Tomii Szent Teotimusz

Szent Teotimusz

püspök és hitvalló. 

†~410.

Az Alduna és a Fekete tenger közti vidék püspöke volt , a szittyáknál. Sokat járt hazánk területén is a húnoknál, hirdette az evangéliumot. Életszentsége, szelídsége és vendégszeretete miatt mindenki szerette. Görög műveltségű volt, Aranyszájú Szent János követője volt. †

Ferenc pápa Alessanóban: Nem elméletek kellenek a szegények segítéséről, hanem melléjük kell állni

Ferenc pápa Alessanóban: Nem elméletek kellenek a szegények segítéséről, hanem melléjük kell állni

Lelkipásztori látogatást tett Ferenc pápa április 20-án a dél-olaszországi Alessanóban, a szociális tetteiről híres Antonio Bello molfettai püspök szülővárosában a főpásztor halálának 25. évfordulója alkalmából.

A félnapos látogatásra pénteken délelőtt került sor. A Szentatya reggel helikopterrel, majd repülőgéppel érte el úti célját, a Lecce közelében található alessanói temetőt, hogy lerója tiszteletét Antonio Bello püspök sírja előtt. Ferenc pápa virágcsokrot helyezett el a sírnál, majd csöndes imába mélyedt. „Ez a síremlék nem nyúlik a magasba, hanem teljesen a földbe illeszkedik, mint ahogy Tonino atya is elvetett magként fekszik e földben, melyet úgy szeretett” – mondta a pápa a temető előtti téren összegyűlt mintegy húszezer hívőnek.

Antonio Bello 1935-ben született Alessanóban, és 1993-ban halt meg püspöki székhelyén, Molfettában. Don Toninót – ami magyarul Tóni atyának felel meg – 1957-ben szentelték pappá. Plébánosként is sokat törődött a szegényekkel, kábítószerfüggőkkel; karitászcsoportot hozott létre. Tonino atya ferences harmadrendi is volt. 1982-ben kinevezték Molfetta püspökévé, három évre rá a Pax Christi nemzetközi mozgalom elnöke lett. Nyilvánosan fellépett a NATO-vadászbombázók Pugliába telepítése ellen. Szerény, egyszerű életvitelt folytatott püspökként is. Busszal járt, sokat kerékpározott, hogy ne szennyezze a környezetet az autó használatával. Elbeszélgetett a kávézóban az emberekkel; ruhájáról nem lehetett felismerni püspöki méltóságát, a tekintetéből sugárzott Krisztus-hívői és püspöki méltósága. „Tonino Bello atya egyszerű ember volt. Ő volt az első, aki püspökségét és szívét megnyitotta a csónakokon Bari kikötőjébe érkező albán menekültek előtt” – mondta róla Domenico Cornacchia jelenlegi molfettai püspök.

Az írói vénával megáldott Tonino atya az evangéliumi tanítás mellett a menekült családok lelki gondozásával is foglalkozott, akiket saját püspöki palotájában szállásolt el. Nem félt a nyilvánosság elé vonulni, több béketüntetésen részt vett a nemzetközi konfliktusok idején. Mária-tiszteletről tanúskodó írásai különösen kedvesek az utókor számára. Súlyos daganatos betegségben szenvedett, mégis egy ötszáz fős felvonulást vezetett Szarajevóba 1992-ben az erőszakmentességért. 1993. április 20-án halt meg, boldoggá avatási eljárása 2010-ben kezdődött.

„Számára a szegények megértése valódi gazdagságot jelentett, és igaza volt: a szegények tényleg az Egyház kincsei – mondta az alessanói temető előtt összegyűlt híveknek Ferenc pápa. – Tonino atya, emlékeztess erre újra minket, amikor kísértést érzünk, hogy beálljunk az aktuális hatalmasok mögé, amikor kiváltságokat keresünk, és kényelmes életben akarunk elterpeszkedni. Az evangélium olyan életre szólít minket, mely gyakorta kényelmetlenséggel jár, ugyanis aki Jézust követi, az szereti a szegény és egyszerű embereket. Így tett a Mester, ezt hirdette Édesanyja, dicsőítve Istent, mert hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Az az Egyház, amelyik szívén viseli a szegények gondját, az mindig Istenre hangolva marad, nem veszíti el az evangélium hullámhosszát, és a lényegre összpontosít, hogy következetesen hirdesse: az Úr az egyetlen jó.”

„Nem elméleteket kell gyártani a szegények segítéséről, hanem melléjük kell állni, ahogy Jézus tette, aki értünk szegénnyé lett. Tonino atya is követte Jézust, személyesen foglalkozott a szegényekkel. Nem zavarta, amikor keresték, a közöny sértette. Nem félt a pénzhiánytól, viszont aggódott a munkahelyek bizonytalansága miatt. Ez a probléma ma is aktuális – jegyezte meg Ferenc pápa. – Soha nem mulasztotta el, hogy rámutasson: az első helyen mindig a dolgozó ember áll a maga méltóságával, nem pedig a haszon keresése. Nem ült ölbe tett kézzel: helyről helyre járt, hogy elvesse a béke magvát. Meggyőződése volt, hogy az erőszak és a háború megelőzésének legjobb módja az, ha gondjainkba vesszük a rászorulókat és előmozdítjuk az igazságosságot. A háború szegénységet szül, és a szegénység is háborút idéz elő. A békét ezzel szemben az otthonokban, az utcákon, a műhelyekben kell építeni, ahol a szeretetközösséget kézművesként alakítják.”

Dél-Olaszországról és a világ déli féltekéjéről szólva a pápa emlékeztetett Tonino atya szavaira: a szegények ott egyre többen vannak, míg a gazdagok egyre kevesebben, de egyre többet halmoznak föl. Dél-Olaszország a remény ablaka, hogy a Földközi-tenger térsége, a civilizáció történelmi bölcsője ne a háború megfeszített íja, hanem a befogadó béke bárkája legyen.

„Tonino atya számára papi hivatása Isten szeretetének visszhangja volt, amely mindig előrevisz minket, merész álmokra sarkall, a szolgálatra indít, valamint arra, hogy bízzunk Istenben, aki egyedül képes életünket ünneppé alakítani. Amikor pedig az Úr lángra lobbantja szívünket, nem hunyhat ki a remény. Amikor az Úr »igen«-t kér tőlünk, nem válaszolhatunk neki egy »talán«-nal. Ez az üzenet jót tesz mindannyiunknak, akik az élet értelmét keressük, nemcsak a fiataloknak” – buzdított beszédében a pápa.

„Tonino atya örökségként hagyta ránk a receptet: szeressük a világot. Mielőtt a törvény szigorával állnánk szembe vele, kezeljük gyöngéden. Fogjuk karon, legyünk irgalmasak vele. Az Egyház legyen a világért, de ne legyen világias. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet, hogy az Egyház ne azt várja, hogy kapjon, hanem legyen kész adni – fohászkodott Ferenc pápa. Tonino atya nem foglalkozott a titulusokkal és a címekkel. Szeretett volna megválni valamitől Jézusért, aki teljesen kifosztotta önmagát. A hatalom jelei helyett a jelek hatalmát választotta, hogy kövesse az Úr példáját. Arra buzdította a keresztényeket, hogy legyenek aktív szemlélődők, vagyis a szemlélődésből kiindulva tevékenykedjenek, összehangolva az imát és a cselekvést. „Tonino atya segítsen minket, hogy az Egyház ne elégedjen meg a szép emlékekkel, ne hagyja, hogy gúzsba kösse a múlt iránti nosztalgia, sem a jelen kényelmes fecsegése vagy a jövőtől való félelem; hanem engedmények nélkül élje meg az evangéliumot” – fohászkodott végül Ferenc pápa, majd a jelenlévőkkel együtt elimádkozta az Üdvözlégy Máriát.

Húsvét 3. hét péntek

Húsvét 3. hét péntek

Jézus Krisztus eledele az, hogy Isten akaratát teljesítse, nekünk, hús-vér embereknek viszont önmagát adja eledelül egy fizikai realitással bíró, mégis szellemi-lelki táplálékban. Nem kenyérrel és borral akar táplálni bennünket – hiszen az csak földi életünket táplálná –, de nem is csupán szimbolikusan. Krisztus teste és vére az Eucharisztiában nem pusztán a sejtetés, az emlékezetbe idézés szintjén van jelen, hanem valóságosan, abban az ontológiai mélységben, ahol Isten élete a mi életünk forrása. Minden szentáldozás ebben az isteni életben erősít meg, és Krisztushoz válunk egyre hasonlóbbá.

Az Eucharisztiában együtt van múlt, jelen és jövő: a Fiú keresztáldozata, amelyet felidézünk, s így jelenvalóvá válik minden szentmisén; a kegyelem áradása, amely ebből a végtelen értékű, kimeríthetetlenül gazdag áldozatból fakad, s táplálja bennünk az új, istengyermeki életet, örök jövőnket készítve elő. Amikor ezekben a napokban párhuzamosan olvassuk az apostoli Egyház történetének első lapjait Jézus eucharisztikus beszédével, figyeljünk fel arra az összefüggésre, mely Krisztus szentségi teste és Titokzatos Teste, az Egyház között van: minket, Titokzatos Testének tagjait szent testével táplál, hogy egyre jobban bennünk legyen, és mi őbenne, s nem csupán egyenként, hanem mint közösség is mind inkább hozzá hasonuljunk. Az Egyházhoz való tartozásunkat és küldetésünket is úgy tekintsük, mint ebből a mélységes misztériumból fakadó, szent valóságot.

Úr Jézus Krisztus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy áldozásról áldozásra egyre jobban kibontakozzék bennük a Te isteni életed, s mint ugyanazon szőlőtőn kihajtott szőlővesszők, új, soha nem látott módon hozzuk a felszínre a köztünk a mélyben meglévő egységet, hogy amilyen a Fő, mind inkább olyanná legyen a Test is, az Atya dicsőségére és az egész világ javára.

Canterbury Szent Elfeg

Szent Elfeg

püspök és vértanú. 

1012. 

Bencés apát, majd püspök és canterbury-i érsek volt. Pogány dánok Greenwichbe hurcolták és váltságdíjat követeltek érte. Ő nem engedte, hogy kifosztott népét még újabb teherrel súlytsák, ezért a feldühödött dánok Greenwich piacán agyonverték. †

Ahol imádság van, nincs beletörődés – A Szent Egyed közösség imádsága Szíriáért

Ahol imádság van, nincs beletörődés – A Szent Egyed közösség imádsága Szíriáért

A világ a történelem komor óráját éli: amikor a sötétséget nem a remény, hanem a háború, a bombák és rakéták fényei világítják meg. Mi mégis kitartóan imádkozunk a békéért – hangzott el a Szent Egyed közösség imádságán, melyet Szíria és a világ békéjéért tartottak április 18-án este Budapesten, a Kaníziusz Szent Péter-templomban.

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját, a vállára nehezedő botot és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján. Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és vérben megforgatott ruha elégetésre kerül, tűz martaléka lesz. Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.” (Iz 9,1–6)

Az imádság elején Izajás próféta könyvéből a „Szabadító születésének ígérete” próféciát olvasták fel, melyhez kapcsolódva Szőke Péter, a Szent Egyed közösség budapesti vezetője kiemelte: ma is vannak népek, melyek nappal is a sötétben járnak, mintha valóban a halál országának árnyékában élnének.

A háború szörnye jelen van a történelemben. A menetelő katona dübörgő csizmája, a vérben megforgatott ruha létezik a valóságban. Ám a próféta szava mindennek ellenére fényként világít, és megjövendöli az ujjongás napját. A béke reménye ragyog föl, nem a rakétáké, nem a foszfor bombáké – fogalmazott a vezető. – Ebben a jövendölésben a béke mint gyermek testesül meg. Ezt a békét tovább lehet adni. A békéért lehet cselekedni. Lehet és kell érte imádkoznunk.

Ha nem imádkoznánk, az olyan lenne, mintha egész népeket hagynánk a sorsukra, mintha belenyugodnánk abba, hogy a háború martalékává váljanak, mintha elhatárolódnánk tőlük, és azt mondanánk: az ő sorsuk, nem a mi sorsunk. A Biblia azt tanítja: az emberek között, a népek között sorsközösség van. Ha nem imádkoznánk, az olyan lenne, mintha mindegy volna nekünk, hogy egész nemzedékek, gyermekek nőhetnek fel a háború szörnyű légkörében – hangsúlyozta Szőke Péter.

A Szent Egyed közösség budapesti vezetője a gyermekekről szólva nyomatékosította: Szíriában, ahol hét éve dúl a háború, élnek olyan gyerekek, akik nem láttak még mást, csak háborút. „Ahol imádság van, nincs beletörődés a háborúba – mutatott rá. – Isten országa nem más, mint a béke. Isten országa ebben különbözik a többi országtól, amelyek kizsákmányolnak, amelyek az alávetettségre, az elnyomás uralmára épülnek. Az ő hatalma a béke. Ahol béke van, ott közel van az Isten országa. A világ a történelem komor óráját éli: amikor a sötétséget nem a remény, hanem a háború, a bombák és a rakéták fényei világítják meg. Mi mégis kitartóan imádkozunk a békéért. Beszélünk róla. Mert elfeledni a béke reményét olyan, mint egy egész országot elfelejteni. Olyan, mint beletörődni az emberiség pusztulásába. A béke gondolataira, látomására van szükségünk. Most, hogy a háborúval veszélyes ismeretségben vagyunk, imánk szálljon az Úrhoz, és rengesse meg sokak szívét, kezdve a mi szívünkkel. Legyen a béke tanácsadója ez a prófécia azok szívében is, akik ma még bután és makacsul a háborúban hisznek.”

A könyörgésekben minden olyan nép és ország békéjéért imádkoztak a jelenlévők, ahol háború dúl, konfliktusok mérgezik az életet, és a terrorizmus szedi áldozatait. Nemcsak Szíria békéjéért, hanem többek között a venezuelai erőszak és feszültségek megszűnéséért, Afganisztán békéjéért fohászkodtak; Kolumbiában a teljes kiengesztelődésért és békéért, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a párbeszédért, Észak-Koreában a válság megoldásáért, továbbá Etiópia és Eritrea megbékéléséért imádkoztak, gyertyákat is gyújtva.

Az imádságon részt vettek a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának hallgatói is, a közösség hajléktalan barátai, valamint szíriai, indiai és olasz fiatalok.