SZENT RAFAEL ARKANGYAL

Október 24.

Ráfael, a  szegedi tájon Ráfel, Dány népének ajkán Ráfëj, főangyal, aki az Ószövetségben többször föltűnik. A név magyar jelentése: Isten orvossága. Útitársa az ifjú Tóbiásnak, akinek könyvében (Tóbiás 12, 15) így szól magáról: Én vagyok Ráfael angyal, egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk. Ráfael ezért lett az utasok, útonjárók, olykor a messze, másvilági útra készülő betegek patrónusa.^* Tisztelete a középkor végén, de szórványosan később is virágzott népünk körében.

A Batthyány-kódexben (1489) olvassuk Szent Ráfael miséjét (Missa de S. Raphaele).^* A commendatio így hangzik: Nota quod si quis de sancto Raphaele legit hanc missam, vel in honore eius de suis laboribus bona accommodaverit vel pauperibus elemosinam dederit vel ipsum in patronum receperit et semper in suis orationibus ipsum habuerit, tunc per intercessionem eiusdem Sancti Raphaelis liberabitur ab omnibus necessitatibus suis, videlicet de aegritudine, de paupertate, de omni angustia et tribulatione, de potestate inimicorum suorum, de ira dominorum suorum, seu dominarum quantumque petierit, adeo statim impetrabit, et lucrabitur in extremis suis, dyabolus non dominabitur ei, sed s. Raphael erit ei in refugium. Eszerint tehát, ha valaki Ráfael tiszteletére misét mondat, a szegényeknek alamizsnát ad vagy ő pártfogójává választja, és minden imádságában megemlékezik róla, akkor Ráfael közbenjárásával megszabadul minden szükségétől, nevezetesen a betegségtől és szegénységtől, szorongástól és kísértéstől, ellenségeinek hatalmától, urainak haragjától, végórájában pedig az arkangyal kiragadja az ördög kezéből, és megoltalmazza.

Egy 1610-ből származó szlovák nyelvű följegyzés szerint ellenségedet úgy győzheted le, ha bükkfa levelére ezt írod: Gábriel, Ráfael és utána dobod.^*

Rimay János Balassi Bálintról írt gyászkölteményében^* az Úr Ráfael arkangyalt küldi a költő lelkéért:

Menj el te Raphael S lelkét még aki él, Vedd csendeszen el töle… Az ég megvidula, Rajta sok tűz gyúla, Raphael elérkezék. Mint testi ruhából, Minden tagjaiból Az lélek levetkezék: Méne fel mennyekbe, Ábrahám kebelébe, Kin menny megörvendezék.

A XVIII. században tervezett szekszárdi apátsági gimnázium ránk maradt pecsétjén Ráfael vezeti az ifjú Tóbiást.

Templomi nyomokra alig akadtunk. Ilyen: Szák barokk mennyezetfreskója. Steffulto (Stefultov) Arkangyalok-oltárán Ráfael szoboralakja, két oldalán Mihály és Gábor képmása.^* Vica két barokk oltárképe,^* a pesti szervita templom oltára. A győri karmelita kolostor bejárata fölött Ráfael az ifjú Tóbiással. Az arkangyal barokk köztéri szobra áll Nagyszombat városában.^* Piliscsaba barokk szószékén Ráfaelt látjuk Tóbiással.^* Ráfaelt látjuk kezében a hatalmas hallal a pestisjárványokat idéző nógrádverőcei templom főoltárán, mintegy a Gondviselés orvosságát ajánlván a híveknek.

Freskójával a budai vár egyik barokk palotájában^* is találkozunk a többi arkangyal társaságában: az ifjú Tóbiást Rafael kíséri, Tóbiás kezében hal, amelynek epéjével vak atyjának szemét meggyógyította. A terem másik falrészén utasként: zarándokbottal, ivókobakkal, tarisznyával és hallal tűnik föl.

Egyik soproni barokk polgárház^* szobájának színezett stukkós mennyezetén Tóbiás és Ráfael arkangyal fa mellett, félkörben angyalok (1735). A szövegszalagon: DER HEIL. ENGEL DES HERRN SEY BEI DIR AUF DEM WEGE U. BRINGE DICH GESUND WIEDER HEIM. Tób. 11, 12. Jellemző, hogy a ház gazdájának a század utolsó negyedében Palló Tóbiás volt a neve, aki föltételezhetően ebben a szobában született. A stukkó így szüleinek fogadalmából készülhetett. Jegyezzük meg, hogy a Sopron környéki németség körében Tóbiás kedvelt keresztnév. Csak a híres soproni hienc mesemondóra, Kern Tóbiásra emlékeztetünk.

*

Németszentmihály (Rautendorf, Sanmihaiul German) templomának (1895) Ráfael arkangyal a védőszentje. A titulus megválasztásának közvetlen okát nem ismerjük. Lehetséges, hogy a falu telepes németsége Ráfaelt az útonjárók, vándorok patrónusaként ősi soron tisztelte, és új hazájában oltalma alá helyezte magát. Másfelől azonban az is közrejátszhatott, hogy a középkori eredetű falunévnek, sőt dedikációnak megfelelően, Mihálynak kellett, illett volna az új védőszentnek is lenni. Nyilván azonban a számos környékbeli Mihály-patrocinium, illetőleg búcsú méltánylásával ajánlották a hívek egy másik főangyal oltalmába magukat.

Ráfael jellemző módon vándorhajlamú cigányaink kedvelt keresztneve. Szórványosan előfordult a szegedi táj, így főleg Újkígyós, Csanádapáca vállalkozó kedvű, boldogulást folyton kereső dohánykertészei között is. A nevet máig feltűnő sokan viselik Dány, Kóka parasztférfiai.

A német nyelvű szinódusi kiscsoport relációja: Nem léteznek egyszerű megoldások

Az utolsó plenáris ülés felé - ANSA

Az Osservatore Romano vatikáni napilap október 22-i száma közli a szinódus 13 nyelvi csoportjának az utolsó jelentéseit, melyek a választott relátorok révén összefoglalják a közös munkát. Az egyetlen német nyelvű csoporthoz két magyar szinódusi atya is tartozik, Veres András szombathelyi és Német László nagybecskereki püspök. Rajtuk kívül öt bíboros is tagja a csoportnak: Gerhard Ludwig Müller, Christoph Schönborn, Walter Kasper, Marx Reinhard és Kurt Koch.

Megfontolások és ajánlatok

A „Nem léteznek egyszerű megoldások” címmel megjelent német relációt Heiner Koch berlini érsek szerkesztette. „Zavaruknak és szomorúságuknak” adnak hangot „néhány szinódusi felszólalás miatt, melyek a szinódus tartalmát és eljárásmódját érintették”. A Ferenc pápa számára átnyújtandó záródokumentum neveként a csoport a „megfontolások és ajánlatok” címet ajánlja. A „család szerepének nyomatékosítása céljából” kérik, hogy említsék meg: „A keresztény család hivatása az, hogy az életével tegyen tanúságot az evangéliumról és ennek megfelelően a házastársak a világ számára szentséggé válhatnak”. „Krisztus új családjának” erre az új önértelmezésére és a tanúságtételére a házastársakat megfelelően „bátorítani és erősíteni kell”.

Szemben egy kemény és irgalmatlan magatartással

A jelentésben fontosnak tartják megvallani: „Az egyház tanítása tiszteletben tartásának félreértett erőfeszítése a lelkipásztori gyakorlatban ismételten kemény és irgalmatlan magatartást eredményezett, mely szenvedést okozott az embereknek, különösen a leányanyáknak és a házasságon kívül született gyermekeknek, az élettársi kapcsolatoknak, a homoszexuális orientáltságú személyeknek, az elváltaknak és az újraházasodottaknak. Mint egyházmegyéink felelős püspökei bocsánatot kérünk tőlük”.

Megfelelő és megújított nyelvezetet a szexualitásról

A szexualitással kapcsolatban a csoport rámutatott „a nyelvezet,  a gondolkodás és a cselekvés összefüggésére. A serdülők nevelése tekintetében szükséges egy megfelelő és megújított nyelvezet használata, ami elsősorban a szülők és csak utána az iskola és a média feladata”. „A test és a lélek egysége keresztény értelmezésének megfelelően lehetséges különbséget tenni a biológiai szexualitás, a szex és a társadalmi-kulturális nem, a gender között, de nem lehet alapvetően és önkényesen elválasztani őket egymástól. Mindazon elméleteket, melyek az ember nemiségét egy utólagos konstrukciónak tekintik és ezeknek felcserélhetőségét társadalmi szinten akarják keresztülvinni, mint ideológiákat kell elvetni” – hangsúlyozzák a németajkú püspökök.

Feszültség a dogmatikai, morálteológiai és egyházjogi megközelítése között

„A keresztség és házasság szentsége valamint a hozzá szükséges hit összefüggésében” rámutattak arra „a feszültségre, mely a téma dogmatikai, morálteológiai és egyházjogi megközelítése között fennáll”. „Szükség van arra, hogy felülvizsgáljuk azt az axiómát, miszerint a keresztények közötti minden házassági szerződés önmagánál fogva egy szentség. Egy Istenben nem hívő katolikus nem tud automatikusan szentségi házasságot kötni a saját meggyőződése ellenére, pláne nem anélkül és így a kiáradó isteni kegyelmet sem tudja befogadni, ha nem hisz benne”.  „Szükség van továbbá a  felekezetközi házasságok tanítóhivatali újraértelmezésére”.

A család és az állam feladata

A „család és a közintézmények összefüggése tekintetében” a reláció megállapítja, hogy „a házasság és család megelőzik az államot. Ezek az alapjai és elsődleges sejtjei a társadalmi életnek. Család nélkül nem létezhet közösség. Ennélfogva a politikai közösség elsődlegesen szükséges feladata, hogy lehetővé tegye ezt az élő sejtet és gondoskodjon róla. Ehhez olyan feltételeket kell megteremtenie, mint a lakáshoz, a munkához, a képzéshez, az egészségügyi ellátáshoz való jog. Fontos mozzanat a pénzügyi törvényi szabályozás, mely elismeri mindazt, amit a család ad a társadalomnak. Nem a családot kell alárendelni a gazdasági érdekeknek, hanem ellenkezőleg”. A reláció javasolja „egy hosszabb ideig tartó házassági katekumenátus bevezetését, az alapos felkészítést a felelős szülői magatartásra, főként a gyermekvállalás tekintetében”.

Szent II. János Pál pápa tanítása jegyében egy új lehetőség

Ezenkívül pedig konkrét javaslatot tettek „az elváltak és újraházasodottak lelki gondozása terén Szent II. János Pál pápa 1981-ben megjelent „Familiaris consortio” kezdetű apostoli buzdításából, mely a 84. pontjában mindezidáig kiaknázatlan lehetőséget rejt ebben a tekintetben”.

 

Béke kilenced 2.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. 

Ámen

Gyermekkori álmok

 
A kis Klausz, a későbbi Flüei Szent Miklós, 1417. szeptember 25-én egy jómódú parasztcsalád első gyermekeként látta meg a világot, egy kis svájci hegyi faluban. Nagyon kevés adat maradt fenn életének erről a szakaszáról. Társai mint szorgalmas, jóindulatú gyerekre emlékeznek vissza, kinek életét a munka, a tanulás és az imádság töltötte be. Csodaszép szülőföldjét széltélben-hosszában bebarangolta. Házuktól nem messze, egy tiszta vizű hegyi patak partján, egy mély szurdok alján, Ranft nevű helyen imádkozás közben egy égig érő, hatalmas tornyot látott. Ez a látomás nemcsak gyermekkorát, hanem egész életét meghatározta. Közel negyven évvel később, sok-sok vívódás után, a remeteségének a helyszínéül is ezt a völgyet választotta, azt a szép tisztást, a patak partját, ahol gyermekként a tornyot megpillantotta. 

Elmélkedés

 
A Jóisten mindannyiunkat megajándékozott egy élettel, melyet kitölt a játék, a tanulás, a munka és az Istent kereső imádság. Nagyon fontos, hogy fizikailag is, szellemileg is bebarangoljuk szülőföldünket, megismerjük annak kincseit, kulturális, szellemi, lelki értékeit. Ahogy Szent Miklósnak, úgy nekünk is szükséges, hogy legyenek álmaink, terveink, gyermekkori víziónk mindarról, amit felnőttként szeretnénk valóra váltani. Jó lenne, ha felnőtt fejjel is visszaemlékeznénk gyermekkori tiszta álmainkra, elképzeléseinkre. Szent Miklós gyermekkori álmait közel negyven év után kezdte valóra váltani, de annak a toronynak az alapját, amely mára már égig ér, még gyerek fejjel csatangolva, imádkozva rakta le szülőföldje sziklájába. Hosszú évekig érett benne az a tiszta, szép álom, amely serdülő fejében megfogalmazódott, s mely a csatatereken, az élet sűrűjében tisztult le, érett kivitelezhető állapotba. Gondoljak vissza életemet meghatározó, alapvető döntéseimre, vágyaimra, vajon azokból mennyit sikerült megvalósítani, valóra váltani, gyermekkoromban elkezdett tornyomat felnőtt fejjel tovább építettem-e, dolgozom rajta, befejezem?

Könyörögjünk

 
Urunk Istenünk, a Te ajándékod az élet, de hogy mivel töltjük ki a mindennapjainkat, azt ránk bíztad. Flüei Szent Miklós példájára segíts, hogy becsületes munkával, tanulással, szülőföldem szellemi, fizikai kincsének felfedezésével készüljek nap mint nap az életre. Segíts, hogy az általad adott létem minden percét lakjam be szép, bátor álmokkal, tervekkel, hogy meglássam azt az égig érő szent tornyot, melyet a Te dicsőségedre, és a testvéreim javára szülőföldemen felépíthetek. Kéréseink, hogy meghallgatásra találjanak, így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved;jöjjön el a te országod;legyen meg a te akaratod,amint a mennyben, úgy a földön is.Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!Ámen.

Évközi 29. hét szombat

Évközi 29. hét szombat

„Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok”

Szent Pál apostol elsősorban a rómaiakat tanítja, akiket főként a testi vágyak érdekelték. Nem az volt a legnagyobb baj, hogy szerettek nagyokat enni, finom dolgokkal körülvenni magukat. A normális emberi életnek feltétele a normális táplálkozás. A rendszeres testápolás is hozzá tartozik a műveltséghez. Még az sem bűn, ha valaki előkelő, a lakóhelye nem nyomorúságos viskó, hanem értékes anyagból készült tágas ház, palota. A római paloták tágas, jól tervezett, minden kényelemmel ellátott épületek voltak. Az impozáns átriumon keresztül fényes termekbe, jutott a vendég. Minden palotának kelléke volt a fürdőmedence, nem is egy, hanem három. Meleg, langyos s hideg víz között válogathatott a felüdülni és tisztálkodni vágyó. Hogy miért bűn a túlzott kényelem? Mert eltompítja az ember érzékeit a teremtés rendelte munkás élettől, csak enni, inni, dőzsölni, élvezni akar. Eközben elvész az érdemszerzés, elhalványul a túlvilág, amire pedig készülni kell az önzés megfékezésével, jótéteményekkel. Néró császár nagyzási mániájában márványpalotát építtetett. Aztán fölgyújtatta Róma nyomornegyedét, hogy eltűnjenek a szegénység nyomai. A fellázadt nyomorgóknak pedig koncként odavetette a szerényen élő keresztényeket: máglyára velük, embergyűlölők, utálják a jól élő embereket. A lélek embere ezekkel a testi vonatkozású bűnökkel nem törődik. A lélek diktálja életét: az isteni igazság és a jóság, a szeretet tetteit cselekszi, hogy mindenkit boldogabbá tegyen, és majd az örök boldogságban tiszta és magas intenzitású örömöt kapjon Istentől jutalmul a földi életben szerzett érdemek nyomán. Isten gyermekeinek viszont ezt üzeni az apostol: „Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által, S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust halottaiból, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust halottaiból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,9-11)

JERUZSÁLEMI SZENT JAKAB

Szent Jakab apostol, az Úr testvére.

A Szentírás szerint Kleofás és Mária fia. Egyike volt a Jézus által kiválasztott 70 apostolnak. Egy Keleten keletkezett hagyomány szerint Szent József első házasságából származott. Mivel az általános vélekedés Jézust József fiának tartotta, így lett Jakabból is, József fiából „az Úr testvére”. A feltámadt Jézus külön megjelenéssel tisztelte meg. (I. Kor. 15,7.) Valószínűnek tartják, hogy ekkor tért meg. Miután Péter apostol elmenekült Jeruzsálemből (Apcs. 12,17.) ő állt a jeruzsálemi egyházközség élére. A Jeruzsálembe összeült apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be. (Apcs. 15,13). Ő fogalmazta meg azt a határozatot, amit a zsinat elfogadott a pogányok kereszténnyé levésével kapcsolatban. A mózesi törvény megtartásával kapcsolatban elismerte a keresztények szabadságát.(Gal. 2,1) Tőle származik a Szentírásban található „katolikus levél”, amelyben többek között a hit és cselekedetek kapcsolatát tárgyalja. Nevével utoljára az (Apcs. 21,18.) versében találkozunk. A hagyomány szerint a zsidók előtt is mint igaz ember szerepelt. Közülük sokakat térített meg a keresztény hitre. Nagy tekintélynek örvendett. A zsidó főpap felbujtására a templom ormáról a mélységbe taszították, mivel még akkor is ellenségeiért imádkozott, egy közülük szétzúzta fejét. Így lett vértanú 62-ben. Nevéhez fűződik a legrégebbi liturgiák egyikének a „Jakab liturgiának” összeállítása.

Ferenc pápa új dikasztérium létrehozását jelentette be

Október 21-én, csütörtökön a püspöki szinódus délutáni ülésszaka elején a Szentatya a következő bejelentést tette.

„Úgy döntöttem, létrehozok egy új dikasztériumot, mely a Laikusok (világiak - a szerk.), a Család és az Életvédelem kérdésköreiért lesz felelős – ez lép a Laikusok Pápai Tanácsa és a Család Pápai Tanácsa helyébe. A Pápai Életvédő Akadémia ehhez az új dikasztériumhoz fog csatlakozni.

Ebből a célból alapítottam egy különleges bizottságot, mely előkészíti az új dikasztérium hatáskörét kanonikus szempontból meghatározó szöveget, mely decemberben, a bíborosi tanács következő ülésén kerül megvitatásra.”

***

A Szentatya szándéka, hogy még az éppen most zajló szinódus során jelentse be az új dikasztérium létrejöttét, konkrét jele az általa olyannyira óhajtott egyszerűsítő reformfolyamatnak – írja Vértasaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője.

Mint ismeretes, Ferenc pápa alig egy hónappal a megválasztása után, 2013 áprilisában hozta létre a kilenctagú bíborosi bizottságot, melynek feladata többek között az 1988-as „Pastor bonus” kúria-alkotmány átdolgozása és újraértelemzése. A Ferenc pápa által most bejelentett „kúria-karcsúsító” rendelkezés nem egészen meglepetés, hiszen a nevezett kilenctagú bíborosi testület még szeptemberben, az éppen küszöbönálló Kuba - Egyesült Államok apostoli út előtt mutatta be a pápának a tervezett új kongregáció konkrét javaslatát. A bíborosi testület következő ülésére, melyre a pápai bejelentés utal, december 10-én és 12-én között kerül sor, tehát közvetlenül az irgalmasság rendkívüli szentévének megnyitása után.

A pápa további szándéka a kúria reformja terén a mostani összevonáshoz hasonlóan egy esetleges „karitász-igazságosság-béke” csúcsdikasztérium megteremtése, mely az „Igazságosság és Béke”, a Cor Unum, a „Migránsok”, az „Egészségügy” Pápai Tanácsai és a Pápai Társadalomtudományi Akadémia összevonásából születne meg. Szóba került a Gazdasági Titkárság és a Kommunikációs Titkárság összevonása. Az egyszerűsítés mellett a változtatások alapvető célkitűzése a közös területek egy illetékességi körben történő áttekintése, ami egyfelől a hatékonyságot növeli, ugyanakkor anyagi megtakarítás is remélhető a pápa szándékának megfelelően - hangsúlyozza Vértesaljai László jezsuita.

Szentév 14.

IV.Béla nem volt harcos király állítják a történészek, de azzal, hogy megkezdte az ország anyagi helyzetét rendbe tenni, megmutatta, hogy a tekintélyét meg akarja alapozni, hogy tudatosan a Magyarok Nagyasszonya szolgálatába állt, mint államalapító nagy királyunk, Szent István a történelem előtt fényesen igazolta. Ögödej kún nagykán egyik kánja, Batu, szívesen állt a kunok világbirodalmának megteremtésének szolgálatába. Levelet írt IV.Béla magyar királynak: Szedd össze a hadseregedet, csatlakozz az én hadseregemhez, és ketten legyőzzük Európa országait. Mi leszünk a két kontinens nagyhatalma. Béla, magyar király azt válaszolta: „Nem tehetem, mert Jézus Krisztus uralkodik Európán. Édesanyja, Szűz Mária mondta két és fél évszázada Géza fejedelemnek egy éjszakai látomásban, hogy születendő fia nagyon sok szolgálatot tesz az Ő Fiának, és ezért Mária vállalja, hogy a Mennyek Királynéjaként a magyarok Nagyasszonya lesz. Mint elődeim, én is védője vagyok a keresztény Európának, minden keleti támadással szemben” Batu kán sértett büszkeségében kiadta a parancsot seregének, Magyarországot le kell rombolni, elsősorban az ellentmondó királyt kell elpusztítani. A király mellé csak immel-ámmal gyülekeztek a honvédelemre kötelezett nemesek. A szerencsétlen szekérvár ötlete önmagukat zárta máglyatűzbe, a királyt csak nagy üggyel-bajjal tudták kiszabadítani a lángtengerből. Az osztrák herceg tőrbe csalta, rabbá tette. Amikor a három nyugati megyét zálogba vehette, a királyt szabadon engedte, aki szülőfalumba, Segesdre sietett az ősi vár közelébe, a királynéi palotába rejtett családjáért, és vágtattak tovább segítséget remélve a tengerpartra. Trau városa fogadta be őket és az üldöző tatároknak sem voltak hajlandók kiadni.„V.18: Zágrábból IX. Gergelytől, II. Frigyes német-római császártól, IX.Lajos francia királytól és V. Konrád német királytól kért segítséget, eredménytelenül. 1942.I.19:a Szentszéktől keresztes hadjárat elrendelését kérte a tatárok dunai átkelésének megakadályozására. II.2: a magyar főpapság kérte ugyanezt, sikertelenül”(Magyar Katolikus Lexikon,706.old.)Nem tudom, I. Ferenc pápa tudott-e az általános szívtelenségről,vagy máshonnan értesült Európa irgalmatlanságáról, de tény: az irgalmasság csak szentévvel kapható. Ezek után kapcsoljuk össze röviden Szent Margitunk sorsát a fentebb megemlegetett tényekkel. Tizenöt éves koromig éltem Segesden, ahol Margit négy évig élt, mielőtt a domonkos rendi apácák közé bevonult. Már pap voltam, amikor fölfigyeltem az évszázadokig Boldog Margitként ismert Szentre. Családja minden tagja, őt kivéve a ferences rend (III rend) tagja. Ő miért nem? Születésekor még nem volt jóváhagyva Szent Klára II. Rendi Regulája, klarissza kolostor Magyarországon akkor még nem volt. Szülei, látva, hogy emberi segítséget sehonnan nem kapnak, ami tudná és akarná Magyarországot a teljes pusztulástól megmenteni, felajánlották a születés közelében lévő újszülöttet, akár fiú, akár kislány lesz. Tizenöt éves koromig senki nem szól erről a kislányról, akit áldozatul ajánlanak Istennek. Aki csecsemőként a királynéi város lakója lesz, a félelmetes tatárok azonnali kiűzője. Aki csodálatos módon megérti, hogy ő az egyedüli segítség. Pacelli bíboros, aki nemcsak ünnepelni jött Magyarországra, hanem értékeket keresni, akit pápává választottak, hatalmát arra használja föl, hogy a hétszáz éves adósságot 1943-ban, saját hatalmával lezárta. Ferences novicius voltam. A mesterem nem pótolta kilenc éves mulasztását, hogy nem mondta el, mekkora kincset dugdostak hét év századiga hívek elől. Köszönet mostani plébánosunknak, hogy ezt most pótolja.

Évközi 29. hét péntek

Évközi 29. hét péntek

A madár fiaihoz 1956-ban.
„Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök, csüggedt madarak?”Tanuljatok az ősi, szent időkből:Makkabeusokról zengjen ma a dal!

Izrael, Isten ószövetségi szent népe bálványimádása és szociális bűnei miatt egyre mélyebbre csúszott. A Krisztus előtti VI. század elején a babiloni hadsereg elpusztította Jeruzsálemet, fogságba hurcolta Júdea lakóit. Aztán Babilonnal együtt a perzsák és mének hatalmába kerültek. Ezeket Nagy Sándor győzte le, így a zsidók görög uralom alá kerültek. Nem volt elég nekik, hogy adót fizettek, a lelküket is meg akarták kaparintani. „Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész. Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben, és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek. Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben, újra növesztették előbőrüket, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták magukat, hogy gonoszat cselekedjenek.”(1Makk 1,11-15) Antióchosz Epifánész „bevonult nagy sereggel Jeruzsálembe, belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb fölszerelést. Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért. Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt.” (1Makk 1,21-24) Megkísérelte beolvasztani pogány tömegei közé Isten népét is: „Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait, szüntessék be az egészen elégő-, vágó- és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését, és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt. (1,41-46)Le kell rombolni az ifjúság erkölcseit: „Ne metéltessék körül fiaikat, engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal, felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását”. (48-49) Matatiás papot is csábította a király követe: „Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz. Járj, tehát elöl és teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Akkor helyed lesz a király barátai között neked is, meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben meg sok ajándékban. Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak és mindenki felhagy atyai törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik, én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk”. (2,17-20) Közben leszúrt egy hitehagyó zsidót, majd a királyi küldöttet is, aztán hangos szóval hirdette: „Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam! Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban. Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak, és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barátaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.” (2,27-30) Népükért buzgólkodtak: „Elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben. Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát”. (2,47-48) „Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe. Nos, tehát fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghezvittek a maguk a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek! (2,49-51) „Látjátok tehát nemzedékről nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Istenben bízik. Ne féljetek hát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg. Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.” (2,61-63) Matatiás ezután végrendelkezett: „nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek. Tudom, hogy testvéretek, Simon, bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok! Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt. Ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje, és a nép vezére a hadban. Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért! Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára! Azután megáldotta őket és atyáihoz tért”. (64-69) Makkabeus Júdás átvette a hadsereg vezetését, és pompás diadalokat aratott. Kiverte az ellenséget a fővárosból, megtisztította és újjá alakította a szentélyt és az oltárt. Szövetséget kötött a rómaiakkal. De eljött az ő hősi halálának ideje is: „Júdás azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcolt pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük! De lebeszélték erről és azt mondták: Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez. Majd aztán harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá! Júdás azonban így szólt: Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket. Erre megindult a sereg a táborból és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak. Maga Bachid ész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg és felharsantak a kürtök. Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc. Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is. Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Módin városában. Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak, és mondták: Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!”(9,7-13.17-21) Ez tehát szentírási történet. Isten pecsétje rajta. Egy istentelen, gonosz külföldi nagyhatalom leigáz egy kis népet, és el akarja rabolni szabadsága után vallását és nemzeti öntudatát is. Ez ellen Isten Lelke szólítja önvédelmi harcra a leigázottakat, akiket megpróbálnak lepénzelni, megvesztegethetővé tenni, de hasztalan. 1956. október 23-án egy leigázott nép lázadt fel egy, istentelen állam ellen. Segítséget ígérgetésen kívül semmi nem kapott. Forradalmát leverték. Az egész világ megbámulta, de elnézte, hogyan lövik agyon és akasztják föl hőseit, és tiltják következetesen, hogy forradalomnak nevezzék a világon páratlan hőstettét. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)

 

SZENT II. JÁNOS PÁL

Szent II. János Pál pápa

Ferenc pápa tavaly április 27-én szentté avatta II. János Pál pápát. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, október 22-én.

Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án Lengyelországban, a Krakkótól 50 kilométerre fekvő kisvárosban, Wadowicében.

Korán árvaságra jutott: édesanyja, Emilia Kaczorowska 1929-ben halt meg. Bátyját, Edmundot, aki orvos volt, 1932-ben, édesapját pedig 1941-ben veszítette el.

1938-ben beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, melyet Lengyelország náci megszállása alatt bezártak. Karol először egy kőfejtőben, majd a Solvay vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben elkezdte tanulmányait az Adam Stefan Sapieha bíboros irányítása alatt álló, krakkói illegalitásban működő szemináriumban. Ebben az időben tagja volt egy szintén földalatti színháznak is.

1946. november 1-jén szentelte pappá Sapieha bíboros Krakkóban. Nem sokkal később Rómába küldték, ahol a francia domonkos szerzetes, Garrigou-Lagrange irányítása alatt tanult. A teológiai doktorátust 1948-ban szerezte meg. Disszertációját A hit értelmezése Keresztes Szent János szerint címmel írta. Tanulmányai időszakában a lengyel emigránsok lelkigondozásával töltötte a nyarakat Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában.

1948-ban visszatért Lengyelországba és különböző krakkói plébániákon, illetve egyetemi lelkészként szolgált. 1951-től folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait, majd az erkölcsteológia és az etika professzora lett a krakkói szemináriumban és a lublini egyetem teológiai karán.

1958. július 4-én XII. Pius pápa krakkói segédpüspöknek nevezte ki. Püspökké szentelésére szeptember 28-án került sor a krakkói Wawel székesegyházban. Püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd). 1964 januárjában VI. Pál pápa kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 26-án bíborossá kreálta.

Karol Wojtyła részt vett a II. vatikáni zsinaton, és fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában.

I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.

II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.

Az egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az Örök Város szinte összes plébániáját meglátogatta. Kétszer látogatott Magyarországra: 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6–7-én.

Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A szerdai általános kihallgatásokon több mint 17 millió ember vett részt pápasága alatt. A 2000-ben tartott nagy jubileumi évben több mint 8 millió zarándok érkezett Rómába.

Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.

A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, Lisieux-i Szent Terézt az egyház doktorává avatta. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.

A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.

II. János Pál pápaságának meghatározó momentuma volt a más vallásokkal való párbeszéd. A világvallások vezetői több alkalommal találkoztak Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért.

Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához.

II. János Pál pápa vezette át az egyházat a harmadik évezredbe.

2005. április 2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Azokban a napokban zarándokok millió érkeztek Rómába. Temetésére április 8-án került sor.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá, és ünnepét október 22. napjára jelölte ki.

2013 júliusában Ferenc pápa aláírta a szentté avatáshoz szükséges dokumentumot, majd 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján XXIII. János pápával együtt szentté avatta II. János Pál pápát.

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Interjú Erdő Péter bíborossal a családszinódus végéhez közeledve

Október 21-én, szerdán Vértesaljai László készített interjút Erdő Péter bíborossal a Vatikáni Rádióban.

– Bíboros úr! Lassan végéhez közeledik a háromhetes rendes családszinódus. Jóllehet a fontos záró rész még hátra van, és ez nagyon nagy munka lesz. Először is, milyen légkörben zajlott a szinódus az aulában?

– Természetesen sokkal jobb légkörben, mint azt a sajtó közvetítette. Nagyon testvéri és őszinte légkör volt. De az őszinteség nem azt jelenti, hogy veszekedések voltak, hanem azt, hogy mindenki elmondta a saját véleményét, tapasztalatát: az összes földrész egyházi élete kirajzolódott előttünk. Bár a fölszólalások rövidek voltak, mert három percet kapott mindenki, mégis egy egész nagy panorámát kaptunk, és mindenkiben megvolt az a készség, hogy figyelemmel hallgassa a másikat, és tiszteletben tartsa a véleményét és a meggyőződését.

– A tavalyi rendkívüli családszinódushoz képest ez a mostani hordozott-e a hangulatában, légkörében valami újat?

– Annyiban biztosan, hogy volt idő arra, hogy mindenki átgondolja a főbb témákat. És ez az idő valahogy „összeérlelte” a világ püspökeit. Talán a különbségek már nem voltak olyan nagyok, talán a felvetések nem voltak olyan váratlanok, hiszen, ismétlem, átbeszéltük ezt a dolgot. Az elmúlt egy évben tudományos kongresszusok voltak, könyvek egész sora jelent meg azokról a problémákról, amelyek itt előkerültek. Tehát ez sem múlt el nyomtalanul. Azok, akik eljöttek, fölkészültek a témából.

– Néhány szinódusi atya rögtön az első nap estéjén levélben jelezte a Szentatyának észrevételeit. Ez a levél mennyiben befolyásolta a szinódus menetét?

– Maga a levél aligha befolyásolt bármit is, hiszen a szinódus nyilvánossága előtt nem is volt róla szó. De még a folyosón sem volt jellemző, hogy erről a levélről suttogtak volna a kávészünetben egymás között az atyák. Hanem megint csak a média volt, amely emlegetett valamilyen levelet, aztán leközöltek egy szöveget, másnap közölték, hogy nem egészen úgy volt, aztán azt is, hogy ki és mit írt. Azt hiszem, ez inkább egy külső keveredés volt. Lehet, hogy valakik írtak valamilyen levelet, de minden bíboros írhat levelet a Szentatyának. Úgyhogy ennek a szinódusi közösségen belül nem volt igazán semmiféle megosztó vagy komolyabban zavaró hatása.

– Amúgy is a Szentatya ott van az üléseken, tehát bármikor, az ülések között, a szünetben megszólítható, elérhető. Gondolom, minden szinódusi atya élt azzal a lehetőséggel, hogy legalább pár szót váltson vele személyesen

– Ez nagyon is így van. Sőt, a pápa előbb bejön az ülésterembe, mint ahogy kezdenénk a tárgyalást, így a beérkezőket még üdvözli is. Hogyha valaki nem olyan modortalan, hogy sok-sok percre lefoglalja a Szentatyát a bejáratnál, akkor a többiek is mind kezet foghatnak vele. Ha valaki nagyon sokáig megállítja, akkor a többiek kénytelenek megkerülni, hogy a termet fel tudjuk tölteni. Tehát a valóság az, hogy közvetlenül, személyesen lehet neki kérdést feltenni vagy javaslatot tenni.

– A pápa a szinóduson kívül és bent, a szinódusi aulában is jelen van. Az ő jelenléte milyen hatással van a püspökök gyűlésére?

– Itt megint csak mást szoktak a médiában emlegetni, és mást éltünk át mi. Mi azt éltük át, hogy egy jóindulatú atya, aki figyel bennünket, akinek minden hozzászólás fontos, de ő nem reagál ezekre. Sem a nyitóbeszédében, sem a második nap elején, amikor röviden szólt hozzánk. Nem reagált a felszólalásokra, és nem adott senkinek igazat, vagy nem korrigált senkit. Hanem hagy mindenkit, és rezzenéstelen jezsuita arccal hallgatja végig a különböző felszólalásokat. Nem lehet leolvasni az arcáról, hogy melyik tetszett neki, vagy melyik nem. Ezzel is azt segíti elő, hogy mindenki szabadon kifejtse a véleményét. Ő ezt nem befolyásolja.

– Több szinódusi atyától hallottam, hogy ez egy olyan szabad fórum, ahol nincs olyan dolog, amit ne lehetne elmondani.

– Így van. Nyilvánvalóan itt felelős emberek beszélnek, akár a püspökök, akár a meghívott szerzetesek, plébánosok, világiak. Azt hiszem, nem is olyan szándékkal érkeztek, hogy olyasmiről beszéljenek, amit nem helyénvaló egy szinóduson elmondani. Nagyon megragadó volt a tizennyolc házaspár tanúságtétele. Ha családról beszélünk, akkor szóljanak a családok. Például az a tizenkét gyermekes házaspár, aki négy hónapos legkisebb fiát, Dávidot behozta ölben a szinódusi terembe is, ami után azt írták az újságok, hogy megjelent a szinódus legfiatalabb résztvevője. Ez a család arról tett tanúságot, hogy mindenki azt hiszi, tizenkét gyermeket felnevelni valami szörnyű nagy fáradság és nehézség – azt mondták, biztos, hogy egész energiájukra szükség van hozzá, de az életben minden más is ilyen, és a korábbi életükhöz képest ebben a házasságban a gyermeknevelés sodrában sokkal boldogabbak voltak, mint egyébként. Már itt a földön is a család, sőt a nagycsalád az igazi boldogság forrása.

– A szinódus létszáma meglehetősen nagy. Nem okoz ez nehézséget, tekintve a háromperces hozzászólásokat?

– Az idén azért sikeredett ilyen rövidre a hozzászólási idő, mert új módszert vezettek be. Három részre osztották a témát, háromszor újrakezdődött az általános vita, és azután háromszor újra szétosztották a témát a nyelvi csoportok között. Emiatt úgy alakult az időkeret, hogy a rendes felszólalások három percre korlátozódtak. Három perc alatt nem lehet részletes teológiai, jogi vagy pasztorális érvelést kifejteni. Viszont tapasztalatokat, gondolatokat össze lehet foglalni. S hogyha az atyák ügyesek, és sokszor látszott, hogy azok; akár egy földrész vagy egy ország képviselői megosztották egymást között a témát, s ki egyik, ki másik oldalról világította meg ugyanazt. Kirajzolódott például nagyon sok afrikai ország helyzete, az a pasztorális probléma, amelyet a több lépésben kötött házasság szokása jelent. Vagy az a valóságos felismerés, hogy Afrikában még szerencsére nem az elmagányosodás a fő veszély, bár a nagyvárosokban már ott is megjelent. A család mint egy nagyobb egység működik, és inkább arra kell vigyázni, hogy ennek a kölcsönös segítségnyújtásnak a hálója megmaradjon az emberek között, mert ha ebből kiszakadnak, főleg akik elhagyják a régiót, akik elvándorolnak Afrikából, azok utána támasz nélkül maradnak. Aztán érdekes volt az indiai tapasztalat, amely a kombinált házasságokat emlegeti újra meg újra. Azokat a házasságokat, amelyeket a család és a közvetítők segítségével boronálnak össze. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy a házasuló fél akarata ellenére van. Sőt, legtöbbször akarják ők maguk is a házasságot. Lehet nem a személy iránti szerelemből, hiszen nem ismerik még egymást annyira, de a saját családjuk iránti bizalom alapján. Sokszor ezek a házasságok teherbíróbbak, és több segítséget kapnak a rokonságtól. Úgyhogy nem teljesen elvetendő, viszont a személyes döntés, a személyes szabadság szerepét itt is hangsúlyozni kell.

– A szinóduson jelen van az összes földrész. Ez a sokszínűség, ami legalábbis kontinentális szinten megjelenik, zavaró vagy inkább megtermékenyítő?

– Szerintem ez nélkülözhetetlen. E nélkül a sokféle tapasztalat nélkül nem is tudunk reálisan gondolkozni a központi témáról, magáról a családról. A család az egész emberiség kincse, az nem egy regionális sajátosság. A kihívások nem mindig problémák, a kihívások sokszor pozitív lehetőséget jelentenek. Ezek lehetnek mások régiók szerint, de ezek egymást gazdagítják, mert az egyik régió pozitív tapasztalata olyan szempontot húz alá, amely a másik régióban nem jutott az emberek eszébe. De lehetőségként felmerül. Azt hiszem, nemcsak pozitív, hanem szükségszerű is a többféle nézőpont.

– Hogyan lehet a sokféle hozzászólást valamiféleképpen közös mederbe terelni, s aztán csoportosan összerendezni? Hiszen ez éppen maholnap feladat lesz.

– Mindenekelőtt a sokféle hozzászólásnak van egy közös alapja. Ez pedig a katolikus hitünk. Azért ez egy nagyon fontos kérdés, mert nem általában szociológiai szempontból beszélünk a témáról, hanem a hitünk fényében. Ugyanakkor van egy munkaokmány, az Instrumentum laboris, aminek a fejezetei és pontjai szerint kellett a hozzászólásokat megtenni. Minden hozzászólónak meg kellett mondania, hogy melyik ponthoz fűzi a megjegyzését. Ez önmagában is kanalizálja a témát, mert a hozzászólásokat rögtön számok szerint lehet rendezni, s ott konfrontálódik az ember később a bizottságban azzal, hogy ehhez a ponthoz például ellentétes megjegyzések vagy egymást kiegészítő szempontok születtek.

– Bíboros úr, ön hivatalból mint főrelátor tagja a szinódus záródokumentumát előkészítő bizottságnak. Óriási rohammunka lesz tető alá hozni a hatalmas hozzászólás halmazból a szinódusi atyák elé kerülő tervezetet, amelyről aztán végül majd szavaznak. Kikristályosodtak-e a legfontosabb pontok, észrevételek, megállapítások új igények és esetleges továbbgondolandó kérdések?

– Sok minden kikristályosodott. Például a házasságra való felkészítés és a házasság kísérése. Minden nyelvi csoport, minden régió kéri és hangsúlyozza azt, hogy az egyház szervezettebben, mondjuk püspökkari szinten megfogalmazva is, jelölje meg a távolabbi, közelebbi, közvetlen házassági előkészítésnek a szertartás szép, hatásos lefolytatásának az útját, és azt, hogy hogyan kísérjük a fiatal házasokat később. Mindez az jelenti, hogy egyrészt a házasulandóknak legyen meg már az elmélyült, a személyes, a felelős katolikus hite, tehát ne csak mint egy természetes emberi közösséget nézzék a házasságot, hanem legyen meg bennük a természetfeletti szempont is. Másrészt nagyon fontos, hogy a közösséggel legyenek kapcsolatban már az előkészület ideje alatt, és később. Hiszen ez segít rengeteg olyan problémának a megoldásában, ami a házasságot egyébként megterheli. Ebben közös a hang és közös a kívánság. Aztán nagyon fontos dolog az is, hogy a társadalom előtt a családok érdekében fel kell lépni mindenütt, a helyi hatóságok felé, mindenütt, ahol az ember részt tud venni a közéletben. Ezt az alapvető szempontot, a családoknak az igazi javát a puszta gazdasági hasznosság fölé kell helyezni, s ezt a hangot érvényesíteni kell. Ez egy szociálteológiai kérdés, az egyház társadalmi tanításának a kérdése, de minden földrészen szorgalmazzák, hogy ennek megfelelő közösségi szervezettségi cselekvést is mutassunk fel, ne csupán tanítsunk ezekről a kérdésekről. Ez nagyon fontos, hiszen ma a család, és ez megint egy közös szempont volt, szembenéz egy olyan ideológiával, a genderideológiával, amely a családot mint közösséget meg akarja szüntetni. Amely a definíciók dolgában, az alapfogalmak dolgában is teljesen el akar tekinteni az eddig ismert emberi intézményes fogalmi világtól, úgy a házasság, úgy a család, mint az egyéb közösségek vonatkozásában. Mi pedig azt valljuk, hogy a család olyan emberi értékeknek az átadója, olyan nélkülözhetetlen alap, amire a társadalomnak épülnie kell, ami nélkül a teljes emberségre való fejlődés is zavarba kerül, és legtöbb esetben nem is válik lehetségessé. Igazán nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a családnak a becsületét, a családnak az értékét is ismerje el a tágabb emberi közösség is. Nem azért, mert mi ezt így szeretnénk, hanem mert ez az emberiség érdeke.

Szentév 13.

A Szűzanya, mint a Mennyek Királynéja előkelő kísérettel megjelent álmában Gézának, a magyarok fejedelmének. Az akkori időkben a történelem átalakulásának ez nem volt meglepő forrása.Ábrahám kisebbik unokájának, Jákobnak tizenegyedik fia, József egymás után részesült ilyen rendkívüli túlvilági eligazításban.(Ter 37,5-11;40,1-22; 41,1-7) Ez az utolsó álom nem saját jövőjéről szólt csupán, hanem egész Egyiptom és szomszéd államai tíz éves sorsának előrejelzése volt. Isten népünk honfoglalásának előkészítését is álomban jelentette be: Emese álma. Nem vonta kétségbe senki sem Géza nagyfejedelem sorsdöntő álmát. (Kovács Bánk,16b) István tizenhét évesen jól felkészült fejedelem lett, húsz évesen pápai koronával kitüntetett magyar király. Letelepíti okosan felépített városokban és falvakban lovas nemzetét, miután elfogadtatta velük a fontos társadalmi átalakítást: a hét törzsből egyetlen nemzet lett. Nagyszerű törvényeket írt: mind magyar és mind keresztény volt. Felesége, Gizella nyolc gyermeket szült, családfői példaadása kiváló volt. Gyermekei közül csak Imre érte el a férfikort. Remek nevelést kapott Gellérttől, a velencei bencés főapáttól, korának egyik legjobban képzett tudósától. Harcba szállt minden lázadóval. István minden ütközet előtt férfiszenteket kért pártfogóul, kivéve a legnagyobbnak vélt harcra magát a Mennyek Királynéját, a Magyarok Nagyasszonyát. Ez az ütközet nem is kezdődött el: az európai országok serege harc nélkül szétoszlott. A népe lelki üdvét nyolc püspökség, köztük a királyi székhely, Esztergom szolgálta. Székesfehérvár nem kapott püspöki méltóságot. A Magyarok Nagyasszonya volt ott a lelki központja az országnak. Amikor Szent Gellért először vett részt nemzeti zarándoklaton, hiányolta, hogy az alig megtért magyar nem mondja ki Mária nevét. Kísérője megmagyarázta: Mi Nagyboldogasszonyunknak szólítjuk a menybevitt Nagyasszonyt. Amikor István király felkérte búcsús szónoknak, a Napba öltözött Asszonyról olyan gyönyörűen prédikált, hogy a király rábízta Imre fia nevelését. Nem kellene ezt a példát követnie hazánknak most is engesztelésül?

Évközi 29. hét csütörtökje

Évközi 29. hét csütörtökje

„Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre”. 

Pál apostol nagyon jól tudta, hogy addig, amíg valaki a bűn szolgálatában áll, addig nem is érzi, hogy milyen szégyenletes állapotban él. Teszi a rosszat magától értődően, mint amikor a rabszolgának eszébe sem jut, hogy mást gondoljon, vagy cselekedjék, mint amit a gazdája parancsolt neki. Pál kemény farizeusi fegyelemben élte le fiatalságát, de hallott olyanokról, akik Isten parancsait sorozatosan megszegték, és észre sem vették, hogy mások, talán a bűntársaik is milyen mélyen megvetették őket. Ha mástól nem, magától Mária Magdolnától hallhatta, hogy milyen könnyelműen vétett Isten hatodik parancsa ellen. Mások csak így beszéltek róla a városban: a bűnös nő. Mindenki megvetette. Valószínűleg olyanok is ültek ott Simon farizeus házában, az ebédlőben, akik kihasználták feltűnő szépségét. Egyszer egy szép napon beállt a tömegbe, mert hallott Jézusról, és szerette volna hallani, mit tud mondani neki? Ostorozza szavaival, vagy elítéli? Jézus pedig azt tanította: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok s terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30) Jézus csodálatos egyénisége, sugárzó tisztasága megragadta a szívét. Megtudta, hogy Simon farizeus meg hívta ebédre. Belopakodott a vendégek között, és amikor meglátta Jézust, bűnös szívén könnyíteni kívánt: könnyeivel mosta meg Jézus lábát, hajával törölte szárazra, csókolgatta és megkente kenettel. Az asztalnál ülők megbotránkozta ezen, hogy Jézus mindezt elviseli. Jézus pedig kioktatta a házigazdát, hogy mindezt a kedvességet elmulasztotta a vendégfogadásnál és az asszony pedig pótolta. Nyilván azért szereti őt, mert sok bűnét megbocsátotta. Akinek pedig kevesebb a bűne, az a mennyei küldöttet kevésbé szereti. Aztán pedig „így szólt az asszonyhoz: A hited megszabadított téged, menj békével”. (Lk 7,5) Mária Magdolna pedig soha többé nem hagyta el Jézust. Őt is ott találjuk azok között a gazdag asszonyok között, akik követték Jézust, és a vagyonukból szolgáltak neki és apostolainak. (Lk 8,2) Pál apostol mindezt jól tudta. Azért biztat szigorú erkölcsi prédikációja folytatásaként: „Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt: Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. (Róm 6,19-23)

BOLDOG STREPA* JAKAB

BOLDOG STREPA* JAKAB

 érsek

 (1350-1411)

1350 körül született lengyel főnemesi családból. Egészen fiatalon lépett be a Ferenc-rendbe. Hamarosan kitűnt tudásával és apostoli buzgóságával. Ebben az időben Oroszország missziós területnek számított: sokan pogányok voltak, mások szakadárok. Néhány évig Jakab is ezen a területen működött mint misszionárius, szép eredménnyel. Utána Lemberg gvárdiánja lett, majd kinevezték az orosz missziók fő elöljárójává. Tíz évig látta el ezt a feladatot és sok misszionáriust küldött orosz területre. Hatékonyan támogatta a 13. században alapított mozgalmat: a „Zarándoklat Krisztusért” nevű társulatot. Ferencesek és domonkosok együttműködése volt ez különösen a szakadárok s hitetlenek: oroszok, lengyelek, litvánok, moldvaiak között A misszionáriusokat zarándok prédikátoroknak nevezték. Amikor meghalt a halicsi érsek, IX. Bonifác a lengyel (Jagello) király kérésére Jakabot nevezte ki az érsekségre, amit nagy nehezen, az engedelmesség nevében fogadott el. 1392-ben szentelték püspökké. (Később az érsekség Lembergbe került át.) Ettől kezdve teljesen egyházmegyéje megújítására, a vallásos élet fellendítésére szentelte életét. Templomok építését szorgalmazta mindenekelőtt, mivel a nagy távolság sokakat akadályozott a vasárnapi szentmisén való részvételben. Új plébániákat létesített, ahova buzgó papokat küldött. Szerzetházak, kórházak építését is támogatta, gondja volt a szegényekre. Különös buzgalommal ápolta a Szűzanya tiszteletét. Családi címerébe, érseki gyűrűjébe az o képét vésette, s mindenhol, ahol tartózkodott, a Szűzanya tiszteletére esti ájtatosságot szervezett. Lembergben bevezette az örökös szentségimádást. Évek folyamán egyre jobban változott meg egyházmegyéje arculata. Ferences ruhában látogatta egyházmegyéje városait, falvait, mindenütt hirdette az igét. Amellett a szigorú vezeklést sem hagyta el. Híveinek ideiglenes javáról is igyekezett gondoskodni. Az állam vezetőinek oly hasznos tanácsokkal szolgált a tatárok betörései kivédésére, hogy „az ország védelmezője” címet adták neki. 19 évig tartó érseksége után 1411. jún. 1-én hunyt el s a lembergi ferencesek templomába temették. VI. Piusz erősítette meg tiszteletét. Szent Ferenc „Jézus anyját mondhatatlan szeretettel vette körül, mivelhogy testvérünkké szülte a fölséges Urat. Külön dícséretet költött tiszteletére, buzgón könyörgött hozzá, és olyan forró szeretettel adózott neki, amilyet és amennyit emberi nyelv ki sem tud fejezni.” (Celano: Vita II. 198.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jakabot, a Szűzanya kiváló tisztelőjét mint jó pásztort adtad Egyházadnak, hogy tanító szavával vezesse és példájával nevelje népedet. Közbenjárására őrizd bennünk kegyelmedet, s tarts meg azon az úton, melyet példájával megmutatott. A mi Urunk Jézus Krisztus által.