BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS

BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS

 püspök, vértanú, III. r. 

(1887-1952)

Kálmánd községben (Szatmár m.) született földműves szülőktől. Teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Pappá szentelése (1910) után Rómába kerül s a Gregoriana pápai egyetemen egyházjogi doktorátust szerez. 1915-ben Budapesten hittudományi doktorrá avatják. Egy ideig plébános és a teológián tanár Szatmáron a papnevelő intézetben.1931-ben Nagyváradra kerül, mert a teológiát is oda helyezik át. 1939. őszétol a kispapok spirituálisa. Gyakran tartott papoknak lelkigyakorlatokat, később, 1948-ban ezeket le is írta, de nyomtatásban csak 1998-ban jelenhetett meg A pap címen. Közben többször járt külföldön (pl. 1930-ban a Karthágóban tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson). 1942-ben XII. Piusz pápa kinevette szatmári megyéspüspöknek, később nagyváradi apostoli kormányzónak is. Püspöki jelmondata: „Ut omnes unum sint” (Hogy mindnyájan egyek legyenek) kifejezi programját is. Járta az egyházmegyét, új plébániákat szervezett. A II. Világháború után nem volt hajlandó közreműködni a románok által propagált békepapság mozgalommal. Ezért letartóztatták s 1950-ben kényszerlakhelyre a körösbányai ferences rendházba vitték. Amikor a ferenceseket innen elvitték, reá maradt a kőörösbányai plébánia ellátása. 1952. március 11-én újból letartóztatták és Bukarestbe vitték. Szept. 12-ig a belügyminisztériumban tartották fogságban, innen átvitték Jilavára, a hírhedt földalatti börtönbe. Az embertelen körülmények következtében dec. 6-án szívroham (vagy agyvérzés) véget vetett szenvedéseinek. Holttestét a börtön temetőjében temették el koporsó nélkül. 1965-ben engedélyezték földi maradványai elszállítását, így Szatmáron a székesegyház kriptájába temették. Mint vértanúnak, 1991-ben kezdődhetett meg boldoggá avatási pere beindítása. Megbízható helyről tudjuk, hogy Szent Ferenc III. rendjének tagja volt.

Scheffler János elmélkedése Jézus szavairól: (Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.)

„A barátság néha a baráti szeretet legnagyobb áldozatát, az élet feláldozását is megkívánja. Az én isteni Barátom így tanúsította barátságát, s apostolaitól szó szerint kívánta meg a legnagyobb fokú barátságnak ezt a bizonyítását. Utánuk is sok ezer barátját tűntette ki azzal, hogy hűségüket mártír vérükkel pecsételhették meg. Másoktól nyugodt időkben csak az önfeláldozó munka mártíriumát kérte. Hogy nekem melyiket szánta, nem tudom, de egyet igen: a vértelen önfeláldozást, az önmagam számára való meghalást, a baráti hűség pecsétjét, zálogát.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog  János püspököt megerősítetted, hogy éretted börtönt és halált szenvedjen. Kegyelmeddel alakítsd ki a mi szívünkben is azt a szeretetet, mellyel hős vértanúd minden testi kínt legyőzött. Krisztus, a mi Urunk által.

Adventi kalendárium 7.

Adventi kalendárium – 2014. december 6.

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Hagyjuk, hogy kiáltson a szívünk; hagyjuk, hogy a gyermek egyszerűségével azt kérje Istentől, amire vágyik… és mindig ezekkel a szavakkal fejezzük be: ne az én akaratom, hanem a Tiéd!” (Boldog Charles de Foucauld)

Istenünk, te azért küldted egyszülött Fiadat a világba, hogy a bűn átkától szabadulást adj az embernek. Áraszd reánk a mennyből jóságosan áldásodat,
amelyre áhítatos lélekkel várunk, hogy elnyerjük az igazi lelki szabadságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Angyalposta a Mennyei Atyának 6.

Angyalposta a Mennyei Atyának 

 
Mennyei Atyánk!

Karácsony csodálatos ünnepét várjuk.Keresztény őseink az ünnepet úgy várták, mint az alvó hadseregre vigyázó őrök virrasztását a rómaiak: Vigilia. Négyszer három katona volt kijelölve, hogy három óránként váltva egymást biztosítsák bajtársaik nyugalmát, s ha bajt észlelnek, addig tartsák fel az ellenséget, amíg az alvók talpra nem ugranak. A nagyobb urak szolgái is teljes készültségben így virrasztottak, ha gazdájuk fontos dolgot intézendő nem ért haza világosban. Atyánk! Az ősbűn után azonnal megígérted a vétekbe esett gyermekeidnek, hogy eljön a sátántipró hős, egy asszony fia, aki szét fogja tiporni a sátán fejét. Ettől kezdve várta Éva, majd az őt követő édesanyák hosszú sora a megígért Megváltó érkezését. Közöttük találjuk Máriát, de alázata gondolni sem engedte arra, hogy Ő lesz az asszonyok közül a kiváltságos édesanya. Születése előtt hét évszázaddal megszólalt korának nagy prófétája, Izajás, és azt jövendölte: „íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”. (Iz 7,14) a próféta jelnek szánta ezt, ezért nem gondolhatott általában a szűz menyasszonyokra, akik egész lényükkel arra készültek, hogy apáik feleségül adják őket és azáltal, hogy édesanyák lesznek, megdicsőülnek.(Bír 11,29-40) Amikor Máriát felkereste Gábriel angyal, így köszöntötte:„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”.(Lk 1,28-33) Mária tisztázta az angyallal, hogy szüzességét megőrzi anyaként is, mert a Szentlélek csodájával foganja gyermekét. És ettől kezdve, mondja Ő maga: „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”.(35-38) Mária attól a perctől kezdve engedelmes Szolgálóként leste az isteni rendelkezést, mit kell tennie Fiáért. A császári parancs, a pásztorok híre, Heródes gonoszsága, Fia igehirdetése, kereszthalála, feltámadása ilyen vigilia volt. Fia harca a bűnösökért is vigilia, mert az Atya rendelkezései szerint várjuk sorsunk beteljesülését. Halálunk és mennybe érkezésünk is vigilia. Egy XVII. században, tehát török-időben lejegyzett énekünk talán a magyarok új vigíliájára utal:„Mária, Szűzanya Názáretből indul útnak. Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenék, Az ég is ráragyog: Földön még nem esett ily nagydolog. Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak” Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában. Altatja kis fiát hideg téli éjszakákban: Szívemről leszakadt isteni magzatom, Ó hogy szent véredet én adhatom! Szíveddel egy szívem áldott, örök boldogságban. Golgota szomorú keresztjén hull Krisztus vére. Váltság és fizetés: megváltásunk drága bére. „Istenem, úgy legyen, amint Te akarod. Fogadd el tőlem ez áldozatot! És áldott béke száll a Szűzanya hű szívére. Drága szív, anyaszív, tebelőled él a Gyermek. Egyetlen jó Anyánk, megköszönjük szent Szívednek. Jézusé életed, Jézusé a szíved. Szívünk is hadd legyen, Anyánk, tied. Az örök életet, ó jó Anyánk nekünk nyerd meg”(Ho 185,1-4) Atyánk! Égi Királynőnk kezdett Fájdalmas Anya lenni. Az örök élet fontos cél, de a földi haza sorsa is az. Nagyasszonyunk mennyei fényben emelj minket újra szent-istváni szintre!

 

Advent első hetének szombatja

Advent első hetének szombatja

Az oktalan nép nem Istentől vár segítséget.722-ben az asszír hadsereg elfoglalta az északi zsidó államot. Ez után Hiszkija király szövetségeseket keresett, hogy Jeruzsálemet és Judát megvédje. Egyiptommal kötött szövetséget az asszír hódítókkal szemben.(703-702) Isten ezt a fajtagondolkodást mindig ellenezte, mert Ő az egyetlen hatalom és igazi támasz. Isten előre mondja (31,1-3), hogy azok nem fognak segíteni, gyors lovaikon elmenekülnek a hadszíntérről, gyalázatban hagyják Judát. Ha a nép kérné Istent, Ő irgalommal felelne, harcra kelne népéért.„Ő az ítélet Istene, vagyis Ő ítél és segít; Boldogok, akik benne reménykednek; Szívesen mutat utat a menekülésre; Majd virágzó, békés állapotot teremt. Az Újszövetségben még több segítséget remélhetünk, hiszen Fiának népe a kereszténység. Rendkívüli viszonyt teremtett Isten hazánkkal is, amikor Szent Istvánon keresztül Mária országává tett minket. Azt akarta: csak benne bízzunk, ne emberi segítségben. Nem adott rokont, jó barátot a környezetünkben, de adta Őt, a legnagyobbat a teremtmények között. Isten megbüntette Judát: Egyiptom nem segített a babiloni hadsereggel szemben. Jeremiás próféta újra szólt a maradékhoz: „Maradjatok itthon” Ők Egyiptomba mentek, elhurcolták a prófétát is. Jeremiást megölték ott, de elveszett a hitetlen, önfejű csapat is egy szálig.

 

 

CORONEOI SILVA ANTAL

SILVA ANTAL

 vértanú, III. r. 

(1928)

A 20. századi mexikói véres keresztényüldözésnek Szent Ferenc III. rendjéből is többen lettek áldozatai, köztük Silva Antal is. Mélyen hívő katolikus volt, aki hite védelmében bátran kiállt és kész volt hitéért életét is feláldozni. Mint orgonista 1925-ben a coroneoi ferences kolostor templománál tevékenykedett. Hitvallása miatt Calles emberei elfogták és 1928. ápr. 8-án bebörtönözték. Illegálisan muködő papok hollétéről akartak vallatói adatokat megtudni, de ő nem árult el senkit. Napokig nem kapott se enni, se inni. Szögekkel sűrűn kivert deszkára állították, a szögek mélyen behatoltak lábába. Aztán kínzói más módszerhez folyamodtak. Összekötözték kezét, lábát s villanyáramot engedtek keresztül a testén. Aztán késekkel, tőrökkel szurkálták. Ő csendesen imádkozott, vagy magában mondta: Viva Christo Rey! Éljen Krisztus Király! Ígérték, hogy szabadon engedik, ha megtagadja hitét. Ő azt válaszolta: „Inkább a halált, mint a hittagadást!” Végül Calles emberei kötéllel fölakasztották a falra, s szekercével húsdarabokat vagdaltak le róla. Haldokolva is azt mondta: Éljen Krisztus Király! Vértanúsága 1928. ápr. 15-én történt Queretaro-ban, a fővárostól mintegy 200 km-re északnyugatra.

„Mindenható, örök Isten, te egyszülött Fiadat az öröm olajával örök főpappá és a mindenség királyává kented, hogy a kereszt oltárán tökéletes engesztelő áldozatul felajánlja önmagát, és véghezvigye az emberek megváltásának szent művét. Az o országa igazság és élet, kegyelem és szentség, igazságosság, szeretet és béke.”

A Krisztus Király ünnep prefációjából.

Imádság:

Istenünk, te a győzelmes vértanúság kegyelmét megadtad Antal testvérünknek. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe. Krisztus, a mi Urunk által.

Adventi kalendárium 6.

Adventi kalendárium 

2014. december 5.

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Nem fontos, hogy milyen rangunk, pozíciónk van az életben; a valóságban csak annyit érünk, amennyit Isten lát bennünk… Senki sem fog az istenszeretet tökéletes magasságáig eljutni, ha nem hajlik meg mélyen, alázattal.” (Szalézi Szent Ferenc)

Istenünk, mutasd meg hatalmad erejét! Kérünk, jöjj hozzánk, és oltalmazz,
hogy rosszra való hajlandóságunk veszedelmeitől megszabaduljunk, és kegyelmedből üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Angyalposta a Mennyei Atyának 5.

Angyalposta a Mennyei Atyának  
Atyánk és Istenünk! 

Az első magyar szentek kegyelmet kaptak Tőled, hogy a magyar nép meg tanuljon akaratod szerint élni. Ez nem azt jelentette, hogy áttértek a harcos lovas nemzetvédelemről a kolostori életmódra. Istvánnak a keze kemény volt, amikor az új élet rendjét kellett megmutatnia népének. Az ősi erényeket kiegészítette a hit és az igazság szelleme. Maga részére a kor szokása szerint nem emberektől, hanem Istentől, Jézustól és az Édesanyjától várt segítséget, hogy kialakuljon az egységes nemzet. Két évtized alatt óriási volt a siker. 1015-ben ugyanis Mór, az akkori pécsváradi bencés apát szokása szerint indult a székesfehérvári nagyasszonyi búcsúra, és magával vitte a nála vendégeskedő velencei bencés apátot, Gellértet, aki egyetemet végzett főpap volt. Először a hatalmas tömegre lett figyelmes. Kérdezte vendéglátóját, hogy két évtizede folyik igazi térítő misszió az országban, hogy van itt mégis ennyi keresztény? Mór csak Istvánra, a fiára, Imrére és a magyarok lelkesedésére hivatkozott. Igaz, említhette volna önmagát is, hiszen István király felfigyelt rá, amikor Imre fia a pannonhalmi szerzeteseknek különböző számú csókot adott, a szerint, hogy életükben milyen komolyan vigyáztak a szerzetesi tisztaságra. Mór kapta a legtöbbet, ezért érdemelt hét szerzetesi csókot (Pax-ót). Ez viszont a neki adott kegyelem műve, ezért hallgatott róla. Ezután újabb kérdések következtek: Hogyan fogadta el egy pogány nép ilyen gyorsan Jézus Szűz Anyját a magyarok védőjének? A magyar nép nem volt soha bálványimádó. Szigorúan a teremtő egy Istent imádták, a tiszta szellemet. Volt azonban egy eltévelyedésük e téren, azt vallották, hogy ennek az egy Istennek lánya van, aki a földi törzsfőnökök feleségének példája szerint gondoskodik a törzs minden tagjának anyagi ellátásáról. Őket ezért hívták nagyasszonyoknak (Királynéknak). Amikor ezt a tévedést tisztázták a hithirdetők, egyszerű volt elfogadtatni, hogy Istennek se felesége, se lánya nincs, mert az lehetetlen. A Második Isteni Személy megtestesült, és Mária isteni csodával lett a Fiúisten Édesanyja. Ez az igazság könnyen elhihető volt, és népünk Máriát Nagyasszonyunknak (=Királynénknak, Királynőnknek) azonnal elfogadta. Gellért harmadik kérdésére: „Miért nem hallom egyszer sem Mária nevét emlegetni sem imában, sem énekben? Mert Ő nekünk gondoskodó Királynőnk (=Nagyasszonyunk) Szent Imre, István királyunknak egyetlen felnőttkort megért gyermeke kicsi korától készült édesapja, később Mór, majd Gellért apát segítségével arra, hogy művelt király legyen. Édesapja írásban fogalmazta meg Intelmeit. Ennek egyik igen fontos része volt: „a magyarokat saját kultúrájuk alapján kell nevelni és kormányozni”. Bár a kor szokása szerint megnősült, de egy égi hang a veszprémi kápolnában arra szólította fel, hogy tegyen örökös tisztasági fogadalmat. Így korai halála ellenére örökös példaképe maradt a tiszta gondolkodású és életű magyar ifjaknak. Mennyei Atyánk és Szeretett Nagyboldogasszonyunk! A mai levél néhány gondolattal visszatekintés akar lenni önmagam és szeretett Hazám számára. A gondolatok ma is, holnap is Hazánk sorsát érintik. Az elmúlt magyar évezred magyar történelme számomra nagyon tanulságos. Az első ötszáz év igen komoly munka, harc, szenvedés volt önmagunkért és a keresztény Európáért.

Advent 1. hetének péntekje

Advent 1. hetének péntekje

„Legyen nektek hitetek szerint"
Jézus sajnálta azokat az embereket, akik vakon jártak -keltek, akik csak tapogatva ismerkedhettek a világ dolgaival, akik nem látták a hajnal hasadását, sem a déli nap verőfényét. Sajnálta őket, hogy nem figyelhették meg az emberek arcát, a lélek tükrét, nem élvezhették a beszélgető társuk szeme ragyogását, amely néha többet árul el az illető lelki világából, mint a szó. Mielőtt a vakok csatlakoztak hozzá, Jézus egy édesapa kérésére annak a beteg lányához indult, hogy megmentse a haláltól. De mégsem tudott igazán elindulni a városka központi teréről, mert egy tizenkét éve vérfolyással kínlódó asszony hatalmas hittel melléje furakodott, s bár hangosan szólni nem mert, de szívében azt gondolta: Ez a Jézus olyan hatalommal rendelkezik, hogy ha a ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok. így is történt. Jézus pedig nem indult el onnan, amíg az asszony nyíltan el nem monda gyógyulásának történetét. Erre nem Jézusnak volt szüksége, ő nem sütkérezett a csodálkozok bámulatában, hanem akkor ért oda egy hírhozó a beteg lány halálhírével: ne fáraszd a Mestert, a lányod halott. Elkésett a segítség! A lélekben összeroppant apának kellett hallania, hogy Jézusnak minden lehetséges, ne veszítse el a hitét és reményét. Aztán a fizetett halott-jajgatók tömegén áttörve egy érintéssel és két szóval visszaparancsolta a túlvilágról a tizenkét éves kislány lelkét. Majd emberi figyelmességből is fényes bizonyságot téve figyelmeztette a lassan ocsúdó szülőket, hogy adjanak enni éhes kislányuknak, (Mt 9,18-26) Ezután indult új utakra, újabb szenvedők életének gyökeres fordulatot adni. A tömegből kivált két vak ember. Ok nem látták Jézust, nem érinthették meg ruhája szegélyét, de a nyelvükkel jelezhették hő óhajukat: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!" (Mt 9,27) Ezt úgy kiáltozták, tehát hangosan ismételték egész úton. „Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Azok ezt válaszolták neki: Igen, Uram! Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: Legyen nektek hitetek szerint. Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: Vigyázzatok, senki meg ne tudja!" (28-30)Most, úgy érzem, Jézus itthon van, és mi érkeztünk hozzá haza. Lehet, hogy már a buszon vagy a metrón elkezdtek egyesek lelkükben hozzá kiáltozni egyéni és családi problémáiknak megoldásáért, vagy az egyre jobban lerobbanó járműveink miatt. Szegényeket is láttok bőven. Mi betegek is láthatók vagyunk. Az újságos bódék szalagcímeiről ordítanak a nyomor hírei, a gyilkosságok, földrengések, háborúk pusztítása ront ránk. Amint pedig beérünk Jézus házába, kiszakad belőlünk sok, jaj, szavunk: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! Hazánkon is, minden nyomorúságon! Jézus válaszul nagyon halkan, csak a szívetekben hallhatóan csupán ennyit kérdez: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Válaszoljuk neki szívből, bátran: „Igen, Uram!" Hadd feleljen nekünk is, mint a vakoknak: „Legyen nektek hitetek szerint!"

BOLDOG KOLPING ADOLF

BOLDOG KOLPING ADOLF

 III. r. 

(1813-1865)

Egyes szerzők állítják, hogy a ferences III. rend tagja volt. O a Katolikus Legényegylet (Kolping-család) alapítója. Mint cipészinas, a maga sorsán szerzett tapasztalatokat ifjú iparostársai kiszolgáltatottságáról. A mesterek kihasználták munkaerejüket, a kizsákmányolás valóság volt. Felszabadulásuk után a segédek vándorútra keltek, más országokba is elmentek, hogy pénzt keressenek. Ez azonban újabb hányódást, sokszor lezüllést vont maga után. Kolpingot egyre jobban foglalkoztatta a gondolat: az ifjú iparosok egyesületbe való tömörítése, ezáltal felemelése s védelmük biztosítása. Közben a papi hivatás is megérlelődött benne. 24 évesen kezdte bepótolni középiskoláit, 28 évesen kezdte el a teológiát, 32 évesen szentelték pappá a kölni minoriták templomában. Utána segédlelkésszé nevezték ki egy Köln közelében lévő községbe. Hamarosan gyárvárosba került, a munkások közé. Itt kezdett komolyan foglalkozni az iparoslegényekkel, akik gyorsan megszerették. A kezdeti nehézségek, elöljárói ellenzése nem törték le lelkesedését. Négy év múlva Kölnbe helyezték, itt szervezte meg igazán egyletét s innen terjesztette tovább. Ekkor 36 éves volt. Még 16 év adatott neki, hogy művét felépítse, kiterjessze s beírja nevét a történelembe. Róla írták: „Kolping volt az újkor első katolikus papja, aki teljesen a szociális munkának tudta szentelni magát.” A Kolping-mű arra akarja tagjait képessé tenni, hogy a világban, foglalkozásukban, házasságukban és családi életükben, az Egyház, a társadalom, az állam javára keresztényként megállják a helyüket. Az alapító 52 éves korában, a munkától felőrlődve, szívbántalmakkal kórházba került, ahol dec. 4-én elhunyt. II. János Pál 1991-ben avatta boldoggá. Kolping műve halála után sem fejlődött vissza. Fennmaradását annak is köszönhette, hogy o a tagokat önállóságra nevelte. A II. Vatikáni Zsinat után a mozgalom meg tudott újulni. 1991-ben a Kolping család több mint 30 országban 300.000 taggal működött szerte a világban. Székhelye Köln. Magyarországon is létezik, 1989 után kezdhette meg újra tevékenységét.

II. János Pál mondotta róla:

„Ilyen vonzó példaképekre van szüksége a mai embernek, mint amilyen Kolping Adolf volt.”

Imádság:

Istenünk, te megadtad Boldog Adolfnak, hogy a munkásság felemelésére és a vallásban való megtartására világméretű szervezetet alapítson; add, hogy az ő lelkülete továbbra is eleven maradjon Egyházadban és a munkás társadalomban. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Adventi kalendárium 5.

Adventi kalendárium – 2014. december 4.

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Jézus nem azt mondta az apostoloknak: Légy önmagad!, hanem azt: Kövess engem!” (Roger testvér, a taizéi szerzetesközösség alapítója)

Istenünk, mutasd meg hatalmadat, és jöjj segítségünkre erőddel. Bár bűneink miatt távol vagyunk tőled, add mégis jóságosan kegyelmedet, hogy mielőbb egészen tetszésedre legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Angyalposta a Mennyei Atyának 4.

Angyalposta a Mennyei Atyának

 
Mennyei Atyánk! 

Te jól ismered teremtményeidet. Az angyalokat értelmesebbnek teremtetted, mint az embereket. Ezért néhány perces gondolkodás után örökre dönteniük lehetett, és kellett. Az emberek üdvösségükről a földi életük egész idejében javíthatnak és ronthatnak sorsukon, de a legutolsó döntő szót utolsó leheletükkel ejtik ki. Az Atya az emberi életet menyegzős boldogsággal tarkított munkás életnek rendelte, de bűnös élet lett belőle. Fiával megbeszélte a megváltás módját, aki azonnal megértve személyes beleegyezését adta.„Mennyi csodát tettél Uram és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki sem mérhető. Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Uram, örömmel tölti el szívemet”(Zsolt 40,6-9) Rögtön az ősbűn büntetésének kihirdetésekor tisztázódik a becsapott asszonynak későbbi unokája megszüli fiát, embergyermekként az Isten Fiát, és széttiporja a kísértő fejét (Ter 3,15) Amikor az öröktől fogva kiszemelt Szeplőtelen Szűz tisztázni akarja az angyali üdvözlet alkalmával a szüzességi fogadalma és istenanyasága közt felmerülő nehézséget, az angyal azonnal megoldja ezt a lehetetlennek tűnő nehézséget:„A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35) Máriát boldoggá tette az angyal magyarázata, és egész további élete, küldetése ebben a rendíthetetlen döntésben fejeződik ki: „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”. (38) Mennyei Atyánk! A kétezer éves szűzi születés boldog ünneplésére kérjük, hogy tudjuk megbeszélni Veled, Fiaddal és az Ő Édesanyjával, hogy üdvösségünk nagy titkának rendíthetetlen igazsága és boldogító üzenete kegyelmed áradásával mossa el korunk keresztényellenességének kiagyalt érveit, és ajándékod öröme tegye boldoggá karácsonyunkat!

 

Advent 1. hetének csütörtökje

„Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem. Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem, van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, Hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igazságos a te ítéletedben” (Zsolt 51, 4-6)

 
Dávidnak a kor szokása szerint több felesége volt, asszonyaitól születtek gyermekei. Örülhetett annak, hogy Isten megáldotta házasságait, akkor még egészségesen gondolkodtak az emberek az életről, és azt tartották boldog embernek, aki sokáig élt, elfogadható jólétben élt és sok gyermeke volt. Nem volt tehát szüksége arra, hogy idegen asszonyt, más férfi feleségét hivassa magához, és vele töltsön egy éjszakát. Ezt neki, mint férfinak, nem rótták volna bűnül, hiszen a férfit nem vádolták soha, ha ő tört házasságot. Nekünk, az Újszövetségben élőknek ez fura gondolkodásmód. Amikor Jézus tanított, feltették neki a kérdést, hogy Mózes miért engedte meg az asszony elbocsátását. Jézus így válaszolt: Mózes „a ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét”. (Mk 10, 5-9) Amikor Dávid beleszeretett a gyönyörű asszonyba, Betszabéba, a kötelékre, amely az asszonyt férjéhez kapcsolta Isten eredeti emberteremtő szándéka szerint, nem gondolt. Azt sem fontolta meg, hogy alattvalóit hadba viheti, ha a haza üdve úgy kívánja, de senkinek a halálát megfontoltan elő nem készítheti. Az élet ura egyedül a fölséges Isten. Amikor prófétatársa figyelmeztette minderre, akkor felsírt benne a tudat, hogy Isten rendelkezései minden emberre, a királyra is egyenlően vonatkoznak, és az ember tudja, hogy ha látszólag csupán embert bánt, akkor is Istent bántja.„Ellened vétkeztem egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz”A mai kor emberének nagyon tetszik, amit egyesek hirdetnek: az ember szabad, annyira szabad, hogy nem felelős senkiknek: sem Istennek, sem embernek. Sok ember annyira ostoba, hogy olyan vezetőket választ, akik ebben a felelőtlenségben őt megerősítik. Elfogadják alapigazságnak, hogy az erkölcs az, amit a társadalom kötelezőnek elfogad. Elfelejt gondolkodni: ha ez igaz lenne, milyen jogon kéri most számon a néhány évtizede felkapott eszmét, és zárja börtönbe azoknak az eszméknek követőit. Az akkori társadalom elfogadta azt az eszmét, akkor az volt erkölcsös, aki a szerint az eszme szerint élt. Következésképpen a mostani erkölcs-nélkülieknek arra kell felkészülniük, hogy ha másik ember által kigondolt eszmerendszer szab újabb határokat, akkor a most igaznak elfogadott eszmét vallók kerülnek a vádlottak padjára. A helyes megoldás az lenne, ha Isten örök szabályait fogadnánk el kizárólagos erkölcsi alapnak, akkor nem kellene mindig újabb és egyre átgondolatlanabb, jogszerű, de nem erkölcsös képződményekhez igazodni. Dávid súlyosan vétkezett több isteni parancs ellen is. Amikor a próféta fejére olvasta ezeket a bűnöket, azonnal átlátta tévedését: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sám 12, 13) a próféta, pedig ezt közölte vele: „Az Úr meg is bocsátotta bűnödet, nem lakolsz halállal, mindazonáltal, mivel a dologgal alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal”. (2Sám 12, 13-14) a bűnök és a bűnbánat között több mint egy év telt el. Amilyen könnyűnek látszik a bocsánat Isten részéről Dávid esetében, ugyanilyen könnyű a mienkben is. A gyóntatószékben is megkapjuk egyetlen bocsánatkérő szóra a feloldozást. De ne csodálkozzunk azon, ha bűneink bocsánata után jönnek kisebb-nagyobb elégtételek. Mondjuk meg: minden ember- és társadalom elleni bűn Isten ellen van. Kisebb-nagyobb idő múltával, eljön, a számonkérés!

XAVÉRI SZENT FERENC

XAVÉRI SZENT FERENC

*Javier vára, 1506. április 7. +San-Csao (Kanton mellett), 1552. december 3.

Ha valaki a baszk származású nemes ifjúnak, Francisco de Jassu y Javiernek, aki 1530-ban a párizsi egyetemen éppen magiszteri fokozatot szerzett, azt mondta volna, hogy nevét évszázadokon át emlegetni fogják az egész világon, lelkének legérzékenyebb pontját érintette volna. Don Francisco ugyanis büszke ember volt, nagyra tartotta nemesi származását, és dicsőségre, megbecsülésre vágyott.

És ez a nagyravágyó Francisco 1552-ben, távol a főúri kastélyoktól és az egyetemi előadótermektől, de még Európától is, San-Csaóban, egy kis sziklás szigeten, Kína partjai előtt halt meg, miközben szíve minden vágya az volt, hogy bejuthasson Kínába. Elhagyatottsága ellenére halálhíre hamarosan bejárta az egész akkori kultúrvilágot, és mindazok, akik hallották a hírt, szomorkodtak elvesztése miatt. A szomorúságba azonban annál több csodálat vegyült, minél inkább megismerték ennek az embernek a tetteit. Fél évszázad sem telt el, és Xavéri Ferencet V. Pál pápa boldoggá, XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. XIV. Benedek pápa 1748-ban India és az egész Távol- Kelet védőszentjévé tette. 1927-ben XI. Pius pápa a földkerekség minden misszióját oltalmába ajánlotta, Ferenc tehát a misszionáló Egyház védőszentje lett.

Bármilyen nagyra törő tervei voltak is az ifjú magiszternek, erre nem számíthatott. Épp azzal lépett e dicsőség útjára, hogy Krisztus szavától szíven találva -- ,,Mit számít az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a tulajdon lelkének kárát vallja?'' -- megtagadta minden földi vágyát, és honfitársa, Loyolai Ignác társaságához csatlakozott, aki erre a krisztusi mondásra oly sokszor figyelmeztette. Ferenc 1534. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Ignáccal és öt hasonló gondolkodású társával együtt letette a szegénységi és tisztasági fogadalmat. Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre, s 1536 telén útnak is indultak, hogy ez utóbbi fogadalmukat teljesítsék. Velencében azonban tudomásul kellett venniük, hogy a törökök az összes Szentföldre vezető utat lezárták. Velencében 1537. június 27-én szentelték pappá őket, miközben a körülmények kedvezőbb alakulására várakoztak.

1538 novemberében ott térdeltek Krisztus földi helytartója előtt, akitől azt kérték, hadd változtassák meg fogadalmukat, vagyis a szentföldi zarándoklat vállalása helyett fogadalommal kötelezhessék magukat a pápa iránti tökéletes engedelmességre. Ignác, aki valaha katona volt, a ,,Jézus Csapata'' nevet találta a legmegfelelőbbnek az új szerzetesrend megjelölésére, de később fölcserélte a ,,Jézus Társasága'' névvel, amely kevésbé katonásan hangzott. Azt azonban továbbra is megtartották, hogy a pápa kívánsága számukra parancs, amelyre semmi körülmények között sem mondanak nemet, és soha nem fogják a saját szájuk íze szerint magyarázni.

1540 tavaszán III. Pál pápa a Társaságból két személyt Írországba, másik kettőt Portugál-Kelet-Indiába küldött. Egy testvér helyett, aki megbetegedett, Xavéri Ferencet Indiába irányította.

Az Indiába készülő flotta 1541 áprilisában futott ki Lisszabon kikötőjéből. Ferenc nem sokkal előbb egy pápai iratot kapott, amellyel a pápa Távol-Kelet pápai legátusává nevezte ki. Az utazás tizenhárom hónapot vett igénybe, beleszámítva a Mozambikban töltött telet is. Ferenc 1542. május 6-án érkezett meg Goába.

Éppen az esős időszak utolsó hónapja volt, amely miatt nem indulhatott tovább, de az időt itt sem töltötte tétlenül. Nagyon hamar észrevette, hogy a portugál tengerészek, katonák, tisztviselők és kereskedők viselkedése nem sok becsületet szerzett a keresztény névnek. Ezért keresztet vett a kezébe, és bejárta a város negyedeit, maga köré gyűjtötte a gyermekeket és a felnőtteket, s katekizmusra tanította őket, prédikált nekik, gyóntatott, egyszóval mindent elkövetett annak érdekében, hogy a megkeresztelt, de lélekben elhanyagolt híveket életre serkentse.

Szeptember végén újra hajóra szállt, még mielőtt társai Mozambikból utolérték volna. A Comorin-fok (az Indiai-félsziget legdélibb pontja) körül élő gyöngyhalászok közé ment, akik közül 1535--37 között mintegy húszezren megkeresztelkedtek, de jóformán semmi oktatásban nem volt részük. Ferenc tanította nekik a katekizmust, védelmezte őket a portugál kereskedők ravaszságával szemben, s vigasztalta és támogatta őket a muzulmánok rajtaütései alkalmával. Később hasonlóképpen segítette Travancorból a halászokat, akik közül mintegy tízezret ő maga keresztelt meg. Több mint egy évet töltött egyszerű, de hívő lelkek között, akiket ,,első szerelmének'' szokott nevezni, s ha missziós útjai során a közelben hajózott, mindig felkereste őket. Valahányszor új misszionáriusok érkeztek Goába, valakit hozzájuk küldött. Őt magát legátusi megbízatása elszólította, mert a terület, amely hozzá tartozott, a Jóreménység fokától (Afrika legdélibb pontja) Kínáig terjedt.

Így Ferenc állandóan úton volt. 1545-ben Mailapurból Malakka felé indult, amelyet a portugálok 1511-ben hódítottak el a muzulmánoktól. Győzelmüket akkor úgy ünnepelték, mint a kereszténység diadalát az iszlám felett. 1546. január 1-én kelt útra, hogy a ,,Fűszer-szigetek'' néven ismertté vált Molukka-szigetekre menjen, és segítségére legyen az ott élő keresztényeknek. Mintegy másfél év múlva tért vissza Malakkára, ahol meghallotta, hogy a Kínai-tengertől keletre új szigeteket fedeztek föl: Japánt, a felkelő nap országát.

Ferenc Malakkában találkozott az első japánokkal, akik itt kerestek menedéket. Magával vitte őket Goába, útközben tanította nekik a keresztény hitet, és meg is keresztelte őket. Közben megérlelődött benne a terv, hogy ezzel a három japán kereszténnyel fölkeresi Japánt, hogy ott is hirdesse az evangéliumot. Ferenc a gyors döntések embere volt: elrendezte dolgait Goában, és már 1549 áprilisában úton voltak Japán felé. Kísérete a három japán és két segítő testvér volt, s négy hónappal később a kis csoport Kagoshimánál partra szállt.

A legenda azt mondja, hogy Ferenc birtokában volt a nyelvek adományának. Levelei erről mit sem mondanak. Sőt, ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy Ferencnek nagy nehézségei voltak a nyelvvel, főleg a japán nyelv tanulásával. Egyik levelében az áll, hogy negyven napig tartott, amíg japán nyelven el tudta mondani a tízparancsolatot. Mindehhez járult még, hogy a tolmácsnak kiválasztott japán keresztény félreértéseivel és rossz fordításaival sok kellemetlenséget okozott Ferencnek. Ez Japánban különösen súlyos hiba volt. A japánok ugyanis műveltek voltak, gondosan kidolgozott szokásrendszerük volt, és sokat adtak a külső formákra. Szívesen hallgatták Ferencet, de vitatkoztak vele, és nem voltak hajlandók az új hitet könnyen elfogadni. Még nehezebb volt a boncok térítése, főképp amikor Ferenc erkölcsi életüket kezdte kifogásolni. Nem kellett sok idő, és a boncok a legnagyobb ellenségei lettek.

Ebből következően Kagoshimában nem tudott nagy eredményeket elérni. Így a következő évben továbbment; az volt a terve, hogy fölkeresi Mlyakot, hogy találkozzék a császárral és shogunjával (hadvezérével). Itt azonban újabb csalódás érte, amennyiben a császár puszta bábnak bizonyult, shogunja pedig csecsemőnek: az igazi hatalom a földbirtokosok kezében volt.

E fölismerést Ferenc kihasználta, mert visszafelé jövet Yamagusiban -- aboncokkal és a tudósokkal folytatott hosszas viták eredményeként - - sikerült egy kis szigetet alkotnia, s megnyernie Bungo herceg barátságát. Amikor ellátogatott hozzá, minden lehetséges ruhadarabot és jelvényt magára vett, ami mint pápai legátust megillette.

Ferenc összességében két évet töltött Japánban. Ez idő alatt mintegy ezerötszáz embert keresztelt meg. Meglehetősen kis szám ez a másutt megkeresztelt tömegekkel szemben, de ez a kis eredmény vezette el Ferencet a fontos felismerésre: egy olyan magas kultúrájú országban, mint Japán, a missziót másként kell irányítani, mint a műveletlenebb népek körében. Alkalmazkodni kell, ismerni kell a nyelvet és az érintkezési formákat: Japánnak nagyon művelt és jól képzett misszionáriusokra van szüksége.

Ferenc azt is fölismerte, hogy Japán a kínai kultúra örököse. A forrásokat tehát Kínában kell keresnie azokhoz az értékekhez, amelyeket Japánban annyira megcsodált. Ezért ébredt föl benne a vágy, hogy Kínába eljusson, s ott is evangelizálhasson.

Ezzel a szándékkal indult vissza 1551 novemberében Goába, ahol 1552 februárjában kötött ki. Itt súlyos feladatok vártak rá, amelyeket mint az újonnan alapított indiai jezsuita provincia vezetőjének kellett megoldania. Éjjel-nappal dolgozott, hogy minél előbb Kínába indulhasson. Április 17-én már újra úton volt. Malakkából egy portugál kereskedő segítségével akarta elérni célját, a malakkai kormányzó azonban ellenezte a tervet. Féltette a portugálok kereskedelmi kapcsolatait attól, hogy egy külföldi titokban behatoljon az idegenek előtt szigorúan lezárt Kínába. Ferenc ekkor elhatározta, hogy egyedül utazik tovább. Augusztus vége körül érte el Kanton közelében a kis San Csao sziklaszigetet, amelyen át be akart jutni az országba, ha másként nem, hát egy csempész dzsunkáján. A kínai azonban, akivel Ferenc megegyezett, cserbenhagyta. A portugál kereskedők a tél közeledtével már majdnem mind elhagyták a szigetet, Ferenc pedig ott maradt egyedül.

Ebben az elhagyatott, reménytelen helyzetben Ferencet láz támadta meg, és szervezete a hosszú utazások és a kíméletlen munka után már nem volt ellenálló. 1552. november 3-án a reggeli órákban meghalt.

Xavéri Szent Ferenc a jezsuita misszió tulajdonképpeni megalapítója, ugyanakkor az újkori misszió történetének legnagyobb alakja is volt. Sok kérdésben -- mert elsőként szerzett személyes tapasztalatokat -- alapvető fölismerései voltak. És a példája ezreket vonzott maga után a missziókba.

Ünnepét 1623-ban, a szentté avatását követő évben fölvették a római naptárba, december 3-ra.

--------------------------------------------------------------------------------

Istenünk, ki Xavéri Szent Ferenc igehirdetésével sok népet térítettél az igaz hitre, kérünk, add, hogy híveid lelkében ugyanolyan buzgó hit éljen, mint őbenne, és Egyházad mindenkor örvendhessen gyermekei sokaságának!

Példája:

tanulj, légy szorgalmas!

Adventi kalendárium 4.

Adventi kalendárium – 2014. december 3.

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„A tökéletesség legmagasabb foka nem az elragadtatásokban, nem is a látomásokban van, hanem abban, hogy akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába.” (Avilai Szent Teréz)

Urunk és Istenünk, készítsd elő szívünket isteni erőddel, hogy amikor Fiad eljön, méltónak találjon az örök élet lakomájára, és asztalához ültessen minket. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Angyalposta a Mennyei Atyának 2.

Angyalposta a Mennyei Atyának      

                                                         
Korunk legújabb történelmi kutatói állítják, hogy Ábrahám megtérésének idejében őseink a sumérokkal együtt éltek a pátriárka közelében. Az Úr, amit Ábrahámnak ígért, Kánaánt, hét évszázad múltán odaadta Izrael népének. Őseink Kis-Ázsián keresztüljöhettek Európába. Lassú vonulásuk Kr.u. nyolcszáz körül a Kárpát medence közelébe vezetett, és 896-ban elfoglalták a szabad földet, és nem voltak végleges szándékaik életformát változtatni. Eközben Európa többi része különböző népek országaként a kereszténység elfogadásával Jézus Krisztus lelki birodalmát alkották, a Kárpát-medencét a jövő földtartalékként tartották számon. Száz év múlva akkori fejedelmünk, Géza felismerte, hogy népe nem folytathatja halász-vadász és kalandozó vándoréletét, hanem új életformát kell választania. A hét törzs laza, háborús időkre és kalandozásokra alakított szövetségét át kell alakítani egy erős nemzetté. Fel kell számolni a népvándorlást, le kell telepedni, földet művelni, ipart űzni, de a legnagyobb átalakulást, az európai kereszténység felvételét is vállalni kell. Géza fejedelem nagy elszántsággal, körültekintően és bölcsen látott hozzá a szükséges reformokhoz, de félelem erősödött lelkében: ez nem egy nemzedék műve lehet. A törzsi törvények szerint, ha ő meghal, nem születik fiú utóda, a vezetést a másik törzsek illetékes vezetője vesz át. Egyelőre ez a trónörökös az ő családjából hiányzott. Ekkor Ranzani szerint boldog álmot látott: „Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodj meg, Géza, Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok. Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”(Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum, Tom. I., 583-584) Mennyei Atyánk! Az álmot megerősíti a 2. keresztény évezred történelme. Az örök filozófia egyik alapvető megfogalmazása: „Contra facta non valent argumenta” (A tények ellen semmit sem érnek az észérvek) Szent István letelepítette addig vándor népét. Megépített sok várost és falut. Ezekben ott álltak a templomok is, mint a közös akarat: a krisztusi vallás várai. Mária a Magyarok Nagyasszonya (Királynője) néven kapott tőle Székesfehérvárott „egy lélegzet elállítóan gyönyörű templomot” (egy nyugat-európai zarándok feljegyzése), hogy ott fogadja népe hódolatát, főleg minden év augusztus 15-én, az országos zarándoknapon. Ott szolgáltatott a király is személyesen igazságot a nép gyermekeinek egészen addig, amíg a mohácsi vész után a török vad dühvel földig nem rombolta a Magyarok Nagyasszonya szentélyét. Atyánk! Az elmúlt évezred egyre bűnösebb légköre, a vallási villongások, a hitetlenség erősödése betetőződött az évezred utolsó századában. Az ostoba emberész és a rút lomhaság miatt tehetetlenül bámuljuk romjainkat. Adj ébredést ebből a sötét éjszakából. Szent Fiad idei karácsonyi ajándékául kérjük őseink Nagyboldogasszonyos hitét a szentistváni út újrakezdésére.

Advent 1 hét szerda

Advent 1 hét szerda

„Kenyeret adtál nekik az égből!

 Telve minden gyönyörűséggel!"

 
Az Ószövetség egyik legnagyobb képviselője, a próféták királya, akit a Messiásról írt sok-sok látomás, gyönyörű gondolatok miatt a Biblia szakértői szívesen neveznek az Ószövetség evangélistájának is, így ír a mennyei boldogságról: „Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult szín borokból (Iz 25,6) Izajásnál tehát a boldog befejezés képe a zsidó vőlegény és menyasszony boldog lakomáját idézi. Jézust a mennyei Atya földi küldetésének kezdetén a kánai menyegző örömében akarja bemutatni. Érzékeltetni akarja, hogy a Seregek Ura, az Ő Atyja, vele, a Megváltóval, érezhető örömtöbbletet ad a benne hívőknek már itt a földön. A zsoltáros még így énekel: „Kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét" (Zsolt 104,15) Jézus tudja, hogy a lakodalom után sokszor nehéz napok jönnek a házasságban, ezért azzal a tudattal megy meghívott vendégként a lakodalomba, hogy az Ő boldogító ajándékát előre jelezze. A Szűzanya vette észre a zavart lótás-futásból, hogy baj van, elfogyott a bor a lakodalom közepén. Jézus tele hozatja vízzel a korsókat és a hatszáz liter vizet borrá változtatja. Sem a násznagy, sem a vőlegény nem érzi meg a szégyent. Jézus az ezer éves zsoltársort ettől a pillanattól kezdve kibővíti: a kenyér és bor új öröm forrása is lesz. Kis idő múlva éhes tömeggel foglalkozik a pusztában. Elfogyott mindenkinek minden kenyere. Apostolai még nem tudják, hogy Jézus valami új, nagyszerű ajándékozásra készül azzal, amit a vendéglátással jelez. Megáldja a maradék öt kenyérkét, azt osztják addig, amíg a tízezer vendég jól nem lakik. Másnap az ingyen kenyeret kérik repetának. Jézus akkor a zsoltároshoz küldi őket: Isten a földi táplálékot rendesen termeltetni akarja. De majd eljön az idő, amikor saját testévé és vérévé változtatja át a kenyér és a bor egy részét, abban majd minden jóra alkalmas energiát ad híveinek. Tudjuk, nem értették, miről beszél nekik. Négy milliárd földlakó ma sem tudja. Vagy ha tudja is, hogy a szentmisében a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé változik át, akkor Magyarország és Európa min den katolikus temploma zsúfolva lenne egész vasárnap, és Jézus boldoggá tenné eukarisztikus önmagával minden gyermeke életét.

Angyalposta a Mennyei Atyának

Angyalposta a Mennyei Atyának

 
Nem emlékszem arra, hogy szülőfalumban szokás lett volna Jézushoz ajándék ügyben a karácsonyi levélírás. Nagyobbacska gyermekként visszaemlékeztünk arra, hogy a kivágott fenyők testvérei volt azoknak, amelyek levágatlanul ott maradtak a falunkat körülvevő rengeteg erdőben. Megértettük, hogy a zöld fenyők azokból a fenyőtobozokból nőnek ki, amelyeket a hatalmasra nőtt fenyőfák érleltek és hullattak a gazdag erdei talajba. Hittanórákon azt tanultuk, hogy a Teremtő díszítette fel a kopár földet növényekkel, mert a teremtett embernek a fákra mindig nagy szükségük volt. A hatalmas törzseket kivágva ezekből készültek a családi házak tetőzetei, a gallyaikból pattogó tüzelő lett főzéshez, téli fűtéshez. Az égből érkező napsugarakat azért is sugározta tavasztól őszig, hogy ennivalót érleljen, a fákon remek ízű gyümölcsöt teremjen, és mindez Isten adománya. A karácsony betetőzése volt a magasságból ránk sugárzó isteni jóságnak. Vallásos szüleinktől, majd precízebben a hitoktató papjainktól hamar megtanultuk a teljes igazságot, hogy mire való ez a gyönyörű világ: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában”. (Jn 3,16-18) a karácsony az egészségesen nevelt és tanított gyerekek számára tehát nem a karácsonyfa díszeire épült, hanem arra, hogy Isten Atyánk saját isteni Fiát elküldte a földre, hogy nekünk Ő fogadott testvérünk legyen, mi pedig az övéi, és a mennyországban örökké éljünk majd együtt boldogan. Az ősi advent első napján, ezt a szeretetet köszönjük meg Istennek: Istenünk, légy áldott!

BOLDOG MÁRIA ANGÉLA ASTORCH

BOLDOG MÁRIA ANGÉLA ASTORCH

 szuz, II. r.

 (1592-1665)

 
Barcelonában született a Storch (v. Astorch) családban. Szüleit már hároméves korában elveszítette. Gyámja egy nevelőnő gondjaira bízta. Hétéves korában olyan súlyos beteg lett, hogy úgy látszott, meghalt. Órákon át semmi életjelt nem adott. Ekkor Angéla Szerafina, a kapucinus novérek alapítónoje (Spanyolországban) imájára újraéledt. (Mária Angéla késobb mindig „feltámadásáról” beszélt.) Kíváló értelmi képességgel rendelkezett. Iskoláit ragyogó eredménnyel végezte. Fényes jövő várt rá a világban, ő azonban - rokonai igen nagy ellenzése közepette - a szerzetesi életet választotta. Már 11 éves korában Szerafina kapucinus nővérei közé lépett, de meg kellett várnia a 17 éves kort, hogy fogadalmat tehessen. Kiváló szerzetesi és hitbeli képzésben részesült. Különös szeretettel foglalkozott a szentírással, a szentatyákkal. Latinul is megtanult, a Breviáriumot mindig magánál hordta. Már novícia korában mesternője segítője volt - korát meghaladó tudással rendelkezett. 22 éves korában öt nővértársával Zaragozába ment új kolostort alapítani - itt később apátnő lett. Minden munkában részt vett, a szegényekrol dicséretes módon gondoskodott. 53 éves korában Jativa városába ment újabb rendházat alapítani. Útközben történt, hogy a kocsis elaludt és a kocsi kerekei közé esett. Eszméletét vesztette. Angéla nővér imádkozott fölötte, megkente olajjal, s az ember rövid időn belül teljesen rendbe jött. Hasonló módon nyerte vissza szemevilágát egy vak fiú Jativában. Ez a kolostor is hamarosan lelki központtá lett s áldásává vált a városnak. Pestis idején ezt különösen megtapasztalták. 69 éves koráig maradt itt mint apátnő. Ekkor igen erős vágyat érzett, hogy az imának, szemlélődésnek éljen. Kívánsága teljesült. Irásai, melyeket hátrahagyott, bepillantást engednek mély lelkiéletébe és misztikus élményeibe. Az Oltáriszentség iránti áhítata, a Szűzanya szeretete, Jézus Szíve tisztelete voltak legkedveltebb áhítatgyakorlatai. Utolsó heteiben sokat szenvedett. 1665. nov. 2-án halt meg. Teste épségben maradt. II. János Pál avatta boldoggá 1982- ben.
Szent Ferenchez hasonló a természetszeretete:
„Elég hallanom egy madár dalát, látni egy illatozó virágot, hallgatni egy kis zenét, harangszót, felidézni egy evangéliumi mondatot, zsoltárverset: és úgy érzem, könnyűvé leszek, szállok, mintha szárnyaim nőnének s repülnék igazi hazám, a menny felé.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Mária Angéla szűznek megadtad, hogy a naponkénti dicsőítő zsolozsmával behatoljon istenséged kimondhatatlan gazdagságába. Add nekünk az ő közbenjárására, hogy a szent Fiad dicsőségét szolgáló tetteinkkel hozzád törekedjünk. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Adventi kalendárium 3.

Adventi kalendárium – 2014. december 2.

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Jertek, jertek, világ kicsinyei,
Csendben az Istent dicsőíteni.
Jertek, ti szépek, hívek, boldogok,
Csengőm szavára elnémuljatok,
És meghajoljon valamennyi térd
Az Isten árnyékában didergő nagyokért.”

Sík Sándor: Erdei mise (részlet)

Urunk és Istenünk, megpróbáltatásainkban bizalommal fordulunk hozzád: engesztelődjél meg, és segíts jóságosan, hogy megszabaduljunk a múlt bűneitől, és vigaszt találjunk Fiad eljövetelében. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Advent 1. hete kedd

Advent 1. hete kedd

Iz 11,1-10; Lk 10,21-24

„Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya" (Lk 10,22)

Jézus nyilvános működése derekán kíváncsi volt arra, mennyit ismertek fel az Ő személyéről az emberek, akik hallgatták tanításait és figyelhették csodatételeit. Az apostolokat kérdezte erről. Jókat mosolyoghatott, amikor hallgatta a vélekedéseket. Egymás után sorolták fel tanítványai a különböző régi prófétákat. Valószínűleg a régen élt próféták tetteihez hasonlították Jézus működését, ebből arra következtettek, hogy Istennek régen élt követei keltek életre Jézusban. Ezután Jézus megkérdezte a tanítványait: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,15-16) Előbb tehát megkérdezi az egyszerűbb emberek véleményét, akik nem tudnak feljebb emelkedni véleményükkel, mint amit szemmel látnak a Mesterből. A régi prófétákat is így ismerték kortársaik. Ki tanult ember volt közülük, mint Izajás, ki király, mint Dávid, ki birkapásztor, mint Ámosz. A lényeg mindegyiknél: emberek voltak, emberi személyek, akik valamilyen különleges látomásban vagy hallomásban részesültek Istentől, és arról be kellett számolniuk a népnek. Péter azonban nem emberi síkon kap Jézusról felvilágosítást. Ezt maga Jézus jelenti ki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van" (17) A mai evangéliumban olvassuk: „Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben és így szólt: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni" (Lk 10,21-22) Jézus ezt nemcsak a korabeli beképzelt ellenségeinek üzeni, hanem azoknak is, akik a mi korunkban állítgatják, hogy Jézus a kozmikus erőket ismeri és alkalmazza gyógyításra. Ő ismeri egyedül az Atyát, hiszen Ő az Atya végtelenül tökéletes önismerete, és az Atya az istenséget is odaadja neki csorbítatlanul. így ő nem csupán néhány adagot tud gyógyításra felhasználni a kozmikus erőkből, hanem a világot teremtő erő végtelenszeresét.Ha pedig netán a mai nagyokosok erre azt mondanák: Hát igen, ez a hit Krisztusa, a történelmi Krisztus azonban keresztfán végezte nagy, tehetetlen gyalázatban, - akkor egy nekik is érthető példával hadd fejezzem be a gondolatsort. Jézus Péter vallomása után így szólt hozzá: „és én mondom neked: te Péter vagy (szikla), és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is". (Mt 16,17-19) Ez a Sziklaalap azóta is áll, hogy Jézus a teljes főhatalmat átadta Péternek, az első pápának.

BOLDOG BONFADINI ANTAL

BOLDOG BONFADINI ANTAL

 (1400-1482)

Tiszteletre méltó és vallásos szülőktől született Ferrarában. 1439-ben lépett be Szent Ferenc rendjébe s oly nagy buzgósággal látott hozzá a hittudományok elsajátításához, hogy nemsokára mint kiváló teológust tartották számon. Pappá szentelése után a környéken több éven át igen eredményesen hirdette Isten igéjét, amellett szeretettel időzött a Megfeszített képe előtt. Igen vágyott a missziókba: végül megengedték neki, hogy külföldre menjen s a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Életrajzai szerint Keletre ment. Hogy hol működött, ezt a rövid életrajzi adatok nem jelzik, így csak következtetésekre vagyunk utalva. A 15. század közepén egyébként lecsökkent a missziós tevékenység. Ennek egyik oka a török hatalom előretörése: 1453-ban a törökök bevették Konstantinápolyt s ez bénítólag hatott a missziókra. A 30-as években, a firenzei egyetemes zsinat (1439) előtt IV. Jenő pápa Sarteanoi Albert ferences atyát Keletre küldte mint pápai követet. Ő 40 misszionáriussal elindult s Konstantinápolyon keresztül eljutott Perzsiába, Indiába, Jeruzsálembe, Egyiptomba. A misszionáriusok természetesen a missziós területeken maradtak. Antal atya tehát e helyek valamelyikén működött, valószínűleg Egypitomban. Az már biztos, hogy hazafelé utaztában meglátogatta az Úr Jézus életével megszentelt helyeket, Palesztinát, itt szeretete megnövekedett az Úr Jézus iránt s ezentúl még inkább szolgálta a megváltás nagy művét. Mint igazán engedelmes szerzetes, elöljárói rendelkezésének megfelelően Cottignolá*-ba ment (Ferrara közelében), s élete hátralévő idejét itt szentelte az apostolkodásnak. Itt is fejezte be életét 82 éves korában 1482. dec. 1-én. Életszentségéről annyira meg voltak a hívek győződve, hogy a városban és a környéken mindjárt halála után közbenjárását kérték. Tisztelete évszázadokon át fennállt, ezért XIII. Leó pápa őt a boldogok sorába iktatta.

„Föltétlenül engedelmes akarok lenni a testvéri közösség miniszter generálisának, és annak a gvárdiánnak, akit o jónak látott mellém rendelni. Fogolyként akarok az ő kezei közt lenni, s az ő engedélye és akarata ellenére egy lépést sem kívánok tenni, sem mást cselekedni. Mert uram ő nekem.” Szent Ferenc Végrendeletéből.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Antal hitvallódnak megadtad, hogy a pogányok között hirdesse Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Közbejárására erősítsd bennünk a hitet, melyet az ő apostoli igehirdetése terjesztett és lelkipásztori gondoskodása védelmezett. A mi Urunk Jézus Krisztus által.