Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLVIII.
Hogyan tovább?
„Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat,majd így szólt: Menjünk együtt, társad leszek utadon. Jákob erre azt mondta: Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam. Uram csak menjen előre szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe! Ézsau azt felelte: Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan utitársaid! Nem szükséges – felelte Jákob -, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram! Ézsau tehát még aznap visszatért Szeírbe azon az úton, amelyen jött. Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak, azaz (Sátraknak). Jákob azután sértetlenül eljutott Szíchem városába, amely Kánaán földjén van, - miután Paddam-Arámból visszatért -, és letelepedett a város mellett-. Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon, s ott oltárt állított. Így nevezte el: Isten, Izrael Istene”. (Ter 33,11b-20) Jákob tehát Isten áldásával vándorként indult Lábánhoz. Vele volt Isten, mert őszinte szeretettel imádta az első éjszakai látomásban, rábízta sorsát, Vele és irányítása alatt élt, nősült és gazdagodott. Vele alapította meg családját, amely majd Egyiptomba menekül, nagy néppé, választott néppé lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése