BOLDOG RUIZ EMMÁNUEL

BOLDOG RUIZ EMMÁNUEL 

és hét társa vértanúk, I. r. 

(1860)

Szent Ferenc rendjének sok vértanúja akadt a századok során a mohamedánok lakta területeken. Ilyenek a damaszkuszi vértanúk is. A 19. század közepe táján Szíriában fellángolt a keresztényüldözés. Ennek egyik oka, hogy a török-orosz háború (1854-55) után az európai nagyhatalmak a török kormányt rá tudták venni egy olyan egyezség megkötésére, mely szerint a keresztények a török fennhatóság alatt a mohamedánokkal egyenlő jogokkal rendelkeznek. Ez felbőszített egyes mohamedán csoportokat, így Szíriában a drúzokat, hogy az európaiaktól nem ellenőrzött Líbiában bosszút álljanak a védtelen keresztényeken. A Libanon vidékéről, mint pusztító tűzvész terjedt a keresztényüldözés, s 1860. júliusában eljutott Damaszkuszhoz. Itt a 150 ezer lakosból 20 ezer volt a keresztény. Jórészt maroniták. A ferencesek a latin szertartású katolikusok lelki gondozását látták el. Öt spanyol páter, 2 testvér, egy tiroli páter lakott a rendházban. Nem menekültek el, jóllehet tudták, készen kell lenniük a vértanúságra. A keresztények a városban el voltak készülve a legrosszabbra. A mohamedánok kereszttel megjelölték a keresztények házait. Júl. 9-én a déli harangszóra megindult az általános öldöklés. A támadók a rendház erős kapuit zárva találták, de éjfélkor egy áruló megmutatta nekik azt a kis kaput, ahol könnyedén be tudtak hatolni. A misszionáriusok és maronita keresztények is nagy számban a templomban imával, buzdításokkal erősítették egymást. P. Emmánuel házfőnök úgy rendelkezett, hogy az oltáriszentséget vegyék magukhoz, nehogy azt a drúzok megszentségtelenítsék. Azok vad gyűlölettel rontottak rájuk. Hittagadásra szólították fel őket. Mikor azok megvallották hitüket, sorra öldösték le őket. Először a házfőnököt, aki az oltárra hajolt, s így fejezték le. Másokat karddal vagy bunkós bottal végeztek ki, két laikus testvért a toronyból dobtak le. P. Engelbert (33 éves) megkérdezte az őt megölni készülő drúzt: „Barátom, mit vétettem ellened, hogy meg akarsz ölni?” – „Semmit - volt a válasz -, de te keresztény vagy!” Hajnalra véres tetemeikkel borítva volt a templom és a rendház. A városban minden keresztényt kiírtottak volna, ha sok jólelkű mohamedán el nem rejti őket házában. A 8 ferences vértanút és három maronita keresztényt XI. Piusz pápa avatott boldoggá Szent Ferenc halála 700. jubileumi évében, 1926-ban. (Az ítéletkor) „az igazak teljes biztonsággal állnak szemben azokkal, akik sanyargatták oket... Iszonyú félelem fogja el őket és nem tudnak hová lenni azok nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz...:”Ezek azok, akiket egykor kinevettünk és akikből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódjukat őrültségnek tartottuk és halálukat dicstelennek. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták őket és a szentek között van osztályrészük?” (Bölcs 5,1-4.)

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus, te boldog Emmánuelnek és társainak megadtad a kegyelmet, hogy hitük megvallását vérükkel pecsételjék meg, add kegyelmedet, hogy érdemük és közbenjárásuk által hitünkben megerősödjünk és a hitetlen népek az evangélium világosságára jussanak. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ferenc pápa teológiai távlatai Nápolyi előadása és a „Veritatis gaudium” irányelvei

A Vatikáni Rádió* és a nemzetközi katolikus média hírt adott arról, hogy június 21-én Ferenc pápa jelen volt Nápolyban a Mediterrán Fórum lezárására, és előadást tartott a katolikus teológia megújításáról. A Dél-Olaszországi Teológiai Fakultáson rendezett Mediterrán Fórumon két napig a Földközi tenger térségének sajátosságát – a népesség és a kultúrák változatosságát - figyelembe véve a befogadás és a széleskörű párbeszéd teológiájáról tanácskoztak

I. Nápolyi Fórum a teológia megújításáról

A Vatikáni Rádió* és a nemzetközi katolikus média hírt adott arról, hogy (2019) június 21-én Ferenc pápa jelen volt Nápolyban a Mediterrán Fórum lezárására,  és előadást tartott a katolikus teológia megújításáról. A Dél-Olaszországi Teológiai Fakultáson rendezett Mediterrán Fórumon két napig a Földközi tenger térségének sajátosságát – a népesség és a kultúrák változatosságát - figyelembe véve a befogadás és a széleskörű párbeszéd teológiájáról tanácskoztak. A Fórumhoz levelet intézett Bartholomaiosz (Bertalan) konstantinápolyi pátriárka is, aki kifejtette a befogadás teológiájának ökumenikus szempontjait.**

Ferenc pápa és az ökumenikus pátriárka is több ízben hivatkozott a Veritatis gaudium (=VG) kezdetű apostoli konstitúcióra***, minthogy ez volt a teológiai megbeszélések alapdokumentuma. A Katolikus Nevelés Kongregációjának új Konstitúciója Ferenc pápa irányelvei szerint készült el (2017. december 27-re), és az ő jóváhagyásával tették közzé tavaly év elején (2018. jan. 29). Az Apostoli Konstitúció a katolikus egyetemek és egyházi teológiai fakultások teológiatanításához nyújt újabb szempontokat, és fogalmaz meg rendelkezéseket két éves próbaidőre.

A II. Vatikáni zsinat kívánalmai szerint a Sapientia Christiana k. apostoli konstitúció (II. János Pál tette közzé 1979-ben) már elrendelte az egyházi tanulmányok reformját. De - tekintettel a világ szellemi/vallási/ kulturális helyzetének gyors átalakulására, a sokat emlegetett paradigmaváltásra – a „Veritatis gaudium” - a korszakváltás „planetáris” szempontjait figyelembe véve - korszerűbb kritériumokat, irányelveket fogalmazott meg.

A négy kritériumot érintette Ferenc pápa nápolyi beszédében; különösen is a kultúra és a vallás minden területére kiterjesztett párbeszédet hangsúlyozta, elsősorban a hozzánk legközelebb álló ortodoxiával az ökumenikus teológiai párbeszédet. „A párbeszéd – magyarázta a Mediterrán térségen túlra tekintve - nem varázsige, de a teológiát segíti a más tudományokkal és vallásokkal, főleg a zsidósággal és az iszlámmal folytatott párbeszéd. A teológiahallgatókat erre a párbeszédre kellene nevelni, hogy megértsék közös gyökereinket és vallási identitásunk különbségeit. Így hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amelyik értékeli a különbözőséget, elősegíti a tiszteletet, a testvériséget és a békés együttélést. A muzulmánokkal partneri viszonyt kell ápolnunk egy békés együttélés érdekében akkor is, amikor fanatikus csoportok erőszakos megnyilvánulásait tapasztaljuk, mint amilyen húsvétkor történt Srí Lankán.”

A Konstitúció az új szempontoknál legtöbbször Ferenc pápa  Evangelii gaudium (=EG) k. programdokumentumára, valamint a Laudato sí  (=LS) k. enciklikájára hivatkozik. Világosan kitűnik, hogy a konstitúciót Bergoglio pápa teológiája inspirálta.

II. A Veritatis Gaudium (=VG) k. Apostoli  Konstitúció négy kritériuma

a) Legelső és állandó, alapvető ismérv a teológiai megújuláshoz a „kilépő”, misszionárius egyház (EG 20-24) számára – a II. Vatikáni zsinat tanítása nyomán és az azóta eltelt évtizedek tapasztalata  alapján - a kérügma elmélyítése, az evangéliumi Örömhír hirdetése, amely egyre jobban megtestesül. Ennek első követelménye a párbeszédre való nyitottság (EG 165), amelyről a következő kritériumnál lesz szó. A zsinat tanítása szerint (LG 1) az Egyház a Krisztusban hozott üdvösség misztériumának jele és szentsége az emberek között. A Konstitúció az EG 111. pontját idézi: „Az evangelizálás alanya jóval több egy szervezett és hierarchikus intézménynél, mert elsősorban egy Isten felé úton lévő nép. Ennek a misztériuma kétségtelenül a Szentháromságban gyökerezik, de megvan a maga történeti konkrétsága egy zarándok és evangelizáló népben, mely mindig felülmúl minden, mégoly szükséges intézményes  megnyilvánulást (…), és amelynek végső alapja Isten szabad és ingyenes kezdeményezése.”

A Konstitúció az a) pontban még utal a napjainkban egyre kiterjedő kommunikációs hálózatra és eszközeire (EG 87); megállapítja, hogy a kommunikáció új lehetőségeket nyújt a találkozásra, a szolidaritásra. „Jó, ha kilépünk önmagunkból, hogy másokkal egyesüljünk.”  Később (EG 272) – utalva XVI. Benedek Deus caritas est k. enciklikájára, aki Szent János első levelét idézi - hangsúlyozza: az Isten-szeretet és a testvéri szeretet elválaszthatatlanok; a szeretet az egyetlen világosság a sötétségben, és erőt ad az élethez és a cselekvéshez. Ez az Isten jobb megismerésének és a lelki életben való haladásnak az útja.  Ferenc pápa erre visszatért Örüljetek és ujjongjatok - k. apostoli buzdításában. A másik ember javát keresve, másik emberrel szeretetben találkozva, a legkisebbekben is Krisztust látva és segítve gyakoroljuk a „mindennapi misztikát”. (Vö. Mt 25)

b) A teológia megújulásának második kritériuma szorosan kapcsolódik az elsőhöz: párbeszéd minden szinten, minden területen. (A nápolyi Mediterrán fórumon főleg ezt a szempontot tárgyalták, vitatták meg.) Nem pusztán taktikázásról van szó, minthogy az őszinte megnyílás mások felé a párbeszédben belső követelménye „az Igazság öröme” közösségi megtapasztalásának, a „találkozás kultúrájának”.  A Veritatis gaudium itt visszautal az előző, a Sapientia christiana k. Konstitúcióra, és a zsinat kommúnió-egyháztanát értelmező Ratzinger pápára. A Gaudium et spes 62. pontját idézi, amelynek címe: „A  kultúra és a civilizáció összehangolása a keresztény tanítással.”  Ez a pont a korszerű intellektuális apostolkodást sürgeti, és az arra való felkészítést a klérus és a világiak körében. A hívő katolikusok a legszorosabb egységben éljenek kortársaikkal, ismerjék meg gondolkodásmódjukat, a tudomány új vívmányait kapcsolják össze a keresztény erkölccsel és a hitigazságok tanításával; a teológiai kutatás - keresve a kinyilatkoztatott Igazság mélyebb megismerését - teremtsen kapcsolatot saját korával, hogy a tudósokat hozzásegítse hitünk teljesebb megismeréséhez.

c) A harmadik alapvető kritérium szintén kapcsolódik az előzőkhöz: megvalósítani a teológiai kutatásban az inter- és trans-diszciplinaritást, vagyis a kölcsönös kapcsolatteremtés a különféle tudományos területek között.. Nápolyban Ferenc pápa a tudományközi teológiát jellemezve hangsúlyozta: „A befogadás teológiájának műveléséhez olyan teológusokra van szükség, akik tudnak együtt dolgozni, merítve a többi tudományágból is, felülemelkedve az individualizmuson. Olyan teológusokra: férfiakra és nőkre, papokra, világiakra és szerzetesekre, akik képesek meghaladni a sokszor önreferens, versengő logikát, ami gyakran jellemzi az egyetemeket. Legyenek együtt-érző teológusok, akiket megérint a szenvedő, erőszaktól, háborúktól és igazságtalanságoktól sújtott szegények sorsa, akik e közös tenger (Földközi tenger) partjain élnek. Szeretetközösség és együttérzés nélkül a teológia, ha nem táplálja folyton az ima, nemcsak a lelkét veszti el, de az intelligenciáját is, amivel keresztény módon értelmezheti a valóságot. Egyébként pedig fennáll a veszély, hogy privilegizált helyzetük foglyaként a világot óvatosan kívülről szemlélik, és nem osztoznak az emberiség nagytöbbségének kockázatos életében.”

A Konstitúció e harmadik kritérium kifejtésében hivatkozik XVI. Benedek Caritas in veritate k. körlevelére, amely elmélyítette VI. Pál Populorum progressio k. enciklikáját, és irányelveket adott a kulturális apostolsághoz és az egyházi tudományágak összehangolásához.

Ebben a pontban figyelemre méltó, hogy Ferenc pápa új Konstitúciója példaképül említi Boldog J. H. Newman bíborost (1801-1890), az anglikánból katolikus hitre tért teológust, a  helyes dogmafejlődés iránymutatóját, valamint Boldog A. Rosmini (1797-1855) olasz pap filozófust, aki már a 19. században „A Szentegyház öt sebe” c. művében az egyház reformját sürgette.  2007-ben Ratzinger pápa „rehabilitálta” és boldoggá avatta a jeles gondolkodót, akinek 40 tételét 1887-ben a Szent Officium elítélte. (Itt emlékeztetek Prohászka Ottokár püspökre, akit a 20. század elején modernizmussal gyanúsítottak, és 1911-ben római Indexre tették akadémia székfoglalóját és Modern katolicizmus c. könyvét. Reméljük, hogy -  Newman bíboros és  Rosmini filozófus példájára - a II. Vatikáni zsinatot ötven évvel megelőző, modern, de nem modernista Prohászka püspök is egykor a boldogok közé kerül.)

d)  A negyedik, utolsó kritérium: egyesíteni  a „közös otthont” képező világban közös tervek hálózatát, keresve az egységet a különbözőségek megőrzésével. Itt a Konstitúció idézi Ferenc pápa kedvenc hasonlatát a poliéderről. (A poliéder egy olyan térbeli test, amelyet minden oldalról síkok határolnak.) . „A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságra van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A  modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket. (…) A népe egysége ez, amelyek az egyetemes rendben megőrzik sajátosságaikat, a személyek összessége egy társadalomban, amely a valóban mindenkit magában foglaló közjót keresi.” (EG 236)

Az egyház történelme példát mutat a különböző kultúrák integrálására a Hagyomány nagy folyamába; miközben hűséges marad a Kinyilatkoztatáshoz, új arculatot ad neki a korszerűsítés folyamán. Nem lehet szó szinkretizmusról, amikor az egyik kultúra felszívja, beolvasztja a másikat, hanem a nyitott párbeszédben meg kell őrizni saját önazonosságunkat. Ezt hangsúlyozta Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is a nápolyi Fórumra küldött Levelében: „A befogadás legyen integráció, de sohasem szinkretizmus.”

A Konstitúció gyakran idézi a Laudato sí k. enciklikát, amely sokkal szélesebb és mélyebb teológiai távlatokat nyit, mint a manapság joggal sürgetett környezetvédelem. Az enciklika 114. pontja „kulturális forradalomról” beszél: „Ami most történik, egy bátor kulturális forradalom kezdeményezésének sürgető igényével szembesít minket. A tudomány és a technológia nem semlegesek, hanem egy folyamat kezdetétől a végéig különféle szándékokat és lehetőségeket hordozhatnak magukban, és sokféle formában működhetnek.”

Az új Konstitúció tehát sürgeti a teológia szakszerű korszerűsítését, gyakran hivatkozva az Evangelii gaudium-ra. A teológiai fakultások dolgozzanak ki új eredeti apológiát, hogy felkészítsenek mindenkit az Evangélium befogadására. „A hit, az ész és a tudományok közötti találkozás ez, amely arra irányul, hogy új módon fejtse ki a keresztény hit hihetőségét, s egy eredeti hitvédelmet fejlesszen ki” – az új evangelizáláshoz.

Befejezésül idézek Ferenc pápa nápolyi beszédéből, amely az új evangelizálást szolgáló teológia korszerűsítését sürgeti, és nemcsak a Mediterráneumot, hanem a világegyházat figyelembe veszi: „Rá kell hangolódnia a Feltámadt Jézus Lelkére, szabadon elmenni a világra és elérni a perifériákat, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A teológusoknak mindig a kultúrák közötti találkozást kell előmozdítaniuk a kinyilatkoztatás és a hagyomány forrásaival. Az irgalmasság evangéliumából kell kiindulni. A teológia konkrét emberek között születik, akik találkoznak Isten tekintetével és szívével. A teológia művelése maga is irgalmasság. A teológia fejezze ki a tábori kórházként működő egyházat, mely üdvözítő és gyógyító küldetését végzi a világban. Az irgalmasság nem pusztán lelkipásztori viselkedés, hanem Jézus evangéliumának foglalata.”

 

 

Évközi 14. hét szerda

Évközi 14. hét szerda

Jézus missziós parancsát nem úgy kell teljesítenünk, hogy szent propagandát folytatunk, hanem úgy, hogy mindenekelőtt őhozzá megyünk, amikor magához hív bennünket. Mindennap, újra és újra szólít a Szentírás szavai által, és csak akkor mondhatjuk, hogy készek vagyunk a küldetésre, ha előbb ennek a hívásnak engedelmeskedtünk. És mielőtt megkapnánk Jézustól a hatalmat a tisztátalan szellemek kiűzésére és a betegségek meggyógyítására, előbb nekünk kell megtisztulnunk tisztátalanságunktól és meggyógyulnunk betegségünkből.

Minden okunk megvan rá, hogy félelemmel boruljunk arcra előtte, mint József előtt testvérei, nem csupán nagy hatalma miatt, hanem mert bűnösök vagyunk. Mert a Jézussal való találkozás szembesít azzal, mennyi irigység, féltékenység, harag, gyilkos indulat lakik bennünk. Akárcsak József testvéreire, ránk is ránktelepszik a bűntudat, és mi sem ismerjük fel Jézusban a mi testvérünket. Ő azonban nem beszél keményen velünk, nem fél attól, hogy kiesik a szerepéből, ha elárulja gyöngédségét, nem fordul el és nem rejti el arcát előlünk, hanem ránk tekint, mint Péterre a főpap udvarán... Jézusban valóban testvérré válni és ezt a testvériséget jelként felmutatni – ez lehet az Egyház leghatékonyabb üzenete a harmadik évezredben. Erre éhezik legjobban a kereszténységében megfogyatkozott és megvénült Magyarország és Európa.

Urunk, Jézus, tedd készségessé szívünket, hogy nap mint nap megújítsuk és elmélyítsük magunkban a Hozzád való tartozás tudatát, s így alkalmassá váljunk a mennyek országáról szóló örömhír továbbadására. Add, hogy Általad közösségben legyünk mindazokkal, akiket velünk együtt küldesz, s lemondva mindenfajta emberi hatalomról a Te szereteted hatalmával induljunk útnak, s amerre csak járunk, beköszöntsön a mennyek országa, az Isten és ember felbonthatatlan szeretetközössége.

Egyiptomi Szent Patermuthiosz

Szent Patermuthiosz 

és vértanútársai

A hitehagyott Julián császár idején élt az egyiptomi pusztában két remete: az idősebb Patermuthiosz és a fiatalabb Kopriosz, Békében éltek együtt az idősebb vezetése alatt. Amikor Julián császár hadseregével Egyiptomba ért, a két pusztalakót elé vezették ítéletre. Mindketten bátran megvallottak előtte Krisztust, azért nagyon megkínoztatta őket. Végül karddal fejezték le mindkettőjüket. Látva állhatatosságukat, Krisztus hitére tért Sándor katona is, ezért tüzes kemencébe dobták. Ez a IV. század második felében történt.

Sevcsuk ukrán nagyérsek: A Szentatya szándéka, hogy a keleti katolikus egyházak virágozzanak

Július 5-6-án két napon át tanácskozott Ferenc pápa a Vatikánban az ukrán görögkatolikus egyház nagyérsekével, a metropolitákkal és az állandó szinódus tagjaival. A megbeszéléseken részt vettek a Római Kúria illetékes dikasztériumvezetői is. A pápa kifejezte közelségét a sui iuris keleti katolikus egyház iránt, amelynek fejlődése és virágzása kifejezett szándéka.

Kölcsönös meghallgatás és imádság

A szentszék sajtóközleményben tájékoztatott a találkozóról. Munkatársaival együtt Ferenc pápa nagyra értékelte az ukrán görögkatolikus egyház történetét, lelki, liturgikus, teológiai és kánoni hagyományát, hűségét Péter utódához, amelyet a mártírok vére erősít és pecsétel meg. A megbeszéléseket egymás kölcsönös meghallgatása és az imádság jellemezték. A vatikáni és az ukrán főpásztorok igyekeztek megkeresni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az ukrán görögkatolikus egyház fejlődhessen és virágozzék a mai világban.

A keleti katolikus egyházak identitását és küldetését erősíteni

Különös figyelmet szenteltek a lelkipásztori munkának, az evangelizálásnak, az ökumenizmusnak, illetve annak a sajátos hivatásnak, amelyet a görögkatolikus egyház betölt a jelenlegi társadalompolitikai kihívások közepette – főként az ukrajnai háború és humanitárius válság, valamint a világ különböző országaiban folytatott szolgálata fényében. A felek annak a kívánságuknak adtak hangot, hogy a két nap alatt kialakult munkamódszer az egymás őszinte meghallgatásáról a jövőben is folytatódjék, ezáltal elősegítve az ukrán görögkatolikus egyház harmonikus fejlődését, mint ahogy a többi keleti katolikus egyház identitását és küldetését is.

Sevcsuk nagyérsek beszámolója a nemzetközi sajtónak

Július 8-án a Vatikáni Rádió Marconi-termében Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsek sajtótájékoztatót tartott a nemzetközi média képviselőinek. Mint mondta, számukra óriási lelki élményt, kegyelmi találkozást jelentett a két nap a Szentatyával, aki őszinte, szerető figyelmével közelségét akarta kifejezni a szenvedő ukrán egyház iránt. Szimbolikusnak nevezte a nyolc metropolita egyidejű jelenlétét, akik közül négyen Ukrajnát, négyen pedig a diaszpórát képviselték.

Ferenc pápa fogadta az ukrajnai görögkatolikus egyház állandó szinódusának tagjait

Szinodális módszer

A meghallgatást követte a megfontolás, éppúgy, ahogy a legutóbbi szinódus idején történt. Szívtől szívig való párbeszéd valósult meg a pápával, aki személyes figyelmével tüntette ki őket. Jelentős lépésnek tartja az ukrán főpásztor azt, hogy a pápa és a Római Kúria tanulmányozzák bizonyos struktúrák felállítását, amelyekkel konkrétan segíthetik a keleti katolikus egyházak működését. Mindezt a háború kontextusában, amelyet a pápa hibrid konfliktusnak nevezett, vagyis ahol a fegyverek használata, az információ manipulálása, a politikai, gazdasági befolyásolás és a kormány elleni nemzetközi nyomás egyszerre érvényesül. Parolin bíboros elfeledett háborúnak hívta az ukrán-orosz konfliktust – emlékeztetett Sevcsuk nagyérsek. Rendkívül fontos, hogy a pápa Ukrajnának juttatott humanitárius segítsége folytatódik.

Ökológiai katasztrófa fenyeget

A maga részéről az ukrán görögkatolikus nagyérsek két témát ismertetett részletesen a vatikáni találkozókon: az egyik Ukrajna mint nép és állam fogalma abban az értelemben, hogy nem pusztán geopolitikai térségnek tekintendő, hanem egy multietnikus és többvallású országnak, amelyik a posztszovjet időszakból egy szabad, nyitott és demokratikus állam irányába halad. A főpásztorok a konkrét, szenvedő emberek hangját vitték el a Vatikánba. Az elhúzódó fegyveres konfliktus ökológiai katasztrófával fenyeget: a bányákat elöntötte a víz, a talaj robbanóanyaggal szennyezett. Hamarosan 4 millió ember maradhat ivóvíz nélkül egy olyan térségben, ahol sok millió gyerek él. Sokan kezüket, lábukat vesztették a felrobbant aknák miatt. Rehabilitálásuk, kórházi kezelésük egyelőre külföldön történhet, de talán a pápa segítségének köszönhetően is Ukrajnában is felszerelhetik a kórházakat, hogy ott kapjanak protézist hiányzó végtagjaik helyébe. (Lásd a szentszéki-orosz megegyezés a Bambin Gesú római gyermekkórház vonatkozásában)

Évente 1 millióan hagyják el Ukrajnát

Súlyos problémának nevezte Sevcsuk érsek a kivándorlást, amelynek mértéke eléri az évi egy milliót. Főként fiatalok, szakmával rendelkező emberek vándorolnak el nyugatabbra a megélhetés reményében. Ennek a folyamatnak az eredménye az ukrán egyház globalizálódása, hiszen egyre több új eparchiára, struktúrára van szükségük a diaszpórában (pl. Kanada, Dél-Afrika). Hogyan lehet megállítani a kivándorlást? A kijev-halicsi nagyérsek szerint a nyugatnak befektetésekkel kellene ösztönözni az ukrán gazdaságot, gyárakat építeni, elősegíteni a munkabérek emelkedését. Példának említette a Dél-ukrajnai atomerőművet, ahonnan a jól képzett szakemberek elmennek külföldre. Fájó pont az emigráns ukránok számára az, hogy jórészt illegalitásban élnek nyugaton annak ellenére, hogy ők nem menekültek, nem kérnek segélyt, hanem dolgozni szeretnének. Törvényességre van szükség, meg kell becsülni az ukrán vendégmunkásokat, hiszen ők Ukrajna legjobbjai. Bánjanak jól velük, fizessék meg őket – üzente a nyugati országoknak a főpásztor.

Reményt és örömet adni a szenvedő lakosságnak

A háború öt éve alatt a hivatalos adatok szerint 13 ezren haltak meg és 30 ezren sebesültek meg, azonban a valóságban ezek a számok akár a kétszeresét is elérhetik. Az elmúlt hetekben az orosz katonák az ukrán orvosokra és egészségügyi dolgozókra vadásztak, négyüket megölték. Mi az egyház dolga ebben a nehéz helyzetben? Sevcsuk érsek szerint reményt és örömet adni. Az emberek azt kérdik maguktól: Miért történik ez velem? Isten megfeledkezett rólam? Az egyház, a papok jelenléte remény kelt, úgy érzik, hogy nincsenek magukra hagyva. Az ukrán görögkatolikus egyháznak 11 plébániája működik az elfoglalt területeken, a papok dacolnak az életveszéllyel. Amikor megérkezett a pápa humanitárius segélye, az emberek sírva fakadtak, mondván: A pápa nem felejtett el minket! Sevcsuk érsek megígérte a háborús és a politikai foglyoknak, hogy az ő nevükben is beszélni fog a pápával. Most, hogy ez megtörtént, hazatérve elmondhatja nekik, hogy a Szentatya meghallgatta őket. A segélyt elsősorban lakóházakra, fűtésre, élelemre, gyógyszerre és a gyermekek ellátására fordítják.

Ökumenizmus az összetett ortodox valóságban

Ami a keresztény egyházak között kapcsolatokat illeti, Sevcsuk érsek elmondta: Ukrajna lakosságának 71%-a ortodox, 14,1% görögkatolikus, míg 18% egyetlen egyházhoz sem tartozik. A görögkatolikusok részéről teljes a nyitottság az ortodoxia irányába; ők nem akadály, hanem katalizátor akarnak lenni az egységteremtésben. Ez a keleti katolikus egyházak identitásához tartozik. Újságírói kérdésekre válaszolva kifejtette: a moszkvai pátriárkátus elzárkózik a párbeszéd elől, míg az újonnan megalakult ukrán autokefál ortodox egyházzal barátságos kapcsolatot ápolnak, bár egyelőre egyfajta udvarias távolságtartással, amíg megszilárdul a többi ortodox egyházzal való kapcsolatuk. Az elmúlt harminc évben a görögkatolikusok nyitottabbak lettek a többi keresztény felekezet irányába, nem akarnak beleszólni az ortodoxok belügyeibe, hanem igyekeznek velük párbeszédre lépni. Ez egyelőre hivatalos formában nem lehetséges, így emberi, szociális téren tudnak velük együttműködni.

Ferenc pápa és Vlagyimir Putyin orosz elnök megbeszélése közel egy órán át tartott

„Miénk volt az utolsó szó Putyin elnök után”

Putyin elnököt július 4-én fogadta a pápa, rá egy nappal érkeztek az ukrán egyházi vezetők. Érezték-e valamilyen módon az orosz elnök látogatásának árnyékát? Sevcsuk érsek megerősítette: egyáltalán nem érezték ennek árnyékát, véletlen egybeesés a közeli dátum, ráadásul az ukrán delegáció programját már korábban meghatározták. Tréfásan hozzáfűzte: örültek, hogy végül az övék lehetett az utolsó szó. Hogyhogy nem pátriárkátus az ukrán görögkatolikus egyház, amely méreténél fogva az lehetne? – kérdezte az egyik újságíró. Válaszában az érsek úgy fogalmazott: de facto pátriárkátusként működnek. Számukra a fejlődés és további virágzás ennek valódi megteremtését jelenthetné.

Meghívták a pápát Ukrajnába

Amint találkoztak a Szentatyával, azonnal meghívták Ukrajnába, és a meghívást többször megismételték. Meggondolom – hangzott a pápa válasza. A kijev-halicsi nagyérsek fölidézte Szent II. János Pál pápa 2001-es ukrajnai látogatását. Akkor egy idős asszony azt mondta: ha a Szentatya ukrán földre lép, akkor oda nem térhet vissza a kommunizmus – aminek árnyéka továbbra is felettük lebegett. Hasonlóképpen most, ha Ferenc pápa Ukrajna földjére lép, akkor ez a háború befejezésére ösztönözne.