Évközi 9. hét péntek

Évközi 9. hét péntek 
Tób 11,5-17;Mk12,35-37

„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?”  Jézus tudományos kérdésként veti fel azt a problémát, amikor a templomban tanított: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?” A felvetés nagyon fontos volt, mert a Messiás kilétének tisztázásához minden szempontot figyelembe kellett venni. Isten a zsidó népnek rengeteg kegyelmet nyújtott. Ezek közé tartozott, hogy népükből születik majd a Gondviselés által kijelölt időben, helyen és családból az egész világ Üdvözítője. Isten kinyilatkoztatása tehát jó előre meghatározta a Megváltó személyét, és minden mozzanatnak teljesülnie kellett, hogy biztonságosan fogadják el az előre kijelölt tanúk. Ábrahámnak adta a jó hírt az ÉL ELIJON, a mindig élő, a Magasságbeli Isten. Ő így különböztette meg magát azoktól a bálványoktól, akiket az emberek egy-egy vidéken istenként tiszteltek, imádtak, szolgáltak. Az Élő Isten a teremtő és mindenható Úr. Szavát elfogadta igaznak a kiválasztott férfiú, Ábrahám, vagyis hitt neki. (Ter 12) Szavára elhagyta szülőföldjét, rokonságát, és átvándorolt arra a vidékre, amelyet majd évszázadok múlva örökölni fog leszármazottainak néppé nőtt sokasága. Ezt a kiváltságot átadta Sárától született fiának, Izsáknak. Izsáknak ikerfiai születtek. Az elsőszülött szerette volna örökölni a messiási áldást, de az Úr a kisebbik fiúnak, Jákobnak adományozta. Őt tizenkét fiúval ajándékozta meg az Isten, a messiási áldást Isten utasítására, negyedik fiának, Júdának adta át testvérei jelenlétében, mielőtt meghalt Egyiptom földjén. „Júda, téged dicsőítenek majd testvéreid, ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak majd előtted. El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek” (Ter 49,8-10) Isten nyolcszáz év múlva a Júda törzséből való Dávidot választotta a zsidók második királyának. Érdemeiért a családját dinasztiává rendelte, és megígérte neki, hogy az ő késői utóda lesz az örökkön uralkodó Messiás (1Krón 17,13-14) Erre hivatkozik a Szűzanyát köszöntő Gábor főangyal: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35) „Az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (32-33)Jézus Krisztus a Messiás király, Dávid királynak késői unokája. Dávid Fiának mondjuk, mert a zsidóknál az unokák megjelölésére is csak a fiú szó áll rendelkezésre.Ez a cím testi leszármazás alapján jár neki. Mivel Dávid jól ismerte Isten akaratát, hogy a Messiás személy szerint Isten, ezért ezt az általa szerzett zsoltárban hangsúlyozza is: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet” (Zsolt 110,1; Mk 12,36) Test szerint Fia, örök származása szerint pedig Istene, Ura Jézus Dávidnak.