Antiochiai Szent Dorimedon

Szent Trofim, Szabbát és Dorimedon 

vértanúk.

A pisidiai Antiochiáhan, a város lakosai e napon nagy ünnepséget rendeztek a pogány Apolló isten tiszteletére. Áldozatokat mutatták be neki, nagy vigasság járt a nyomában és nagy ünneplés. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofim és Szabbatiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták és megkötözve a bíró elé vitték őket. Először Trofimot kérdezte kérdezte ki a bíró. Kereszténynek vallotta magát és nem volt hajlandó hitét megtagadni. A bíró parancsára ruháitól megfosztották, a földön kifeszítették és ütlegelték. Kiomló vérétől piros lett a föld. A verés után börtönbe zárták. A bíró Szabbatioszt is kikérdezte. Ő is állhatatosan kereszténynek vallotta magát. A bíró azzal büntette hitvallásáért, hogy fára függesztették és vassal szaggatták testét. A kínzás után levették a fáról, eközben lelkét visszaadta Istennek.

A bíró újra Trofimot vette elő. Mivel látta, hogy hitében állhatatos, elküldte Szinad városába Dénes kínzóhoz. Lábait hegyes szögekkel kivert vas cipőkbe helyezte, és gyalog kellett neki a lovon ülő katonák mellett menni a kijelölt cél felé. Minden egyes lépésnél új fájdalmat okoztak a cipőkben levő hegyes szegek. Az út három napig tartott. Dénes kínzó, Szinadában. új kínzások alá vetette. Hogy kínjai nagyobbak legyenek, sebeibe ecetet és sót öntöttek, utána, börtönbe zárták.

Élt akkor Szinadé városában egy titkos keresztény szenátor Dorimedon. Gyakran meglátogatta Trofimot a börtönben és gondoskodott róla. Egy napon a városban a pogány Kasztor és Pollux istenek tiszteletére nagy ünnepet rendeztek. Dénes elöljáró, mivel nem látta az ünneplők között Dorimedont, erőszakkal elővezettette, de nem bántotta, csak őrségre bízta. Dénes a kínzó hiába próbálta hittagadásra bírni. Nem volt eredménye. Ruháitól megfosztva verést, fára függesztést szenvedett. Végül Trofimot és Dorimedont arra ítélte, hogy a cirkuszban vessék vadállatok elé. A rájuk küldött vadállatok szelíden viselkedtek velük szemben. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-ban.

A pápa üzenetet küldött a zsidó engesztelés napjára

Ferenc pápa a rós hásáná, a jóm kippur és a szukkót ünnep alkalmából üzenetet küldött szeptember 18-án Riccardo di Segni római főrabbinak és a római zsidó közösségnek.

A pápa jóm kippur ünnepe alkalmából legőszintébb jókívánságait fejezte ki táviratában. Annak a reményének adott hangot, hogy az ünnep – felidézve a Magasságos Istentől kapott ajándékok emlékét – további kegyelmek és a lelki vigasz forrásává válik a zsidó közösségek számára világszerte. „A Magasságbeli áldjon meg bennünket a béke ajándékával, és ébressze fel bennünk a nagyobb elkötelezettséget, hogy fáradhatatlanul előmozdítsuk a békét. Végtelen jóságában erősítse meg baráti kötelékeinket és vágyunkat az állandó párbeszéd elősegítésére mindenki javára” – írta a Szentatya.

*

A rós hásáná a zsidó zsinagógai újév ünnepe, idén szeptember 9-én estétől szeptember 11-én estéig tartott. A riadó napja, a kürtharsogás napja – a Tóra így nevezi az ünnepet, mert az esemény nagyon jellemző tartozéka a sófár, az ősi zsidó hangszer. A jóm kippur az engesztelés napja, a szombatok szombatja, idén szeptember 18-án estétől szeptember 19-én estéig tart. Elnevezése arra a Tórában olvasható történetre utal, melyben Isten megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, amikor Mózes a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől. A hagyomány szerint ekkor pecsételik le azt az ítéletet, amit ros hásánákor, a zsinagógai újév napján hozott az Örökkévaló. A két ünnep közötti időt épp ezért a bűnbánat napjainak hívják. A szukkót a sátrak ünnepe, amely hét napon át tart vidám vallási szertartásokkal, sok énekkel és tánccal. A szukkót idén szteptember 23-án este kezdődik, és szeptember 30-án este zárul.

Évközi 24. hét szerda

Évközi 24. hét szerda

Honnét tudjuk, hogy van-e bennünk szeretet vagy nincs? Amiről azt hittük, merőben szeretetből tettük, arról jobban megvizsgálva bizony kiderül, hogy kilencven százalékban önös érdek, számítás és saját nagyszerűségünkben való önelégült tetszelgés volt. Csak aki egyszer eljut oda, hogy könnyek között bevallja, hogy nem is tud szeretni, hogy benne egy csepp szeretet sincs, az indulhat el az igazi szeretet útján. Mert ő éppenséggel azért sírta el magát, mert rádöbbent arra, amit a Szent Pál-i kijelentés második fele jelent: semmi sem vagyok. A Krisztusban hívőt pontosan a szeretet rémületes hiánya leplezi le önmaga előtt, és tárja fel igazi nyomorúságát.

De ahol könny és ilyen megrendült vallomás fakad, ott a szabadulás lehetősége is felcsillan. A régi szeretet tökéletlenségét, hamis és önző voltát felismerve és megsiratva szívünkben életre kelhet az új, a krisztusi szeretet, melyet az ő irántunk való szeretete táplál mindörökre. Már az is, hogy képesek vagyunk sírva fakadni azon, hogy nem tudunk szeretni, azért lehetséges, mert találkoztunk Krisztus végtelen nagy szeretetével, van tapasztalatunk arról, hogy ő mennyire szeret minket. Ahelyett hát, hogy tovább keseregnénk azon, hogy nem tudunk s hogy miért nem tudunk szeretni, inkább arra figyeljünk, hogy Krisztus feltétel nélkül és végtelenül, öröktől fogva és mindörökre szeret bennünket, és maradjunk is meg az ő szeretetében.

Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg értelmünket, hogy belássuk és őszinte szívvel megvalljuk Előtted, hogy amit szeretetnek neveztünk az életünkben, az legtöbbször nem volt más, mint puszta önzés, és hogy Nélküled egyáltalán nem vagyunk képesek szeretni. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy a Te szeretetedet megtapasztalva és szeretetedben megmaradva eljussunk arra a szeretetre, melyről Szent Pál beszél a mai Szentleckében, mely nem a mi gyarló, leginkább csak a szeretet érzéséhez ragaszkodó szívünkből, hanem a Te szentséges Szívedből fakad.

Gortinai Szent Eumén

Szent Eumén 

gortinai püspök.

A szent főpap ifjúságától kitűnt jámborságával, szerette az alázatosságot, testét böjtökkel sanyargatta. Vagyonát szétosztotta a szegények között, szegénységben járt a Mennyországba vezető keskeny úton. Erényes és szigorú életét mindenki ismerte. Isten előtt is kedves volt, ezért Gortinában, Kréta szigetén püspökké tette. Szellemi nyája előtt, mint a gyertyatartóra helyezett fényességet árasztó világosság volt. Szent életével, tanításaival irányította a reá bízott híveket. Híveinek lelkileg is mindenben támasza volt. Istentől a csodatevés kegyelmét is megkapta. Harcolt a monoteléta tévtanítás ellen, amely Jézus Krisztusban csak egy akaratot ismert el. A tévtanítók mesterkedése miatt Tébába száműzték. Ott halt meg. A VII. században. Szent testét Gortinába szállították, és ott illően eltemették.

Figyelmünket a szolidaritásra irányítva – Az európai püspökök találkozójának zárónyilatkozata

Szeptember 13–16. között a lengyelországi Poznańban tartotta plenáris ülését az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), Stanisław Gądecki poznańi érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke és a testület alelnöke meghívására. A tanácskozás zárónyilatkozatának magyar fordítását adjuk közre.

1. Mi, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának Poznańban összegyűlt püspökei, akik A szolidaritás lelke Európában témában tanácskoztunk, mindenekelőtt szeretnénk közelségünket kifejezni Szentatyánk, Ferenc pápa felé, biztosítva őt imáinkról és megköszönve neki azt az értékes üzenetet, amelyet számunkra küldött, illetve hogy összehívta az egész világ püspöki konferenciáinak elnökeit – 2019 februárjára –, hogy a kiskorúak ellen elkövetett visszaélésekről tárgyaljanak. Üzenetében a pápa arra hív minket, hogy megerősítsük a kommunikáció és a közösség kötelékeit Európa egyházai között, megkülönböztetett figyelmet fordítva a fiatal nemzedékekre. Szívélyes hálával tartozunk a Poznańi Főegyházmegyének és érsekének, Őeminenciája Stanisław Gądeckinak, aki az éves plenáris ülésünk lebonyolítását kifogástalan módon előkészítette. A tény, hogy ülésünket Poznańban tartottuk, jelzi, hogy újból nagy erőkkel kell dolgoznunk a szolidaritás általános emberi és keresztény értékéért: Európa azok után, hogy két világháború tragikus színhelyéül szolgált, a kölcsönös megértés és az együttműködés szellemét kell hogy elsajátítsa, miközben mindkét keresztény tüdejével – a keletivel és a nyugatival – lélegzi be a szolidaritás jó levegőjét.

2. Pásztori küldetésünk az emberek közé szólít minket, és a szívünkig ér a fizikai és erkölcsi, közeli és távoli szenvedés jajszava. Minden mély visszhangra talál bennünk, néha az öröm, néha pedig a fájdalom visszhangjára. A sok téma mellett figyelmünket a szolidaritásra irányítottuk: az pedig az önkéntesség átgondolásához vezetett el bennünket, amelynek mibenlétét dr. Wojciech Sadłoń atya mutatta be számunkra, akinek ezúton is hálával tartozunk. Az önkéntesség milliókat mozgat meg Európa-szerte, nagyszabású és szerteágazó jelenség, amely karitatív dinamizmusának köszönhetően képes fogadni a jóléti társadalmainkba érkező sok-sok menekültet és szegényt. Egy igen mozgalmas fejezete ez egyházaink életének, amelyek az önkéntességben részt vevő keresztények jóvoltából olyanok lehetnek, mint az evangéliumi példabeszédben szereplő jó szamaritánus. Az önkéntességben tevékenykedő keresztények iránt – legyen az szervezett vagy spontán, rendszeres vagy alkalmi jellegű – szeretnénk kifejezésre juttatni közelségünket, bátorító támogatásunkat és köszönetünket.

3. Szeretnénk intenzívebbé és szervezettebbé tenni a mai világban szükséges képzést, kezdve a spirituális képzésen, mint az Úr Krisztussal való összekapcsolódás: minél inkább táplálkozunk az Ő Szavával és a szentségekkel, annál inkább megerősödik bennünk a szeretet sürgetése és a tanúságtétel minősége. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a hit tapasztalata és a karitatív szolgálat szoros kapcsolatban kell hogy álljanak egymással mindenki és a teremtés javára. Tudatában vagyunk annak is, hogy ez az az út, amely a szükségben élő fivéreinkkel és nővéreinkkel való találkozásra kell hogy elvezessen minket, de el kell hogy vezessen pasztorális tevékenységünk megújulásához is, valamint az újfajta szegénységek evangelizációjához is, amint Ferenc pápa írja az Evangelii gaudiumban: az élet iránti tisztelet hiánya, a családok felbomlása, a genderkultúra erőltetése, a szabadság korlátozódása, gondolva a vallásszabadságra is, a migránsok és a menekültek helyzete. Itt kell megemlítenünk az ökumenikus és a vallásközi párbeszédet is, valamint az államokkal folytatott párbeszédet, melyek oly szükségesek abban az érzékeny időszakban, amelyet kontinensünk most átél a belső feszültségek megnövekedésének következtében. Az önkéntességben részt vevő keresztények ezen a fronton is jelentős együttműködésre képesek a megújult szolidaritás keretei között az igazságosság, a béke és a hatékony szubszidiaritás elérésére.

4. A szolidaritás a szentháromságos szeretet visszatükröződése: minden ember a Szentháromság anyaöléből származik, és annak képét hordozza, amely egy hasonlíthatatlan és eltörölhetetlen méltósággal ruházza fel. Mint Egyház, a szentháromságos Szeretethez való folyamatos megtérésre vagyunk meghívva, hogy így éljünk szolidaritásban és szolgálatban mintegy a kontinens keresztény és katolikus hagyományainak lelki ajándékait valóra váltva. Ezen a területen, tanulva egyszersmind a tényből, hogy közösségeink gondjaiban igencsak elmerülünk, az egyházak közötti együttműködés további lehetőségeit kell megtalálnunk.

5. A püspökök megvizsgálták a migráció jelenségét is a különféle szituációk, az illetékes kormányok válaszreakcióinak tükrében, valamint az evangélium fényében. Mi nem vagyunk járatosak a geopolitikában, de mint pásztorok jelen vagyunk saját közösségeink terepén mindenféle körülmények között. Ismerjük a jelenség nagymértékű összetettségét, de Ferenc pápával együtt hangsúlyozzuk, hogy a szolidaritás az a helyettesíthetetlen, királyi út, amelyen a nemzeti, nemzetközi és globális problémákat meg kell közelítenünk. Ezt pedig a befogadás, az integráció és minden más lehetséges forma alkotja. Az individualista kultúra, amely mint „egyetlen eszme” látszik felülkerekedni, egy ökonomista látásmódhoz vezet, melyben a szolidaritásnak semmilyen helye sincs, a gyengék teherként vannak jelen, és a bevándorlókat mint idegeneket fogadják.

A Fájdalmas Szűzanyától, akinek emléknapját tanácskozásunk ideje alatt ültük, azt kérjük, hogy védelmezze az európai kontinenst, és támogassa anyai pártfogásával ezeket a céljainkat.

* * *

A találkozón magyar részről jelen volt Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke.