Mainzi Szent Willigis

Szent Willigis

püspök. 

Brunswick Schöningennél született; meghalt Mainznál, 1011-ben. Szent Willigis az alázatos szerény embere volt, egy szegény kerékgyártó bognár fia, aki 975-ig birodalmi kancellár, és Mainz érseke volt, valamint II. Ottó császár udvari papja.

Véget ért Ferenc pápa és a római kúria lelkigyakorlata

Imádság a buszon hazafelé

Február 23-án, pénteken délelőtt az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban a tíz órakor tartott utolsó elmélkedéssel Josè Tolentino Mendonça portugál atya befejezte a szomjúságról tartott költői és szociális érzékenységű lelkigyakorlatos elmélkedéssorozatát.

Az utolsó meditáció végén Ferenc pápa a következő szavakkal fordult a lelkigyakorlatos mesterhez: Kedves atya, hálásan köszönöm mindenki nevében ezeket az elmélkedéseket, amelyekkel kísért bennünket ezekben a napokban. Mindez ma tovább folytatódik a mai pénteki napra hirdetett, Kongó, Dél-Szudán és Szíria érdekében meghirdetett böjti- és imanappal.

Köszönjük, atya, hogy beszélt nekünk az egyházról, hogy hallatta az egyháznak, ennek a kis nyájnak a hangját, és köszönjük, hogy óva intett bennünket attól, hogy bürokratikus világiasságunkkal lekicsinyítsük azt. Köszönjük, hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy az egyház nem kalitka a Szentlélek számára, hogy a Szentlélek ki is repül és kint is dolgozik. Az idézeteivel megláttatta velünk, hogy a Szentlélek miként dolgozik a nem hívőkben, a „pogányokban” és más felekezetek hívőiben. Isten Szentlelke egyetemes, ő mindenkié. Ma is vannak Kornéliusz századosok és Péter börtönőrei, akik keresik bensőjük hangját és meg tudják különböztetni azt, amit hallanak. Köszönjük ezt a hívást, hogy nyissuk meg magunkat félelem és merevség nélkül, fogékonyan a Szentlélekre, hogy ne mumifikálódjunk a struktúráinkban, melyek bezárnak bennünket. Köszönöm atya, és kérem, hogy továbbra is imádkozzon értünk. Ahogy az elöljáró anya mondta a nővéreknek: Emberek vagyunk! Bűnösök, mindnyájan. Köszönöm atya, az Úr áldja meg Önt.

A kápolnában tartott hálaadás után Ferenc pápa, a római Kúria bíborosaival és püspökeivel együtt délelőtt fél tizenkettőkor visszatért a Vatikánba.

 

 

Nagyböjt 1. hét péntek

Nagyböjt 1. hét péntek

Mellbevágó kijelentés: Isten maga küld el az oltártól, hogy bocsánatot kérjünk testvérünktől. Az Istentől való bocsánatkérés, de még a legtiszteletreméltóbb vallásos cselekedet, az áldozatbemutatás sem boríthat fátylat arra, ha valami rendezetlenség van emberi kapcsolatainkban, hiszen az ajándék önmagunk felajánlását jelenti. A tékozló fiú jól tudta ezt, amikor így beszélt atyjához: „Vétkeztem az ég ellen és teellened.” Aki tehát szívében negatív érzelmeket táplál testvére iránt, és aki nem kárpótolja testvérét az általa okozott sérelemért, annak ájtatossága merő képmutatás, mely csak arra alkalmas, hogy botránykő legyen. Bizony, sokan vannak, akiket az tart távol a templomtól, az oltártól, hogy látják: olyanok vonulnak áldozni nap mint nap, akik gyilkos haragot táplálnak szívükben rokonuk vagy szomszédjuk ellen, becsapják ügyfeleiket, megszólják ismerőseiket, illetve pletykákat és rágalmakat terjesztenek felebarátaikról.

Az őszinte bocsánatkérés első feltétele: az érzékeny lelkiismeret. Hányan vannak, akik még idáig sem jutnak el! Akik meg vannak győződve tökéletességükről, akik észre sem veszik, hogy a másik embert megbántották, megkárosították! Akik esetleg aprólékos gonddal meggyónják, hogy pénteken húst ettek (holott az a nagyböjti időt kivéve nem tilos), de eszükbe sem jut meggyónni, hogy szeretetlenek voltak.

Urunk, Te tudod, mi lakik az emberben. Ismered szívünk nehézkedéseit, és tudod, mennyire nehezünkre esik elismernünk, hogy valami nincs rendben, hogy valamit helyre kell hoznunk. Azt is tudod, hogy mekkora erőfeszítést jelent bocsánatot kérnünk, s még ilyenkor is milyen gyakran alázzuk meg újra a másik embert, még jobban beledöngölve őt fájdalmába, kiszolgáltatottságába. Adj nekünk kiengesztelődésre kész szívet, hogy ne féljünk önző énünk meghajlásától, megtörettetésétől, s a bocsánatkérésben megízlelve az önmagunk súlyától való megszabadulás hasonlíthatatlan örömét kedves áldozatot mutathassunk be az Atyának, a szentáldozásban pedig befogadhassunk Téged, a legnagyobb Ajándékot, kiengesztelődésünk zálogát.

 

Sziriai Szent Thalasszosz

Szent Thalasszosz 

atya

Szentünk még fiatal korában épített magának egy hegyen lakóhelyet és ott élt. Mivel tisztaságot szerető és alázatos volt, vonzalmat érzett magában a szerzetesi élet iránt. Tartal falu közelében elment egy hegyre, ott élt 38 esztendeig vezeklésben, senkivel nem találkozva. Később sokan keresték fel, mivel hallották hírét, és látni kívánták őt. Sokan azért keresték meg, hogy társai lehessenek a szent életben. Ezek számára kolostort alapított, megosztva velük azt, amit tisztelőitől kapott. Békében hunyt el.