Irgalmasság Éve 8.

Szent Imre ünnepén igen fontos visszatérni Szent István királyunkhoz.Hatalmas műve elsősorban a nagy küldetés teljesítése volt: a nomád törzsi élet helyett a hét törzs szervezetét egyetlen nemzetté át kell alakítani kellett átalakítani, le kellett telepíteni a törzseket egymás mellé városokban, falvakban, át kellett térni a földművelésre és iparosodásra, és mindenek előtt a pogány egyistenhitet fel kellett váltani a keresztény egy istenhittel. Népünk elég gyorsan felismerte ezeknek a változtatásoknak szükségességét. Európában már nemzetállamok szerveződtek, a Kárpát medencét kivéve szervezett nemzetállamok fejlődtek mindenhol. Az ipar minden szakága fejlődésnek indult, és kivirágzott a nemzeti és nemzetközi kereskedelem. Az iskolába járás kötelezővé vált, falusi és városi iskolák szaporodtak, de működtek a kolostori és püspöki magasabb műveltséget jelentő képzések is. A jó képességű fiatalok a kolostori iskolákat látogatták, ahol a földművelés az iparosodás elsajátítható és megtanulható volt, továbbá, hogy a termelt javak elsősorban hazánkat kell, hogy gazdagítsák. A kereszténység, benne a Mária tisztelet is gyorsan terjedt, hisz nem a bálványozás karmaiból kellett népünket kimenekíteni, hanem a megváltás csodálatos eszményét, bűnre hajló emberi természetünk állandó jobbítását kellett gyakorolnunk. Nyolc püspökség kötelékében a plébániák szolgálták a hit megismerését és gyakorlását. A bencés szerzetesek az imádsággal megszentelt munkáséletre nevelték az őseinket. Hazánk területére a frissebb közösségek betelepedésével Magyarország sem nem maradt ki az új, általános fejlődésből, amely Európa népei között új szellemiséget képviselt. Szent István király a társadalmat nemcsak okos, de szigorú törvényekkel kormányozta, s hitével, keresztény erkölcsével megadta a legszebb, legjobb példát nemzetének. Nemcsak nagy tudása, de megértő szeretete is nagyszerű példát mutatott alattvalóinak. Feleségül német királylányt választott, Gizellát. Nagyon jól ismerte a teremtő Isten atyai gondolatvilágát. Az embernek szüksége van magához illő segítőtársra, aki vele együtt a keresztény hitben és erkölcsben, szeretetben együtt él egymás boldogítására, akik megértik Isten fontos alapgondolatát: nekik kell a jövőt megalapozniuk azzal, hogy közös szeretetük nemcsak egymást boldogítja,hanem szerelmük szülőkké avatja őket. Ketten együtt adnak új emberéletet a közösségnek: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28a) A születendő gyermekek a szülőktől,mint közös forrásból kapják a testi életet, Isten pedig a lélekteremtéssel együtt a szülők szeretetéből származó új emberéletbe beleteremti az új emberlelket, és beleleheli a legnagyobb ajándékát a megszentelő kegyelmet, amely az ember-kezdeményt Isten fogadott gyermekévé, Jézus Krisztus fogadott testvérévé és a mennyország örökösévé teszi. Szent Istvánnak nyolc gyermeke született, de csak egy, Imre érte meg a felnőtt kort. Ki tudná megfejteni, miért kellett a család többségének életét koporsóba zárni? Megérteni, hogy a ragyogó tehetségű egyetlen trónörököstől is el kellett búcsúzni a szülőknek? Ez a halál kétségbeejtő helyzetet teremtett, mert István király és vele nemzete, országa élete roppanhatott volna össze. A király Imre szolgájától megtudott egy titkot: a trónörökös már házasságkötése előtt isteni sugallatra megfogadta, hogy a házasságában is szűz marad. Engesztelésül a nagyon sok bűnért, visszaélésért, amit könnyelműen elkövetnek.