Szent Erzsébet-napi körlevél
A
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony
szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus Karitász javára rendezendő
november 25-i országos gyűjtés apropóján körlevelet adott ki, amelyet november
18-án, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak.
Kedves Testvérek!
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve minden évben csodálattal
tekintünk a Katolikus Karitász védőszentjének az életére. Mindössze 24 évet
élt, és ez elégnek bizonyult számára, hogy halála után négy évvel az Egyház
hivatalosan is elismerje életszentségét és példaként állítsa minden
krisztuskövető elé a világban.
Mi volt Erzsébet titka? Honnét volt ereje ellenséges környezetben is
megvalósítani a szolgáló szeretetet nap mint nap?
A hite volt az a sziklaalap, amit korának viharai sem tudtak megrendíteni.
Környezetében nem nézték jó szemmel azt, hogy egy királylány a társadalom
peremére sodródott szerencsétleneket és szegényeket támogat. Sokan bántották és
lenézték azért, mert a felebaráti szeretet útját nemcsak olvasta a
Szentírásban, hanem meg is valósította.
Szent Jakab apostol levelének a sorai is vezérelték őt:
„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei
nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér
ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek
azt mondja neki: ’Menj békében, melegedjél és lakjál jól!’– de nem adjátok meg
neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha
tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: ’Neked hited van,
nekem pedig tetteim vannak.’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én
megmutatom neked a tettekből a hitemet.” (Jak 2,14–18)
A Hit Évében vizsgáljuk meg az életünket, hogy a mi hitünk vajon sziklára
épült-e. Élő-e a hitem? A tetteim milyen képet mutatnak a hitemről?
Az Egyház küldetése az evangelizációra és a diakóniára, vagyis Isten Igéjének a
hirdetésére és a szeretetszolgálatra alapozva indult el Jeruzsálemből az első
pünkösdkor. Az apostoli korban fontosnak tartották, hogy a hit jeleit a
szolgáló szeretet tetteiben is megtapasztalhassa a keresztényeket figyelő
világ.
Ma is kíváncsian figyeli a világ, hogy Krisztus követői mit tesznek a világ
aktuális problémáival kapcsolatosan. A gazdasági világválság idején olykor
nyíltan is nekünk szegezik a kérdést: Tesztek is valamit a szegényekért, vagy
csak beszéltek a szeretetről? A Krízisprogram keretében két éve küzd a
Katolikus Karitász az Egyház nevében a megnövekedett elszegényedés ellen.
Élelmiszeren és ruhaneműkön túl sok más módon is támogatja az egzisztenciálisan
krízis helyzetbe került családokat. Segít az adósságcsapdába jutott családoknak
visszaköttetni a villanyt, a gázt, a vizet. Hozzásegíti a gyógyszerükhöz
azokat, akik azon töprengenek, hogy egyenek, fűtsenek, vagy kiváltsák a
gyógyszert. Tűzifával támogatja a hidegben a rászorulókat, iskolakezdési
támogatással segíti a családokat és ott áll a hajléktalanok mellett is, segítő
kezét – Jézus Krisztus példája nyomán – az Egyház nevében nyújtva.
Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a november 4-i Úr angyala imádsághoz kapcsolódó
elmélkedésében mindenszentek ünnepére utalva ezeket mondta: a szentek azok,
akik – az isteni kegyelemre bízva magukat – és igyekeznek megélni a szeretet
alapvető parancsát. A szeretetet az tudja egészen megvalósítani, aki mély
kapcsolatban él Istennel, mint ahogy egy gyermek is az anyjával és apjával való
jó kapcsolatból kiindulva válik képessé, hogy szeressen másokat. A szeretet
mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék, egy olyan valóság, amelyet Isten
segítségével megismerünk és megtapasztalunk, hogy mint egy mag, bennünk is
kihajthasson, a mi életünkben is növekedhessen. Külön kiemelte: ha a szeretet
mélyen gyökerezik az emberben,
akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg – ahogyan Isten is tesz
velünk. Istentől tanuljuk meg, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel
nézzük, hanem az Ő szemével is, Jézus tekintetével.
Amikor
megnyílunk a másik felé, elébe megyünk, készségesen fordulunk felé, akkor Isten
felé is kinyílunk, megérezzük jóságát: „Isten szeretete és a felebarát
szeretete elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösségi viszonyban vannak
egymással” – tanította XVI. Benedek. Hozzátette: „az Eucharisztiában Jézus
ajándékul adja nekünk ezt a kettős szeretetet, amikor önmagát adja, hogy ezzel
a kenyérrel táplálkozva úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket.”
A pápa arra hívott minden keresztényt, hogy a felebarát iránti szeretet ragyogó
tanúságtétele által legyen képes kifejezni az egyetlen, igaz Istenbe vetett
hitét.
Kedves
Testvérek!
A Hit
Éve elején Árpád-házi Szent Erzsébet példája lelkesítsen bennünket, hogy merjük
megvallani hitünket a szolgáló szeretet által is. Fedezzük fel környezetünkben
a rászorulókat és tegyünk velük jót, hiszen lelkiismeretünk is erre indít.. A
Katolikus Karitász plébániai csoportjainak önkénteseként még hatékonyabban és
közösségben tehetjük a jót. Bíztatjuk a fiatalokat és a családosokat is, őket
is szeretettel várják a karitászcsoportok. Fiatalos lelkesedésükre,
kreativitásukra és erejükre nagy szüksége van az Egyháznak a szeretetszolgálat
teendőikor, ezért is bátran jelentkezzenek karitász önkéntesnek.
Szent
Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezi ki a Katolikus
Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának.
Szeretetettel
kérjük híveinket, hogy november 25-én, vasárnap perselyadományaikkal is
támogassák Egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját. Ezekből az adományokból
tudjuk a nyolcvanéves Caritas Hungarica – Magyar Katolikus Karitász által
támogatni a rászoruló magyar családokat, akik egyre nagyobb terheket hordoznak.
A Hit
Évében a Szentatya különösen is buzdít minket a karitász, a keresztény szeretet
gyakorlására a rászorultak felé: „A hitnek és a szeretetnek szüksége van
egymásra.” Nagylelkű adományozásunk és felajánlott segítségünk kifejezi élő
hitünket, amely által felismerhetjük „a föltámadott Úr arcát azokban, akik
szeretetünket várják.”
Budapest,
2012. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia