EGYIPTOMI SZENT TAISZIA

Szent Taiszia.

Élt Egyiptomban egy szégyentelen, parázna életet élő nőszemély. Leányát: Taisziát is ilyen szellemben nevelte. Rosszhírű házba vitte, és ott átadta a testi vágyak kielégítésére sok embernek. Mivel szép tekintetű volt, sok embernek okozott lelki veszedelmet.

Élt Egyiptomban ugyanakkor a herakleai kolostorban egy Pafnuciusz nevű szerzetes, aki sok embert vezetett vissza az üdvösség útjára. Ez, hallott Taiszia gyalázatos tetteiről, levetette magáról szerzetesi ruháját és világi ruhába öltözve, sok pénzzel az erszényében, felkereste Taisziát. Azt kérte tőle, hogy olyan helyen vétkezzenek, ahol Isten sem látja őket. Taiszia, akiben még nem halt ki minden jó érzés, azt felelte, hogy ilyen hely nincs a világon, mert a mindenütt jelen levő Isten mindent és mindenkit lát. Akkor Pafnuciusz eléje tárta vétkes életét, és azt, hogy milyen súlyos feleletet kell érte Istennek adni amiatt, hogy sok embernek lelki kárát és veszedelmét okozta. Az atya komoly szavai mélyen lelkébe vágtak. Összeszedve minden értékét, amelyet tisztességtelen életével szerzett, megparancsolta, hogy vigyék a város terére és egy csomóban égessék el. Arra sem mondta ezeket méltóknak, hogy a szegényeknek osszák ki. Mindezek után Pafnucius magával vitte egy női kolostorba, ahol egy szűk cellába zárkózott be. Három évet töltött itt magányosságban és bűnbánatban. Ezután Pafnucius felkereste Remete Szent Antalt, megkérdezve, hogy megbocsátotta-e már Isten Taiszia bűneit. „Egyszerű” Pál atya látomása biztosította őt Taiszia bűneinek megbocsátásáról. Pafnuciusz visszament, kinyitotta Taiszia cellájának ajtaját, és kérte, hogy távozzék el, mert Isten megbocsátotta bűneit. 15 nap múlva, miután cellájából kijött, Taiszia meghalt. Ez 340 után történt.

A vézelay-i oszlopfő ábrázolása: Jézus, a Jó Pásztor a vállán viszi Júdást, az árulót

Ferenc pápa az Azerbajdzsánból Rómába tartó repülőgép fedélzetén október 2-án adott interjúban ismét beszélt arról a Franciaországban található oszlopfőről, amely az egyik oldalon az áruló Júdás szörnyű halálát, a másikon a Jó Pásztort ábrázolja, aki irgalmasan a vállára veszi Júdást.

Franciaországban, Burgundiában, a vézelay-i Szent Mária Magdolna-bazilikában található az az 1200-as évekből származó oszlopfő, amelynek szimbolikájáról nem először beszélt a Szentatya október 2-i repülőútján: „Szeretem elmesélni…, hogy a vézelay-i Szent Mária Magdolna-bazilikában van egy csodaszép oszlopfő, az 1200-as évekből. A középkorban a katedrálisok szobrai tartottak katekézist az embereknek... Ezek az emberek megértették, mi az irgalmasság!”

Amikor Ferenc pápa idén június 16-án megnyitotta a római egyházmegyei találkozót a lateráni Szent János-bazilikában, szintén a középkori oszlopfő ábrázolását említette annak kapcsán, hogy az evangelizációt evangéliumi realizmussal kell végezni, vagyis az evangéliumi ideált úgy kell megélni, hogy benne élünk a történelemben.

Az egyházmegyei találkozón a Szentatya elmondta azt is, rengetegen zarándokolnak a vézelay-i a templomba, hogy irgalmasságra találjanak Mária Magdolna történetére tekintve, aki iránt Jézus mély együttérzést tanúsított és aki az első tanúja volt feltámadásának.

Ha pedig valaki közelről megnézi a Mária Magdolna-bazilikában látható oszlopfőt és hagyja, hogy hasson rá, azt megérinti, gondolkodásra készteti. Az egyik oldalon ott van Júdás, lógó nyelvvel, ördögökkel körülvéve – tulajdonképpen a megszokott ábrázolásmódját látjuk a Jézust eláruló apostol drámai történetének. Az oszlopfő másik oldalán azonban meglepő jelenetet látunk: egy ember a vállán viszi Júdás testét; furcsa fintor van az arcán, az egyik oldalon szomorú, a másikon pedig mintha mosolyogna. Ez az ember egy pásztor, rövid tunikát visel: a Jó Pásztor, aki az elveszett bárányt viszi a vállán, a századikat, aki miatt otthagyta a kilencvenkilencet.

A művész és az ábrázolást kérő szerzetes valami különöset, valami végleteset akart ábrázolni: azt a feltevést, hogy Júdás is üdvözült – mondta Ferenc pápa, és felidézte egy pap prédikációját, aki a II. vatikáni zsinat előfutára volt, megértette az evangélium gondolkodásmódját, elment minden emberhez, bepiszkolta a kezét Jézussal együtt.

Pietro Mazzolari homíliáját idézte, aki 1958 nagycsütörtökén Júdás alakja köré fűzte gondolatait. „Szegény Júdás! Nem tudom, mi zajlott a lelkében. Az egyik legtitokzatosabb figura Jézus szenvedéstörténetében. Nem is akarom megmagyarázni, csak szeretnék egy kis irgalmasságot kérni tőletek szegény Júdás testvérünk iránt. Ne szégyelljétek felvállalni ezt a testvéri viszonyt. Én nem szégyenkezem miatta, mert tudom, hogy sokszor elárultam az Urat…” – mondta és hozzátette, hogy Jézus a barátjának nevezte Júdást, amikor az áruló csókot kapta: „Barátom! Ez a szó elmondja nekünk, milyen végtelenül gyengéd Isten szeretete, és megérteti velünk azt is, miért nevezem én is testvérnek Júdást.”

„Nem hiszem, hogy számára nem létezik Isten irgalma, a szeretet ölelése, hogy Júdás szegény szívéig nem jutott el az a baráti szó, amelyet az Úr mondott neki, miközben az áruló csókot adta neki. Talán az utolsó pillanatban, amikor emlékezett erre a szóra és a csókra, Júdás is megérezhette, hogy az Úr még mindig szereti, és odaát várja az övéi közé. Talán ő volt az első apostol, aki belépett oda a két latorral együtt. Egy olyan sereg, amelyről nem az látszik, hogy hódol Isten fia előtt, ahogyan ezt némelyek meg is jegyzik, de amely Isten irgalmasságának nagyságát mutatja” – hangzott el Pietro Mazzolari nagycsütörtöki homíliájában.

Paolo Curtaz olasz teológus a Jó Pásztor franciaországi arckifejezéséről azt mondja, hogy egyrészt szomorúság van rajta Júdás halála miatt, másrészt mosolyog, mert Júdás már üdvözült. „De azt is mondhatjuk – teszi hozzá –, az eltorzult arc annak a jele, hogy Isten mekkora erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy találkozzon velünk.” Végül felidézi a teológus, mit mondott Jézus Sienai Szent Katalinnak: „Ha az emberek tudnák, mivé lett Júdás, visszaélnének együttérzésemmel.”

Az Irgalmasság Szent Éve 311.

Mennybe vitt Szűzanya

Már VIII. század közepétől, Damascusi Szent János egyházatya írásából tudjuk, hogy Mária elalvása = Dormitio Mariae címen egyházi ünnepe volt. Ezt a latin Egyházban Assumptio Mariae-nek, vagyis Mária fölvételének nevezzük. Ez az ünnep két titkot is hirdet: az Úr a Szűzanyát testével együtt vitte a mennyországba, és a Világmindenség Királynőjévé koronázta. A X. századból értékes írásos emlékünk van a mennyben élő Szűzanyáról. Géza magyar fejedelem nyugtalankodott a fejedelmi hatalom jövője miatt, mivel nem volt fia. Ekkor álmában egy gyönyörű Úrnő jelent meg mennyei fényben ragyogva, égi udvartartással kísérve. „Én vagyok Mária, annak a Jézusnak Édesanyja, akiről már sokat beszéltek neked a keresztény papok.” Mint túlvilági hatalom birtokosa ígérte meg, hogy a fejedelemnek fia születik, királyi hatalma lesz, sok jót tesz Jézus kedvéért, ezért királynői hatalmával örökre védelmébe fogadja a magyar népet. Géza fejedelem fia, I. István király, Mária mennybevitelének ünnepére, minden év augusztus 15-ére országa népét nemzeti zarándoklásra hívta Székesfehérvárra. 1038. augusztus 14-én végrendeletben neki ajándékozta egész országát. A Római Katolikus Anyaszentegyház a Szűzanya testben történt mennybe vételét végleges, tekintéllyel megerősített tanításként, dogmaként akarta meghatározni. Ezért XII. Pius pápa 1948-ban elrendelte, hogy minden katolikus püspök és szerzetes főelöljáró tartson vizsgálatot: „Vajon ti, Tisztelendő Testvérek, kiváló bölcsességetekkel és okosan úgy vélitek-e, hogy a Boldogságos Szűz Mennybevételét elő lehet-e adni, mint a hit dogmáját és meg lehet-e határozni, és vajon ti, papjaitokkal és népetekkel együtt elfogadjátok-e?” (AAS 42/1950) Miért volt szükség erre a körkérdésre? Azért, mert minden katolikus egyházi tanítás a kinyilatkoztatásra támaszkodik, a Katolikus Egyház Tanítóhivatala arra kapott megbízatást Jézustól, hogy a Szentlélek irányításával Isten kinyilatkoztatott igéjét, hirdesse és magyarázza tévedhetetlenül. A Szentírás és a Szenthagyomány a kinyilatkoztatás két forrása. A mennybevétel tanítása nincs benne, a Szentírásban, de a Szenthagyományban igen, hiszen ennek utolsó lejegyzője a Keleti Egyházban Damascus-i Szent János. Viszont a Szentatya minden kétséget ki akart zárni, ezért kérte az élő Egyház egyetemes véleményét. A püspökök mindkét kérdésre szinte matematikai egyöntetűséggel nyilvánították egyetértésüket. Az Egyház rendes Tanítóhivatalának ilyen egyetemes megegyezéséből biztos és szilárd érv meríthető annak bizonyítására, hogy a Szűz Mennybevétele Isten által kinyilatkoztatott igazság, mert az egyetemes egyház nem tévedhet, a Szűz testére is kiterjedő megdicsőülése, pedig máshonnan, mint a kinyilatkoztatásból nem ismerhető meg, minthogy olyan tényről van szó, amelyet sem érzéki tapasztalattal, sem puszta emberi értelem útján nem lehet megismerni. Ha tehát az Egyház egyöntetű egyetértéssel tartja Mária mennybevételét, (minden püspök papságával és népével, amihez a pápa hozzájárul), akkor ennek Istentől kinyilatkoztatott igazságnak, kell lennie még akkor is, ha nem lenne világos, hogy hol és hogy van meg ez a kinyilatkoztatásban. A hit szabálya ugyanis az Egyházi Tanítóhivatal, ami nem pusztán emberi igyekezeten alapszik, hanem a Szentlélek vezéreli a hitletétemény őrzésében, megóvásában és magyarázatában.” (Takács József Dogmatika, 631) 1950. november 1-én elhangzott XII. Pius pápa ajkáról: „kijelentjük, nyilatkozzuk és meghatározzuk, hogy isteni kinyilatkozás hittétele az, hogy a Szeplőtelen Istenszülő, mindenkor Szűz Mária, földi életének végén, fölvétetett testével és lelkével a mennyei dicsőségbe” (D 3032) Az Egyház tehát nyitva hagyja azt a kérdést, hogy Mária meghalt-e és rögtön feltámadt, vagy halál nélkül vitetett a mennyországba. A Szeplőtelen Fogantatás erre módot adna.

Magyarok Nagyasszonya

Magyarok Nagyasszonya   

A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete nem egy a sok ájtatosság közül, hanem hazánk és népünk jelent és jövőt átfogó, lényeges tisztelgése örökös Királynőnk előtt. Jézus Krisztus engedelmességből vállalt kereszthalálával szerezte vissza az ősbűnnel elvesztett megszentelő kegyelmet, a fogadott istengyermekséget. Az Úr apostolainak húsvét reggel ezért üzente: „Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Jn 20, 17) Jézus közvetlenül halála előtt tudtunkra adta, hogy kegyelmeiben Édesanyján keresztül akar részesíteni bennünket: „így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad. Aztán azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád.” (Jn 19, 26-27) Jézus megszerezte a kegyelmeket, aki kéri, mert hisz Isten Fiában, az részesül benne. Az esdeklőknek különleges erőforrást is adott: Édesanyja anyai szeretetét. Ezer éve messze Keletről a Kárpát-medencébe költözött a magyar nép. Itt a keresztség által Isten gyermeke lett. Ősi, szép hitét nem lerombolta, hanem beteljesítette a keresztény tanítás. Isten még egy nagy ajándékot adott őseinknek: Fia Édesanyját. Géza fejedelem népe és háza jövője miatt aggodalmaskodott, amikor megjelent neki a Mennyek Királynője égi udvartartásával. Megmondta, hogy fia születik, aki királyként kormányozza majd országát, sok jót tesz Jézus Krisztus kedvéért, Mária ezért oltalmába fogadja a magyar népet. Fontos szempont: mindezt Mária maga kezdeményezte. Szent István az üzenetet komolyan vette. Egész életében tisztelte a Mennyek Királynőjét. Halála előestéjén végrendelete által egész országát, népét, földjét neki ajándékozta. A Szűzanya ezt elfogadta, népünk örömmel vallotta Máriát nagyasszonyának egész történelmén keresztül. A múlt évszázad ezt a hitet meggyengítette. Nagyasszonyunktól sokan elpártoltak, de a szent gyökér él, a kísértő sátán nem tudta kikezdeni. Hitünk, reményünk, szeretetünk erős köteleit kössük az egyetlen örök ponthoz Krisztus keresztjére. Kapaszkodjunk fel a Golgotára, zavarjuk szét a hazugság képviselőit szenvedő Jézusunk és Nagyasszonyunk mellől. Mi, a szeretet tanítványok álljunk mellettük.

TERRACINAI SZENT KESZARIUS

Szent Julianus és Keszarius 

vértanúk.

Klaudius római császár uralkodása idején (41-54.), aki anyját is megölette, mert titokban keresztény volt, Tarracinába jött egy Keszarius nevű diakónus. Látva a pogány istenek szobrait és az áldozatokat, összetörte a szobrokat. Ezért börtönbe vetették. Három nap múlva kezeit hátra kötve Apolló temploma felé vonszolták a városparancsnok kocsija előtt. Keszarius imájára a templom összedőlt, maga alá temetve a benne levőket. Ezt látva egy Leontius nevű magas rangú főember a diakónus lábai elé borult és hitt Krisztusban. Egy Juliánus nevű keresztény pap nyíltan megkeresztelte és Krisztus Titkaiban részesítette. Leontius ezután rögtön kiadta lelkét. A városparancsnok elrendelte, hogy mindkét szent vértanút dobják a tengerbe. Isten akaratából a szent pap és diakónus holttestét a víz partra vetette. A keresztények pedig a város mellett tisztelettel eltemették őket.

Erdő Péter bíboros vezércikke a CCEE éves beszámolójában

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) október 6–9-ig tartó monacói ülésén fejezi be küldetését a testület elnökeként Erdő Péter bíboros, aki két cikluson, tíz éven át vezette a testületet. Ez alkalomból jelent meg vezércikke a CCEE hivatalos éves beszámolójában, a Litterae Communionisban.

Teréz anya szentté avatása ünnep volt a világegyház számára, de különösen az Egyháznak Európában. A berlini fal leomlása 1989-ben sok európai ember számára jelentett örömöt. A katolikusok is elmondhatták: „végre, az Egyház Európában mindkét tüdejével lélegezhet, azok nélkül a mesterséges akadályok nélkül, amelyeket évtizedekkel korábban a hatalom logikája szerint emeltek ennek a világnak a hatalmasai.” Ebben az időben határozta el Szent II. János Pál pápa, hogy összehívja a Püspöki Szinódus első, Európáról tárgyaló rendkívüli ülését, amely végül 1991 végén valósult meg.

A kontinens püspökei közötti első, immár szabad találkozásokból mély benyomást keltő kép rajzolódott ki emberi, keresztény és pasztorális szinten. Néhány keleti katolikus egyházat mindaddig teljesen elnyomott a világi hatalom, de több latin és keleti katolikus közösség élete is korlátozva volt: például több olyan ország is létezett, ahol a Püspöki Konferencia meg sem alakulhatott, és a hívők több helyen elnyomatásban, diszkriminációtól sújtottan éltek.

Ebben a tekintetben kiemelkedik Albánia, ahol a terror még keményebb volt, és ahol a kommunista hatalom betiltott minden vallásos tevékenységet, és elnyomott minden egyházat és vallási közösséget. Ebből a hivatalosan „ateista” országból érkezett a szörnyű hír egy pap mártírhaláláról, akit halálra ítéltek és kivégeztek egy gyermek megkeresztelésének ténye miatt. És éppen ehhez az albán néphez tartozott Teréz anya, a keresztény jótékonyság bajnoka, egy európai nő, szerzetesnővér, aki tökéletesen beszélte a hősies jótékonyság nyelvét, azt a nyelvet, amely érthetővé teszi a keresztény üzenetet minden kontinensen.

A földrész két fele között nem csupán anyagi, hanem inkább szellemi természetű ajándékok cseréje folyt, s ez kezdetben illúziókat is keltett, de hozzájárult ahhoz, hogy elmélyüljön a katolikus élet az egész földrészen. Nyugat-Európában egyesek szinte attól féltek, hogy az európai társadalmak klerikalizálódni fognak, ami egyáltalán nem következett be. Egyes egyházi struktúrák újjászületése Kelet-Európában egyszerre ment végbe ezeknek a társadalmaknak az elvilágiasodásával, amelyek gyakran még a nyugati társadalmaknál is szekularizáltabbak voltak a hivatalos ateizmus alatt eltöltött hosszú időszak hatására. A nem régen felszabadult népek kultúrájának és társadalmi struktúrájának újjáélesztése során, a társadalom egészének kriminalizálódását is elkerülendő, a politika igyekezett visszahozni a korábbi évtizedek során szinte teljesen lerombolt kulturális örökség értékeit. Így kezdte újra felfedezni a keresztény kultúra értékeit és néha talán magának a hitnek az értékeit is. Azok a hívők viszont, akik az elmúlt korszakban hűek maradtak sok szenvedés árán is, igyekeztek kifejezésre juttatni legmélyebb és hiteles tapasztalataikat. Az ő hangjuk gyakran utat talált a Nyugaton élő keresztények szívéig.

1999-ben zajlott a Püspöki Szinódus Európáról szóló második rendkívüli ülésszaka. Szent II. János Pál pápa a szinódus utáni Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdításában a középpontba az Egyházában élő Jézus Krisztust állította, mint a remény forrását Európa számára. Már a téma e megválasztásából is kirajzolódott a nyugalmasabb és békésebb Európa képe, amely azonban annak ellenére, hogy sok helyen kiteljesedett a jólét és kevesek számára ugyan, de lehetőség nyílt akár a luxus szintű életszínvonalra is, kezdett szomorú hellyé válni, egyre inkább szem elől tévesztette az élet értelmét és értékét. Európának reményre van szüksége. Ezért van alapvető szüksége Krisztusra. Az Egyház küldetése pedig abban áll, hogy felkínálja, bemutassa Krisztust és tanúságot tegyen róla, mint a remény forrásáról mindenki számára.

Amikor tíz évvel ezelőtt Szentpéterváron a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) általános közgyűlése Kelet-Európából választott elnökéül egy püspököt, nyilvánvalóvá vált a szándék, hogy elő kívánta segíteni ezzel a hittapasztalatok, egyházi élet és testvéri osztozás terén a tapasztalatok cseréjét mindenki között az Atlanti-óceántól az Urálig és azon túl, a Csendes-óceánig, hiszen az Orosz Püspöki Konferencia azokat a katolikus közösségeket is képviseli, amelyek az ország ázsiai felében laknak.

A rákövetkező évek munkája során szembenézhettünk a keresztény élet gyakorlatában felmerülő ökumenikus együttműködés kérdéseivel, különösen a III. Európai Ökumenikus Találkozó alkalmával Nagyszebenben (Románia), de hasonlóképpen közös intézményes munkánk során is, amelyet a KEK-kel (Konferenz Europäischer Kirchen; Európai Egyházak Konferenciája – a szerk.) együtt végzünk a Közös Bizottságunkban és más formákban. További lépést tettünk ugyanebben az irányban az Európai Katolikus–Ortodox Fórum létrehívásával, amely keretet ad az erkölcsteológiai és társadalmi tanításbeli kérdések elmélyítésének, hogy közösen tehessünk ezen a téren tanúságot a mai társadalomban. Különösen nagy öröm számunkra, hogy ezeken a megbeszéléseken a CCEE és a Szentszék képviselőin kívül részt vesznek Európa valamennyi ortodox egyházának püspökei és szakértői. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának legjobb hagyományait követve igyekszünk kapcsolatot tartani olyan személyekkel és szervezetekkel is, akik és amelyek felelősek földrészünk közéletéért. Ezeknek a kapcsolatoknak kiemelkedő ünnepi pillanata volt, amikor 2014 novemberében Ferenc pápa tartott feledhetetlen beszédet Strasbourgban az Európa Tanács előtt, amelyben a CCEE-t is arra buzdította, hogy továbbra is kínálja föl és mutassa fel értékként a keresztény értékeket ezen a szinten is.

Ez a munka meghatározott kérdésekben egészen pontos akciókat is megkíván. Múlt júniusban például konferenciát szervezhettünk az Európa Tanács védnöksége alatt a börtönben fogvatartottak radikalizációjának témájáról.

A CCEE nem döntéshozó szerv, és nincsen a földrészen hierarchikus tekintélye sem. Hivatása abban áll, hogy segítse a püspökök közötti párbeszédet és eszmecserét Európában. Ez a cél főként a bizottságok munkájában válik valóra, amelybe a különböző püspöki konferenciák tagokat delegálnak. Így tudtuk megszervezni a COMECE-vel együttműködésben az Európai Katolikus Társadalmi Napokat (2014).

2017 márciusában Barcelonában tartunk szimpóziumot a fiatalok segítéséről, ahol jelen lesznek az ifjúsági, az iskolai pasztoráció, a hittanítás, az egyetemi és a hivatáspasztoráció képviselői. Már ebben az évben zajlott az előkészítő munka a különböző szekciók találkozói formájában.

Mindazok közülünk, akik jelen voltak Krakkóban az Ifjúsági Világtalálkozón, bizonyára emlékeznek Ferenc pápa szavaira, aki arra szólított fel bennünket, hogy keljünk fel a kényelmes fotelokból és induljunk el a másik ember felé. Ez az európai ifjúsági pasztoráció egyik központi problémája, hiszen nem lázongó ifjúságot látunk magunk előtt, hanem olyan fiatalokkal találkozunk, akiket az önzés, a tétlenség, az individualizmus és a magány fenyeget.

A 2014-es és 2015-ös Püspöki Szinódusok, valamit az Amoris Laetitia apostoli buzdítás után nyilvánvaló a katolikus közösségek jelentősége, főként a családközösségeké, a fiatalok befogadásában és segítésében, akiknek meg kell hozniuk életük fontos döntéseit és túl kell lépniük bizonyos nehézségeken. Sajátos erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalok megtalálják a helyüket ezekben a közösségekben.

A jelenlegi migrációs folyamat továbbra is nagy kihívást jelent az európai katolikusok számára. Amiben mindenütt egyek vagyunk és osztozunk, az a karitatív munka, amellyel a szükséget szenvedők segítségére sietünk. Fontos, hogy a különböző országok püspökei és katolikus hívei tapasztalatot cserélhessenek ezen a területen is, a kölcsönös tisztelet jegyében, amely mélyen keresztény magatartás: előbb meghallgatjuk a másikat, mielőtt megítélnénk, és a másiktól tanulni akarunk, nem pedig kioktatni a másikat. Igen tanulságos látnunk, hogy ugyanabból a hitbeli elkötelezettségből kiindulva az Európa közepén és szélein élő katolikusok miképpen találják meg az irgalmasság és a keresztény szeretet legmegfelelőbb útjait. Erőnk ugyanis Krisztus személyéből származik, tanításából és kegyelméből. Ő mutatja meg a helyes válaszokat a sajátos és a közös kihívásokra.

Jézus Krisztust igen közel éreztük magunkhoz legutolsó teljes közgyűlésünkön, amelyet a Szentföldön tartottunk. Ez a látogatás alkalmat szolgáltatott nekünk, hogy kifejezzük közelségünket a közel-keleti keresztényekkel és a választott néppel is, amellyel elválaszthatatlanul össze vagyunk kötve pontosan Jézus Krisztus személye által, aki Mesterünk és Urunk. Támogatását és áldását kérjük a püspökök, valamennyi keresztény és Európa minden lakosának testvéri együttműködésére.

Erdő Péter bíboros,
esztergom-budapesti érsek,
a CCEE elnöke

Az Irgalmasság Szent Éve 310.

„Történjék velem szavaid szerint!” – halljuk Mária visszavonhatatlanul elkötelező válaszát Isten szándékára. Ne gondoljuk, hogy Máriának olyan könnyű volt ezt kimondani, hiszen megelőzte a kérdezés, a csodálkozás, sőt, talán bizonyos értetlenség is. Nekünk sem egyszerű felismernünk és elfogadnunk Isten akaratát, mert megvannak a saját elképzeléseink. Bizonyos értelemben Isten valóban ismeretlen, s pillanatnyilag érthetetlen utakra hív minket. Egy azonban egészen biztos: ez az út jelenti a boldogságunkat az életben, és ez vezet az üdvösségre. Mondjuk mi is bátran Isten akaratára: Történjék velem szavaid szerint! 

Rózsafüzér Királynője

Rózsafüzér Királynője

Az, hogy maga Isten sem ment meg attól egyeseket, hogy hét ördög költözzék beléjük, azt szolgálja, hogy ily módon végre észhez térjünk, s felismerjük, hogy az Istenhez vezető úton nem lehet megállni, azt gondolva, hogy már révbe értünk, itt az ideje megpihenni. Hiszen megváltásunk reménybeli, senkinek sincs a jövője egyszer s mindenkorra bebiztosítva. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki egyszer már megszabadult a gonosz hatalmából és belekóstolt az istengyermeki szabadság tiszta ízébe, azt már jóval nehezebb újra rabságra vetni. Mária Magdolnából hét ördögöt űzött ki Jézus, mert Mária Magdolna hétszer erősebben kívánkozott a tisztaság után, mint az, akit csak egyetlen gonosz lélek tartott hatalmában. Olykor az Egyház is olyan, mint a bűnös asszony, melyet az Úr megszabadított a tisztátalan lélektől, erre azonban hét még gonoszabb lélek szállta meg. Rá is érvényes azonban, hogy Krisztus ettől a hét ördögtől is meg fogja szabadítani, és bűnös asszonyból az ő tisztaságos Menyasszonyává teszi.

Bizonyos értelemben tehát a „rosszabb sorsra” jutás előny, mert azt jelenti, hiszen ebben az állapotban még erősebben remélünk a megváltó Krisztusban. Mint az alkoholbeteg, akinek a tisztává válás után egyetlen korty is a totális visszaesést jelenti, de onnantól még jobban meg akar szabadulni a függőségtől, és sokkal nagyobb erővel keresi a gyógyulást, mint annakelőtte. Azután már egész életében tudatában lesz gyengeségének és betegségének, s éppen ez segít neki tisztának maradnia, ellenállva minden kísértésnek.

Urunk Jézus, könyörülj meg rajtunk, amikor úgy érezzük, minden erőfeszítésünk ellenére egyre rosszabbra fordul a sorsunk, s a helyzetünk egyre kilátástalanabbá válik. Segíts irgalmasan, hogy ilyenkor is kitartsunk az Irántad való bizalomban, s még hétszeres kötéllel megkötözve is vágyakozzunk a korábban már megízlelt istengyermeki szabadság után, mely azok osztályrésze, akik hűségesek a hit és a keresztség által kapott kegyelemhez.

Boldogságos Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője, segíts közbenjárásoddal, hogy a rózsafüzér imádkozása által, Szent Fiad életének és halálának misztériumaiban elmerülve oltalmat nyerjünk az Ellenség támadásai ellen.

 

Öt Sebről nev. SZENT MÁRIA FRANCISKA

Öt Sebről nev. SZENT MÁRIA FRANCISKA

 szűz, III.r. 

(1715-1791) 

 
Anna Mária Róza Nápolyban született egy középosztályhoz tartozó családból. Anyja sokat szenvedett férje indulatos természete miatt. Szülése előtt aggodalmak gyötörték, de a nápolyi ferences szent, János-József megnyugtatta, hogy leánya a szentség magas fokára fog eljutni. Valóban a kis Anna már négyéves korában feltűnően imádságos lelkületű volt s fogékony a hit igazságainak megismerésére. Már hétévesen kérte lelkipásztorát, járulhasson a szentáldozáshoz, aki meggyőződve a leány átlagot felülmúló hitbeli tudásáról, meg is engedett neki. Napi áldozó lett. Segített szüleinek a házi munkában: testvérei között o volt a legügyesebb a csipkeszövésben. S amikor 16 éves korában apjától megkérte lánya kezét egy gazdag ifjú, az apa készséggel meg is adta a beleegyezést. De Anna Krisztust választotta Jegyeséül, s ellenállt. Az apa dühöngve veréssel akarta jobb belátásra bírni lányát, majd bezárta egy szobába s kenyéren és vízen tartotta. Anna mindezt próbának vette, melynek kiállása által bizonyítja hűségét isteni Jegyese iránt. A lelkipásztornak végre sikerült az apát jobb belátásra bírni, s beleegyezett, hogy lánya a ferences III. rend ruháját öltse magára, s otthon maradva szolgálja Istent szüzességben - ez akkoriban szokás volt. Ekkor vette fel az Öt Sebről nev. Mária Franciska nevet. A név előre jelezte szenvedéseit, melyeket részint vállalt életformája, részint a szenvedésre való kiválasztottsága miatt elviselt. Elragadtatásban gyakran végigszenvedte Jézus kínjait, haláltusáját. Elnyerte a Szent Sebek adományát (stigmákat), prófétai és csodatevő képességet. Amint ez történni szokott, testvérei csalással vádolták, sértegették, sokáig gyóntatója is gyanakodott és keményen bánt vele. Később meggyőződött, hogy Isten műveli benne a rendkívüli dolgokat. Ő pedig Krisztus sebeiben talált menedéket. Amikor édesanyja meghalt, egy ferences III. rendi közösséghez csatlakozott. Amikor betegen értesült apja haldoklásáról, kérte Istentől, fogadja el szenvedéseit apja haláltusája helyett. Amikor VI. Piusz pápát megválasztották 1775-ben, látomásban töviskoronával látta - ez a pápa valóban sokat szenvedett Napóleon önkénye miatt. Megjövendölte a francia forradalom gyászos eseményeit, s kérte Istent, vegye őt magához, mielőtt azok bekövetkeznek. Így halt meg 1791-ben, okt. 6-án, a szent keresztet szorongatva és csókolva. Isten sok csodával dicsőítette meg halála után. IX. Piusz iktatta a szentek sorába 1869-ben.

Imádság:
Istenünk, te azt akartad, hogy Szent Mária Franciska szűz keresztre feszített Szent Fiad képére alakuljon; érdemeiért és közbenjárására add meg nékünk, hogy mi is az o képmása lehessünk itt a földön és vele együtt megdicsőüljünk a mennyekben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa levele Erdő Péter bíborosnak, a CCEE leköszönő elnökének

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) október 6–9-ig tartó monacói ülésén köszön le Erdő Péter bíboros, a testület eddigi elnöke, aki két cikluson keresztül vezette a testületet. Ebből az alkalomból a Szentatya levelet küldött a magyar főpásztornak, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.

Erdő Péter
bíboros úrnak,
az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökének

A Monacói Nagyhercegségben sorra kerülő következő Általános Közgyűlés alkalmából örömmel küldöm szívélyes üdvözletem az európai püspöki karok elnökeinek, és biztosítom őket, hogy lélekben együtt vagyok velük. Ki szeretném fejezni őszinte nagyrabecsülésemet ezért a fontos hozzájárulásért, amit a CCEE nyújt az egyházi és testvéri kapcsolatok erősítése terén, melyek nyilvánvalóan kifejezik a közösség fontosságát és a hit örömét. Bátorítlak mindnyájatokat, hogy járjátok tovább bizalommal ezt az utat, mely a földrész népeit szolgálja, „mindkét tüdővel lélegezve”, a keletivel és a nyugatival egyaránt. Legyen gondotok arra, hogy megvilágítsátok a hívők lelkiismeretét, adjatok kritériumokat az ítéletalkotáshoz és a mérlegeléshez, hogy ne térítse el őket útjukról a világias kultúra.

Külön köszönetet szeretnék mondani Önnek, bíboros úr, az egy évtizeden át folytatott nagylelkű fáradozásért, amelyet ennek az érdemekben gazdag egyházi szervezetnek az élén végzett. Szelíden és távolba tekintve szolgált, és az evangéliumi szeretetet mindennek fölébe helyezte. Köszönöm lelkipásztori buzgóságát!

Biztosítom imádságaimról, és kérem, hogy a Szűzanya, valamint Szent Benedek, Cirill és Metód védőszentek közbenjárására az Európában élő Egyház egyre inkább „önmagából kilépő” Egyház legyen, mely örömmel hirdeti az irgalmasság evangéliumát és tanúságot tesz a reményről.

Kérve, hogy imádkozzon értem, küldöm Önnek, bíboros úr, a püspöktestvéreknek és a rájuk bízott egyházi közösségeknek apostoli áldásomat.

Ferenc

Vatikán, 2016. szeptember 26.

Az Irgalmasság Szent Éve 309.

Damjanich János imája kivégzése hajnalán:

"Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dícsértessék a Te neved mindörökké !Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen."

Október hatodika

Október hatodika

A szentmise áldozati részében, a felajánlás végén a miséző pap felszólítja a jelenlévő híveket: „Imádkozzatok testvérek, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt.”
Kedveseim, ma én is kérlek benneteket, hogy az aradi tizenhárom vértanúságának napján imádkozzatok velem együtt értük és az 1848-1849-es magyar szabadságharc többi hősi halottjáért, gróf Batthyány Lajos első miniszterelnökünkért, a pozsonyi birkalegelőn felakasztott és jeltelen sírban elhantolt Gasparich Márk Kilit ferences atyáért, akik valamennyien hazánkért áldozták életüket. Imádkozzunk Azért, hogy mennyei boldogsággal ajándékozza meg őket az Úr, aki kínszenvedése és kereszthalála előtt erre tanított minket: „Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13) Felmerülhet az aggodalom: a háborúban lehet-e valaki bűn nélkül? Meg tudtak gyónni haláluk előtt? A krisztusi üzenet bizonnyal vonatkozik rájuk. A haláluk pillanatában életüket adták áldozatul, mint a szeretet legnagyobb bizonyságát, és ez a szeretet visszaadja az elvesztett megszentelő kegyelmet. Szent Péter apostol írja: „Mindenek  előtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar” (1Pét 4,8) Kell-e értük imádkozni, hiszen a halált követően Jézus Krisztus azonnal ítélet tart. Igen. Az Úr a most végzett imát előre látta, és beszámította az üdvösségükre. Uram add meg nekik odafönt az örök dicsőséget, idelent ragyogjon a ma élők előtt hősi példájuk. Imádkozzunk ellenségeinkért, ezt is Jézus Krisztus parancsolja: „Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Lk 6,27) Ők már elszámoltak tetteikről. Imádkozunk, hogy bocsássa meg az Úr nemzetrontó bűneiket. Imádkozunk azokért is, akik szellemi erőforrásunkat, Nagyasszonyunkat 1849-ben eltüntették a pénzeinkről, hogy a megnyomorított magyarnak a kezében tartott fizetőeszköz ne adhasson biztatást: veled van szegénységedben, minden bajodban Mennyei Királynőd. Fogadja el az Úr az áldozatot, amelyet hőseink hoztak, fogadja el a mi áldozatunkat, hogy békében élhessünk Vele és egymással.

MESSZINAI SZENT FLÁVIA

Szent Placidusz (Placid), Szent Flávia és társaik

vértanúk. 

543.

 

Placidusz szerzetes lett Szent Benedek mellett Szubiákóban, majd Montekasszínóban. Apja, Tertullusz is szerzetesnek állt, majd ott halt meg. Apja halála után Messzína mellett hozott létre kolostort. Pár év múlva tengeri rablók támadtak a kolostorra. Ekkor éppen ott tartózkodtak Placidusz fiú-testvérei: Eutichusz és Viktorínus, valamint Flávia nevű húga. A kolostor kirablása után a kalózok az ott levőket hittagadásra is akarták kényszeríteni. A kegyetlen kínzások sem tudták megtántorítani őket, ezért lefejezték Placiduszt és három testvérét, Donátusz és Firmátusz diákonusokat, egy Fausztusz nevű szerzetest és harminc társukat. †

Kolumbiában a nép nem a békére, hanem a békeszerződésre mondott nemet

Szeptember 26-án a kolumbiai Cartagenában a szemben álló felek képviselői aláírták az 52 éve tartó polgárháborút lezáró békeszerződést. Az október 2-i népszavazás azonban váratlan eredményt hozott: többségben voltak, akik nemet mondtak a fegyveres konfliktus részesei közötti megállapodásra.

A Kolumbiát öt évtizede sújtó erőszak mérlege: több mint 200 ezer halott, 45 ezer eltűnt személy, 7 millió menekült. Egy ország ünnepelte a békét, amikor az ország északi részén, a Karib-tenger partján fekvő Cartagenában Kolumbia elnöke, Juan Manuel Santos és Rodrigo Londoño Echeverri – aki Timochenko álnéven a szélsőbaloldali FARC (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) gerillacsoport  vezetője – aláírták a békeszerződést. Az október 2-i referendumon azonban a nép a békeszerződés ellen szavazott, a szavazók 51,3 százaléka elutasította a békeszerződést. A részvételi arány nem érte el a 40 százalékot.

A népszavazás nem volt kötelezően előírt lépés a békekötés folyamatában, Santos elnök azonban úgy vélte, legitimálni fogja a döntést. Az előzetes közvélemény-kutatás szerint 54 százalék támogatta, 34 százalék elutasította a megállapodást, a szavazók 12 százaléka pedig bizonytalan volt a kérdésben.

A népszavazást követően mind Santos elnök, mind a FARC vezetője kijelentették, hogy békét akarnak, és egyedül a szó fegyverét használják a jövő építéséhez. Santos elnök azt nyilatkozta, a békeszerződés, kétoldalú, végleges, és ő maga mandátuma utolsó percéig a békéért fog küzdeni. Alig 48 órával a népszavazás után a kolumbiai elnök már kinevezte annak a csoportnak a tagjait, akik a továbbiakban folytatják a béketárgyalásokat a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel.

Luis Augusto Castro Quiroga, a kolumbiai püspöki konferencia elnöke a Vatikáni Rádiónak elmondta, hogy az emberek nem a békére mondtak igent vagy nemet. A kérdés nem az, háború legyen az országban vagy béke, hanem az, hogyan lehet tovább munkálkodni a béke érdekében úgy, hogy lehetőség szerint a nemmel szavazók kéréseit is teljesítsék.

Az emberek nem háborút akarnak, hanem egy jobb békét – tette hozzá. A leginkább vitatott pont az átmeneti időszakban alkalmazott igazságszolgáltatás, amelynek az lenne a feladata, hogy megkönnyítse az átmenetet a háborúból a békébe. Akik nemmel szavaztak, túl gyengének tartják a megállapodásnak ezt a pontját, börtönben szeretnék látni a gerillák vezetőit. A megegyezésben többek között az szerepel, hogy a FARC mintegy hatezer harcosa leteszi a fegyvert, majd a szervezet az ENSZ felügyelete alatt fél éven belül politikai párttá alakul át.

A püspök szerint a világban a közelmúltban lezárult konfliktusok mind az átmeneti igazságszolgáltatás segítségével oldódtak meg: ha a megszokott büntetőjog lenne érvényben, egy gerilla sem támogatná a békefolyamatot.

Az egyház ezért azt kéri Kolumbiától, dolgozzon mindenki továbbra is a békéért. Új párbeszédnek kell elkezdődnie, nemcsak a gerillákkal, hanem az ország minden politikai vezetője között. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a korábbi elnök, Álvaro Uribe nem áll szóba Santos elnökkel, mert ez a szembenállás is megnehezítette a békemegállapodás létrejöttét. (A kolumbiai államfő október 5-én, szerdán tanácskozást folytatott Andrés Pastrana és Álvaro Uribe volt elnökökkel – a szerk.)

Dolgozni kell a kiengesztelődésért – jelentette ki a kolumbiai püspöki konferencia elnöke. Hozzátette: sokan sokféle okból nem tudnak megbocsátani, számos belső konfliktus dúl. Luis Augusto Castro Quiroga fontosnak tartja továbbá a „béke pedagógiájának” kidolgozását, mert a referendumon részt vevők közül sokan nem értették pontosan, mire szavaznak. Nem értették meg, milyen értékes dolog a békefolyamat, mert senki nem magyarázta el világosan. A kolumbiai egyház arra kéri a katolikusokat, imádkozzanak a békéért, mert „a béke a mi feladatunk, de Isten ajándéka is, és kérnünk kell az Urat, hogy alakítsa át az emberek szívét”.

Nagy probléma volt az is, hogy a második legnagyobb kolumbiai gerillacsoport, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) nem értett egyet azzal, hogy a béketárgyalások négy éven keresztül titokban zajlottak Kubában. Az ilyen jellegű tárgyalásoknál azonban bevett szokás ez, hiszen ha médianyilvánosság előtt folynának, a felek szüntelen magyarázkodásra kényszerülnének ahelyett, hogy tárgyalnának – mondta el az Il Manifesto című olasz lapnak Mario Giro olasz külügyminiszter-helyettes, aki maga is ott volt Cartaganában a békeszerződés aláírásánál.

Az átmeneti igazságszolgáltatással, vagyis a bűnösöknek való megbocsátással kapcsolatban Nelson Mandela hasonló döntésére emlékeztetett, amelyet ma már nem vitatnak, mert biztosította a tartós békét a Dél-afrikai Köztársaságban. Az olasz politikus úgy véli, a nemmel szavazók döntése mögött ott van a félelem: egy korlátok közé szorított, de működő és megszokott rendszer helyett egy olyan Kolumbia valósulhat meg, amely demokratikus ugyan, de amelyet nem ismernek, hiszen az emberek évtizedeken át erőszaktól sújtott, igazságtalan világban éltek.

* * *

Ferenc pápától az Azerbajdzsánból Rómába tartó repülőgépen az újságírók azt is megkérdezték, elutazik-e Kolumbiába. A Szentatya ezt válaszolta: „azt mondtam, hogy amikor a békefolyamat eléri célját [ti. Kolumbiában], szeretnék odamenni, amikor minden teljesen biztos lesz, vagyis amikor minden – ha győz a népszavazás –, amikor minden biztos, egészen biztos lesz, ha nem lehet már visszakozni, vagyis ha a nemzetközi világ, az összes nemzet egyetért vele, amikor már nem lehet fellebbezni, amikor tehát vége van, ha így lesz, akkor elmehetek. Ha viszont bizonytalan a helyzet… Minden attól függ, mit mond a nép. A nép a legfőbb hatalom…”

Az Irgalmasság Szent Éve 308.

Haladunk a tökéletesség felé, de nem úgy válunk Istennek kedvessé, ahogy
azt sokszor elképzeltük magunkról. Gyakran kell csalódnunk elképzeléseinkben, melyeket lelki előrehaladásunk érdekében álmodtunk meg jó előre.
Pál apostol szemrehányással fordul Péter felé, mert együtt eszik a
pogányokkal, ami egyáltalán nem volna baj, de amikor odaérnek a többiek, úgy tesz, mintha ott se lett volna. Nem meri vállalni tetteiért a következményeket. Pedig Péter, már akkor köztiszteletnek örvendett, tekintély volt, és félreérthetetlen lelki hatalom. Mindezek ellenére Pál apostol elmondja véleményét és igaza volt. Isten sokszor megmutatja gyengeségünket, és ez bármikor bekövetkezhet. Hálásnak kell lennünk érte, mert e nélkül nem ismernénk meg önmagukat. Nem is tudjuk, hogy milyennek kéne lennünk, egyedül Isten az, aki ismer bennünket. Ő az,
aki szentté tesz minket.Tegyük meg, ami a feladatunk, és ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el. Istennél mindig újra kezdhetjük, és ha bizalommal fordulunk felé, akkor egyszer csak szentté teszt, észrevétlenül.
Azt hiszem, hogy az apostolok sem tudatosították, hogy szentek, fogalmuk
sem volt róla. Egyszerűen tették a kötelességüket - fáradtságot nem ismerve - egyre inkább törekedtek a szeretetre és nap mint nap megtapasztalták Isten vezetését életükben.
Uram! Adj erőt, hogy mindennap újult erővel tudjam tenni a jót, amit kívánsz tőlem, s higgyem, hogy jobbá tudsz tenni nap mint nap, még akkor is, ha gyakran kell csalódnom önmagamban.

Évközi 27. hét szerda

Évközi 27. hét szerda

Íme az Egyház hétköznapjai: egyszer egyetértés, másszor nézeteltérés és vita. Ahol akkora az egyetértés, hogy soha a legkisebb nézetkülönbség sem támad, ott egészen bizonyos, hogy valami baj van: nyíltan vagy burkoltan egyetlen véleménynek kell hogy mindenki behódoljon. Ahol viszont nincs egyetértés, csak állandó vita és szemrehányás, az annak a biztos jele, hogy abban a közösségben hatalmi harc folyik.

Itt sem egyikről, sem másikról nincs szó, hanem az Egyháznak és tagjainak – beleértve a vezetőket, de még az „első pápát” is – egészséges, jóllehet olykor ütközések árán kibontakozó fejlődéséről. A jeruzsálemi zsinaton majd az egész Egyházra vonatkozóan megtárgyalják az itt felmerülő kérdést, és az evangélium szellemében döntenek. Péter egyéniségében, úgy látszik, van valami túlzott simulékonyság, amely nem sokban különbözik a gyávaságtól. Egy asszony szavára megtagadta Krisztust a főpap udvarában, most pedig, nehogy a zsidókeresztények részéről megszólás érhesse, feladja korábbi magatartását, melyre annak idején kifejezett felszólítást is kapott látomásában az Úrtól. Pál ezzel szemben a konfliktusok embere. Neki is alakulnia kell Urának képére, aki szelíd volt és alázatos szívű. Krisztus békéje, mely minden értelmet meghalad, csak olyan emberek között bontakozhat ki, akik keményen dolgoznak természetük alakításán, igyekezve Jézus lelkületét elsajátítani. Az ilyen emberek, ha természetüknek engedve hibáztak, tudnak bocsánatot kérni egymástól. Ha pedig természetüket felhasználta a kegyelem, nem maguknak tulajdonítják a jót, hanem arra mutatnak rá, akitől minden jó származik, s akiben minden jó cselekedet beteljesedést nyer.

Urunk Jézus, az, hogy természetünk egyszer az igazság szolgálatában áll, máskor az igazság ellen cselekszik, pontosan azt mutatja, hogy nem a természetünket kell követnünk, és hozzá igazítani az igazságot, hanem fordítva: az igazságot kell követnünk és megpróbálni ahhoz igazítani természetünket. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy Szentlelkeddel együttműködve uralkodni tudjunk emberi természetünkön, és mind jobban kibontakozhasson bennünk a szent keresztségben a Tőled kapott új, istengyermeki természetünk.

 

NITRIAI SZENT ÁMON

Szent Ámon

apát és hitvalló.

 ~340.

Gazdag egyiptomi családból árva lett. Feleségével Szent József házasságban éltek, a szegényeket támogatták. 18 év múlva elvonult a Nátron (Nitria) pusztába, ahova szent híre miatt sok más remete is követte, irányítójuk lett. Remete Szent Antal a nagy távolság ellenére meglátogatta és halálát meglátta. 

Háború a házasság ellen, az ellenség a gender - figyelmeztetett Grúziában a pápa

Ferenc pápa Tbilisziben találkozik a papokkal, szeretesekkel és szerzetesnőkkel, szeminaristákkal - 

Mindent meg kell tenni a házasság megmentéséért – erre szólított Ferenc pápa szombaton, a papokkal, férfi és női szerzetesekkel, valamint a lelkipásztori munkatársakkal való találkozóján, melyre Grúzia fővárosában, a Mennybe fölvett Szűz Mária-templomban került sor. A templomot a szovjet rezsim idején bezárták, 1999-ben szentelték újra. A találkozón a pápa kötetlen formában válaszolt a hozzá intézett kérdésekre: elutasította a gender-elméletet, nemet mondott a prozelitizmusra, illetve kiemelte az édesanyák és a nagymamák hitének fontosságát.

A jó házasság aranyszabálya és a gender-elmélet elleni küzdelem

A házasság a legszebb dolog, amit Isten alkotott: férfi és nő egy testté lesz Isten képére – hangzott a Szentatya válasza Irinának, a kétgyermekes édesanyának, aki a házasság mai nehézségeiről szólt. Az ortodox és a katolikus családokat olyan világszintű problémák nyomasztják, mint a szexualitás új megközelítése, lásd a gender-elmélet. A pápa erre világos szavakkal így felelt: „a házasság mai nagy ellenségéről szóltál, a gender-elméletről. Ma világszinten háború folyik a házasság tönkretételére. Nem fegyverekkel, hanem ideológiákkal zajlik a harc, ideológiai gyarmatosítással pusztítanak. Ez ellen védekezni kell” – hangsúlyozta a Szentatya.

A válásról szólva elmondta: amikor az eggyé lett test különválik, beszennyezi Isten képmását. És aki megfizeti ennek az árát, az Isten és a gyermekek. Mennyit szenvednek a kisgyerekek, amikor látják a szülőket veszekedni és elválni! Az egyháznak ilyenkor segítenie kell a befogadással, azzal, hogy melléjük áll, elkíséri őket, segít mérlegelni, majd beilleszti őket az egyház testébe. Veszekedni természetes dolog, de sosem szabad békekötés nélkül lezárni a napot, mert háborúval kezdeni a másnapot nagyon veszélyes. Ahhoz, hogy jól működjön a házasság, nem szabad elfelejteni a három aranyszót, melyek: a szabad?, a köszönöm és a bocsánat.

A prozelitizmus az ökumené elleni bűn

A pápa beszédének központi eleme volt az ökumenizmus. Egy szeminarista ugyanis felvetette, hogy az ökumenizmus útja lassú és nehéz. Erre reagálva - az ortodox többségű Grúziában – Ferenc pápa leszögezte: ortodox barátainkkal nyitottnak kell lennünk. Együtt kell imádkozni és szeretetszolgálatot végezni, de soha nem szabad ítélkezni. Létezik egy nagy bűn az ökumenizmus ellen, ez pedig a prozelitizmus, a térítés. Soha nem szabad térítenünk az ortodoxok körében! Testvéreink ők, Jézus Krisztus tanítványai. Igen bonyolult történelmi események következtében lettünk ilyenek.

A hitnek szüksége van emlékezetre, bátorságra és reményre

A pápa a hitről szólva elmondta: emlékeznünk kell a múltra, bátornak kell lennünk a jelenben és remélnünk a jövőben. Azt kérte a papoktól és szerzetesektől, hogy őrizzék az első hívást, mely Istentől érkezett. A hivatásban való helytállás gyökere az, hogy emlékezzünk Isten simogatására, aki azt mondta: Gyere, gyere velem! Ez tehát a pápa tanácsa: idézzék fel a kezdeteket a nehézségek idején.

Meghatározó a nők hite: az egyház is nő

A Szentatya a grúzoktól is azt kérte, hogy tartózkodjanak a világias szemlélettől. Emlékeztetett a grúz asszonyok hitére, hiszen éppen az édesanyák és nagymamák mentették át a hitet generációkon át a nehéz időkben. Az egyháznak tehát nőnek és jegyesnek kell lennie, nyitottnak. A régi grúz szerzeteseket idézve a pápa így buzdított: amikor lelki viharokat élünk át, meneküljünk Isten Szent Anyjának köpenye alá. Mária az egyház modellje, a nő édesanyja, mivel az egyház nő, és Mária is nő.

Az Irgalmasság Szent Éve 307.

Az első négy harsonaszó

„Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a föld harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt. (Jel 8,7) Isten a zsidó népet négyszázharminc éves egyiptomi tartózkodás után ki akarta vezetni Egyiptomból Mózes irányításával. Amikor az Úr a zsidóságnak ott adott menedéket, nemcsak a zsidóknak, de a környékbeli országoknak is hét éves igen bő termést adott. A föld szinte munka nélkül is bőven megtermette az évi kenyérgabona-szükségletet. A Gondviselő Isten Izrael tizenegyedik fiát, a rendkívüli tehetségekkel megáldott Józsefet, ebben az időben kiszolgáltatta testvérei gonosz irigységének. Azok öccsüket eladták rabszolgának. Sok szenvedés után a fáraó álmát megfejtve alkirállyá és rengeteg ember megmentője lett. Családja gazdag néppé lett, később azonban új királyok rabszolgává tették őket. Isten tíz kemény csapással megmentette őket. Ezekre a csapásokra emlékeztette az Úr a bűnös emberiséget a második angyal harsona szavával: „A második angyal megfújta a harsonát. Erre, mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.”(Jel 8,8-9) Ne csodálkozzék a modern kor hetykén istentagadó népe, ha a La Saletti 1846, a Lourdes-i 1854, a Fatima-i 1917, és a Garabandal-i 1961-1965 eredménytelen Szűzanya-látogatások után Isten az előre jelzett csapásokkal fogja meglepni az Atya és a Megváltó Jézus Krisztus tagadóit.

 

Évközi 27. hét kedd

Évközi 27. hét kedd            
Gal 1,13-24; Lk 10,38-42
„Csak azt hallották felőlem: Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet” 

Szent Pál apostol azért írt levelet a galatáknak, mert keresztények lettek ugyan, de zsidók elhintették köztük azt a tévhitet, hogy nem a Jézus Krisztusba vetett hit teszi megigazulttá az embert, hanem a zsidóknak adott ószövetségi törvény. A levél bevezető részében elmondja az apostol, hogy az evangélium lényege, hogy Isten megtanította az emberiséget arra, hogy a törvény csak előkészítő volt a Megváltó eljövetelére, a megváltás megtörténte után az előkészületnek vége, el kell hagyni. A zsidók elvetették Jézust, és ezért zavarják a keresztények lelkét, hogy a tévúton járóknak higgyenek, a keresztelés előtt vállalniuk kell a törvény jelét, körül kell metélkedniük, vagyis előbb zsidó vallásúvá kell lenniük. A mai részletben saját életpéldáját hozza okulására a tévelygő galatáknak. Hivatkozik arra, hogy egészen fiatalon beíratták a szülei a jeruzsálemi rabbi képzőbe Jóakaratú törekvés volt ez, mert hozzájuk még nem jutott  el Jézus és megváltó kereszthalálának a híre.Az ifjú Saul mestereinek hatására gyűlölni kezdte Jézust, mert akkor már közös megegyezéssel a Törvény elvetőjének tartották az Urat. Saul, amikor már önállóan is tevékenykedhetett, vitatkozni kezdett a keresztényekkel, majd letartóztatta őket a főtanács nevében. Házról házra járva járt felkutatni a szerinte hitehagyottakat: „mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait”(Gal 1,13-14) Eztán történt a nagy változás életében. Ifjú öntudattal lovagolt Damaszkuszba, Szíria fővárosába, hogy újabb foglyokat ejtsen, amikor földöntúli ragyogás vette körül, és ebben a mennyei fényben látta meg élve a halottnak hitt és nyilvánított Názáreti Jézust. Ezt később már Isten örök terve szerinti találkozásnak minősítette: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel”. (15-16)  A kegyelem hatására tehát belátja, hogy alaposan becsapták. Jól tudta, hogy ha keresztény lesz, úgy bánnak majd vele, amint ő viselkedett a keresztényekkel. Nem érdekelték már emberi szempontok. Tudta már az igazságot: Egyedül Jézus számít.