Antiochiai Szent Erazmus

Szent Erazmus 

vértanú

Erazmus fiatal korától megszerette Krisztust, buzgón szolgált neki, teljesítve parancsait. Formia város püspökévé szentelték a szíriai Antiochiából származó embert. Amikor Dioklécián császár üldözése kitört, Erazmus a Libanon hegyére futott és ott 7 évig rejtőzött. Angyali intelemre visszaindult, az úton katonák elfogták és Antiochiába vitték. A különféle kínzások között is állhatatos maradt, Isten megőrizte épségben a kínzások között. Az angyal megnyitotta börtönét, és más városba küldte őt. Erazmus ott is sok pogányt nyert meg a keresztény hit számára. Makszimián császár erről hallva, Itáliába hozatta, de az útón sok kínzást szenvedett. Végül Kampániába került, ahol Formia városában meghalt 303 június 10-én.

Ferenc pápa a vatikáni média reformról: az evangéliumot közvetíteni mindenkinek

Ferenc pápa és Dario Viganò prelátus a Vatikánban 

Hirdetni kell az Evangéliumot mindenkinek a média eszközei által, amelyeket az új digitális kultúra elérhetővé tesz számunkra – ezt az útmutatást adta Ferenc pápa a vatikáni Kommunikációs Titkárság első közgyűlése résztvevőinek. A Szentatya csütörtökön fogadta a csoportot Dario Viganò prelátus, a dikasztérium prefektusa vezetésével.

Megteremteni a Szentszék új kommunikációs rendszerét

Az irgalmasság Evangéliumát közvetítsük a különböző kultúrákhoz tartozó embereknek, felhasználva az új digitális média lehetőségeit. Ez a misszió nagyon közel áll Ferenc pápa szívéhez. Két évvel azután fogadta a Kommunikációs Titkárság plenáris ülésének tagjait, hogy létre jött a pápa akaratából a dikasztérium azzal a céllal, hogy megteremtse a Szentszék új kommunikációs rendszerét.

Immár visszafordíthatatlan léptekkel formálódik az új valóság

Június 27-én tölti be második évét a Titkárság. A reform folyamatban van, amitől nem kell félnünk. A reform nem a dolgok fehérre mázolása, hanem azt jelenti, hogy új formát adunk a dolgoknak, más módon szervezzük meg azokat. Ezt intelligensen, szelíden, de – engedjétek meg nekem ezt a szót – jó értelemben vett erőszakkal kell végrehajtani. A reform teljes erővel zajlik, immár visszafordíthatatlan léptekkel formálódik az új valóság. Ebben az esetben valójában nem a korábbi dikasztériumok koordinálásáról vagy egybeolvasztásáról, hanem egy teljesen új intézmény létrehozásáról van szó, ahogy ez az alapító pápai Motu proprio-ban is szerepel – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Digitális konvergencia

A Szentszék információs rendszerének átgondolása az ún. digitális konvergencia szükségességéből született meg. [Az Európai Bizottság Zöld Könyve szerint a konvergencia a különböző hálózati platformok azon képessége, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordozzanak, illetve olyan fogyasztói eszközök összefonódása, mint például telefon, televízió, és személyi számítógép.] A múltban minden kommunikációs fajtának megvolt a maga csatornája és minden kifejezési formának megvolt a saját médiuma. Ma ez egy egységes kódon keresztül történik, amely a kettős vagy bináris számrendszert használja.

A Vatikáni Rádió működését is át kell gondolni az új modellek alapján

Ebben az értelemben tehát az Osservatore Romano vatikáni napilapnak – amely jövőre az új dikasztérium részévé válik – új és különböző módot kell találnia, hogy nagyobb olvasóközönséghez jusson el, mint ma a papír formában megjelenő változattal. A Vatikáni Rádió működését is – amely évek óta már különböző portálok összességévé vált – át kell gondolni az új modellek alapján és a modern technológiákhoz és kortársaink igényeihez kell alakítani.

A rövidhullám racionalizálása

A rádiofonikus szolgáltatás tekintetében Ferenc pápa elismeréssel szólt a dikasztérium erőfeszítéseiről, amelyeket a modern technológiákkal kevésbé rendelkező országok érdekében – pl. Afrika – tett a rövidhullám racionalizálásával, amelyet sosem szüntetett meg. Mivel hamarosan a Vatikáni Könyvkiadó, a több nyelven is kiadó Vatikáni Nyomda és az Osservatore Romano is az új dikasztérium részévé válik, a pápa nyitottságot kért az új termelési és elosztási tervvel való harmonizáció iránt.

A múlt megőrzése és felhasználása a jövő irányába vezető úton

Nagy munkáról és kihívásról van szó, amelyet azonban el lehet és el kell végezni. Az intézmények történelme, múltja kétségtelenül az értékes tapasztalatok megőrzésére sarkall és a jövő felé irányuló ösztönzésként kell hasson. Különben ez a múlt múzeummá válna, amelyet érdekes és szép megtekinteni, de nem képes erőt és bátorítást adni az út folytatásához. Az új kommunikációs rendszer kialakításának e kontextusában kell elhelyezni a képzés és a munkaerő továbbképzésének nem könnyű erőfeszítéseit.

Mindenki hozzájárulására szükség van

Ahhoz, hogy a reform teljes megvalósításához elérkezzünk, mindenkinek a hozzájárulására szükség van – mutatott rá Ferenc pápa. Bátran folytatni kell a munkát, de mindig szem előtt tartva az apostoli és missziós jelleget, különös figyelmet fordítva a hátrányos helyzetre, a szegénységre és a nehézségekre. Így válik majd lehetővé, hogy mindenkihez eljuttassuk az Evangéliumot anélkül, hogy a helyi egyházak kommunikációjának helyébe lépnénk, ugyanakkor támogatva azokat az egyházi közösségeket, amelyeknek leginkább szükségük van rá.

Csapatmunka

Ne hagyjuk, hogy a dicső múlthoz való ragaszkodás kísértésébe essünk! Inkább nagy csapatmunkában válaszoljunk eredményesebben az új kommunikációs kihívásokra, amelyek elé állít minket a mai kultúra, félelem és apokaliptikus helyzetek elképzelése nélkül – zárta beszédét Ferenc pápa a vatikáni Kommunikációs Titkárság első plenáris ülésének tagjaihoz.

 

 

 

Húsvét 3. hét csütörtök

Húsvét 3. hét csütörtök

Az Atya vonzásának engedelmeskedő kereső ember és a Szentlélek indításának engedelmeskedő, Jézus Krisztus küldetésében járó keresztény egyaránt úton van, s egyszer csak találkozik. Azért vagyunk küldöttek, hogy odalépjünk azokhoz, akik már felismertek szívük mélyén egy bizonyos vonzást, de még nem tudják, pontosan hová is tartanak, hol annak a titokzatos mágneses erőnek a forrása, amelynek hatása alá kerültek. Ehhez, persze, mindenekelőtt az kell, hogy észrevegyük, kik azok a környezetünkben, akikhez oda kell szegődnünk, nem saját kezdeményezésünkből, hanem a Szentléleknek engedelmeskedve. Nem provokációra, gyanútlan járókelők leszólítására, erőszakos térítésre küld a Szentlélek, hanem arra, hogy odaszegődjünk azok mellé, akik keresnek ugyan, de nincsen, aki a mind teljesebb látásra és értésre juttassa őket, s elvezesse Krisztushoz.

A másik lecke, amit ma megtanulhatunk, hogy beszélgetésünk abból induljon ki, ami foglalkoztatja azt, akihez odaszegődtünk. Amikor azonban mi kezdünk beszélni, egy percig sem szabad elfelednünk, hogy kit kell hirdetnünk. A harmadik évezredben mi nem sikeres életet, önmegvalósítást, de még csak nem is szellemi-lelki energiáknak köszönhető magasabb fokú tudatállapotot hirdetünk, hanem egy személyt: Jézus Krisztust, az Atya küldöttét, akinek mi folytatjuk küldetését itt a földön. Ne hárítsuk magunktól ezt a feladatot, mondván, mi nem vagyunk illetékesek, mert nem vagyunk papok, vagy mert nincs teológiai végzettségünk. Elsősorban nem teológiai diplomára, hanem élő hitre van szüksége ma a körülöttünk élőknek, s ha az Egyház missziós lendülete alábbhagyott, annak nem annyira teológiai képzettségünk hiánya, hanem hitünk gyöngesége az oka.

Urunk Jézus, küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy legyen bátorságunk nekünk is kivenni a részünket az egész világra irányuló misszióból. Add kegyelmedet, hogy szüntelenül megmaradjunk a Te vonzásodban, és ezáltal vonzzunk másokat is Hozzád. Segíts, hogy kereső testvéreink Téged magadat ismerjenek fel bennünk, aki a mi szavaink, tetteink, életünk példája által akarod feltárni a világnak az Atya üzenetét.

Argoszi Szent Péter

Szent Péter 

püspök

Péter Konstantinápolyban született istenfélő szülőktől. Amikor szülei szerzetesekké lettest nemsokára utánuk két bátyja is, Péter is követte őket testvérével Platónnál együtt és szerzetes lett. Szigorú életű szerzetes volt. Miklós pátriárka először öccsét, Pált szentelte fel Korintus püspökévé, aztán a messze földről jövő hívek kérésére Pétert Argosz város püspökévé szentelte fel. Mint püspöknek nagy gondja volt a tanításra, de a szegények árvák ügyét is szívén viselte. Sok jótett után 70 éves korában békén hunyt el a X. században.

A Vatikánban tartotta ülését a Pápai Társadalomtudományi Akadémia

A Vatikánban tartotta ülését a Pápai Társadalomtudományi Akadémia

A társadalmi részvétel különböző megközelítéseiről, a társadalmi és kulturális kirekesztés ellen és az integrációért folyó küzdelemről, továbbá a társadalom széthullásának okairól és a megoldási lehetőségekről tanácskoztak az április 28. és május 2. között zajló ülés résztvevői.

A társadalmi részvétel lehet intézményi vagy spontán – olvasható a tanácskozásról kiadott sajtóközleményben. A kirekesztés lehet aktív, vagyis szándékos, mint az etnikai vagy vallási alapon történő diszkrimináció, illetve passzív, ami nem intézményi okokból, hanem például a súlyos gazdasági válságokból ered. A társadalmi integráció a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai mechanizmusok átalakításának eredménye. Erőltetett intézkedésekkel vagy sztenderdizált, általánosított módon nem lehet megvalósítani a személyek, közösségek integrációját: például nem teremthető meg olyan iskolarendszerrel, amely nem veszi figyelembe a kulturális különbségeket. A társadalmi részvétel csak akkor válik lehetségessé, ha létezik vallásszabadság.

A tanácskozás résztvevői aggodalmukat fejezték ki a társadalom széttöredezettsége és a politikai rendszerek ezzel kapcsolatos tehetetlensége miatt. Elhangzott: mind nehezebbé válik az igazságosság, a szolidaritás és a testvériség alapelveire épülő társadalmi részvétel formáinak megvalósítása.

Bomlasztó tendenciák – a politikai képviselet, a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, a demográfiai egyensúly globális felbillenése, az erősödő migráció, az információs és kommunikációs technológiák ambivalens szerepe, a vallási és kulturális konfliktusok – dolgoznak a társadalmi részvétel ellen. E tekintetben a legjelentősebb tényező a szűk elit és a lakosság nagy tömege között egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenség. A javak szétosztásáról és az életlehetőségekről szóló statisztikák hatalmas különbségeket mutatnak országok és országokon belüli régiók között. A plenáris ülés résztvevői szerint különösen aggasztó, hogy Európában és Amerikában jelentősen meggyengült a középosztály. Figyelembe kell venni, hogy ott, ahol összeomlik a középosztály, veszélybe kerül a részvételi demokrácia.

Akkor lehetséges egy jobb társadalmi részvétel megteremtésén dolgozni, ha valódi együttműködés jön létre egy politikai rendszer – amely hangot ad a nem képviselt személyeknek –, egy civilizált gazdaság és a kölcsönösség hálózatain alapuló civil társadalom szerveződési formái között. Meg kell teremteni a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló részvételi formák működését, felhasználva a kollegialitás elvén alapuló köztes valóságokat.

Lényegében tehát a részvételi demokrácia az, ami megerősíti és előmozdítja az emberi jogokat. Ugyanakkor az emberi jogokat érintő törvénykezés nem valósíthat meg egyetlen utópikus tervet sem, amely a társadalom átalakítására irányul, csak a pozitív kereteket teremtheti meg, amelyeken belül a személyek és a csoportok etikus módon cselekszenek, vagyis lehetőséget kapnak arra, hogy a közösségen belül kölcsönösen egymás javát szolgálják és olyan társadalmi kezdeményezéseket fejlesszenek ki, amelyek elősegítik a szélesebb társadalmi integrációt – zárul a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tanácskozásáról szóló sajtóközlemény.