Ferenc pápa teológiai távlatai Nápolyi előadása és a „Veritatis gaudium” irányelvei

A Vatikáni Rádió* és a nemzetközi katolikus média hírt adott arról, hogy június 21-én Ferenc pápa jelen volt Nápolyban a Mediterrán Fórum lezárására, és előadást tartott a katolikus teológia megújításáról. A Dél-Olaszországi Teológiai Fakultáson rendezett Mediterrán Fórumon két napig a Földközi tenger térségének sajátosságát – a népesség és a kultúrák változatosságát - figyelembe véve a befogadás és a széleskörű párbeszéd teológiájáról tanácskoztak

I. Nápolyi Fórum a teológia megújításáról

A Vatikáni Rádió* és a nemzetközi katolikus média hírt adott arról, hogy (2019) június 21-én Ferenc pápa jelen volt Nápolyban a Mediterrán Fórum lezárására,  és előadást tartott a katolikus teológia megújításáról. A Dél-Olaszországi Teológiai Fakultáson rendezett Mediterrán Fórumon két napig a Földközi tenger térségének sajátosságát – a népesség és a kultúrák változatosságát - figyelembe véve a befogadás és a széleskörű párbeszéd teológiájáról tanácskoztak. A Fórumhoz levelet intézett Bartholomaiosz (Bertalan) konstantinápolyi pátriárka is, aki kifejtette a befogadás teológiájának ökumenikus szempontjait.**

Ferenc pápa és az ökumenikus pátriárka is több ízben hivatkozott a Veritatis gaudium (=VG) kezdetű apostoli konstitúcióra***, minthogy ez volt a teológiai megbeszélések alapdokumentuma. A Katolikus Nevelés Kongregációjának új Konstitúciója Ferenc pápa irányelvei szerint készült el (2017. december 27-re), és az ő jóváhagyásával tették közzé tavaly év elején (2018. jan. 29). Az Apostoli Konstitúció a katolikus egyetemek és egyházi teológiai fakultások teológiatanításához nyújt újabb szempontokat, és fogalmaz meg rendelkezéseket két éves próbaidőre.

A II. Vatikáni zsinat kívánalmai szerint a Sapientia Christiana k. apostoli konstitúció (II. János Pál tette közzé 1979-ben) már elrendelte az egyházi tanulmányok reformját. De - tekintettel a világ szellemi/vallási/ kulturális helyzetének gyors átalakulására, a sokat emlegetett paradigmaváltásra – a „Veritatis gaudium” - a korszakváltás „planetáris” szempontjait figyelembe véve - korszerűbb kritériumokat, irányelveket fogalmazott meg.

A négy kritériumot érintette Ferenc pápa nápolyi beszédében; különösen is a kultúra és a vallás minden területére kiterjesztett párbeszédet hangsúlyozta, elsősorban a hozzánk legközelebb álló ortodoxiával az ökumenikus teológiai párbeszédet. „A párbeszéd – magyarázta a Mediterrán térségen túlra tekintve - nem varázsige, de a teológiát segíti a más tudományokkal és vallásokkal, főleg a zsidósággal és az iszlámmal folytatott párbeszéd. A teológiahallgatókat erre a párbeszédre kellene nevelni, hogy megértsék közös gyökereinket és vallási identitásunk különbségeit. Így hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amelyik értékeli a különbözőséget, elősegíti a tiszteletet, a testvériséget és a békés együttélést. A muzulmánokkal partneri viszonyt kell ápolnunk egy békés együttélés érdekében akkor is, amikor fanatikus csoportok erőszakos megnyilvánulásait tapasztaljuk, mint amilyen húsvétkor történt Srí Lankán.”

A Konstitúció az új szempontoknál legtöbbször Ferenc pápa  Evangelii gaudium (=EG) k. programdokumentumára, valamint a Laudato sí  (=LS) k. enciklikájára hivatkozik. Világosan kitűnik, hogy a konstitúciót Bergoglio pápa teológiája inspirálta.

II. A Veritatis Gaudium (=VG) k. Apostoli  Konstitúció négy kritériuma

a) Legelső és állandó, alapvető ismérv a teológiai megújuláshoz a „kilépő”, misszionárius egyház (EG 20-24) számára – a II. Vatikáni zsinat tanítása nyomán és az azóta eltelt évtizedek tapasztalata  alapján - a kérügma elmélyítése, az evangéliumi Örömhír hirdetése, amely egyre jobban megtestesül. Ennek első követelménye a párbeszédre való nyitottság (EG 165), amelyről a következő kritériumnál lesz szó. A zsinat tanítása szerint (LG 1) az Egyház a Krisztusban hozott üdvösség misztériumának jele és szentsége az emberek között. A Konstitúció az EG 111. pontját idézi: „Az evangelizálás alanya jóval több egy szervezett és hierarchikus intézménynél, mert elsősorban egy Isten felé úton lévő nép. Ennek a misztériuma kétségtelenül a Szentháromságban gyökerezik, de megvan a maga történeti konkrétsága egy zarándok és evangelizáló népben, mely mindig felülmúl minden, mégoly szükséges intézményes  megnyilvánulást (…), és amelynek végső alapja Isten szabad és ingyenes kezdeményezése.”

A Konstitúció az a) pontban még utal a napjainkban egyre kiterjedő kommunikációs hálózatra és eszközeire (EG 87); megállapítja, hogy a kommunikáció új lehetőségeket nyújt a találkozásra, a szolidaritásra. „Jó, ha kilépünk önmagunkból, hogy másokkal egyesüljünk.”  Később (EG 272) – utalva XVI. Benedek Deus caritas est k. enciklikájára, aki Szent János első levelét idézi - hangsúlyozza: az Isten-szeretet és a testvéri szeretet elválaszthatatlanok; a szeretet az egyetlen világosság a sötétségben, és erőt ad az élethez és a cselekvéshez. Ez az Isten jobb megismerésének és a lelki életben való haladásnak az útja.  Ferenc pápa erre visszatért Örüljetek és ujjongjatok - k. apostoli buzdításában. A másik ember javát keresve, másik emberrel szeretetben találkozva, a legkisebbekben is Krisztust látva és segítve gyakoroljuk a „mindennapi misztikát”. (Vö. Mt 25)

b) A teológia megújulásának második kritériuma szorosan kapcsolódik az elsőhöz: párbeszéd minden szinten, minden területen. (A nápolyi Mediterrán fórumon főleg ezt a szempontot tárgyalták, vitatták meg.) Nem pusztán taktikázásról van szó, minthogy az őszinte megnyílás mások felé a párbeszédben belső követelménye „az Igazság öröme” közösségi megtapasztalásának, a „találkozás kultúrájának”.  A Veritatis gaudium itt visszautal az előző, a Sapientia christiana k. Konstitúcióra, és a zsinat kommúnió-egyháztanát értelmező Ratzinger pápára. A Gaudium et spes 62. pontját idézi, amelynek címe: „A  kultúra és a civilizáció összehangolása a keresztény tanítással.”  Ez a pont a korszerű intellektuális apostolkodást sürgeti, és az arra való felkészítést a klérus és a világiak körében. A hívő katolikusok a legszorosabb egységben éljenek kortársaikkal, ismerjék meg gondolkodásmódjukat, a tudomány új vívmányait kapcsolják össze a keresztény erkölccsel és a hitigazságok tanításával; a teológiai kutatás - keresve a kinyilatkoztatott Igazság mélyebb megismerését - teremtsen kapcsolatot saját korával, hogy a tudósokat hozzásegítse hitünk teljesebb megismeréséhez.

c) A harmadik alapvető kritérium szintén kapcsolódik az előzőkhöz: megvalósítani a teológiai kutatásban az inter- és trans-diszciplinaritást, vagyis a kölcsönös kapcsolatteremtés a különféle tudományos területek között.. Nápolyban Ferenc pápa a tudományközi teológiát jellemezve hangsúlyozta: „A befogadás teológiájának műveléséhez olyan teológusokra van szükség, akik tudnak együtt dolgozni, merítve a többi tudományágból is, felülemelkedve az individualizmuson. Olyan teológusokra: férfiakra és nőkre, papokra, világiakra és szerzetesekre, akik képesek meghaladni a sokszor önreferens, versengő logikát, ami gyakran jellemzi az egyetemeket. Legyenek együtt-érző teológusok, akiket megérint a szenvedő, erőszaktól, háborúktól és igazságtalanságoktól sújtott szegények sorsa, akik e közös tenger (Földközi tenger) partjain élnek. Szeretetközösség és együttérzés nélkül a teológia, ha nem táplálja folyton az ima, nemcsak a lelkét veszti el, de az intelligenciáját is, amivel keresztény módon értelmezheti a valóságot. Egyébként pedig fennáll a veszély, hogy privilegizált helyzetük foglyaként a világot óvatosan kívülről szemlélik, és nem osztoznak az emberiség nagytöbbségének kockázatos életében.”

A Konstitúció e harmadik kritérium kifejtésében hivatkozik XVI. Benedek Caritas in veritate k. körlevelére, amely elmélyítette VI. Pál Populorum progressio k. enciklikáját, és irányelveket adott a kulturális apostolsághoz és az egyházi tudományágak összehangolásához.

Ebben a pontban figyelemre méltó, hogy Ferenc pápa új Konstitúciója példaképül említi Boldog J. H. Newman bíborost (1801-1890), az anglikánból katolikus hitre tért teológust, a  helyes dogmafejlődés iránymutatóját, valamint Boldog A. Rosmini (1797-1855) olasz pap filozófust, aki már a 19. században „A Szentegyház öt sebe” c. művében az egyház reformját sürgette.  2007-ben Ratzinger pápa „rehabilitálta” és boldoggá avatta a jeles gondolkodót, akinek 40 tételét 1887-ben a Szent Officium elítélte. (Itt emlékeztetek Prohászka Ottokár püspökre, akit a 20. század elején modernizmussal gyanúsítottak, és 1911-ben római Indexre tették akadémia székfoglalóját és Modern katolicizmus c. könyvét. Reméljük, hogy -  Newman bíboros és  Rosmini filozófus példájára - a II. Vatikáni zsinatot ötven évvel megelőző, modern, de nem modernista Prohászka püspök is egykor a boldogok közé kerül.)

d)  A negyedik, utolsó kritérium: egyesíteni  a „közös otthont” képező világban közös tervek hálózatát, keresve az egységet a különbözőségek megőrzésével. Itt a Konstitúció idézi Ferenc pápa kedvenc hasonlatát a poliéderről. (A poliéder egy olyan térbeli test, amelyet minden oldalról síkok határolnak.) . „A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságra van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A  modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket. (…) A népe egysége ez, amelyek az egyetemes rendben megőrzik sajátosságaikat, a személyek összessége egy társadalomban, amely a valóban mindenkit magában foglaló közjót keresi.” (EG 236)

Az egyház történelme példát mutat a különböző kultúrák integrálására a Hagyomány nagy folyamába; miközben hűséges marad a Kinyilatkoztatáshoz, új arculatot ad neki a korszerűsítés folyamán. Nem lehet szó szinkretizmusról, amikor az egyik kultúra felszívja, beolvasztja a másikat, hanem a nyitott párbeszédben meg kell őrizni saját önazonosságunkat. Ezt hangsúlyozta Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is a nápolyi Fórumra küldött Levelében: „A befogadás legyen integráció, de sohasem szinkretizmus.”

A Konstitúció gyakran idézi a Laudato sí k. enciklikát, amely sokkal szélesebb és mélyebb teológiai távlatokat nyit, mint a manapság joggal sürgetett környezetvédelem. Az enciklika 114. pontja „kulturális forradalomról” beszél: „Ami most történik, egy bátor kulturális forradalom kezdeményezésének sürgető igényével szembesít minket. A tudomány és a technológia nem semlegesek, hanem egy folyamat kezdetétől a végéig különféle szándékokat és lehetőségeket hordozhatnak magukban, és sokféle formában működhetnek.”

Az új Konstitúció tehát sürgeti a teológia szakszerű korszerűsítését, gyakran hivatkozva az Evangelii gaudium-ra. A teológiai fakultások dolgozzanak ki új eredeti apológiát, hogy felkészítsenek mindenkit az Evangélium befogadására. „A hit, az ész és a tudományok közötti találkozás ez, amely arra irányul, hogy új módon fejtse ki a keresztény hit hihetőségét, s egy eredeti hitvédelmet fejlesszen ki” – az új evangelizáláshoz.

Befejezésül idézek Ferenc pápa nápolyi beszédéből, amely az új evangelizálást szolgáló teológia korszerűsítését sürgeti, és nemcsak a Mediterráneumot, hanem a világegyházat figyelembe veszi: „Rá kell hangolódnia a Feltámadt Jézus Lelkére, szabadon elmenni a világra és elérni a perifériákat, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A teológusoknak mindig a kultúrák közötti találkozást kell előmozdítaniuk a kinyilatkoztatás és a hagyomány forrásaival. Az irgalmasság evangéliumából kell kiindulni. A teológia konkrét emberek között születik, akik találkoznak Isten tekintetével és szívével. A teológia művelése maga is irgalmasság. A teológia fejezze ki a tábori kórházként működő egyházat, mely üdvözítő és gyógyító küldetését végzi a világban. Az irgalmasság nem pusztán lelkipásztori viselkedés, hanem Jézus evangéliumának foglalata.”