Évközi 9. hét Szombat

Évközi 9. hét Szombat
Mk 12,38-44
Mit ad Istennek a gazdag írástudó és a szegény özvegyasszony?

Az írástudók gazdagok voltak anyagiakban és a Szentírás ismeretében. Elvileg sokat tudtak adni Istennek és Isten ügyének szolgálatában. A vagyon alap arra, hogy a templom perselyébe bő adományt dobjon be. Ez a pénz a templom kincstárba került, a templomi szolgálatok, javítások, tatarozások finanszírozását szolgálta. A gazdagok nagyobb adományának értékéből sokat levont az a tény, hogy ők rendszerint észrevetették magukat a persely közelében, amikor pedig a pénzt kivették a zsebükből, meg is emelték, hadd lássa mindenki, mekkora az adomány. Hasonló volt a tized juttatás is. Időt és áldozatot is többet adtak a gazdagok önmagukból. Az írástudó gyermekkorától sokat tanult, héber és görög nyelvet (az arámit beszélte a nép is), a héber írást (csak mássalhangzók) olvasást, a Szentírás értelmezését. Ez önmagában fontos és jó. Kifogásolható a tekintély fitogtatása, a színleg nagy imák. A szegény özvegyasszony, gyerekkorától dolgozott keményen. Nem volt pénze tanulásra és ideje sem. Eltemette férjét, aki pénzt keresett. Utolsó krajcárjait hozta el Istennek, mert a törvény előírta: „Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt”(Kir 34,20) Jézus megdicsér, mert az egész vagyonát adta,míg a gazdagot nem. Mi hogy tesszük Isten kezébe időnket, javainkat? Sokat tanulhatunk eme részletből az alázatos nagylelkűségről.