Kármel-hegyi Boldogasszony

„Izrael fiai elindultak Rámszeszből”



2011.07.16. szombat



Mária radikális engedelmessége.



Szent Bernát cisztercita apát igen nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűz Máriának. Gyönyörű és mélyen átgondolt, átérzett prédikációi tanúsítják ezt többek között. Amikor az angyali üdvözletet magyarázza, évezredes távolból biztatja Máriát: Az angyal elmondta neked Isten tervét. Téged választott ki az Atya, hogy anyja légy a megtestesülni kívánó Fiúistennek. Az angyal elnémult. Várja válaszodat. Várja a Szentháromság, az angyali karok, de várja az egész emberiség is. Ó mondd ki a boldogító igent. Hiszen előtted annyian mondtak nemet Isten csodálatos szeretetére, - folytathatjuk most újabb évezred múltán a történelem eseményein elmélkedő keresztények. .Ezek élén ott áll ősanyánk, Éva. Ő mondott először bűnös nemet: Nem elég nekünk Isten gyermekének lennünk, Isten hatalmát akarjuk, amit elrejtett a tiltott fának gyümölcsében. Követte őt ősapánk, Ádám és benne az összes utódja. Az első izraeli király, Saul, készségesen fogadta az Úr rendelkezéseit, mindaddig, amíg az amalekiták kiirtása során nem pusztította el jószágaikat. Sámuel próféta számon kérte tőle. És a király arra hivatkozott, hogy azok az állatok jók lesznek áldozati állatoknak. Sámuel válasza minden efféle próbálkozásra választ ad: „Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása.”. (1Sám 15,22) - Amikor Izajás prófétával biztató ígéretet kínált az Úr, hogy csodás jellel is erősíti szabadító ígéretét, Ácház király nem kért belőle. Már ekkor téged emlegetett Isten, mint aki majd kimondja isten üzenetére a boldogító igent, és ezzel megnyitja a megváltás lehetőségét. Szent Bernáttal együtt sürgetjük mi is, Édesanyánk a te igenedet. Mária pedig átérezte Isten kitüntető szeretetét maga és az emberi nem iránt, kimondta a várva-várt Igent. Nekünk is igent kell mondanunk, ha az Úr kér tőlünk valamit, kicsi vagy nagy megbízatást közöl velünk az Úr Ilyen jelentős a mi igenünk a papi hivatásra, a jegyesek igenje a házasság szentségében, és egy-egy nagyon fontos döntésben, amikor a földi életünket akarja lezárni Urunk. Imádkozunk gyakran azért, hogy egész közösségünk értse és kövesse Mária „Fiat!-ját.

Elmélkedés a Család évében CLXXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVI.



Jonatán közbenjár Dávidért.



„Amikor Saul látta és megértette, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikol, Saul lánya is szereti őt, még inkább félni kezdett Saul Dávidtól, és minden időre ellensége lett Saul Dávidnak. S valahányszor a filiszteusok fejedelmei támadtak, Dávid mindjárt a támadásuk elején mindig nagyobb sikert aratott, mint Saul bármelyik szolgája. s így nagyon híressé lett neve. – Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia, nagyon szerette Dávidot. Éppen ezért Jonatán értesítette Dávidot, s megmondta neki: Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom. Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak, Dávidról, és azt mondta neki: Ne vétkezz, király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened. s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: Láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el? Amikor Saul ezt hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött, és megesküdött: Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni. Erre Jonatán előhívatta Dávidot, és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt”(1Sám 18,28-19,7)

Gualbert Szent János rendalapító

Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest.



2011.07.12. kedd



Egyetlen presbitérium.



Isten az embert közösségi lénynek teremtette. A társadalmat kicsi közösségek sokasága, a rengeteg család, rokonság, nemzetség, nemzet alkotja. Jézus Krisztus is családba, nemzetbe született bele. Jelezte ezzel, hogy valóban mindent helyre akart hozni, amit Isten szépnek, jónak, boldogítónak teremtett, csak emberi gyengeség vagy gonoszság rontott el, esetleg tett tönkre. Amikor elkezdte nyilvános működését, tanítványokat hívott meg és gyűjtött maga mellé. Mindenkit személy szerint szólított meg, de egy kollégiumot alkottak főtanítványai, az apostolok, köréjük válogatott hetvenkét kisebb tanítványt. A hűtlen áruló, Júdás helyére ezek közül választottak egyet. Sault a damaszkuszi találkozás után egy ott élő kisebb tanítványnak kellett felkeresnie, megkeresztelnie és a közösségbe befogadnia. Ezt azzal jelezte, hogy „Saul testvérnek” szólította őt, akitől néhány órája még reszketve félt. (ApCsel 9,10-18) Mint ebből a példából is kitűnik, az egyházi közösség hierarchikus, tagozódott, felszentelt vezetőkből és megkeresztelt hívekből áll. A felszentelt és vezetéssel megbízottakat klerikusoknak, a vezetetteket laikusoknak nevezzük.
Nyisd meg füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosságnak

Elmélkedés a Család évében CLXXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXII.



Istenbe vetett hit és elbizakodott nagyképűség harca.



„Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, és azt mondta Dávidnak: Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak! Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevében megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura s a kezünkbe is fog adni titeket. Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közeledett, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, és benyújtotta kezét a táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába s az arcával a földre bukott. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét” (1Sám 17,41-51)

Nursiai Szent Benedek rendalapító apát

Nyisd meg füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosságnak.



2011.07.11. hétfő



„Mikor ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük”.(Mt 18,20) Most kellemetlen belegondolni abba a helyzetbe, hogy ténylegesen együtt tartózkodó, esetleg együtt imádkozó katolikusok között nincs ott Jézus.Miért van szükség olyan testvérietlen, mondhatnám krisztustalan lelkületre, vagy helyesebb a kérdést így feltennünk: miért érünk rá, hogy jut eszünkbe Isten országának alapvető értékét kizárva, önzetlen szeretet helyett önzésre pazarolnunk a vissza nem térő drága időt? Egyik nálam jóval fiatalabb barátom tudatosan mereven nézett maga elé, amikor a szentmise alatt elérkezett a kézfogás ideje. Véletlenül kétszer is odanéztem az oltártól, hogy renden történik-e a békecsók modern formája. Szóvá tettem neki legközelebbi találkozásunkkor. Ezt felelte: Mit képzelsz! Mellettem esetleg egy csinos nő áll, én meg barátságosan parolázok vele? Mit szól hozzá a feleségem? Rokonok, jó barátok beszélgetnek együtt. Amíg a másikak javára gondolnak, érezhetően féltő vagy boldogan jóvá hagyó megnyilatkozások fogalmazódnak meg, Jézus nyilván ott van köztük. Amikor azonban ítéletek, elmarasztalások fogalmazódnak meg a távollevők kárára, Jézus gyorsan eltűnik. Egy nem régi magán kinyilatkoztatás során jegyezte meg Jézus: Én még soha senkinek nem adtam megbízatást arra, hogy elítéljen bárkit is. Az ítélet az enyém. Jézus tehát elmegy, ha az Ő tisztét valaki felkérés nélkül gyakorolja. Nem hallgatja meg mások véleményét, mert az rendszerint nem igazságos a kellő információk hiánya miatt, vagy ha ezen a téren nem is lenne hiba, a kéretlen és illetéktelen bírálat egészen biztosan kap olyan kellemetlen felhangú zöngét, ami talán már nemcsak Jézus fülét bántja.

Elmélkedés a Család évében CLXXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXI.



Csak Isten erejében.



Miután megbeszélték a nem kis kockázatú párviadal ügyét, Dávid kifejtette saját nézetét: ha elég volt a bátorsága legyőzni a nyájában kárt tevő medvét és oroszlánt, akkor nem lehet gyávának nevezni őt, és félni attól, hogy megijed egy nagydarab ellenséges embertől. Saul király elismerte az ifjú képességeit. Csak azt nem értette még, hogy milyen felszereléssel képzeli Dávid a párviadalt. A filiszteus óriás volt: három méter húsz centiméter magas, edzett harcos. Saját méreteire készült páncél védte a testét. A dárdája akkora, hogy vele messze tudta tartani ellenfelét. Az ellenség tehát rendkívüli képességű, jól képzett harcos, öntudata páratlan, magabiztos a küzdelmet illetően. Saul belátja, hogy Dávid is gyors és bátor, ha utolérte a zsákmánnyal menekülő nagytermetű vadállatokat és kiszedte a szájukból az elrabolt birkát. De az akkori legmodernebb felszereléssel érkező óriás ellen Dávidnak is hasonló védő és támadó segédeszközökre van szüksége, hogy némi reménye legyen a párharcban. Végül is nemcsak Dávid sorsa forog kockán, hanem az egész seregé, sőt a népé, mert ez a meghirdetett párbaj tétje. Dávidnak viszont nincsen semmije, ami katonailag számottevő lenne. Csak egy parittya lapul a pásztortarisznyában. Saul úgy döntött, hogy a seregben messze legjobb királyi felszerelését kölcsönzi a fiatalembernek.„Aztán Saul felöltöztette Dávidot a maga ruháiba, rézsisakot tett a fejére, s páncélt adott rá. Ekkor Dávid felcsatolta kardját a ruhái fölé, s elkezdte próbálgatni, hogy tud-e így felfegyverkezve járni, mert nem szokta meg. Azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok így járni, mert nem szoktam meg. Azzal lerakta ezeket, s vette a botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé”(1Sám 17,38-40)

Norvégiai Szent Olaf hitvalló

Az eső termővé és gyümölcsözővé teszi a földet.



2011.07.10. vasárnap



Akik Krisztust választják, azoknak Ő azt üzeni: Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. De van még egy nagyon kedves nevem: Én vagyok a jó Pásztor. Sok ember már azt sem tudja, mit jelent a pásztor név. De amikor én a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon mindenfelé bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, oroszlánoktól, farkasoktól, medvéktől megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is olyan dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak. Nekem a gonoszlelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. De rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok. Szeressetek engem nagyon, és őket is szeressétek!

Guilani Szent Veronika apáca

Isten rátok tekint, és elvezet benneteket arra a földre, amelyet ígért.



2011.07.09. szombat



A megváltás minden kegyelme Jézus szenvedéséből és kereszthalálából fakad. Ezért szóltunk először ennek a kereszthalálnak jelenvalóvá tételéről a szentmiseáldozatról. A szentmiséből hogy árad az eukarisztikus kegyelem? Krisztus Urunk keresztjéből a legmeglepőbb kegyelemáradás a jobb lator megtérése. Ki tudja, hány betörés, gyilkosság, káromkodás száradt a lelkén? Jézust együtt gúnyolta a bal oldali társával. Aztán hirtelen megváltozott: rendre utasította társát, aztán oda fordult Jézushoz. „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,42-43) Jézus három órán át függött a kereszten. Kínjában is, de megbocsátó szeretetében is körül hordozta tekintetét a Golgota tetejéről a zsidó tájon, de az egész világon és a teljes emberi történelmen. Árasztotta tudatosan kínjai gyümölcsét. Szent Pál gondolata világít rá kegyelemosztó szeretetére: „Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesült egyek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által”. (Róm 5,12-21) Most a szentmisében hallhatja minden igazán hívő ember, hogy Jézus biztat minket, a szentmisén részt vevőket, mint egykor a háztetőn keresztül eléje lebocsátott inaszakadtat nézte, és így szólt: „Bízzál fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” (Mt 9,2) A jelenlévők közül többen berzenkedtek: Ki bocsáthatja meg a bűnöket, csak Isten! Jézus pedig csak ennyit mondott: „ Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani: s ekkor a bénához fordult: Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!” (Mt 9,6) Az evangélista a történet elején hangsúlyozta, hogy Jézus a beteget cipelők hitét látva biztatta a bénát, hogy bűnei bocsánatában részesül. Mi, akik itt vagyunk a szentmisén, ugyanezt a hatást tudjuk elérni mások érdekében. Csak legyen elegendő hitünk. A világ rengeteg bűnt követ el. Árad a bűn mindenfelé. Hazánkban is. Hatvan év óta az istentelen hatalom azért tett meg mindent, hogy Istent kiiktassa népünk életéből. Ezért tiltották a gyerekek megkeresztelését, akadályozták a templomba járást. A reformáció óta népünk legalább egyharmadának nem volt szentmiseáldozata, mert a reformátorok tagadták és ma is tagadják az Oltáriszentséget. Csak mi tudunk segíteni, hogy amíg árad a bűn, túláradjon a kegyelem. Többletünk a jó szándékú bűnüldöző hatóságokkal szemben, hogy nemcsak elvenni tudjuk a bűnöket,hanem meg is tudjuk szüntetni,hogy az áradó bűnnel szemben túlárasztott kegyelmet alkalmazunk. Amikor itt vagyunk a szentmisén, és átváltoztatás után a miséző pap felemeli a Szent Testet és Vért, jusson eszünkbe: Most kell kérni Urunkat: a mi kérésünkre árassza kegyelmét a bűnök árja ellen, szorítsa ki hazánkból, népünk életéből. Kérjük a jóakaratú ismerősöket: Ne mentegessék a templomkerülésüket, hanem legalább vasárnaponként legyenek itt, együtt kérni a felfeszitett Urunkat: Segítsen rajtunk!

Würzburgi Szent Kilián apát

Most már meghalhatok, mert már megláttam arcodat.



2011.07.08. péntek



Összeköttetésben lévő tagok.



A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs." (Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe, tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

Elmlkedés a Család évében CLXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVIII.



Dávid Saul szolgálatában.



„Miután Saultól eltávozott az Úr lelke, az Úr egy gonosz lelket bocsátott rá, s az igen gyötörte. Azt mond ták azért Saul szolgái uruknak: Íme, Isten egyik gonosz lelke gyötör téged. Adja ki tehát urunk a parancsot, és előtted levő szolgáid keresnek valakit, aki ért a lantpengetéshez, hogy amikor elfog téged az Úrnak az a gonosz lelke, ő pengesse kezével a lantot és megkönnyebbülj. Azt mondta erre Saul a szolgáinak: Szerezzetek tehát nekem valakit, aki jól pengeti a lantot, s hozzátok ide hozzám. Megaszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi. s az Úr vele van. Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám Dávidot, azt a fiadat, aki a legelőn van. Erre Izáj vett egy szamarat, megrakta kenyérrel, meg egy korsó bort, és egy kecskegödölyét, és elküldte Dáviddal, a fiával Saulnak. Dávid el is jutott Saulhoz és szolgálatába állt, aki őt nagyon megszerette és fegyverhordozójává tette. Éppen azért Saul elküldött Izájhoz, s ezt üzente: Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert kedvet talált szememben-. Így aztán valahányszor elfogta Sault az Úrnak az a gonosz lelke, Dávid elővette a lantot, s pengette kezével, és Saul felüdült, és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle”(1Sám 14-23)

Elmélkedés a Család évében CLXXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXX.



Izrael hőse Isten hőse.



„Odaszólt erre Dávid a körülötte álló embereknek: Mit is adnak annak az embernek, aki megveri ezt a filiszteust, s elhárítja ezt a gyalázatot Izraelről? Ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten hadsorait? Elmondta erre neki a nép a dolgot: Ezt és ezt adják annak az embernek, aki őt megveri. Amikor Eliab, legidősebb bátyja meghallotta, hogy erről beszél a többiekkel, haragra gerjedt Dávid ellen, és azt mondta: Miért jöttél ide, s miért hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem nagyravágyásodat és szíved gonoszságát: azért jöttél le, hogy lásd a harcot. Azt mondta erre Dávid : Mit követtem el? Nem beszélgetés-e ez csupán? Majd eltávozott tőle egy kevéssé, és másfelé fordult, s ugyanazokat a szavakat mondta, s a nép is ugyan azokat a szavakat felelte neki, mint az előbb. Híre ment azoknak a szavaknak, amelyeket Dávid mondott, s elbeszélték őket Saul színe előtt. Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád elmegyek, és megvívok a filiszteussal. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel az filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve. Dávid azt felelte Saulnak: Amikor szolgád legeltette az apja nyáját, ha oroszlán vagy medve jött, és elvitt egy kost a nyájból, utánamentem és leütöttem, s kiszabadítottam a szájából; ha rám támadt, megragadtam az állát, megfojtottam és megöltem. Oroszlánt és medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek, és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét. Majd azt mondta Dávid: Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül. Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Eredj, s az Úr legyen veled!” (1Sám 17, 26-37)

Elmélkedés a Család évében CLXXIX..

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXIX.



A hetvenkedő Góliát.



„Ám a filiszteusok ismét harcra gyűjtötték hadaikat. A júdabeli Szókóban gyűltek össze, és Szókó és Azeka között, Dommím határában ütöttek tábort. Erre összegyűltek Saul és Izrael fiai és elmentek a Terebint völgybe és csatasorba álltak, hogy hadakozzanak a filiszteusokkal. A filiszteusok az egyik hegyoldalon álltak, Izrael pedig a másik hegyoldalon állt, úgyhogy a völgy közöttük volt. Ekkor kijött a filiszteusok táborából egy harcos férfi, akit Góliátnak hívtak, s Gátba való volt. Hat könyöknyi és egy arasznyi volt a magassága, rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt. Lábszárán rézvért volt s vállát rézpajzs fedte. Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája,dárdájának vasa hatszáz vassékel volt (Babilonban 5000 éve 1 sékel 8,46 gramm), és fegyverhordozó járt előtte. Megállt. átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: Miért vonultatok fel és miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra. Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk. Majd azt mondta a filiszteus: Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael : adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem. - Amikor Saul és az izraeliták mindnyájan meghallották a filiszteusnak ezt a beszédét, meghökkentek és nagyon nagy félelem fogta el őket… A filiszteus negyven napon át minden reggel és este előjött és kiállt”. (1Sám 17,1-11.16) Mivel Dávidnak három bátyja is ott volt Saul seregében, édesapjuk nem tudta mire vélni ezt a hosszú háborút, utánpótlásra összecsomagolt sok ennivalót a harcos fiainak, és elküldte utánuk a harcmezőre. Dávid kora reggel indult Betlehemből. Amikor odaért a sereghez, éppen felvonultak a harchoz. Dávid leadta csomagját egy őrnek, előre futott, hogy bátyjaival beszélni tudjon. Ekkor jött elő megint Góliát a kihívással.Sok izraelita ijedten elfutott az élő toronyember láttán. „Valaki azonban azt mondta Izraelből: Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja a lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben”(1Sám 17,25)