NAGYSZOMBAT

NAGYSZOMBAT

 - SABBATO SANCTO

Amikor a húsvéti gyertya, az oltár elé érkezik, a diakónus az oltár közelében előkészített díszes gyertyatartóra helyezi. Áldozó csütörtökig áll majd itt, jelezve, hogy Jézus a feltámadás után negyven nap a földön maradt, és meg- megjelent tanítványainak. Amikor a diakónus az ambónál állva elénekli a húsvéti eget-földet betöltő kölcsönös örömhírt, a szentmiséből jól ismert préfáció dallamára sorra veszi a húsvéti boldog ujjongás egyes szempontjait. Zengő szóval áldjuk az Atyát és a Fiút, mert nekik köszönhetjük az értünk vállalt helyettesítő szenvedést az ősbűnért. A bűn minden átkát, minden árnyát elnyelte a Vörös-tenger hosszú alagútjába visszaömlő két óriási vízfal a bűnös rabszolgatartókkal együtt. Az Ószövetség népének csodálatos átmenekülése a túlsó partra jelzi, hogy az isteni fényes felhőből Isten fénye minden bűn sötétségét legyőzte. A világ összes népének megnyílt a kegyelem áradása. Ez a menekülés mutatja meg, hogy a Krisztus hívőket a kegyelem átragadja a szentek közösségébe. „Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk, hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte. Lám mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja. Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt” Ez a diadalmas éjszaka, rávilágít, hogy a sötétben szenvedő betegek örömforrást lelnek: „Az éjszaka úgy ragyog mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén.” Nagyon figyelmes az éjnek szerzője, amint összegyűjti és az Atya elé tárja mindazt az ajándékot, amit mi egyszerű emberek tudunk hozzáadni Istenatyánk végtelen szeretete és Jézusunk felülmúlhatatlan áldozata mellé:„Ez éjszakáért fogadd el tehát mennyei szent Atyánk a dicséret mennyei áldozatát tőlünk: a méhek viaszából készült gyertyát a neked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked. Már tudjuk, mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk, mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra. És bármily sokfelé osztottuk szét lángját, e megosztásból semmi kár nem érte. Mert olvadó viasz táplálja szüntelen, amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek. Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei. Most kérünk tehát, Urunk téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet neked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünkről az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe! Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag: az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt, a te Fiad, Jézus Krisztust, ki visszatérve a sírból, az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, és uralkodik mindörökkön öröké. Ámen.”Az örömének befejezése után hat ószövetségi olvasmányból választanak néhányat. Mindegyikhez csatlakozik válaszos zsoltár. Az utolsó után jön a szentmise könyörgése. Utána a pap intonálja a Dicsőséget. Majd megszólal az orgona, az oltárnál lévő kis jelzőcsengők és a harangok. Vége a nagyböjti egyszerűségnek.