BOLDOG MÁRIA TERÉZIA LEDOCHOWSKA

BOLDOG MÁRIA TERÉZIA LEDOCHOWSKA

  III. r., rendalapító

 (1863-1922)

Az ausztriai Loosdorfban született, apja gróf Ledochowski Antal, anyja Salis Jozefina grófno. A hét testvér közül Terézia az első. Sokoldalú tehetsége már iskolás korában feltunt (írói, festő, zenei, egyéb tehetségei). 22 éves koráig vallásossága nem haladta meg az átlagot. A család egyébként igen vallásos volt. Bankcsőd és más okok miatt a család 1883-ban Krakkó közelébe költözött. Itt Teréziát himlő támadta meg, ennek következtében arca elvesztette szépségét. Másnál ez tragédia lett volna, nála azonban egy új, Istennek szentelt élet kezdete lett. Visszatért Ausztriába s Salzburgban öt évig volt udvarhölgy a toscanai nagyhercegnél; fő feladata a gyermekek nevelése volt. Itt már úgy élt, mint egy szerzetes. Ferences lelkiatyja és a Ferences Mária Misszionárius nővérekkel való kapcsolata is közrejátszott abban, hogy 1888-ban a ferences III. rend fogadalmas tagja lett. A következő évben olvasta Lavigerie* bíboros felhívását az afrikai néger rabszolgák felszabadítása és védelme ügyében: ez döntő befolyással lett igazi hivatása felismerésében. Előbb írásaival (Zaida-regény, „Afrikai Visszhang”-folyóirat, levelezés, gyűjtések), majd előadások által nagy eredménnyel támogatta az afrikai missziókat, majd a segítés hatékonysága növelésére megalapította a Kláver Szent Péterről elnevezett Missziós Intézményt, melynek fő feladata az afrikai missziók anyagi és másféle támogatása, különösen a sajtó útján (propaganda és a missziók ellátása sajtótermékekkel). A társulatnak voltak kültagjai (zelátorok) és beltagjai: ezek szerzetesi fogadalmat tettek. A szerzetes társulat anyaháza előbb Salzburg közelében (Maria Sorg), majd 1902-tol Rómában volt. A római letelepedés évében az alapító anya egészségi állapota olyan volt, hogy az orvosok két évet jósoltak neki. És Isten kegyelméből még húsz évig fejtett ki nagyon aktív és eredményes munkát. Rómában sok afrikai misszionárius látogatta meg „az afrikaiak anyját.” Lemondott a földi, természetes anyaságról, s a lelki anyaság bámulatos kegyelmében részesült. 1922. júl. 6-án ért véget értékes élete. Halála előtt feltűnő öröm sugárzott arcáról. Egyesek úgy vélték, abban a pillanatban látta élete műve eredményét: az üdvözült afrikaiak sokaságát. VI. Pál avatta boldoggá 1975. okt. 19-én, missziós vasárnap.

VI. Pál boldoggá avatási beszédéből:

„Mária Terézia azok sorából való, „akikben Isten kegyelme nem volt hiábavaló”. …Szerette Krisztust, és megértette, hogy az Üdvözítő szomjúsága a kereszten a lelkek szomjúsága volt. Ezért az afrikaiak iránti nagy együttérzésből... minden erejét, egész életét az afrikai missziókért való apostolkodásnak szentelte.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Mária Teréziát kiválasztottad, hogy az afrikai nép javára új missziós társaságot alapítson, add, hogy Egyházad mindig buzgón ápolja a missziós lelkületet és hatékonyan szolgálja a népek evangelizációjának ügyét. Krisztus, a mi Urunk által.

Jézus Szíve Litánia 28.

Jézus Szíve, benned reménykők üdvössége, irgalmazz nékünk!

 
Erény: állandó készség a jóra. Az erények egyik csoportja az isteni erények, a hit, a remény és a szeretet. Ezek tárgya maga Isten. A remény meggyőződés, hogy amit Isten ígért nekünk, azt biztosan elérjük: szemünkkel látjuk majd és átöleljük. Istent, amíg pedig úton vagyunk oda, megkapjuk az üdvösség elnyeréséhez szükséges eszközöket. Az erény tehát nagyon fontos. Aki nem remél, megbántja Istent, mert feltételezi, hogy Isten nem akarja őt komolyan üdvözíteni. Aki pedig elveszti reményét és kétségbeesik, igen súlyosan vétkezik. Miért fordul elő, hogy valaki kételkedni kezd az üdvösségben? Nyilván bűnei, mulasztásai következtében kezdi úgy érezni, hogy ennyi bűn, hanyagság, hálátlanság után Isten megvonja tőle irgalmát. Úgy érzi, Isten is hasonló a hatalmas emberekhez, akik alattvalóiktól megvonják bizalmukat, ha erre tetteikkel rászolgálnak, és ezt a bizalmat nem is adják vissza. Isten önmagában is irgalmas. Jézus külön gyönyörű képet fest erről a tékozló fiú atyjában. (Lk 15,11-32) Ehhez járul még Jézus jó pásztori szeretete: nemcsak nem veti meg az elkóborolt bárányt, de utána jár, keresi, és ha megtalálta, nem veri, hanem szívére öleli és vállán viszi vissza a nyáj közösségébe. (Lk 15,1-7) íme, a Szív, a tökéletes bizalom forrása! 

Sirák Fiának Könyve 28.

A bölcsesség fontos erény.

 
Alapvető biztonságot jelent a közösségeknek, hogy vezetői nemcsak jól képzettek, de tiszta jellemek, rendíthetetlenül keresik és szolgálják az igazságot. A pillanatnyi előnyök nem veszik el az igazságosság érvényesülését, mert „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”(Berzsenyi Dániel) A most következő sok féle jó tanácsot minden vezető ilyen szemmel nézze.„Az Úr előtt ne tartsd magadat igaznak, és a király előtt ne játszd a nagy bölcset. Ne áhítozz arra, hogy bíró lehess, ha nincs elég erőd, hogy ki irtsd a rosszat, mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, és veszélybe kerül a becsületed. Ne bántsd meg semmivel a város gyűlését, s vigyázz, el ne bukjál a nép szeme láttán. Eszedbe ne jusson a bűnt ismételni, hisz egyetlen bűnöd sem marad büntetlen. Ne mondd: Isten látja, mily sokat áldozok, és majd elfogadja, amit neki adok. Ne légy kishitű, amikor imádkozol, és ha jót akarsz tenni, ne halogasd. - Az elkeseredett embert ne nevesd ki, mert aki megalázta, föl is emelheti. Sem testvéred, sem barátod ellen ne koholj soha semmi hazugságot. - Sose leld kedvedet semmi hazugságban, mert a hazugságból jó nem származhat. Ne kérkedj szavaddal a vének gyűlésében, és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót. Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt. - Ne sorold magadat a bűnösök közé, gondolj a haragra, amely nem késik. Alázkodj meg mélyen, mert tűz s férgek pusztítják el az istentelent. - Semmi pénzért ne add el a barátodat, még Ofir aranyáért se igaz testvéredet. A bölcs és jó asszonyra ne nézz megvetéssel, mert vonzalma aranynál többet ér. Ne bántsd a rabszolgát, aki híven szolgál, se a napszámost, aki helyetted dolgozik. Az okos rabszolgát szeresd, mint magadat, s ne tagadd meg tőle a felszabadítást”(Sir 7,5-21) Egy másik csoport, a házban élők meg becsülése:”Ha barmaid vannak, legyen rajtuk szemed, és ha használhatók, tartsd meg őket magadnak. Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat. Ha lányaid vannak, vigyázz a testükre, ne légy elnéző irányukban.Ha lányodat férjhez adod, nagy dolgot művelsz, de csak értelmes  emberhez add hozzá feleségül. Ha szíved szerint való, tartsd meg feleséged, de ha nem szereted, akkor ne bízzál benne’. (7,22-26)Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd. Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek? (7,27-28) Féld az Urat szíved mélyéből, és a papjait tartsd tiszteletben. Keresd Teremtődet minden erőddel, s akik neki szolgálnak, azokat ne hagyd cserben. Féld az Urat, s becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét. (7,29-31) A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet, hogy az áldásod tökéletes legyen. Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szereteted. Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj együtt a gyászolókkal.  Ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, ezáltal gyarapszik benned a szeretet. - Bármit teszel, gondolj a halálodra, akkor sohasem fogsz bűnt elkövetni. (7,32-36) Az Ó és az Újszövetségben íme azonos a főparancs: Szeresd uradat, istenedet mindennél jobban. Jézus parancsa:„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13)    

SARLÓS BOLDOGASSZONY

SARLÓS  BOLDOGASSZONY  
Szof 3,14-18;Róm 12,9-10b;Lk 1,39-56
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél 

Isten örömében teremtette a világot. Úgy gondolom, hogy a teremtés megkezdése előtt Isten, aki végtelen szeretet, nemcsak teremtő erejét kínálta fel az új létrend megalkotásához, hanem a tökéletes szeretete jeléül a saját egyszülött Fiát, lényének tökéletes képmását állította ennek a világnak csúcspontjára, mint ős-mintaokot és mint beteljesítést. Elhatározta, hogy Fia majd részese lesz a teremtésnek azzal, hogy megtestesül. Jövendő emberteste az anyagi világ mérhetetlen nagy és kicsiny állagának, emberlelke pedig minden szellemi létezőnek mintaképe lesz. A megtestesülés eszközéül megtervezte az édesanya alakját, mint a szentháromságos isteni szeretet teremtett tükörképét, aki méltó lesz a világba lépő Istenemberrel emberi síkon megéreztetni az Őt öröktől fogva szülő Atya szeretetét A mai napon tulajdonképpen ennek a végtelen jóságnak az örömünnepe van. Mária, a názáreti Szűz, Gábor főangyaltól értesül Isten örök tervének beteljesüléséről. Alázatos szíve megdobban e hír hallatára: Őt választott ki Isten öröktől fogva, hogy Fiának Édesanyja légyen. Ezért tette Őt kegyelemmel teljessé: értelme fel tudja fogni  mi a hivatása, akarata vállalja egész lélekkel a teremtetlen Szeretet örökös szolgálatát,hogy tőle csak  a szeretetet kapja a születendő kisded. Nem kapja ehhez a többi édesanya természetes örömeit, de a Szentlélek teremtő szeretetét a legnagyobb mértékben. Istenanya lesz. Igaz, eleinte ezt csak Ő tudja,  majd magzatával együtt már ketten tudják és apránként kitárul  a titok kapuja, kezdik küldetésének vállalásáért áldani, aztán kitárul előtte méltóságának csodálatos elismerése. Mária pedig a szeretet avatott hőseként válaszol: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38) „És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék.” Ettől kezdve minden gondolata és érzése a magzaté. Nem mondja szüleinek, sem a vőlegényének, főleg nem dicsekszik környezetének. Nem hirdeti, nem hirdetteti ostoba emberek módján: Istenanya vagyok. Ő a szeretet szolgálóleánya, nincs benne egy csöpp önzés sem A jó hírt hozó angyal megadta a szolgálat első teendőjét: „Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van”. (Lk 1,36) A szeretet Édesanyjának ez elég. Két öreg emberen kell segíteni. Fiatal asszony-erejére nagy szükség van , és magzata  is meg akarja kezdeni megváltó tevékenységét. Oda kell Őt vinnie. Az úton gyönyörködő szeme első ablaknyitás magzata számára: ezen az úton fog majd járni az örök város, Jeruzsálem felé. Megérkezve Ein-Karimba, Erzsébet örül a fiatal rokonnak, aztán feltárul előtte a titok: „Hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott méhemben a magzat.” (43-44) A Szentlélek kinyilatkoztatta a nagy titkot: itt van a Messiás az egyik anyai szív alatt  hozva az előre adott megszentelő kegyelmet a másik anyai szív alatt táncoló magzatnak. Elkezdődött  a szeretet öröm-világa, amit az Atya a teremtés előtt már nekünk ajándékozott. Miért nem fogadjuk, miért nem folytatjuk mi emberek?

Az élet igéje – 2015. július

Az élet igéje – 2015. július

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16,33)

E szavakkal zárul Jézus búcsúbeszéde tanítványai körében.

Jézus most elhagyja a földet, és visszatér az Atyához, a tanítványok pedig a világban maradnak, hogy folytassák művét. Jézushoz hasonlóan őket is gyűlölni és üldözni fogják, még halálra is adják őket (vö. 15,18.20; 16,2). Jézus jól ismer minden nehézséget és próbatételt, amellyel barátai találkozni fognak: „A világban üldözést szenvedtek” – mondta épp az imént (16,33).

Jézus az utolsó vacsorán összegyűlt apostolokhoz szól, de szeme előtt lebeg a tanítványok minden nemzedéke, akik a századok folyamán követni fogják. Ránk is érvényes, hogy az utunkat kísérő örömök mellett ott van az „üldöztetés” is: a jövőt illető bizonytalanság, a munkanélküliség, a szegénység és a betegség, a természeti katasztrófa vagy a háború szenvedései, az otthoni vagy a népek közötti erőszak. Ott vannak a kereszténységünkből adódó üldöztetések is: a mindennapos harc, hogy az evangéliumhoz hűen éljünk, a tehetetlenség érzése a társadalomban, amely mintha közömbös lenne az isteni üzenettel szemben, vagy a gúnyolódás, a lenézés, sőt még a nyílt üldöztetés is az egyházzal szemben álló emberek részéről.

Jézus személyesen is átélte, tehát jól ismeri az üldöztetést, mégis azt mondja:

„Bízzatok, én legyőztem a világot!”

Hogy mondhatja Jézus, hogy legyőzte a világot, amikor néhány pillanattal azután, hogy ezt kimondta, már el is fogták, megostorozták, elítélték, a legkegyetlenebb és legszégyenteljesebb módon megölték? Hogy győzött volna, amikor inkább úgy tűnik, elárulják, megtagadják, megsemmisítik és csúfos vereséget szenved?

Miben áll a győzelme? Természetesen a feltámadásban: a halál nem tudja őt birtokában tartani. Győzelme oly hatalmas, hogy bennünket is részesít belőle: jelenvalóvá lesz közöttünk, és magával visz az élet teljességébe, az új teremtésbe.

De már ez előtt is megnyilvánult a győzelme, szeretetének legnagyobb tettében, amikor életét adta értünk. Ebben a vereségben teljes mértékben győzedelmeskedik. Behatol a halál minden apró szegletébe, és megszabadít bennünket attól, ami nyomaszt. Mélyen átalakít, és ezentúl mindenben, ami negatív, ami sötétség vagy fájdalom, abban vele találkozhatunk, Ő Isten, a Szeretet, a teljesség.

Pált rendkívüli öröm tölti el, valahányszor Jézus győzelmére gondol. Azt mondja, hogy vele és benne mi is le tudunk győzni minden nehézséget, sőt általa, aki szeret minket, nemcsak győztesek vagyunk, hanem biztosak „abban, hogy sem halál, sem élet […], sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,37; vö. 1Kor 15,57).

Így már érthető Jézus felhívása, hogy semmitől se féljünk:

„Bízzatok, én legyőztem a világot!”

Bennünk ugyan nincs akkora lelkierő, mint Jézusban volt, de Ő velünk van és velünk harcol. Amikor fejünk felett összecsapnak a nehézségek, a próbatételek és a kísértések hullámai, azt mondhatjuk neki: „Ha te legyőzted a világot, akkor az én üldöztetésemet is le tudod győzni. A családommal, a munkatársaimmal együtt úgy érzem, hogy ez áthághatatlan akadály, úgy tűnik, nem győzzük, de amikor közöttünk vagy, bátorságot és erőt meríthetünk, hogy szembenézzünk ezekkel a viszontagságokkal, és felülkerekedjünk rajtuk.”

Nem diadalmaskodó elképzelésünk van a keresztény életről, mintha minden könnyű lenne, és eleve megoldott. Jézus épp akkor győzedelmeskedik, amikor a szenvedés, az igazságtalanság, az elhagyatottság és a halál küzdelmét éli át. A diadal azt jelenti, hogy szeretetből szembe tudunk nézni a fájdalommal, és hiszünk a halál utáni életben.

Jézushoz és a vértanúkhoz hasonlóan egyes kérdésekben mi is csak a mennyországban fogjuk meglátni a teljes győzelmet a rossz felett. Sokszor félünk a mennyországról beszélni, mintha ez a gondolat valami kábítószer lenne, hogy ne kelljen szembenézni a nehézségekkel, ürügy, hogy ne kelljen harcolnunk az igazságtalanság ellen. De nem így van, a mennyország reménye és a feltámadásba vetett hit határozottan arra késztet, hogy szembenézzünk a viszontagságokkal, támaszt nyújtsunk másoknak a próbatételek idején, és elhiggyük, hogy az utolsó szó a szereteté, mely legyőzi a gyűlöletet, az életé, mely diadalt arat a halálon.

Tehát amikor nehézségekkel találkozunk személyesen, vagy a mellettünk élőkben, vagy a világ különböző részein élő emberekben, forduljunk megújult bizalommal Jézushoz, aki jelen van bennünk és közöttünk. Ő legyőzte a világot, és bennünket is részesít győzelmében, kitárja előttünk a mennyország kapuját, ahová azért ment, hogy helyet készítsen nekünk. Innen meríthetünk bátorságot, hogy szembenézzünk a próbatételekkel, és mindent le tudunk győzni Jézusban, aki erőt ad.