2010. november 13. szombat

Fogadjuk be a testvéreket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak.



2010.11.14. szombat



Szolgálat, nem hatalom



Az elmélkedés forrása az utolsó vacsora keretében történt lábmosás. A zsidóknál a vendéget mindjárt érkezésekor köszöntötte a házigazda egy szakáll-csókkal, megkente a homlokát csepp olajjal. Aztán leültette ott, az előtérben, és a szolga hozta a lábmosáshoz a vizet. A vendég saruját lehúzta, lekefélte, a lábát pedig megmosta. Ezt a szolgai munkát most a házigazda tisztét ellátó Jézus vállalta magára. Péter nagyon jól érzékelte, hogy ez valami nagyon különleges állapot, ezért nem akarta engedni, hogy a Mester az ő lábát mossa meg..Az Úr leendő helytartóját oktatja: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” (Jn 13,7) Amikor pedig végzett a tanítványok lábának megmosásával, akkor megmagyarázta cselekvése okát: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyétek”. (12-15) Mivel ez a lábmosás és annak mélyebb oka megnyilvánult, az apostolok már részesültek az igehirdetés, beteggyógyítás és ördögűzés hatalmából. A feltámadás után újra nagy hatalmat nyertek: a bűnbocsánatra kaptak felhatalmazást. Tehát előbb kaptak hatalmat, aztán a szolgai munkára nyertek felszólítást. A kispapok ugyan végeznek sokféle szolgálatot, de azután következik a papszentelés, a lelki hatalmak átadása. A tisztelendő úrból főtisztelendő válik, majd egyre több hatalom. Nem szabad elfelednie egyetlen papnak sem, hogy a hatalmat Jézus azért adta, hogy szolgáljuk vele a ránk bízottak lelki üdvét. Teljesen igaza van, mint minden más egyébben Szentséges atyánknak: aki ezt nem érti, főként ha nem is akarja megérteni, az ne legyen pap!

2010. november 12. péntek

Abban, aki kitart a tanításban, él az Atya is és a Fiú is



2010.11.12.péntek



Lámpás mindenkinek



„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit tenni napul megtört életem árnya fölé”.(Vörösmarty Mihály) A nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába.Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescohoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.

2010. november 11. csütörtök

Fogadd el, nem mint rabszolgát, hanem mint szeretett testvért



2010.11.11. csütörtök



A „legfontosabb” szolgálat



Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele előtt néhány perccel, legfontosabbnak szánt szavait intézte apostolaihoz: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,15-16) A papi szolgálat legfontosabb tennivalója ezek szerint az igehirdetés. Jézus maga is ezt tette nyilvános működésének három éve alatt. Érthető, hiszen minden üdvös cselekedetnek alapja a hit: hit a Szentháromságban, a Fiú megtestesülésében és üdvösséget szerző halálában és feltámadásában. Most már Magyarországon is szabad az Egyház a szolgálataiban. De a múlt század utolsó négy évtizedében a hitetlen, sőt hitet üldöző kormányzat tűzzel-vassal próbált mindent elkövetni, hogy ezt a küldetést megakadályozza. Nagyon kellett tehát igyekeznünk, hogy legalább a törvényesen kijelölt módokat kihasználjuk. Ilyen volt a prédikáció a szentmisében, aztán a hittanórák az iskolában azok számára, akiket szüleik be mertek íratni végül az elsőáldozásra való felkészítésre engedélyezett nyolc hetes időszak, heti két alkalommal egy-egy óra. Aztán jött négy évenként a bérmálás: erre négy hét két-két órában volt biztosítva. Nem volt könnyű elsajátíttatni az apró gyerekekkel, hogy mit ad az Úr tudásban és szentségi kegyelmekben, még nehezebb volt tudatosítani bennük, hogy mit kér, mit vár el tőlünk az üdvösségünk biztosítására. A szentmisén is tanítani kell. A tanító beszédek alapozzák meg a felnőttkori magatartást. Most szabadon járhatna mindenki a hittanórákra. Mivel nem élnek vele, legalább a templomban érett fejjel kell pótolni a hiányos ismereteket. Egy újabb lehetőség a különböző csoportos foglalkozás.

2010. november 10.

Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek



2010.11.10. szerda



Száz ház, száz testvér



A gazdag ifjú miért ment Jézushoz? Valóban lelki eligazításra volt szüksége a parancsok sokaságában? Vagy úgy gondolta, hogy kap egy nyilvános dicséretet addigi jámbor magatartásáért? Egyáltalán tudta-e, hogy mi is az Isten országa földi viszonyok között, mert ha az örök élet felkészítő része és gyakorlata, akkor nem biztos, hogy tudja, az egész földi élet mire is való? Mivel a jóról esik szó, és Jézus figyelmezteti, hogy egyedül Isten jó, kapcsolhatna az ifjú, hogy Jézus egyre biztosabb vélemények szerint nem kiváló mester, nem egyik próféta a sok közül, hanem maga az isteni Személy, aki megszabja a földi életünk tennivalóit, rákérdezhetne ő is, mint egyik írástudó tette: Melyik a legnagyobb a parancsok közül? Neki is megmondaná: a szeretet kettős parancsa. Szeresd Istent mindennél jobban, felebarátodat pedig úgy mint önmagad. Sőt folytatta volna az Úr: az Újszövetségben felemelem a mércét: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Ez a mérce pedig gyakorlatilag így fest: „Nagyobb szeretete senkinek sincsen annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) Ha így alakult volna a beszélgetésük, rá kellett volna jönnie, hogy önmagánál jobban kellene szeretnie minden embert. Ebben az esetben semmi szükség nem lett volna további folytatásra, mert magától értetődnék, hogy rengeteg vagyonát boldogan megosztaná velük. Lemondva vagyonáról, Jézus nagy becsüléssel maga mellé vette volna, hiszen kedves fiú lévén, az Úr megszerette őt. Most tisztelhetnénk a szentek között. Péter sem úgy tette volna fel a kérdést, mint az Írásban áll, hanem rádöbbent volna, hogy az ő szegényebb sorsuk odahagyása is milyen érték ebben a viszonylatban. Mint a szegény asszony két fillérénél Jézus magyarázta, nem a szokott címlet nagysága számít Isten szemében, hanem hogy egész megélhetését adta-e oda. Péter és társai is a mindenüket hagyták el Jézusért.

2010. november 9. kedd

Ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent



2010.11.02.kedd



Az Úr szava nem hiúsulhat meg



Izajás próféta (55,9-11) jövendölése szerint Isten szava, tehát az egész Biblia és a Szenthagyomány minden igéje végtelenül több, nagyobb érték, mint bármilyen emberi megállapítás, emberi tudomány. Az újabb időkben ugyan megpróbálnak egyesek a kákán is csomót találni, de mindig beigazolódik a régi mondás: és a Bibliának igaza van.Az evangélisták több ízben írnak arról, hogy Jézus végtelen hatalmát vakon születettek meggyógyításával többször is igazolta. Volt eset, amikor a vak szemet megérintette, máskor csak szóval parancsolt, és a vak szem helyén egészségesen látó szem ragyogott. Szent János arról ír (9,6-11), hogy Jézus egy alkalommal egy vakon születettnél a porba köpött, nyálát a porral keverve sarat csinált, rákente a vak szemekre, aztán elküldte a Siloe tavához, hogy annak vízében mosakodjék meg. Ő elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Jézus ezzel a csodával válaszolt azoknak, akik tagadták messiási küldetését:„Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg”(16) A gyógyulás tényét hiába vitatták ők és egyes szomszédok. Jézus itt kifejezetten igazolni akarta Atyja szavait: Szavam „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem véghezviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,11) A vakon születettet senki más nem tudta meggyógyítani. Ő nyálból és porból sarat csinált, a szemekre kente, vízzel lemosatta: ez a legtudományosabb orvosi megállapítással ellenkezik: egyik sem alkalmas gyógyításra. Tehát Jézusban, Isten küldöttében volt az isteni erő. Az evangélista ezért hangsúlyozza: „Siloe tavában kellett megmosdania. Korunkban azt kezdték erre mondogatni: Jeruzsálemben nem is volt ilyen tó. Isten kivárt kis ideig. Aztán egy építkezésnél beszakadt a talaj. Ott volt az egykori Siloe tó. Istennek minden szava ugyanígy megtermi azt a gyümölcsöt, amelynek kedvéért azt a szót egy próféta, legfőképpen pedig Fia, Jézus ajkán kimondatta. Jézus isteni neve Szó, Ige. Mert benne mondja ki a maga végtelen lényegét az Atya.

2010. november 8. hétfő

Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie



2010.11.08. hétfő



Átjár minket az Ige?



Az Ószövetség idején Isten rengeteg jót nyújtott az embereknek, kezdve az ősszülőkön,Noén, Ábrahámon, Mózesen folytatva. Akik megértették jóságát, igyekeztek meghálálni. Voltak Istennek különösen kedves választottjai, mint Dávid király, aki néhányszor nagyon megbántotta ugyan az Urat, de amint erre rádöbbent, azonnal bűnbánatot tartott. Nagy vétke volt házasságtörése Úriás feleségével, Betszabéval. Hogy mentse az asszonyt, a katonáskodó férjet az ostromban életveszélynek tette ki, meg is ölték. Gyönyörű bűnbánati zsoltárt írt ekkor Dávid, mert átjárta szívét a bánat, de ezt kérte az Úrtól: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől el ne vess engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem!” (Zsolt 51,12-13) Jeruzsálemet el kellett pusztítania Istenek, mert nem tudtak hozzá a zsidók hűek maradni. A fogságban Isten látta, hogy szívcserére volna szükségük, hogy Istenhez hűek maradhassanak: „Egy szíve adok nekik, és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim útján járjanak”: (Ez 11,19-20) Mindhiába? Az ember csak hús-szívvel élhet. Eljött testben az Isten Fia. Szívet is hordott keblében. Jézus mintának adta Szívét„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek” (Mt 11,29) De nem maradt meg csak a hívás mellett: felajánlotta azt az orvosságot is, amelyhez csak általa jut az ember: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével”. (Jn 6,27) Ez az Ő Teste és Vére, az Eukarisztia, amely közvetlenül emberségét ajándékozza nekünk, de vele szorosan egyesítve van istensége is. Ami a jóra való energia és a rossz elleni orvosság, az mind a mienk általa. Benne átjár minket az Ige.