Római Szent Bazilissza

Szent Bazilissza és Anasztázia 

vértanúnők

Mindketten szent Péter és Pál főapostolok tanítványai voltak Keresztény szeretetből eltemették azoknak a vértanúknak testét, akiket keresztény hitükért megöltek. Amikor ezt jelentették Néró császárnak, ő elfogatta és börtönbe záratta őket, Ezután sok kínzást kellett kiállniuk hitükért, de állhatatosán tűrtek, Végül lefejezés által nyerték el a vértanúságot az I. század második felében.

A Pápai Ház szónokának nagypénteki homíliája

A Pápai Ház szónokának nagypénteki homíliája

Ferenc pápa nagypénteken a Szent Péter-bazilikában öt órakor kezdte meg Urunk szenvedésének az ünneplését. A János evangélium passiójának elhangzása után Raniero Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka tartotta a hagyománynak megfelelően a homíliát.

Raniero Cantalamessa nagypénteki homíliájában utalt napjaink eseményeire, köztük Egyiptom újabb 38 vértanú keresztényére. A nap mint nap újabb véres merényletek azonnal feledtetik a megelőző tragédiákat – mondta –, de a világ meg nem szűnik emlékezni Krisztus halálára, ami egyszer s mindenkorra megváltoztatta a halál arculatát. Jézus maga előre jelezte a halálát, de a feltámadását is: „Romboljátok le ezt a templomot és én harmadnapra felépítem azt” (Jn 2, 19) – mondta, és saját teste templomáról beszélt. János apostol, aki a kereszt tövében látja a Krisztus oldalából kifolyó vért és vizet, látja később a trón előtt a mennyei Bárányt is, akit megöltek. A Bárány feláldoztatott, szívét átdöfték, de él, mert feltámadott.

Létezik immár a Szentháromságon belül és a világon belül is egy emberi szív, mely dobog, nem is csak jelképesen, hanem valósággal. Ha Krisztus feltámadt a halálból, akkor az ő szíve is feltámadt a halálból, miként az egész teste, és akkor él, egy új, valós és misztikus dimenzióban. A Krisztus-Bárány szíve örökre átdöfött szív, de örökkön élő szív! – hangsúlyozta a szónok. Ez a szív azóta dacol a „sötétség szívével”, és egyedül ez ad fogyhatatlan reménységet, keresztény optimizmust.

Raniero Cantalamessa ennek kapcsán a karthauzi rend jelmondatára utalt: „Stat crux dum volvitur orbis”, vagyis: „A kereszt áll, miközben forog a Föld”. Mit is jelent a kereszt, mint szilárd pont? – tette fel a kérdést. A kereszt az Isten végleges és visszafordíthatatlan nemleges válasza az erőszakra, az igazságtalanságra, a gyűlöletre, a hazugságra és mindarra, amit úgy hívunk, hogy gonosz. Másfelől pedig ez Isten „igen”-je a szeretetre, az igazságra és a jóra. „Nem” a bűnre és „igen” a bűnösre! Ezt gyakorolta Jézus egész életében, és most ennek szenteli magát véglegesen a halálával.

A bűnös ugyanis Isten teremtményeként, minden eltévelyedése ellenére megőrzi a méltóságát, a bűn azonban nem. Az örök Ige ezért lett emberré, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve éppen a bűnt. Ezért emeli be a mennyországba Jézus a jobb latort, és ezért nincs igaza Káinnak: „Túl nagy a vétkem ahhoz, hogy megbocsátást érdemeljek!” (Ter 4,13). A kereszt tehát nem a világgal szemben áll, hanem a világért áll, hogy értelmet adjon minden szenvedésnek. Ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: „Isten azért küldte a Fiát a világba, hogy el ne vesszen a világ, hanem üdvözüljön általa” (Jn 3,16). A kereszt annak a meghirdetése, hogy a végső győzelem nem azé, aki mások fölött győzedelmeskedik, hanem aki saját magát győzi le. Nem az, aki másoknak okoz szenvedést, hanem aki maga szenved – emelte ki a szónok.

A karthauzi jelmondat szerint a világ forog, korszakok jönnek és váltják egymást: vas-, bronz-, császár-, atom- és elektromos kor – de ma valami új van. „Likvid, cseppfolyós társadalomban” élünk, ahol nincs többé szilárd pont, nincsenek többé vitathatatlan értékek… minden hullámzik és lebeg. A szónok utalt a modern kor két negatív prófétájára, Nietzschére és Sartre-ra, akik Isten haláláról beszéltek. Illusztrálásként a szerzetes felidézte Salvador Dalí Krisztus-ábrázolását, melyen a Megváltó a világ fölött lebeg keresztjével, de alatta nem a szárazföld áll, hanem a képlékeny tenger, a világ cseppfolyós eleme.

És mégis van remény, sőt egyetlen reményünk továbbra is a kereszt, ahogy a középkor költője, Venantius Fortunatus énekli: „O crux, ave spes unica” (Ó, kereszt, egyetlen reményünk!) Isten meghalt, igen, meghalt a Fiában, de nem maradt a sírban, hanem ahogy Péter apostol tanúsítja pünkösdkor: „Isten föltámasztotta őt” (ApCsel 2,23). Ám a kereszt nem áll mozdulatlanul a világ felfordulásai közepette, hanem úgy áll, mint egy működő valóság, mely cselekszik és hatékony. Jézus nem azért jött, hogy megmagyarázza a dolgokat, hanem hogy megváltoztassa az embereket. Új szívet ígért Ezekiel próféta szavával. Krisztus halála pillanatában a templom függönye kettéhasadt és a föld megremegett. Ám, ahogy Nagy Szent Leó pápa tanítja: a Megváltó halála megrepeszti a sírok hitetlen szíveit, és Krisztus átdöfött, de élő szíve itt van már a világban, és őt fogadjuk az Eucharisztiában, a Szent Szívet – fejezte be nagypénteki homíliáját Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka.

Nagyböjti kalendárium 46.

Nagyböjti kalendárium – 2017. április 15., nagyszombat

Idei nagyböjti készületünkben XVI. Benedek pápa Deus caritas est [Isten a szeretet] kezdetű enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

A Lélek az az erő is, mely átváltoztatja a keresztény közösség szívét, hogy ezáltal a világban az Atya szeretetének tanúja legyen, aki az Ő Fiában az emberiséget egyetlen családdá akarja formálni. Az Egyház minden tevékenysége annak a szeretetnek a kifejeződése, mely az ember egyetemes javára törekszik: az Ige evangelizációja és a szentségek által – ami a maga történelmi megvalósulásában gyakran hősies vállalkozás –, és az emberi élet és tevékenység különböző területein a fejlődés támogatásával. Így a szeretet az a szolgálat, melyet az Egyház azért végez, hogy az emberek testi szenvedései és anyagi nyomorúságai elől se térjen ki.

(Deus caritas est, 19.)

Istenünk, fogyhatatlan erő és nem szűnő világosság, tekints kegyesen az egész Egyház szent közösségére, és örök végzésed szerint vezesd el biztos kézzel az üdvösségre. Hadd lássa és tapasztalja meg az egész világ, hogy a megvetett magasra kerül, az elavult megújul, és egészen tökéletessé épül Krisztusban, aki mindennek kezdete. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

 

NAGYSZOMBAT

NAGYSZOMBAT

 - SABBATO SANCTO

Amikor a húsvéti gyertya, az oltár elé érkezik, a diakónus az oltár közelében előkészített díszes gyertyatartóra helyezi. Áldozó csütörtökig áll majd itt, jelezve, hogy Jézus a feltámadás után negyven nap a földön maradt, és meg- megjelent tanítványainak. Amikor a diakónus az ambónál állva elénekli a húsvéti eget-földet betöltő kölcsönös örömhírt, a szentmiséből jól ismert préfáció dallamára sorra veszi a húsvéti boldog ujjongás egyes szempontjait. Zengő szóval áldjuk az Atyát és a Fiút, mert nekik köszönhetjük az értünk vállalt helyettesítő szenvedést az ősbűnért. A bűn minden átkát, minden árnyát elnyelte a Vörös-tenger hosszú alagútjába visszaömlő két óriási vízfal a bűnös rabszolgatartókkal együtt. Az Ószövetség népének csodálatos átmenekülése a túlsó partra jelzi, hogy az isteni fényes felhőből Isten fénye minden bűn sötétségét legyőzte. A világ összes népének megnyílt a kegyelem áradása. Ez a menekülés mutatja meg, hogy a Krisztus hívőket a kegyelem átragadja a szentek közösségébe. „Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk, hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte. Lám mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja. Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt” Ez a diadalmas éjszaka, rávilágít, hogy a sötétben szenvedő betegek örömforrást lelnek: „Az éjszaka úgy ragyog mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén.” Nagyon figyelmes az éjnek szerzője, amint összegyűjti és az Atya elé tárja mindazt az ajándékot, amit mi egyszerű emberek tudunk hozzáadni Istenatyánk végtelen szeretete és Jézusunk felülmúlhatatlan áldozata mellé:„Ez éjszakáért fogadd el tehát mennyei szent Atyánk a dicséret mennyei áldozatát tőlünk: a méhek viaszából készült gyertyát a neked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked. Már tudjuk, mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk, mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra. És bármily sokfelé osztottuk szét lángját, e megosztásból semmi kár nem érte. Mert olvadó viasz táplálja szüntelen, amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek. Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei. Most kérünk tehát, Urunk téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet neked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünkről az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe! Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag: az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt, a te Fiad, Jézus Krisztust, ki visszatérve a sírból, az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, és uralkodik mindörökkön öröké. Ámen.”Az örömének befejezése után hat ószövetségi olvasmányból választanak néhányat. Mindegyikhez csatlakozik válaszos zsoltár. Az utolsó után jön a szentmise könyörgése. Utána a pap intonálja a Dicsőséget. Majd megszólal az orgona, az oltárnál lévő kis jelzőcsengők és a harangok. Vége a nagyböjti egyszerűségnek.

Római Szent Ardaleon

Szent Ardaleon 

vértanú

Ardaleon eredeti foglalkozása színész volt. A népi látványosságokon, és más helyekén szívesen, ábrázolta és játszotta az emberek cselekedeteit. Egy alkalommal azt játszotta el, hogyan viselkednek a keresztény vértanúk a szenvedések alatt. Amikor megdicsérték alakítását, csendet parancsolt és bevallotta, hogy kereszténnyé lett. Ezért tüzes vastepsire fektették és így nyerte el a vértanúságot Makszimián császár uralkodása alatt.