Elmélkedés a Család évében XLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLVIII.



Hogyan tovább?



„Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat,majd így szólt: Menjünk együtt, társad leszek utadon. Jákob erre azt mondta: Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam. Uram csak menjen előre szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe! Ézsau azt felelte: Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan utitársaid! Nem szükséges – felelte Jákob -, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram! Ézsau tehát még aznap visszatért Szeírbe azon az úton, amelyen jött. Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak, azaz (Sátraknak). Jákob azután sértetlenül eljutott Szíchem városába, amely Kánaán földjén van, - miután Paddam-Arámból visszatért -, és letelepedett a város mellett-. Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon, s ott oltárt állított. Így nevezte el: Isten, Izrael Istene”. (Ter 33,11b-20) Jákob tehát Isten áldásával vándorként indult Lábánhoz. Vele volt Isten, mert őszinte szeretettel imádta az első éjszakai látomásban, rábízta sorsát, Vele és irányítása alatt élt, nősült és gazdagodott. Vele alapította meg családját, amely majd Egyiptomba menekül, nagy néppé, választott néppé lesz.

Szűz Mária az Úr szolgálóleánya

Isten az embert földből teremtette, s a maga képére alkotta.



2011.02.26. szombat



Ahogy az Atya küldött engem…



Csodálatos mondat Jézus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”. Jézus szavaiból kettős öröm árad: az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal, hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta, hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt embergyerekeinek. És most, amikor már iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. De a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a mi papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak tehát arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége ennek az eltorzult, beteg világnak elsődlegesen. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédjük nyomán lassan-lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes: érezhetően szereti a gyerekeket, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek.

Évközi hetedik hét péntekje

A hűséges barát erős menedék, ki ilyenre akad, kincset talál.



2011.02.25. péntek



Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ezt kezdte el Ádám és Éva. Elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették,de a kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán győzött átmenetileg, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt minden embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni,tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, Ő gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.

Elmélkedés a Család évében XLVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLVII.



Testvéri kibékülés.



Amikor sántán átkelt újra a gázlón immár utolsónak, egyedül, az Istennel vívott hosszú küzdelem és győzelem után, megváltoztatott névvel, szinte más emberként tett már mindent. „Amint aztán felemelte szemét, látta, hogy megérkezik Ézsau és vele négyszáz ember. Erre különválasztotta Leának, Ráchelnek és a két szolgálónak gyermekeit, a két szolgálót és gyermekeit fölállította elől, Leát és gyermekeit a második helyen, Ráchelt és Józsefet pedig leghátul. Aztán eléjük állt, és hétszer földig hajtotta magát, amíg a bátyja közelébe ért. Erre Ézsau az öccse elé futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta és sírt. Amikor aztán fölemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeket. Így szólt: Kik ezek? Ő azt felelte: Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott. Erre közelebb jöttek a szolgálók és fiaik, és meghajtották magukat. Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát.Ézsau ekkor azt mondta: Mire való az a tábor, amellyel találkoztam? Ő azt felelte: Hogy kegyelmet találjak uram előtt! Ám Ézsau azt mondta: Van nekem mindenem bőven, öcsém! Ami a tied volt, maradjon csak a tied! De Jákob így szólt: Ne legyen úgy, kérlek, ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes, és fogadd el az áldást, amelyet neked hoztam, mert kegyes volt hozzám Isten, és mindenem megvan”. (Ter33,1-11) Csodaszép kibékülés! Isten útján járó emberek, igen súlyos sértettség után is így tudnak kiengesztelődni, ha megvan a belátás, az alázat és a kikönyörgött kegyelem.

Szent Mátyás apostol

A sors Mátyásra esett, mire a többi apostol közé sorolták.



2011.02.24. csütörtök



Királyi papság és szolgálati papság.



Első pillanatra nem könnyű megérteni a rövid szöveget. A mi gondolkodásunkban a király az állam teljes jogú vezetője, sőt az ősi formában ura, tulajdonosa. Szent István Isten akaratából Magyarország királya. Teljhatalmú úr minden honpolgár és minden érték felett. Ezért ajánlhatta fel, adhatta oda országát végrendeletben a Mennybevitt Szűzanyának. A királyságban a királyon kívül mindenki szolga, a király alattvalója. Az ő dolguk: megtenni a király parancsait. A krisztusi papságban mindkét jelleg megvan. Mivel a szeretet a világ legnagyobb értéke, aki szeretetből végez jótettet,az királyi módon cselekszik. A királyi papság is így gondolható el egyszerűen. Az lenne a kívánatos, ha minden pap ezzel a királyi gesztussal tudná gyakorolni papi küldetését. Viszont az is igaz, hogy az ennyire szeretetre épülő egyházszervezet nem egykönnyen alakítható ki még lelki alapon sem. Ezért érthető az említett bíboros józan megállapítása: „A királyi papságnak és a szolgálati papságnak együtt kell jelen lennie az életünkben”. A krisztusi papság sem alakítható ki teljességgel napjainkban. Nem azért, mert lehetetlen, hanem az emberi gondolkodás van túlzottan összekötve anyagias világunkkal. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre! Amikor 1208. körül kérte a pápát, III. Incét, hogy engedélyezze az szerzetesi közösségét, amely nem a monasztérium birtokára alapozza létét, hanem kizárólag jézusi elgondolásra. A pápai udvar rémülten ellenezte. A pápa viszont erre azt válaszolta: Ha nem engedélyezem, azt mondom ki, hogy a XIII. században nem lehet megtartani az evangéliumot. Mit mondjunk akkor a XXI. századról? Szent Péter apostol a megkeresztelteket királyi papságnak nevezi. Közülük kerülnek ki a szolgálatot teljesítő papok, az áldozópapok. Utóbbiak nagyobb hatalommal rendelkeznek, mert ők hivatalos közvetítők Isten és emberek között, ők szolgáltatják ki a szentségeket. Assisi Szent Ferenc ennek a szolgálati papságnak részese volt, mint szerpap, mégis úgy nyilatkozott, hogy ha angyallal és pappal egyszerre találkoznék, előbb a papot köszöntené, mert ő hozza le közénk az oltárra Jézust az átváltoztatásban, és csak az ő kezéből kaphatják meg mások. Ettől függetlenül a királyi papság is összekötő kapocs Isten és emberek között, hiszen ők is Isten gyermekei, Jézus testvérei és társörökösei, a Szentlélek templomai. Tehát joggal nevezi őket a liturgiában a miséző pap Isten szent népének. A földön és a mennyországban is ott a helyük Isten trónja mellett.

Elmélkedés a Család évében XLVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLVI.



Jákob harca az Úrral.



Több részre osztotta vagyonát, hogy bármelyikkel találkozik Ézsau, hódolatáról biztosítsák, és feltétlenül hangsúlyozzák, hogy Jákob is jön utánuk. Mély álomban töltötte az éjszakát feleségeivel, gyermekeivel. Aztán kora reggel felkelt, a Jabbok gázlóján átvitte mindenét. Ő azonban visszament a tábor helyére. „És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig. mikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina. Aztán arra kérte: Eressz el, mert elérkezett már a hajnal! Ő azt felelte: Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz! Erre a férfi megkérdezte: Mi a neved? Ő azt felelte: Jákob. A férfi akkor így szólt: Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél! Erre Jákob megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, mi a neved! Az így felelt: Miért kérdezed a nevemet? És azzal megáldotta őt azon a helyen. Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem! A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. Ezért nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van, mert Ő megérintette Jákobban”

Szmirnai Szent Polikárp vértanú püspök

Akik szeretik a bölcsességet, azokat Isten is szereti.



201102.23. szerda



Önátadás.



A papi hivatást elfogadó férfit éveken keresztül nevelik. Készítik, hogy a hivatását minél tökéletesebben tudja vállalni, feladatainak a lehető legjobban tudjon megfelelni. A papi hivatásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Legfontosabb követelmény, hogy a papjelölt teljes akarattal és meggyőződéssel adja át magát hívójának, Istennek. A pap részéről ez az önátadás azt jelenti, hogy lemond önmagáról, nem keresi saját előnyeit, kész megtenni mindent, amit gazdája, a fölséges Isten kér tőle. Ezt mondhatjuk így is: Istennek szenteli önmagát, életét, képességeit, idejét. Odaajándékozza önmagát Urának. Isten részéről is szentelés történik. Csakhogy ott az Úr az ajándékozó. Már az ószövetségi papságnál is ez történt. Isten ott alapvetően felruházta a papi hivatással azt, akit az oltár szolgálatára rendelt, amikor egy papnak a családjában indította útnak egy kisfiú életét. Nem volt kötelező papi szolgálatot végeznie az ilyeneknek, de csak ők lehettek szolgálatot végző papok. Ott is megvolt tehát a döntés szabadsága, az önátadásé. Az Újszövetségben viszont bármelyik nép férfiait szabadon választja Isten. Akit pedig kiválasztott, felkészített, azt Egyháza valamelyik illetékes püspökével felszentelteti, vagyis átadja neki a papi hatalmat. Ezek között a legfontosabb, hogy jelenvalóvá teheti az Újszövetség örök Főpapjának keresztáldozatát. Ezen kívül az ő hatalmukban áll a szentségek kiszolgáltatása. A szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk meghatározott kegyelmeket nyerjünk el. A legtöbb szentség kizárólagos kiszolgáltatója a pap. De ez nem jogi, hatalmi kérdés csupán. A papnak kötelessége szentségi kegyelemben részesíteni a híveket, mert Isten erre rendelte, amikor a felszentelésben a papot erre hatalommal felruházta.

Elmélkedés a Család évében XLV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLV.



Jákob békülni készül Ézsaúval.



Amikor Lábán rokonságával utolérte és ellenőrizte Jákob poggyászait, majd Ráchel ügyes trükkel kijátszotta apját, rádöbbent az egyetlen fontos szempontra: „A lányok lányaim, a fiuk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetek? és az ő fiaik ellen, akiket szültek? Gyere tehát, és kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!” (Ter 31,43-44) Gileád friss kőhalmán jóízű lakomával megszentelték a család békéjét. „Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket és visszatért lakóhelyére”. (32,1)Jákob ugyan nagyon félt apósa leleményes gondolkodásától, de Istennek köszönte, hogy így az igazán izgalmas találkozásra a bátyjával, Ézsauval, és a vele való kibékülés nagyobb reményével folytathatta útját. „Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket így szólt: Isten tábora ez! Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak, azaz két tábornak. Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához Szeír földjére, Edom vidékére. Megparancsolta nekik: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig. Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt”. (2-6) Azok visszatérve elmondták, hogy Ézsau Jákob elé jön négyszáz emberrel. Jákob ettől megrémült. Kettéosztotta mindenét, hogy ha Ézsau egyik táborára rálel és dühében szétveri, meneküljön meg a másik. Utána így szólt: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene. Uram, aki azt mondtad nekem: Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből. mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy meg- találjon ölni anyát és gyermeket egyaránt. Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokja, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet”.(10-13) Buzgó imája után elaludt.

Elmélkedés a Család évében XLIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLIV.



A szökés.



„Felkelt erre Jákob, tevékre tette gyermekeit és feleségeit, és elindult. Elvitte minden vagyonát is, a nyájait is, és mindenét, amit Paddam Arámban szerzett. és apjához, Izsákhoz igyekezett, Kánaán földjére. Abban az időben Lábán elment juhokat nyírni. Ez alatt Ráchel ellopta apja bálványait, Jákob pedig eltitkolta, hogy szökni akar. Miután Jákob, és mindene, amije volt, elmenekült, átkelt a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott, harmadnapra hírül vitték Lábánnak, hogy Jákob megszökött. Erre az maga mellé vette testvéreit, hét napig üldözte őket, és Gileád hegyén utol is érte. Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat! Addigra Jákob a hegyen felütötte már a sátrát. Amikor Lábán a testvéreivel utolérte, ugyancsak Gileád hegyén ütötte fel a sátrát.” (31,17-25) Lábán kifogásolta Jákob szökését, biztosította arról, hogy ünnepélyes kíséretet adott volna a távozásukhoz. De Isten tilalmára hivatkozva nem akar se jót, se rosszat felhánytorgatni. Csak az ellopott bálványait követelte vissza. Ezt Ráchel követte el, de el is rejtette a tevenyeregbe, amin havibajára hivatkozva ülve maradt. Végül kibékültek és kőhalmot hordtak össze ennek jeléül. Ezért lett a neve Gileád: Tanú-domb.

Szent Péter székfoglalása

Péter, az elöljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja.



2011.02.22. kedd



Krisztus a papjaival az egész világot akarja menteni. Erről szólt az apostolok küldetése: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik". (Mk 16, 15-16) Erre figyelmeztetni kell őket. Az Atyának mindegyik ember drága, hiszen az Ő teremtményei. A Fiúnak mindenki testvére lehet, aki Őt megismeri és megkeresztelkedik. A Szentléleknek mindenki temploma lehet, aki megbérmálkozik. Ezt el kell mondani nekik, szívetek hangján is szólnotok kell hozzájuk, hogy érezzék meg: ti testvéreik vagytok. Testvéreik, közülük valók. A legnagyobb jó akaróik vagytok. Mondjátok meg nekik: Ma újra élnek köztetek igazi földi javatokat szolgáló vezetők, de nem földi javakat kínáltok, hanem örök értékeket. Ezeket kell nekik megmagyaráznotok: Isten papjai a földi országot, édes magyar hazánkat olyan útra akarják állítani, amelyik a mennyországba visz, ha véget ér a földi élet.

Elmélkedés a Család évében XLIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLIII.



Jákob szökni készül.



Isten törvénye, hogy a felnőtt férfi megnősüljön, feleségéhez ragaszkodjék. Egy különleges szervezetté váljék vele és születő közös gyermekeivel. Amint láttuk, Lábán nagyon egyénien rendezte lányai sorsát, majd a kétszer hétéves nyájgondozás után sem akart lányai férjének, gyorsan szaporodó unokáinak kedvezni: keményen és csalafintán szerette volna rendezni a maga javára Jákob bérét. Ehhez járult apósa fiainak gyanakvása. Ők is a maguk és családjuk előnyeit keresték: „Elvett Jákob mindent, ami az apánké volt, apánk vagyonából lett gazdag. Jákob azt is észrevette Lábán, arcán, hogy nem olyan már hozzá, mint előző nap és azelőtt. Az Úr akkor azt mondta Jákobnak: Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek.” (Ter 31, 1b-3) Jákob úgyis mindig érezte, hogy Isten dönti el, kit hogyan és mire rendel, de a testvéreknek e miatt sem felfuvalkodniuk, sem haragot tartaniuk nem szabad. Haza kell tehát költöznie a kibékülés kedvéért is, meg azért is, mert azt a földet, amit Isten Ábrahámnak ígért a távolabbi jövőben, neki már most is felelősen kell kezelnie. Ezt erősítette meg Isten mostani parancsa: „Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek” Nem akart erőszakkal elszakadni apósától, hiszen minden kellemetlenség ellenére is, vele is rokon: feleségei apja, gyermekei nagypapája. Ezért „ekkor elküldött Jákob, és kihívatta Ráchelt és Leát a mezőre, ahol nyájait legeltette. Így szólt hozzájuk: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan már hozzám, mint tegnap és tegnapelőtt. Pedig atyám Istene velem volt, és ti magatok is tudjátok, hogy minden erőmmel szolgáltam atyátoknak. Atyátok azonban megcsalt engem, és tízszer változtatta meg a bérem, Isten mégsem engedte meg neki, hogy árthasson nekem. Isten angyala aztán ezt mondta nekem álmomban: Jákob! Én azt feleltem: Itt vagyok! Én vagyok annak a Bételnek Istene, ahol felkented a követ, és esküt tettél nekem. Most tehát kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre! Ere Ráchel és Lia azt felelték: Van-e még valami részünk-atyánk házának javaiban, és örökségében? Nem tekintett minket idegeneknek, eladott, és elfogyasztotta vételárunkat. Isten azonban elvette atyánk örökségét, és ideadta nekünk és fiainknak. Tedd meg tehát mindazt, amit Isten parancsolt neked!” (4-7. 11. 13-16)

Damjáni Szent Péter egyházdoktor

Isten mindennél előbb teremtette a bölcsességet.



2011.02.21. hétfő



Dávid király, mint kiváló zsoltáros több ízben foglalkozik késői unokája, a Messiás papi küldetésével. Az 53. zsoltárban ezer évvel a megtestesülés előtt írja: „Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e még okos, aki Istenre gondol? Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien. Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem". (Zsolt 53, 3-4) Másik zsoltárában is erre figyel fel, mint mennyországi beszélgetésre: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van". (40, 7-9) Félreérthetetlenül Dávid Uráról és Fiáról szól mindez: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint". (110, 1. 4) Most is lenéz a Szentháromság, a panasza nyilván ugyanaz. Aki jót cselekedne, kevés, nagyon kevés! Fiúk! Adjátok oda a szíveteket Néki! Papokat keres, mert menteni akarja a megromlott világot!
Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Évközi hetedik vasárnap

Szeresd felebarátodat, mint magadat!



2011.02.20. vasárnap



Bölcsesség és bolondság.



Miután a kereszténységet Isten Nagy Konstantin közbejöttével felszabadította a kétszázötven éves véres üldözések átka alól, és a római birodalom területén polgárjogot nyert a Milánói császári rendeletben (313), megindult a fejlődés mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Sok fiatal tehetség kezdte tanulmányozni az evangéliumot, az egyházi tudományosság magasabb iskolákon is művelhető volt. Ebben az időben kezdte tanulmányait a rendkívüli tehetséges két jó barát, Vazul és Nazianzi Gergely. A kezdeti bizonytalan érdeklődések után hirtelen a hittudomány felé fordult Vazul figyelme. Akkor írta le a benső szellemi fordulatot:„mintha álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek, kik immár semmivé lettek, bölcsessége hasznavehetetlen”. A világ fejedelmei nyilván a görög filozófiai gondolkodás nagyjai voltak: Plátón és Arisztótelész. Őket később a keresztény teológia fogalmainak kidolgozásakor újra felfedezték, és alkalmazták is, de nem a tartalmuk, hanem a tudományos módszerük miatt. Reméltem, hogy 1989. után sok nagy magyar tehetség kezdi tanulmányozni a katolikus hittudományt. Akadtak, de kevesen. Segítsük ifjainkat elmélyülni a hittudományok gyönyörűséges mélységeiben! Az új értelmiségnek nem szabad függnie mástól, csak az igazságtól. Ez pedig a kinyilatkoztatás feldolgozása.

Elmélkedés a Család évében XLII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLII.



Jákob családja gazdagodik és haza készül.



Jákob nagyon ügyesen gondozta apósa nyájait. Amikor azonban már tizenegy fia volt, úgy vélte, haza kellene mennie. Apja áldása nyomán Isten neki és családjának adja majd azt a földet, amelyen Ábrahám is csak bérelte a füvet, ugyanígy tett Izsák is. Isten még Ábrahámnak ígérte meg, hogy amint az ott lakó népek bűnös sorsa betelik, megérnek a büntetésre, addig Jákob népe megerősödik. Akkor „neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz. Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek”. (Ter 17,8) Ahhoz azonban anyagilag is meg kell erősödnie, mert nagy a család, és a tekintély alapja is a lábas jószág. „Jákob tehát így szólt Lábánhoz: Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre. Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked. Lábán azt mondta neki: Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten. Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!” (Ter 30,25-28) Megegyeztek abban, hogy a születő bárányok közül Jákobé lesz a pöttyös bárány és a foltos kecske. Majd idővel fordítottak, mert Lábán úgy látta, a pöttyösök szaporábbak. Jákob aztán csellel is besegített: félig hántolt zöld vesszőket rakott az itató vályukba, hogy az anyajuhok azokat lássák, amíg isznak, és szüljenek tarka bárányokat.(40-43) Ilyen ügyeskedéssel gyorsan szaporodott az állatállománya. Jól kigondolta távozása tervét és felkészült rá.