BOLDOG ODDI DIDÁK

BOLDOG ODDI DIDÁK

 testvér 

(1839-1919)

Rómától nem messze, Vallinfreda helységben született szegény és egyszerű szülőktől. Már születése napján megkereszteltették József névre. Szülei mellett plébánosa is nagy hatással volt rá, akinek jó tanácsait mindenben követte. 16 éves korában jelezte szüleinek a szerzetbe lépés szándékát, de a nehéz családi körülmények között évekig kellett várnia. Ebben az időben látogatott el a bellegrai ferences remetekolostorba, ahol épült a szerzetesek buzgó életén, különösen Boldog Marián, a kapus testvér volt rá nagy hatással. „Légy jó, fiam! Legyél jó!” mondogatta neki. Ezután csak ide vágyott. Egyenlőre földműves munkát végzett, „imádkozott és dolgozott.” Rokonai kiválasztottak számára egy jóravaló leányt, de o hallani sem akart a házasságról. A várakozás ezekben az években nem gyengítette hivatását, sőt erősítette. Végre 32 éves korában, 1871-ben el tudott szakadni a szüloi háztól és jelentkezett a bellegrai rendházban. Az akkori egyházellenes rendelkezések szerint nem lehetett novícius, csak terciárius (oblátus). Mindenféle beosztásban dolgozott, írni-olvasni nem tudott. 14 év múlva vehette fel a szerzetes ruhát s kezdhette el a novíciátot, ekkor kapta a Didák nevet. Névadó szentjét, Didákot (1400-1463) példaképeként tisztelte egész életében. 40 éven át volt alamizsnagyűjtő testvér (beleszámítva oblátus éveit is). Télen nyáron járta Subiaco vidékét, közben nemcsak kért, de adott is: bölcs tanácsokat, sok szeretetet főleg a szegények, megvetettek iránt. A béke apostola, a hit erősítője volt. Egyszerűségével, jó példájával meg tudta változtatni kérges lelkű emberek magatartását is. Mindig készen állt a segítésre, különösen rendtársai felé. Vezekléseit ügyesen és mosolyogva elrejtette, s Szent Ferenchez hasonlóan magának nem tulajdonított semmi érdemet, csupán a bűnöket. Buzgó imaéletet élt, az imában erőt és örömet talált. Igaz áhítattal volt az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézus, a Boldogságos Szűz és Szent Ferenc iránt. Hosszas és fájdalmas betegségét vidám lélekkel és Isten akaratának tökéletes elfogadásával viselte. 1919. jún.3-án halt meg. Tisztelete halála után nem csökkent. II. János Pál pápa avatta boldoggá Marián testvérrel együtt 1999-ben.

A Szentté av. Kongr. egyik dekrétumából:
„Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1 Kor 1,27). „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Jak 4,6). E szentírási igazságoknak az életben történő megvalósítását szemlélhetjük Isten Szolgája, a Kisebb Testvérek római provinciájának fogadalmas testvére, Oddi Didák élete példáján.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Didákot a szerzetesi életben az alázat, a szolgálat és önmegtagadás erényeivel kitűntetted. Add, hogy erényeit követve, az Oltáriszentség és a Szűzanya tisztelete által eljussunk az örök életre. Krisztus, a mi Urunk által.

Sirák Fia Könyve 2.

Jézusnak, Sirák fiának könyve

 
Jézusnak, Sirák fiának könyve bevezető részében olvasható és ismertetett bevezetőjében idézett üzenete igen elevenen érintett engem is. Egyre gyakrabban olvashatjuk, hogy kényes vádakkal illetik idegen érdekeket képviselő írók magyar Hazánkat is. Nem vagyok újságíró, vitáikba nem óhajtok belekontárkodni, de igen fontosnak tartom felhívni mindenki figyelmét arra a tényre, hogy Isten nemcsak végtelen Szeretet, de végtelen Igazság is. Ezért csak a tökéletes, hamisítatlan igazságot szabad mondani, főként leírni. „Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” „Ábrahám utódai vagyunk, felelték, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek? Jézus így szólt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ottmarad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.  Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok. Erre közbevágtak: A mi atyánk Ábrahám! Jézus így folytatta: Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett. De tovább erősködtek: Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van: az Isten. Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók’” (Jn 8,31-47) Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”(58)  

Jézus Szive 2.

Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk! 

 
A Szűzanyát az angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Mivel a legnagyobb kegyelem a szeretet, a lehető legnagyobb szeretet lakott benne. Isten Fia a megtestesüléskor semmi mást nem kért Atyjától, mint egy jó Édesanyát, ezzel azt akarta megmutatni, hogy Isten- Atyja szeretetét, amit a teremtéskor az embereknek ajándékozott, egy édesanya szíve mellett kezdhesse ember módon megismerni, majd születése után is legyen hová odahúzódnia veszélyek, meg nem értések idején. A Harmadik isteni Személy, akinek a származásától kezdve az Atya és a Fiú közösen ajándékozza meg az isteni Szeretettel, most viszonzásul megteremti a Fiú számára a legszeretőbb emberszívet. Édesanyák és szülötteik, tudjátok ezt és utánozzátok is? A mulasztóknak Uram, irgalmazz!

Évközi 9. hét Szombat

Évközi 9. hét Szombat
Mk 12,38-44
Mit ad Istennek a gazdag írástudó és a szegény özvegyasszony?

Az írástudók gazdagok voltak anyagiakban és a Szentírás ismeretében. Elvileg sokat tudtak adni Istennek és Isten ügyének szolgálatában. A vagyon alap arra, hogy a templom perselyébe bő adományt dobjon be. Ez a pénz a templom kincstárba került, a templomi szolgálatok, javítások, tatarozások finanszírozását szolgálta. A gazdagok nagyobb adományának értékéből sokat levont az a tény, hogy ők rendszerint észrevetették magukat a persely közelében, amikor pedig a pénzt kivették a zsebükből, meg is emelték, hadd lássa mindenki, mekkora az adomány. Hasonló volt a tized juttatás is. Időt és áldozatot is többet adtak a gazdagok önmagukból. Az írástudó gyermekkorától sokat tanult, héber és görög nyelvet (az arámit beszélte a nép is), a héber írást (csak mássalhangzók) olvasást, a Szentírás értelmezését. Ez önmagában fontos és jó. Kifogásolható a tekintély fitogtatása, a színleg nagy imák. A szegény özvegyasszony, gyerekkorától dolgozott keményen. Nem volt pénze tanulásra és ideje sem. Eltemette férjét, aki pénzt keresett. Utolsó krajcárjait hozta el Istennek, mert a törvény előírta: „Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt”(Kir 34,20) Jézus megdicsér, mert az egész vagyonát adta,míg a gazdagot nem. Mi hogy tesszük Isten kezébe időnket, javainkat? Sokat tanulhatunk eme részletből az alázatos nagylelkűségről.

Jézus Szent Szíve

az úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe^* A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak. Hajnal Mátyás emlegetett, emblémákkal, azaz szimbolikus képekkel is illusztrált imádságos könyve (1629)^*mégsem ebbe a kultikus áramlatba tartozik. Klaniczay Tibor és Holl Béla vizsgálódásai^* szerint "a műfajok egyesítésének barokk eljárásával «lelki comoediá»-ban jeleníti meg a léleknek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát. A Jézussal egyesülő szívnek ebben az allegorikus játékában felhasználja a bibliai Énekek énekének szerelmi stilisztikáját is."

A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre.^* Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750),^* továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765).^* A márianostrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

A felvilágosodás, illetőleg a jozefinizmus nem kedvezett az ájtatosság terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társaság azonban legfőbb tömegpasztorációs programjának tekinti és az egész országra kiterjedő népmissziókon kedvelteti: a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdeti. Alig van hazánkban templom, ahol Jézus Szent Szíve-szoborral, képpel ne találkoznánk.^* Ezekben azonban nincs köszönet, mert kevés kivétellel, lelketlen, giccses tömegmunkák. Említést érdemel, hogy Varga János somogyi juhászember fafaragványainak egyik legkedveltebb eleme a Szent Szív.

A kissé érzelgősre hangolt kultusz általában megmaradt az egyházi, templomi keretekben, apácaközösségekben és a magándevoció világában. Falusi népünk igazában és egészében máig sem vette lelki tulajdonába. Ezt az is mutatja, hogy szakrális néphagyományt – tudomásunk szerint – még nem sarjasztott. A napot a hívő nép legtöbb helyen nem tartja számon. Színes megnyilatkozás volt Kalocsán és Mezőkövesden életre hívott Jézus Szíve-körmenet, ahol különös alkalom nyílt az ünneplő népviseletben való megjelenésre. Részt vett rajta a környékbeli faluk népe is. Ezt a jezsuiták a hagyománytisztelet érdekében külön is szorgalmazták.

A Jézus Szíve-dedikációk egy-két korai időpontot nem számítva, mind a múlt század végétől kezdve tűnnek föl: