Melitopoliszi Szent Partén

Szent Partén 

püspök

Partén a kisázsiai Melitopoliszban született. Atyja a város egyik templomának diakónusa volt. Fiatal korában halászással foglalkozott. A halakért kapott pénzt szétosztotta a szegények között. A város püspöke, megismerve erényes életét, magához vette, tanította és áldozópappá szentelte. Rövid idő múlva szent életéért Lampszaka város püspökévé választották. A város, amelynek püspöke lett, tele volt pogánnyal, csak nagyon kevés keresztény élt benne. Nagy buzgósággal állt bele a hit terjesztésébe, a keresztény erkölcsök kialakításába. A pogány templomok helyébe keresztény templomokat óhajtott emelni. Ehhez Nagy Konstantin császártól kért felhatalmazást. Ezt megkapta, sőt anyagi segítséget is kapott tőle. Teljesen ki akarta irtani a pogányságot. Isten adományából működését sok csodával erősítette meg. Sok embert vezetett a keresztény hitre, sok csodát tett, késő öregségben halt meg 318. február 7-én.

Ki az az imám, akinek segítségével Ferenc pápa párbeszédet teremt az iszlám világgal?

Ferenc pápa tekintélyes muszlim társakat keres a párbeszédhez, olyanokat, mint az egyiptomi et-Tajjeb, az al-Azhar főimámja. 1924-ben megszűnt a kalifátus, az iszlám világban azóta nehéz eligazodni. Az Egyház a II. vatikáni zsinat óta keresi a beszélgetőtársakat – Andrea Riccardi írását közöljük.

Ferenc pápa utazása az Egyesült Arab Emírségekbe felkeltette az emberek figyelmét és sokakat meglepett. Voltak olyanok, a Vatikán környezetében is, akik azt gondolták, hogy jobb lett volna Katarba is elmenni (közel van Iránhoz és szemben áll Szaud-Arábiával), vagy Ománba (segítette a Szentszéket, hogy megvédje a Jemenben élő szerzeteseket). A pápa azonban jól körvonalazott céllal indult útnak: tekintélyes muszlim társakat keres a párbeszédhez, olyanokat, mint az egyiptomi et-Tajjeb, a kairói al-Azhar szunnita központ főimámja, aki az abu-dzabi vallásközi találkozót szervezte. Ezen túl a pápa látogatása az Emírségekben kiállás az ott élő mintegy 900 ezer katolikus mellett, akik mind bevándorlók: láthatóvá teszi őket, mert a hétköznapi életben meg vannak fosztva ettől a láthatóságtól.

Valami történik a muszlim világban. A szélsőséges mozgalmaktól meggyötört szunnita világban et-Tajjeb alakja körül elindult egy rendeződési folyamat. 2010-ben nevezte ki az al-Azhar élére Mubarak elnök, aki élt azzal a politikai ellenőrzéssel, amelyet még Nasszer elnök vezetett be. A főimám ezt követően azon munkálkodott, hogy leendő utódját ne állami befolyásra nevezzék ki és megerősítse az intézmény nemzetközi tekintélyét. Az utóbbi években az al-Azhar kiemelkedő szerepet kapott a szunnita iszlám világban, amelynek 1924 óta, amióta Atatürk megszüntette a kalifátust, nem volt egy központja, nem volt egy vezető embere, miközben gombamódra szaporodnak az önjelölt vallási vezetők, mint Al Bagdadi „kalifa” és mások. Tajjeb a legnevesebb iszlám egyetem vezetőjeként tekintélynek örvend a muszlimok között, és közben az óvatos reformok útján vezeti őket. A külkapcsolatok terén párbeszédet folytat a nyugattal, a kereszténységgel. 2017-ben vendégül látta Ferenc pápát Kairóban, ezzel a személyes és spirituális párbeszéd útjára léptek.

Az al-Azhar et-Tajjeb stratégiájának egyik tartópillére. A másik a Muslim Council of Elders, amelyet 2014-ben alapított, és amelynek ő az elnöke, a világ számos iszlám méltóságát egybegyűjti. Ez az intézmény szervezi az Emirátusokban a Global Conference of Human Fraternity rendezvényt, amelyen a pápa is részt vett. Nemcsak keresztények és muszlimok működnek együtt, hanem zsidók (mint Skorka rabbi, a pápa barátja) és a keleti vallások vezetői is. Az ő jelenlétük túlmutat azon az elképzelésen, hogy a muszlimok kizárólag a monoteista vallásokat ismerik el. Az „Assisi szellemében”, a II. János Pál által 1986-ban összehívott találkozó mintájára megrendezett éves találkozókon való részvétel segített, hogy legalább egy kicsit átjárja az iszlám világot is a más vallások iránti nyitottság. Az emirátusokbeli találkozó lényegi pontja azonban a pápa és et-Tajjeb és az általa vezetett Idősek Muszlim Tanácsa (Muslim Council of Elders) közti találkozás.

Et-Tajjeb összetett személyiség. Izraellel szemben keményen foglal állást. Ugyanakkor határozottan szemben áll a Muszlim Testvériséggel is, ahogy ez látszott Morszi elnöksége idején, és ahogyan kiviláglik az al-Azhar által képviselt teológiai-politikai vonalból is. Ellenzi a terrorizmust, elment fejet hajtani a párizsi Bataclan színház ellen elkövetett merénylet áldozatai előtt. Az imámnak valójában nagyon különleges a háttere: misztikus hagyományokkal rendelkező szufi családból származik, amely Luxorban egy konfraternitást vezet. A szufi világ a maga népi vallásosságával gátat képez a radikalizmussal szemben. A pápa utazása Abu-Dzabiba és a főimámmal való találkozása megerősíti az imám „egyetemes” szerepét. Az Egyház a II. vatikáni zsinat óta keresi a kapcsolatot jelentős muszlim vezetőkkel, és nehezen talál rájuk. Tajjeb egy olyan vezető, akin keresztül a pápa egy (nem formális) párbeszédet akar folytatni az iszlámmal vagy annak egy részével. Mindez abba a képbe illeszkedik bele, hogy segítsék a Közel-Keleten a béke és az együttélés helyreállítását, olyannyira, hogy Ferenc pápa éppen az Arab-félszigeten hívott mindenkit arra, hogy „töröljük el a háború szó jóváhagyásának minden árnyalatát”.

Évközi 4. hét csütörtök

Évközi 4. hét csütörtök

Izrael népét mélységesen, idegrendszerébe és sejtjeibe ivódva meghatározta az az istenélmény, amelyben része volt Mózessel a szent hegyen. Ezt az alapvető vallási tapasztalatot, a fönséges és rémületet keltő találkozást a mindenható Istennel a szent nép tagjai szívük mélyén őrizték, s apáról fiúra hagyományozták. Isten végső önkinyilatkoztatása azonban nem félelmetes és rettegést keltő, mert ő nem félelemben akarja tartani az embert, akit saját képére és hasonlatosságára alkotott. Az isteni mindenhatóság, a végtelen fölség kinyilatkoztatása a Golgota hegyén álló keresztfa, melyen a vérző Krisztus haldoklik. Itt mutatja meg Isten, hogy ő mindenhatóságán, bölcsességén és minden tökéletességén túl maga a szeretet. Olyan hatalom, amellyel nem mérkőzhet az emberi kevélység.

Mi ehhez a szent hegyhez járultunk: a mennyei Jeruzsálemhez, ahol a középpontban Krisztus keresztje áll; az angyalok ezreihez és a szentek megszámlálhatatlan seregéhez, ahhoz az ünneplő közösséghez, mely a Szeretet-Isten győzelmét ünnepli szüntelen. Ebből fakad az Egyház missziója is, mely nem lehet más, mint az Úr halálának hirdetése a feltámadás erőterében, amíg Krisztus el nem jön újra az idők végén.

Urunk Jézus, lélekben nap mint nap felmegyünk Sion hegyére, s minden szentmisén, minden imádságunkban és szívből jövő fohászunkban odajárulunk Hozzád, az új szövetség közvetítőjéhez, aki ránk hulló véred által megtisztítottál minket minden bűnünktől. Köszönjük, hogy küldetést bízol ránk, és hatalmat adsz nekünk a gonosz felett, köszönjük az angyalok ezreinek segítségét, köszönjük a szentek seregének tanúságtételét és közbenjárását értünk. Add kegyelmedet, hogy mindig egységben maradjunk Veled, a Fővel, és eleven kapcsolatban legyünk Titokzatos Testeddel, az Egyházzal: az apostolokkal és vértanúkkal, a hitvallókkal, szent férfiakkal és asszonyokkal, szüzekkel és özvegyekkel, s így tegyünk mi is tanúságot szavunkkal és életünkkel az Isten országáról, mely nem más, mint a Te jelenléted bennünk és közöttünk.

Gascognei Szent Amand

SZENT AMAND 

püspök

*Gascogne, 600 előtt. +Elnon, Saint-Amand apátság, 679. február 6.

Amandot Belgium apostolának tekintik. Szent Willibrord (lásd: 574. o.) és Szent Bonifác (lásd: A szentek élete 247. o.) nagy előfutárainak egyike a frízföldi--frank határvidéken. Még nem fejeződött be itt a frankok megtelepedése, a kereszténység még csak kezdeti fokon állott, az egyházi szervezet éppen akkoriban kezdett megszilárdulni. Legkeresettebb segítői a szerzetesek voltak.

Amand már ifjú éveiben is komolyan vette az Evangélium igéjét, amely az emberek iránti szeretetéből szegénnyé lett Üdvözítő követésére szólít. Később, miután római zarándokútja alkalmával felismerte hivatását (638 előtt), Galliában püspökként északra ment.

Az Elno és Scarpe mellett és tovább, az egész Schelde mentén, a déli frízek és flandriaiak között (középpontjuknak Gent látszik) tevékenykedett. Még Antwerpenben is templomot emelt, s az később Willibrord és az echternachi apátság tulajdonába került.

A csalódások első idejében sok munkatársa elhagyta a szentet. Istenbe vetett rendkívüli bizalom és nagy bátorság kellett ennek elviseléséhez. Előzetesen maga Amand is bizonytalankodott küldetésében. Gyorsan döntött és az Alpok délkeleti részén lakó szlávokhoz igyekezett. Hamarosan visszatért azonban, hogy kolostorok alapításával erősítse meg művét. A Gent melletti Blandinium után alapította frank vidéken, Tournaitól délre Elnont, amelyet később Saint-Amandnak neveztek. Valószínű, hogy 647-ben a mastrichti püspökséget igazgatta, de már 649- ben lemondott a püspökségről.

Nagy tekintélye Szent I. Márton pápánál (lásd: A szentek élete,160. o.) és jó kapcsolatai II. Sigibert ausztráziai királlyal abból a tényből fakadhatnak, hogy Őt szemelték ki a frank püspökök aláírásának összegyűjtésére I. Márton lateráni zsinata számára. A Schelde torkolatánál folytatott újabb rövid tevékenysége után, ha hihetünk 750 után írt életrajzának, a Pireneusokon túl, a baszkok közt végzett missziós tevékenységet. Elnon kolostorában halt meg 679. február 6-án. Végrendeletében ezt írta: ,,Krisztus iránti szeretetből hirdettük minden tartománynak és néptörzsnek az Isten igéjét, és kiszolgáltattuk a keresztséget; sok veszedelemtől mentett meg minket Isten jósága. A test már megfáradt és felőrlődött a sok munkában; ezért reméljük, hogy a világtól való elválásunk közvetlen közel van''.

Amikor a telefonok is elnémultak – Helyszíni magyar olvasói levél az abu-dzabi pápai miséről

2019. február 3. és 5. között Ferenc pápa Abu-Dzabiba utazott, hogy nemzetközi vallásközi találkozón vegyen részt és találkozzon a helyi keresztényekkel. Török Tímea, Dubajban élő olvasónk – aki családjával részt vett Arábia első pápai szentmiséjén – beszámolóját szerkesztve adjuk közre.

Megtörtént. Nagyon készültünk rá, a résztvevő körülbelül százharmincezer emberrel együtt.

Előzetes regisztrációt követően, két hete vettük át a jegyeinket a dubai Jebel Aliban, az Assisi Szent Ferenc-templom plébániáján. Nagyon örültünk, hogy nekünk is jutott részvételi jegy, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy mindenki el tud jutni a szentmisére, hiszen az Egyesült Arab Emírségben sokkal több katolikus él, mint a Zayed Sports City stadion befogadóképessége. De jutott, sőt, még az ezen a héten ide látogató rokonainknak is, akik a kisfiam első születésnapja alkalmából érkeztek. Sikerült „kicsit” feltuningolnunk a látogatásukat.

A pápai látogatásra honlap is készült, ahonnan minden fontos részlet megismerhető volt: honnan indul Abu-Dzabiba a szentmisét megelőző éjszakán Dubajból és az ország többi részéből a több mint ezer (!) busz; hogy nincs tanítás ezen a napon, mert az összes létező iskolabuszra is szükség van; hogy önkénteseket keresnek, mert belőlük a sok sem elég, és hogy a férjemnek erre a napra nem kell szabadságot igényelnie, mert a szentmisén résztvevőknek ez jár.

Kisfiunkra való tekintettel nem az éjszakai utazást választottuk, hanem előző este elutaztunk már Abu Dhabiba. Jól tettük! Sokan már hajnali kettőkor a stadionnál várakoztak a bejutásra... És bármennyire meglepő, itt is tud hideg lenni az éjszaka!

A szentmise 10.30-kor kezdődött, mi 8 óra körül érkeztünk a stadionhoz. Addigra a részt vevő tömeg nagy része már elfoglalta a helyét, így gyorsan átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen. A szervezők mindenre gondosan ügyeltek, a kisfiam karszalagot kapott a nevével és a telefonszámommal arra az esetre, ha elveszne a kavalkádban. A szentmisére történő várokozásra és azt követő időszakra ingyen ételt (szendvics, gyümölcs, gyümölcslé) és vizet osztottak. Ezt követően próbáltuk megtalálni a jegyen szereplő helyet, ami nem sikerült, mert a stadionon kívüli álló helyeket egyáltalán nem táblázták ki, tulajdonképpen ömlesztve voltunk, mintha koncerten lennénk. Szerencsére a kisgyerekeseknek és mozgásukban korlátozottaknak fenntartott helyre belebotlottunk. Ez gondviselésszerű hely volt, nagyon jól jártunk. A terület – mint utólag kiderült – a pápamobil útvonal mellett volt közvetlenül, így igazán közelről élhettük át Ferenc pápa érkezését.

Innentől fogva kivetítőn követtük az eseményeket, és a szentmisébe is így kapcsolódtunk be. Nagyon találó és szívhez szóló volt a szentbeszéd,  hiszen szinte mindenki, aki jelen volt, az otthonától távol él. Kétszer is elhangzott, hogy „most csendben imádkozzunk néhány pillanatig”, és hihetetlen, de síri csend lett. Mindenki csendben volt. Nem volt sustorgás vagy telefoncsörgés. Békés, fegyelmezett és csendes volt a tömeg. Valahogy a kisgyerekek is jól bírták.

A könyörgéseket a legnagyobb hívőszámmal rendelkező közösségek nyelvén olvasták fel. A mise szövegeit és énekeit egy erre az alkalomra készült füzetben követtük, ami emlékként hazahozhattunk.

A mise végeztével – a pápa áldásával – hazaindultunk, kissé lepirulva, mert erre az egyre nem készültünk fel (az olvasók megnyugtatására: kisfiúnkat a testünkkel védtük), de az együtt ünneplés örömével, mely egész életünkben elkísér.