A vasárnap délutáni
elmélkedés a pápa nagyböjti lelkigyakorlatán – Isten is koldusa az embernek
Február 18. és 23. között a Róma közelében fekvő
Ariccia kisváros Divin’ Maestro (Isteni Mester) lelkigyakorlatos házában
tartják Ferenc pápa és a Római Kúria idei nagyböjti lelkigyakorlatát, amelyet
Josè Tolentino Calaça de Mendonça portugál pap költő vezet.
José Tolentino Calaça de Mendonça nemzetközi
hírű teológus, költő és író elmélkedéssorozatának címe a Szomjúság
dicsérete, amihez a pap mintegy magyarázatként „A meglepődés gyakornokai”
mottót választotta.
Első elmélkedésében Jézus és a szamáriai
asszony történetének bevezető részét elemezte János evangéliumából:
Jézus fáradtan ül Jákob kútjánál, és azzal a
kérdéssel fordul az idegen szamaritánushoz: „Asszony, adj innom!” Kérése
meglepetést, sőt megütközést kelt – magyarázta a teológus –, hiszen egy zsidó
férfi beszél egy szamáriai asszonnyal, holott a zsidók nem érintkeztek a
számukra idegen néppel. Jézus kérése most felénk fordul: „Add nekem, amid van!
Add nekem a szíved! Add nekem, ami vagy!”
Jézus kérése azért kelt bennünk meglepetést és
megütközést, mert éppen mi vagyunk azok, akik inni jöttünk a kúthoz. Tudjuk, a
szomjúságot a fáradtság kelti; a szomjúság szükséget, rászorultságot jelent.
Jézus is fáradt a megtett úttól, ezért a kút mellett ülve kipiheni egy kicsit
magát. Az evangéliumban a koldusok azok – emlékeztet Tolentino atya –, akik a
kutak körül ülnek, és kéregetnek. Jézus is így koldul, megtapasztalva a
mindennapok fáradtságát, és most mások szeretetteli segítségére szorul. Nemcsak
az ember az Isten koldusa, hanem Isten is koldusa az embernek.
Az Isten Fia a gyengeségével indul a
keresésünkre: „Törékenységünk örvénylő mélységében érezzük, hogy ő megért
bennünket, és szomjával keres minket. Szomja nagyobb a víz utáni vágynál; eléri
a mi szomjunkat, hogy kapcsolatba lépjen sebzettségükkel. Azt kéri tőlünk: »Adj
innom!« Adunk neki? – tette fel a kérdést Tolentino atya. – Adunk neki a mi
javainkból?”
Ebben a történetben úgy ismerünk magunkra, mint
akiket meghív az Úr, ő kezdeményez, és elénk jön. Ha nagy is a mi
vágyakozásunk, Isten utánunk való vágyakozása még nagyobb. Amikor Jézus a
kútnál elmondja az igazat az asszony életéről, nem alázza meg, nem bénítja meg
őt. Sőt, a nő úgy érzi, hogy rátalált a kegyelem, és az Úr igazsága
megszabadítja őt.
„Érezzük meg Isten ölelését, mert ő tudja, hogy
itt vagyunk! Felejtsük el, amit tudunk, hogy befogadjuk azt a kegyelmet, mely
lehetővé teszi az életet a bensőnkben. Mondjuk ezeket a szavakat: »Uram, itt
vagyok, és nem várok el semmit. Csak várakozom rád, arra, amit adni akarsz.«” –
zárta első elmélkedését Tolentino atya.
A vasárnap estétől péntekig tartó
lelkigyakorlat napirendje szerint reggel fél nyolckor szentmisével kezd a
közösség, majd délelőtt fél tízkor, délután pedig négykor egy-egy elmélkedésen
vesznek részt. Este közös vecsernye és szentségimádás zárja a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése