URBIS ET ORBIS
R E N D
E L E T
A szent
búcsúk adományával gazdagodnak
a Hit Éve folyamán végbevitt különféle
jámbor cselekedetek
A II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik
évfordulóján, amely zsinatnak Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként jelölte
meg a keresztény tanítás értékes hitletéteményének gondosabb őrzését és
kifejtését, hogy így hozzáférhetőbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú
emberek számára” (II. János Pál pápa, Fidei
Depositum apostoli konstitúció, 1992. október 11, AAS 86 [1994] 113), XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét
veszi egy olyan év, amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének
szentelünk, a Zsinati Dokumentumoknak és
a Katolikus Egyház Katekizmusa
cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább jámbor átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa
adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal,
hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz és ez
elősegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo. 114).
Már az Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol
vértanúságának tizenkilencedik centenáriumának emlékére is ehhez hasonlóan
meghirdette a Hit Évét Isten
szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit ünnepélyes megvallása révén megmutassa,
mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt kialakult hitvallást, amely minden
hívő öröksége, újra meg újra megerősítsük, kifejtsük, annak érdekében, hogy a
múlttól igen eltérő történelmi körülmények között is érvényesnek bizonyuljon”
(XVI. Benedek pápa, Porta fidei
apostoli levél, 4).
Jelen korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség
számára, Szentatyánk, XVI. Benedek a Hit
Évének meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek
egyetemes pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek
Péter utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy
emlékezzünk meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8).
Minden egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a
feltámadott Krisztusban… az egész világ minden székesegyházában és minden
templomában, az otthonokban és a családokban, hogy mindenki átérezze a sürgető
szükséget, hogy jobban megismerje és a következő nemzedékeknek továbbadja az
örök hitet. A szerzetes közösségek, a plébániák, az Egyház minden közössége,
legyen bár ősi vagy új, módot fog találni ebben az esztendőben, hogy
nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo).
Ezen felül minden hívő, egyénileg és közösségileg is meghívást
kap, hogy nyíltan megvallja a hitét a többiek előtt a mindennapi élet különféle
körülményei között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belső
vallási aktusait külsőleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot
teremtsen, és vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS 58 [1966], 932).
Minthogy elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a
Földön egyáltalán lehetséges – a lehető legjobban kifejlesszük magunkban az
életszentséget és a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget
nyújthatnak a szent búcsúk, amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott
hatalom segítségével, felkínál mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással teljesítik
azokat a sajátos előírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén –
tanította VI. Pál – az Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt
üdvözítés szolgáló leánya voltát, meghirdeti a hívek számára Krisztus és a
szentek közössége teljességében való részvétel lehetőségét, bőven kínálva
számukra alkalmat az üdvösség elérésre” (Apostolorum
Limina apostoli levél, 1974. május 23: AAS
66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentős
mértékben növelnek „a boldogságos Istenanya és minden kiválasztott érdemei, a
legelső igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus
Dei Filius bulla, 1343. január 27).
Az Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk
megadását és használatát szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét, hogy
helyesen fogják fel és táplálják ezek elnyerésének vágyát, miután erre felkérte
az Új Evangelizáció Előmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által
kiadott Lelkipásztori iránymutatással
kiegészített jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a
búcsúk adománya elnyerésére a Hit Évében,
a Pápa gondolatának megfelelő módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább
törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és
abból minél bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.
A Hit Évének
teljes időtartama alatt, vagyis 2012. október 11-től 2013. november 24-ig teljes búcsút nyerhetnek a saját bűneik
miatti időleges büntetés alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is
felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi bűnbánatot tartottak, kellőképpen
meggyóntak, szentségi áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,
a. –
minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen
a szent missziók alkalmával, vagy legalább három előadást meghallgatnak a II.
Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának
cikkelyeiről, bármely templomban vagy alkalmas helyen;
b. –
minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát,
egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, az ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például
a Basilica Minor-ok valamelyikét,
valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek valamely
kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább
megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk,
a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához, az apostolokhoz
vagy a védőszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;
c. –
minden alkalommal, az ordinárius által a Hit
Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szűzanya, a szent apostolok
és védőszentek ünnepein vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent
helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül
elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;
d. – a Hit Éve bármely szabadon megválasztott
napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb
helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják
keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.
A
megyéspüspökök és eparchák, s mindazok, akik jog szerint egyenlő rangban állnak
velük, ezen idő legalkalmasabb napján, a legkiemelkedőbb ünnepen (például 2013.
november 24-én, Krisztus Király ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve) kioszthatják a pápai áldást a teljes búcsúval, amelyet
mindazok a hívek élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az áldást.
Azok a
hívek, akik valódi bűnbánatot gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt
venni az ünnepi eseményeken (főként a szerzetesnők, akik örök klauzúrában
élnek, a remeték és anakoréták, a bebörtönözöttek, az idősek, a betegek, és
mindazok, akik kórházakban vagy egyéb ápolási központokban folyamatos
szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen
feltételek mellett, ha lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévő hívekkel,
különösen azokban a pillanatokban, amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök
szavait közvetíti a televízió, illetve a rádió, s otthonukban vagy azon a
helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni, elimádkozzák a
Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában és más
fohászokat, a Hit Éve célkitűzéseinek
megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük szükségeit.
Azon
célból, hogy a bűnbánat szentsége és az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok
hatalma által lelkipásztori tekintetben könnyebben elérhetővé váljon, felkérjük
az egyes helyek ordináriusait, hogy engedjék át a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomaikban az
ott gyóntató kanonokoknak és papoknak azokat az engedélyeket, amelyek egyébként
nekik vannak fenntartva (a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728.
kánonja 2. § szerint, esetleges fenntartás esetén a 727. kánon szerint, kizárva
innen természetesen a 728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin egyház
hívei tekintetében a CIC 508. kánonjának 1. §-a szerint).
A
gyóntatók, miután felhívták a hívek figyelmét azon bűnök súlyosságára,
amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint, határozzanak meg megfelelő
szentségi penitenciát, amelyek a híveket a lehető legnagyobb mértékben a tartós
megbánás állapotára vezetik és az esetek természetétől függően, rájuk
kényszeríti az esetlegesen okozott botrányok és károk helyrehozatalát.
Végezetül
a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás püspök uraknak, akik a
háromszoros munus (tanítás, vezetés,
megszentelés) letéteményesei, hogy legyen gondjuk arra, hogy világosan
elmagyarázzák híveiknek az itt a hívek megszentelése érdekében felsorakoztatott
alapelveket és intézkedéseket, különös tekintettel az adott hely, kultúra és
hagyományok körülményeire. Az egyes népek karakterének minél inkább megfelelő
katekézis világosabban és az értelem számára élőbb módon tárhatja fel ezeket,
hogy a szívekben erősebben és mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a
különleges adományra, amelyet az Egyház közvetítésével elnyerhetnek.
A jelen
rendelet érvényessége kizárólag a Hit
Évére szól, bármilyen ezzel ellentétes intézkedés ellenére.
Kelt
Rómában, az Apostoli Penitenciárium székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent
Kereszt felmagasztalásának ünnepén
Manuel Monteiro de Castro bíboros
legfőbb penitenciárius
Mons. Krzysztof Nykiel
ügyvivő
