Ferenc pápa fogadta az ukrajnai görögkatolikus egyház állandó szinódusának tagjait
Július 5-én, pénteken délelőtt az Apostoli Palota Bologna termében
találkozott a pápa az ukrajnai görögkatolikus egyház vezetésével. Beszédében
arra buzdította őket, hogy az imát, a lelki életet helyezzék első helyre
tevékenységükben. Kiemelte a lelki közelség fontosságát elsősorban a
szenvedőkhöz. A szinodalitás, az együtt haladás és a nyitottság megvalósítását
kérte.
A Szentszék
Sajtóterme május 4-én közleményben jelentette be a mostani találkozót:
„A
kényes és összetett ukrajnai helyzet láttán Ferenc pápa úgy döntött, hogy
meghívja az ukrajnai görögkatolikus nagyérseket, az állandó szinódus tagjait és
az ukrajnai görögkatolikus egyház metropolitáit Rómába július 5-re és 6-ra. A
találkozón részt vesznek a Római Kúriának az országgal kapcsolatban érintett
dikasztériumainak vezetői. A megbeszéléssel a Szentatya kifejezésre kívánja
juttatni lelki közelségét az ukrajnai görögkatolikus egyháznak, amely nemcsak
hazájában, hanem a világ számos részén végez lelkipásztori szolgálatot.
A
találkozó továbbá alkalmat kínál majd Ukrajna életének és szükségleteinek
mélyebb elemzésére. Ennek az a célja, hogy meghatározzák, miként tudja a katolikus
és különösképpen a görögkatolikus egyház egyre hatékonyabban hirdetni az
Evangéliumot, hogyan tud hozzájárulni a szenvedők megsegítéséhez, továbbá a
béke, valamint az egyetértés előmozdításához a latin rítusú katolikus egyházzal
és más keresztény egyházakkal, közösségekkel” – olvasható a szentszéki
közleményben.
Hibrid konfliktus
Ferenc
pápa beszéde elején utalt arra a nehéz és kényes helyzetre, amelyben Ukrajna öt
éve él. Hibrid konfliktusnak nevezte, amelyben a háborús tettek felelősei jól
álcázzák magukat. A konfliktust súlyosbítja a hamis propaganda és a sokféle
manipuláció, amelybe a vallási aspektust is be akarják vonni. Köszönetet
mondott az ukrajnai görögkatolikus főpásztoroknak, hogy hűségesek maradtak az
Úrhoz és Péter utódához, amelyért a történelem során gyakran nagy árat
fizettek.
Az egyház alapvető szerepe, hogy tanúságot tegyen a keresztény reményről
Ebben a
jelenlegi összetett helyzetben a pápa arra mutatott rá, hogy az egyház alapvető
szerepe, hogy tanúságot tegyen a keresztény reményről. Ez ugyanis Krisztus
világosságától táplálva felragyogtatja a feltámadást és az életet a világ
legsötétebb éjszakáiban is. A hívek számára a legfontosabb, hogy legyenek
egységben Jézussal, reménységünkkel. Arról van szó, hogy meg kell újítani a
keresztségen alapuló egységet, amely a hitben, közösségeink történelmében és a
nagy tanúságtevőkben, a szentekben gyökerezik. Ők erősen Jézushoz ragaszkodva
elutasították a világ logikáját, amely szerint az erőszakra erőszak a válasz.
Ehelyett életükkel írták a hit legragyogóbb oldalait: ők a keresztény remény
termékeny magvai – hangsúlyozta Ferenc pápa. Amikor a forrásunk a spirituális
életerő és ezt közvetítjük, az egyház termékennyé, a remény Evangéliumának
hirdetőjévé és egy olyan belső élet mesterévé válik, amelyet semmilyen más
intézmény nem képes felkínálni.
Az ima és a spirituális élet a legfontosabb
A pápa
arra buzdította a főpásztorokat, hogy elsődleges aggodalmuk minden
tevékenységükben az ima és a spirituális élet legyen. Az Úr azt kéri övéitől a
Getsemani kertben, hogy virrasszanak és imádkozzanak, ne önmagukat védjék vagy
támadjanak. Az ima és önmagunk végsőkig való odaajándékozása a válasz, amit az
Úr vár övéitől. Ezek a keresztény válaszok, csak ezek mentenek meg bennünket az
erőszak világi örvényétől – nyomatékosította a pápa.
Közelség
Az
egyház arra kapott meghívást, hogy különböző eszközökkel megvalósítsa
lelkipásztori misszióját. Az ima után következik a közelség. Az Úr azt kéri a
pásztoroktól, hogy álljanak közel az emberekhez, virrasszanak azok mellett,
akik a fájdalom éjszakáján haladnak át. A pásztorok közelsége egy olyan
csatorna, amelyet napról napra építünk és amely elhozza a remény élő vízét. A
hívek akkor értik meg a pásztort, ha Istent közvetíti: önmagát odaajándékozva,
közel állva, Isten tanújaként a reményről, amely megtestesült, hogy az ember
útján járjon.
Humanitárius kezdeményezések
A
lelkipásztori gondozás magában foglalja a liturgiát, ami a spiritualitással és
a katekézissel együtt olyan elemet képez, amely meghatározza az ukrajnai görögkatolikus
egyház identitását. Ferenc pápa megemlítette, hogy 2016-ban elindított egy
humanitárius kezdeményezést, amelynek keretében arra hívta az európai
egyházakat, hogy ajánlják fel segítségüket azoknak, akiket közvetlenül sújtanak
konfliktusok. Most további különleges projektek elindítását tervezi.
Szinodalitás
A pápa
ezt követően az ima és a közelállás kifejezések mellett egy harmadik szót is a
főpásztorok figyelmébe ajánlott: a szinodalitást. Egyháznak lenni azt is
jelenti, hogy közösség vagyunk, amely együtt jár. Az egyháznak szüksége van az
intenzív belső véleménycserére: a pásztorok egymás közötti illetve a pásztorok
és a hívek közötti párbeszédre. Minden nap szinódust kell úgymond tartani,
törekedni kell az együtt haladásra nemcsak azzal, aki ugyanolyan módon
gondolkodik, mint mi, hanem minden Jézusban hívővel. A szinodalitást három
aspektus teszi élővé. Mindenekelőtt a meghallgatás: meghallgatni a püspök és
pap testvérek tapasztalatait és javaslatait. A második jellemző: a
társfelelősség. Nem lehetünk közönyösek mások hibái iránt anélkül, hogy
testvériesen, de meggyőződéssel beavatkoznánk. Végül a harmadik jellemző a
világiak bevonására vonatkozik: az egyház teljesjogú tagjaiként a világiak arra
kaptak meghívást, hogy kifejezzék véleményüket és javaslatokat nyújtsanak. Az
egyházi élet résztvevőiként nemcsak be kell fogadni, de meg is kell hallgatni
őket – hangsúlyozta a pápa.
Saját hagyományok gazdagsága
A
szinodalitás a távlatok kiszélesítéséhez is elvezet, hogy megéljük saját
hagyományunk gazdagságát az egyetemes egyházban. Más rítusokkal, más nem
katolikus közösségekkel, más helyi egyházakkal és a Római Kúria
dikasztériumaival ápoljunk jó kapcsolatokat. Az egyház egysége annál
termékenyebb lesz, minél inkább megvalósul a Szentszék és a helyi egyházak
közötti megértés és kohézió. Ez nem kell, hogy a saját hitelességünk és
eredetiségünk csökkenésével járjon (Orientale lumen, 21), hanem hassa át
katolikus, azaz egyetemes identitásunkat. Ez az egyetemesség veszélybe
kerülhet vagy elkophat, ha egyházi, nacionalista vagy politikai részleges
érdekekhez ragaszkodunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése