoz járulnak és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánk és az Üdvözlégy imádságot, naponta egyszer, teljes búcsúban részesülhetnek.

Advent 2. hét csütörtök

Advent 2. hét csütörtök

A mennyek országának megvalósulását a külső erőszak fenyegetheti,de meg nem hiúsíthatja. Sőt, a próféták és szentek üldöztetése, a mártírok kiontott vére a mennyek országának terjedését segítette és segíti mind a mai napig. Ahol Isten ügyéről van szó, ott a külső erőszak beleütközik abba a másik fajta, belső erőszakba, mely a keresztények önlegyőzését jelenti, azt a következetes és megalkuvás nélküli küzdelmet a bűnnel, amelyet a Keresztelő hirdetett, s amire ő maga is példát mutatott. E két erőszak között a különbség ég és föld. Szó szerint, hiszen az egyik az ember görcsös igyekezetéből születik, a másik viszont Isten erejéből táplálkozik.

Éppen ezért a harc kimenetele sem kétséges: fizikailag a külső erőszakot elkövetők kerekedhetnek felül, de ezzel saját vereségüket készítik elő, hiszen „kard által vész el, ki kardot ragad”. Az önmegtagadás viszont az örök győzelem felé segít: felszabadít bennünket Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Különös módon a belső erőszak kifelé szelíd erőként nyilvánul meg. Minél inkább szegény féregnek érezzük magunkat, annál jobb cséplőszánná válhatunk az Úr kezében, s minél jobban átadjuk magunkat Istennek, annál alkalmasabbak leszünk az ő erejének kinyilvánítására.

Urunk, újból és újból tapasztaljuk magunkban az erőszakra való kísértést. Sokszor érezzük úgy, hogy elfogy a türelmünk, s mennyivel gyorsabb, egyszerűbb kényszeríteni valakit az általunk vélt jóra, mint megvárni, amíg maga látja be, hogy nekünk van igazunk. Mennyivel egyszerűbb lemondani valakiről, és faképnél hagyni, ha megbántott minket, vagy csak egyszerűen nem ért velünk egyet, mint újra meg újra felkínálni neki a bocsánatot és az együttműködést. Add, hogy ilyenkor erőt véve magunkon tudjunk lemondani a külső erőszak útjáról! S ha szelídségünkkel olykor akaratlanul is ingereljük környezetünket, segíts kitartani a belső erőszak útján, hogy az ellenfél fegyvereivel szemben az igazság és a szeretet fegyverzetét magunkra öltve elnyerhessük a mennyek országát.

 

Szent Anna foganása

Szent Anna foganása

Szent Joakim és Anna, a galileai Názáretben lakva, egész életükben fohászkodtak Istenhez gyermekért, de nem született nekik. Egy nagy ünnepen Joakim áldozatot akart Jeruzsálemben bemutatni, de a pap nem fogadta el felajánlását, mert gyermektelen volt. Fájdalmában és szégyenében nem tért haza otthonába, hanem a pusztába ment, ahol nyáját legeltették. Ott élt 40 napon át böjt és imádság között, kérve Istentől a gyermeket. Felesége Anna otthon maradt és szomorúan azért imádkozott, amiért férje: hogy Isten adjon házasságukba gyermeket. A kertben madárfészket látva még szomorúbb lett, hogy ő gyermektelen maradt. Isten azonban angyalt küldött a pusztába Joakimhoz, hogy menjen Jeruzsálembe, ahol feleségével fog találkozni. A találkozás valóban megtörtént. Mindketten fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára adják. Hazatérve, Szent Anna méhében fogant öregségében, ami nagy örömmel töltötte el mindkettőjüket. Így lettek ők az Istenszülő szülei, a Megváltónak pedig nagyszülei. Hogy a megtestesülés nagy titkának leánygyermekük méltó eszköze legyen, Isten kegyelméből testben és lélekben megtisztult minden bűntől.

Irgalmasság Éve 11.

Urunk, Jézus Krisztus, Te megtanítottál minket, hogy irgalmasok legyünk, mint a mennyei Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja. Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk. Szeretettel teli tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírásra fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Add, hogy valamennyien személyesen hozzánk szólónak halljuk szavaidat, melyeket a szamáriai asszonynak mondtál: „Ha ismernéd Isten ajándékát!”Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátás és az irgalmasság által mutatja meg. Add, hogy az Egyház a világban a Te látható arcod legyen, feltámadt és megdicsőült Uráé.Te azt akartad, hogy papjaid is gyöngeséggel legyenek felruházva, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak. Add, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki. Küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat. Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké. Ámen.

 

Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore bazilikában: itt ad hálát a Szűzanyának

A Santa Maria Maggiore bazilika - ANSA

December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Ferenc pápa, miután délután imával köszöntötte az Immaculata szobrát a Spanyol téren, látogatást tett a Santa Maria Maggiore bazilikában. Ez alkalommal nem egy üres bazilikába lépett be, miként ezt apostoli útjai végeztével, Rómába visszatérve teszi, általában estefelé, hanem most egy zsúfolásig telt templom várt a Szentatyára. Lelkes tapssal köszöntötték a délután öt óra tájban érkező pápát, aki a bazilika baloldali kápolnájában a Salus Populi Romani, a Római Nép Üdvössége kegykép elé térdelt és hálát adott a Szűzanyának a Szentkapu megnyitásáért.

Ferenc pápa tisztelete az ősi Mária kép iránt régi időre nyúlik vissza. Buenos Aires-i érsekként amikor a Vatikánban tárgyalt, mindig a Piazza Navona közelében levő Papi Otthonban vett szállást és onnan gyalog szokott átsétálni – akkor még ezt szabadon megtehette! – a mintegy háromnegyed órányi távolságra lépő Mária templomba. Rögtön pápává választása után az első útja a Vatikánon kívül ide vezetett és az összes apostoli útját megelőzően és azt követően idejött imádkozni. Pápaként ez utóbbi volt a 29. alkalom, amikor a Szűzanyát a Salus Populi Romani kegykép előtt köszöntötte.

Advent 2. hete szerda

Advent 2. hete szerda
Iz 40,25-31 Mt 11,28-30
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket" (Mt 11,28) 

Jézus nyilvános működése idején Zsidóország területén jó szívvel hirdette Isten igéjét. Nem haragról, fenyítésről beszélt, nem Isten ítéletének rettenetes lehetőségeit taglalta beszédeiben. Ő az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét hirdette. Honfitársai mögött hat évszázad súlyos bűnei és az értük járó kemény szenvedések emlékei álltak élő valóságként. Úgy tűnt, mindenki a megbocsátás és nyugalom világát várja már. Erről beszélt Jeruzsálem pusztulása előtt Jeremiás próféta kortársa, Mikeás próféta: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. .És ő lesz a béke". (Mik 5,1.4) a nagy szenvedések és üldöztetések után tehát jön majd a Messiás, aki mindent meg tud változtatni, amit az emberek elrontanak. Őt magát kell elfogadni a tanításával együtt, akkor vele együtt visszatér a jólét és boldogság is. Jézus egy idő múlva kemény szavakkal mondott ítéletet azokra a városokra, amelyekben a legtöbb csodát művelte. Ítéletének józanító éle volt: csodái nyomán fel kellett volna ismerni benne Isten küldöttét, a Messiást. El kellett volna Őt formálisan ismerni Megváltónak. Akkor általa megnyerték volna békéjét is. Így azonban szenved Korozain és Betszaida, és talán még náluk is jobban bűnhődik Kafarnaum, amit Jézus Názáret után lakóhelyéül választott, mert nem ismerték föl Jézus látogatásának jelentőségét (11,20-24) Ezek után a gőgös és elutasító városok után Jézus kitárta karját a nagyvilág felé és úgy hívogatta magához a szenvedőket: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket" (28) Ekkor nemcsak a környékbelieket hívja felüdülni, nem is csupán a zsidóság sokszorosan kizsigerezett alsóbb néposztályát, hanem az egész világ minden elnyomott népét. Hozzájuk küldi majd apostolait, hogy tanítsák meg őket mindarra, amit Ő tanított, és vezessék el hozzá azokat, akiket mostoha sorsuk fáradttá és tehertől meggyötörtté tett. Mennyire oda kellene figyelnünk az anyagi és szellemi nyomorban vergődő években erre a jézusi hívásra:„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű" (Mt 11,28-30) Különösen mi, magyarok figyeljünk fel Urunk felhívására! Másutt is vannak óriási bajok, de nálunk súlyosabbak, mint Európa többi népéé, mert sem rokonunk, sem ismerősünk nincs senki (Ady Endre) Jézus nekünk még egy kiváló támaszt adott: az Édesanyját, akit nemcsak a kereszt alatt tett anyánkká, hanem állami és keresztény létünk hajnalán küldött Géza fejedelemhez. Megígérte, hogy népünknek állandó támasza lesz. Most rajunk a sor: vissza tudunk-e, vissza akarunk-e térni hozzájuk? A többit, enyhet és boldogulást Ők adják nekünk.

Ferenc pápa imája a Szent Kapu előtt

Ferenc pápa imája a Szent Kapu előtt

Ferenc pápa a szabadtéri főoltártól a Szent Péter bazilika előcsarnokába vonult az asszisztenciával, majd a Szent Kapu elé lépve a következő imádságot mondta:

„Istenünk, te kinyilatkoztatod mindenhatóságodat, legfőképp az irgalom és a megbocsátás által, add meg nekünk megélni a kegyelem esztendejét, mint kedvező időt arra, hogy szeressünk téged és a testvéreket az evangélium örömében. Továbbra is áraszd ránk a Szentlelkedet, hogy bele ne fáradjunk bizalommal arra fordítani a tekintetünket, akit keresztül szúrtak, az emberré lett Fiadra, aki a végtelen irgalmad fénylő arca, nekünk bűnösöknek örök menedék, akik megbocsátásra és békére, szabadító és üdvözítő igazságra szorulunk. Ő a Kapu, amin keresztül Hozzád jövünk, a vigasztalás kimeríthetetlen forrása mindnyájunk számára, szépség, mely nem ismer alkonyt, tökéletes boldogság a vég nélküli életben. Járj közben értünk, Szeplőtelen Szűz, a húsvéti győzelem első és ragyogó gyümölcse, az új ég és új föld fénylő hajnala, földi zarándoklatunk boldog kikötője. Neked, Szent Atyánk, Fiadnak, a Megváltónknak, a vigasztaló Szentléleknek, minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké, Ámen!”