Cezareai Szent Kornél

Szent Kornél

hitvalló.

~60.

Palesztinában, Cezarea városában Szent Péter keresztelte meg, háznépével együtt. (ApCsel 10, 1-40) 

Erdő Péter a Columbia Egyetemen: Az erkölcsi törvényt összemorzsolja a relativizmus

A demokrácia alapjaiban rendül meg napjainkban – mondta Erdő Péter bíboros, prímás a Columbia Egyetemen tartott, „Vallás és egyház a világi államban” című előadásában január 29-én.

Az Egyesült Államok katolikus sajtóorgánumai hosszan idézik Erdő Péter beszédét. A bíboros hangsúlyozta, a szabad társadalmaknak a vallás bölcsességére is támaszkodniuk kell a modern világ morális és társadalmi problémáinak megoldásában.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke január 29-én tartott előadást a Columbia Egyetemen, New York állam legrégebbi, 1754-ben alapított felsőoktatási intézményében. A Bampton Lectures című előadás-sorozat keretében rangos tudósokat hívnak meg; Erdő Péter előadásán a kar hallgatói és oktatói mellett részt vettek a New York-i magyar főkonzulátus képviselői és a washingtoni magyar közösség tagjai is.

Erdő Péter figyelmeztetett az erkölcsi relativizmus veszélyeire, és arról beszélt, miért van szükség az Egyházra a szekuláris államban.

Elmondta, a relativizmus – az arra való képtelenség, hogy valamit objektíven helyesnek vagy helytelennek nyilvánítsunk – súlyos válságot jelent a modern szekuláris államokban. A természeti törvény (természetes erkölcsi törvény) adta alap nélkül a társadalmak instabillá válnak, és megnyílik az út az erkölcsi rossz előtt.

Az állam nehezen tudja eldönteni, mi a jó az ember számára – mondta a bíboros –, ha nélkülözi azt az alapot, amelyet a természeti törvény és a vallásos világnézet adhatna meg. A természeti törvény hiánya és a világ racionális működésébe vetett hit meggyengülése miatt a társadalmak elvesztik a demokratikus intézményekbe vetett bizalmukat.

Jó eséllyel helytelen és káros döntések születnek, különösen ha a közjó koncepciója elbizonytalanodik, mert még a törvény antropológiai alapjait illetően sincs konszenzus – fejtette ki Erdő Péter.

Elmondta, a felvilágosodás koráig a törvény, az erkölcs és a vallás szerves egységet alkotott a nyugati társadalmakban; az erkölcsi törvény transzcendens valóságon alapult. A modern korban azonban a relativizmus elválasztotta a jogi normákat a természeti törvénytől; teret nyert az az elképzelés, hogy a természeti törvény relatív és nem megismerhető. A relativizmus térnyerése oda vezetett, hogy a vallás, az állam és az egyes ember világnézete közötti kapcsolat problémává vált.

Az erkölcs elválasztása a jogtól immorális törvények megalkotásához vezetett; ilyenek voltak például a náci Németországban meghozott törvények. A nürnbergi per megmutatta, hova vezet erkölcs és jog szétválasztása; nem volt könnyű elítélni olyanokat, akiknek cselekedetei érvényben lévő, bár immorális törvényeken alapultak – hívta föl rá a figyelmet a bíboros.

A Szovjetunió idején a vallást és az erkölcsöt elméletben helyettesítette a marxista-leninista ideológia. Az ideológia bukásával morális vákuum keletkezett; ezt érzékelve a volt kommunista országok vezetői megpróbáltak újra vallásos és morális keretet adni a társadalomnak, és mellőzik a relativista ideológiákat.

Erdő Péter megemlítette, hogy számos korábbi kommunista ország hangsúlyozza a vallás szerepét új alkotmányában. Magyarország alkotmánya kimondja, hogy az egyházak, felekezetek és vallásos közösségek kiemelt fontosságú entitások, melyek értékeket és közösségeket hoznak létre.

Nyugaton az emberiség „a demokrácia antropológiai alapjainak megrendülése. A nyugati típusú demokrácia ugyanis feltételezi, hogy politikusok vagy pártok ésszerűen megfogalmazzák programjaikat, érvelnek mellette, a nagykorú, felelős polgárok pedig racionális érvek alapján választanak – folytatta Erdő Péter. Ez ma utópiának hangzik. Mindenek előtt azért, mert a valóságról alkotott kép rendkívül bonyolulttá vált éppen a tudományok fejlődése miatt.”

Rendkívül nagy bizalomnak kell lennie valakiben ahhoz, hogy elhiggye egy politikai program alapvető premisszáit, hogy a demokratikus többség által megválasztott testület számíthasson a társadalom bizalmára. Ez egy ördögi körnek tűnik. Előre bizalmat kell szavaznunk valakinek ahhoz, hogy az a döntés létrejöhessen, amiben bízni tudunk – mutatott rá.

Erdő Péter kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesznek a tudományos vívmányok az emberi jogokra a társadalmat szabályozó vallásos erkölcsi keret nélkül. Az emberiségnek szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy a jogon alapuló erkölcsiség nem tud lépést tartani a technológiai vívmányokkal.

A felfedezések a valóság új szintjeit nyitják meg; az erkölcsi megítélés és jogi eljárás szempontjától szükséges tényleírás pedig hátramarad.

Mindennek ellenére a bíboros hangsúlyozta: az emberek nem fáradhatnak bele az alapvető erkölcsi értékekhez való ragaszkodásba – írja az EWTN News hírportál –, amelyeket az újonnan felmerülő helyzetekben is alkalmazni kell.

A Nyugat judeokeresztény öröksége középpontjában egy jóakaratú Istenbe vetett hit áll, és a remény, hogy a Teremtő keresi az emberiséggel való kapcsolatot, kommunikálni akar velünk. Ebből a kommunikációból fakad a bizalmunk.

Ez pedig, azon túl, hogy egy alapvető morális nézőpontot biztosít számunkra, még többet is nyújt: bizalomra indítja az egyént és a közösséget egyaránt. „Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre” – zárta előadását Erdő Péter. 

Urunk bemutatása

Urunk bemutatása

A Szentlélekben való rejtett találkozás ünnepe ez a nap, melyen Isten végtelen gyöngédsége, szelídsége és tapintata nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt. Jézus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, és mindenben sorsközösséget vállal velünk, bűnös és szenvedő emberekkel: érte is bemutatják az áldozatot, akit pedig nem kell kiváltani, hiszen mindenestül Istené, kezdettől fogva és örökké. Amiről tehát Malakiás jövendölt, az Úr eljövetele templomába nem rettenetes és félelmetes, hanem a legszelídebb és ezért legcsodálatosabb módon valósult meg: a kíváncsi szemek elől elrejtve, úgy, hogy Márián és Józsefen kívül mindössze Izrael két igaz embere volt a tanúja.

A mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével egyben a Passió kezdete is. A húsvéti misztérium titokzatosan kezdettől fogva jelen van Szűz Mária életében, aki szívében előre átéli Fia szenvedését és halálát. Maga a sugalmazó Szentlélek akarja, hogy ne idillként szemléljük Jézus gyermekségének történetét, hanem Máriához hasonlóan vegyük észre az árnyékot, és merjük vállalni az emberi lét fájdalmas valóságát, ahogy vállalta Jézus is, a mi irgalmas és hűséges Főpapunk, akiben Isten felkarolt és örök üdvösségre hívott meg minket.

Jöjj el hozzánk, emberré lett Istenünk, lépj be szívünk hajlékába! Úgy szeretnénk, ha tiszta és fényes szentélyben fogadhatnánk érkezésedet, de minden erőfeszítésünk kevés ahhoz, hogy méltóképpen felkészüljünk fogadásodra. A Te látogatásod teszi tisztává és árasztja el fénnyel lelkünk szegényes templomát. Mennyi fény hullt eddig is utunkra: szelíd és biztató sugarak, melyek nem engedték, hogy megtévesszenek s elcsábítsanak hamis csillogások! Add kegyelmedet, hogy mi is fény legyünk, s a Te világosságodat árasszuk környezetünkre. Nem vadul lobogó, ideges lángként, hanem szelíd, de kitartó lámpásként, mely akkor sem huny ki, ha ráborul a szenvedések sötét éjszakája.

 

Irországi Szent Brigitta

Szent Brigida

szűz. 

 528.

Szent Brigitta (Brigida), az istenfélő szűz látva, hogy közeleg eljegyzésének ideje, kérte az Urat, küldjön rá valamilyen testi hibát, hogy legalább ily módon elkerülhesse a kérők tolakodását. Ekkor az egyik szeme megpattant, és kifolyt. Felvevén tehát a szent fátylat Brigitta, más, szent fátylat viselő és Istennek szentelt szüzekkel együtt Medi városában élt, ahol könyörgésére számtalan csodát tett az Úr. Egy fogadóst, név szerint Márkot meggyógyított; tizennyolc egyházat Nagycsütörtöktől Húsvét végéig egy véka sörből bőségesen ellátott; egy leprásnak, aki tejet kért, friss vizet adott, mert teje nem volt, de a víz tejjé változott, és ebből merítve egy leány is meggyógyult. Más leprást is meggyógyított, két vaknak pedig visszaadta a szeme világát.

Történt egyszer, hogy halaszthatatlan okból útra kelve, egy folyó gázlóján elcsúszott, és fejét betörve, ömleni kezdett a vére. Két néma asszonyt megkentek e vérrel, s visszanyerték hangjukat. Ezután a király értékes edényét, amelyet egy paraszt elejtett és megrepedt, összeforrasztotta, nehogy a parasztot emiatt elítéljék. Amikor egy asszony egy leprásnak nem akart almát adni, Brigitta könyörgésére az almafa tövestül kiszáradt, és az odabent frissen elraktározott almák mind egy szemig eltűntek. Ezután kocsival utazva látott egy szegény embert háza népével, aki fát cipelt nagy izzadsággal. Megszánta őt, és nekiadta lovait. Leányaival együtt ült az út mellett, és azt mondta: „Ássatok le a gyep alá a közelben, hogy a zarándokoknak víz fakadjon!” Amint a gyepet kiásták, a forrás sugárban tört fel. Ezért a tettért az arra utazó herceg két lovat adott Brigittának. Midőn Húsvét napja közelgett, Brigitta így szólt leányaihoz: „Ki fogja megmosdatni beteg nővéreinket?” Bár fiatalabbak voltak, a kérést egyként elhárították. Brigitta belépett, kezével megmosta, és betegségükből meggyógyította őket. Közülük az egyik béna, a másik ördöngös, a harmadik leprás volt.

Szent Brigitta egy idegen házban időzött, amikor úgy esett, hogy mindenki eltávozott hazulról, és kéregetők jöttek, hogy kenyeret adna nekik. Brigitta körülnézett, és a közelben fekvő fiúhoz szólt, aki béna és néma volt, ő azonban ezt nem tudta róla: „Te fiú, tudod, hol van a kulcs?” Azt válaszolta: „Tudom.” Mondta neki Brigitta: „Kelj fel és szolgáld ki őket.” Így is történt.

Egy házban tizenkét beteget gyógyított meg. Egy nagy zsinaton egy asszony avval vádolta meg a püspököt, hogy tőle származik a gyermeke. Amikor Szent Brigitta a szájára rajzolta a kereszt jelét, tetőtől talpig felpuffadt, mégsem vallotta az igazat. Brigitta így szólt hozzá: „Mondd, gyermekem, ki az atyád?” Az így válaszolt: „A püspök nem az atyám, hanem aki ott ül a zsinat legutolsó sorában, az a rút és hitvány ember.”

Azokban a napokban Szent Brigittához egy szűz jött alamizsnát kérni. Brigitta így szólt: „Fogadd el a tehenemet, és vidd el!” Erre az így válaszolt: „A tehén nem lesz hasznomra, mert jönnek a rablók és elveszik tőlem.” Brigitta így szólt: „Fogadd el övemet, és mártsd vízbe, ha betegeket hintesz meg vele, meggyógyulnak.” Megkapván az övet, a szűz boldogan távozott, a meggyógyított betegektől nagy vagyont gyűjtött össze, és azt Krisztus szegényei között osztotta szét.

Éhínség idején Iborus püspökhöz ment, hogy gabonát kérjen tőle. A nagyböjti időben, mivel nem volt más, száraz kenyeret kínált szalonnával, és együtt ettek. A Brigittával szolgáló két leány húst akart enni, ezért elrejtettek egy-egy darabot, de azok kígyóvá változtak, s emiatt Brigitta súlyosan megrótta őket a püspök előtt. Miközben ezek bűnbánatot tartottak, amazok meg imádkoztak értük, a kígyók kenyérré változtak. Sok hasonló csodálni való eset után Brigitta az Úrhoz költözött.