Jézus Szíve Litánia 9.

Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív, irgalmazz nekünk!

Értékes élmény, ha valakit eredményes munkájáért megdicsérnek. A főnök a beosztottját, a tanár a diákját, idősebb ember a törekvő fiatalt. Istennel kapcsolatban mi nem így dicsérünk, hiszen mi hozzá képest jelentéktelen parányok vagyunk. „Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad”. (Zsolt 117,1-2) Nagyon szép szokás volt, amely nálunk, magyaroknál még a XX. században is élt, hogy a katolikusok papjukat, de egymást is így köszöntötték: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Mindörökké! Ámen”. Ennek alapvetését a Filippi levélben olvashatjuk: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére” (Fil 2,5-11)

Sirák Fiának Könyve 9.

Éva amikor világra hozta elsőszülöttét, örömmel adott nevet neki

 
„Kain”, ami annyit jelentett: „Isten segítségével embert hoztam a világra” (a kígyó fejét széttipró embert értette ezalatt) Pedig dehogy lett vége a bűnnek. Második gyermekének is bizalommal adott ilyen nevet: „Ábel” (ab=apa, el=Isten) Isten ezáltal nem lett Atyja, a fogadott fiúság reménye a ködös történelem távlatából hosszú évezredek múltán jött csak el, amikor a Fiúisten az Atya rendelkezése szerint megtestesült. „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű  városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.  Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy,kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,26-33) Az angyal tisztázta Mária aggodalmát: nem kell visszavonnod  szüzességi fogadalmadat: „A Szent- lélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezét a születendő Szentet is Isten Fiának fogják hívni” (35) „Mária így válaszolt:Íme az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”(38) „A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része” (Sir 1,23)

Szûz Mária Szent Szívének

Jézus Krisztus és Szûz Mária

Szent Szívének való felajánlás

„A világot (egyházközségünket) Szûz Mária Szeplõtelen Szívé-

nek felajánlani annyit jelent, hogy ennek az Édesanyának szószólásá-

val mi magunk járulunk az élet Forrásához, mely a Golgotán fakadt.

E forrásból szakadatlanul folyik a megváltás és a kegyelem. E forrás

állandó elégtételt ad a világ bûneiért. Belõle ered folyamatosan az új

élet és az új szentség.

A világot az Édesanya Szeplõtelen Szívének felajánlani annyit je-

lent, hogy újból Krisztus keresztje alá állunk, igen ezt a világot a

Megváltó átszúrt Szívének ajánljuk fel, hogy ismét a megváltás For-

rása legyen. A megváltás hatalma messze felülmúlja az emberben és

a világban lévõ gonoszság minden formáját.”

II. János Pál pápa Fatimában, 1982-ben elhangzott beszédébõl

Szentatyánk Názáretben ünnepelte Jézus fogantatásának 2000. év-

fordulóját. Áhitattal imádkozott az angyali üdvözlet templomában

azon a helyen, ahol Szûz Mária a Szentlélektõl foganta Jézust, és

ahol valójában együtt kezdett dobogni a két Szent Szív.

Az utóbbi években egyre több plébánia közösség lett felajánlva

hazánkban Jézus és Mária Szent Szívének.

Hogy a felajánlás életté váljon, jó akár naponta, de legalább az

évfordulón szeretettel megújítani.

Figyelemre méltó, hogy ebben a

jubileumi esztendõben a két Szent Szív úgy köti össze szimbolikus

hídként az elsõ és második félévet, ahogy a második és harmadik

évezredet összeköti a két nagy világfelajánlás:

a Jézus Szentséges Szívének szóló 1899-ben és

a Szûz Mária Szeplõtelen Szívének szóló 2000. október 8-án,

amikor majd II. János Pál pápa a Szent Szív oltalmába helyezi a

harmadik évezred Egyházát.

A felajánló ima

Születésed kétezredik évfordulójának, a nagy jubileumnak, az

egész teremtett világ örömünnepének alkalmából fordulunk Hozzád,

édes Jézusunk!

Csodálatos, hogy mily közel jöttél hozzánk, mindenek Teremtõje

és Ura, önmagad kinyilatkoztatásában, amikor áthidaltad a Teremtõ

és a teremtmény között lévõ távolságot. Mily kifürkészhetetlen és

felfoghatatlan a Te jóságod az ember iránt! Végtelen szeretetedben,

édes Jézusunk, fogantattál a Szentlélek erejébõl és e világra születtél

a Názáreti Szûz által.

Az egész teremtés és mi, halandó emberek e nagy ajándéknak örü-

lünk, melynek a Szentlélek által lettünk részesei, mert: „úgy szerette

Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16).

E szent misztériumot szemlélve köszöntünk téged, ó Szûz Mária,

aki az Úr fönséges Anyja lettél! Üdvözlégy, Szent Szûz, aki Szeplõte-

len Szívedbe fogadtad és e világra hoztad Jézust!

Áldott légy, Istenünk, aki az Ige megtestesülése által új szövetsé-

get, új szerzõdést kívántál kötni az emberekkel, amit a Szentlélek

erejében egyesült két Szent Szív által hoztál létre.

Hozzátok fordul ma egyházközségünk minden jóakaratú emberrel

együtt, Jézus és Mária Szent Szíve! Jöjjetek segítségünkre! Ti isme-

ritek minden örömünket, szenvedésünket és reményünket, hallgassá-

tok meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélek indítására a Ti Szívetekhez

intézünk. Fogadjátok kegyesen felajánló imánkat, melyben a Ti Szí-

vetekre szeretnénk bízni plébániánkat, papjainkat, templomainkat, hí-

veinket, életünket és jövõnket. Tekintsetek szeretettel azokra is, akik

ma nem tudtak itt jelen lenni. Segítsetek megújulnunk a szeretetben

az imádságban és a bûnbánatban, a szentmisén való részvételben és

az apostolkodásban! Védjétek meg családjainkat, fordítsátok a szülõk

szívét a gyermekek felé és a gyermekek szívét a szülõk felé!

Változtassátok szeretetté és irgalommá az emberek szívében lévõ

gyûlöletet és erõszakot! Segítsetek, hogy minden ember szívesen

egyesüljön Szent Szívetekkel a szeretetben és a szenvedésben!

Töltse be egyházközségünket és országunkat, az egész világot e

felajánlás visszhangja, és legyen a remény és a béke szava minden

ember számára!

A dicsõséges Szentháromság, égi Édesanyánk, minden szent és

szent angyal színe elõtt felajánlom Jézus Szent Vérének érdemeivel

egyesítve

Jézus Szentséges és Irgalmas Szívének,

Szûz Mária Szeplõtelen és Fájdalmas Szívének,

a Szentlélekben egyesült két Szent Szívnek

egyházközségünket, papjainkat, a szerzeteseket és szerzetesnõket,

templomainkat, híveinket, családjainkat és az egyházközség terüle-

tén lakó minden embert. Kérjük, vegyetek szeretõ pártfogásotokba,

fogadjatok a Szívetekbe minket! Segítsetek, hogy le tudjuk gyõzni a

bûnt, ellene tudjunk mondani a Sátán kísértésének és elõrehaladjunk

az életszentség útján!

E felajánlás által szeretnénk megfelelni a keresztségben vállalt

valamennyi kötelezettségünknek. Reátok bízzuk életünket és keresz-

tény hivatásunkat, átadjuk Nektek szívünk és házunk kulcsát, hogy

tetszésetek szerint rendelkezzetek velünk.

Amen

Felajánlottan

„Egy ember életének hallatlan ragyogást, egyértelmû sodrást ad

az, ha egy kívülálló ember szolgálatába áll. Szent Timóteus Szent Pál

szolgálatában tanulta meg, mit jelent apostolnak lenni. Még nagyobb

változást idéz elõ életünkben az a tény, hogy felajánljuk magunkat

(nemcsak szolgálatunkat, erõnket, idõnket, hanem személyünket) va-

lakinek, akit kiválónak, nagyszerûnek, szentnek ismerünk. Egy ilyen-

fajta felajánlás csak a kívülállónak tûnik úgy, mintha elveszítettük

volna szabadságunkat. Valójában pontosan az ellenkezõje történik:

felszabadul az ember az élet értelmetlenségétõl. Tudja, kinek szol-

gál.

Az Úristennek felajánlani magunkat annyi, mint viszontszeretni

Õt a szó legteljesebb értelmében, hiszen Õ az, aki minket a semmi-

bõl alkotott.

Felajánlani magunkat a Szent Szûznek annyi, mint megérteni a

kereszten haldokló Üdvözítõ utolsó akaratát: »Íme, a te Anyád!«

A felajánlás nem pusztán egy felajánló imádság elmondása, hanem

a leghatározottabb döntés, amely természeténél fogva csak örökké-

való lehet, mert a szeretet örökkévaló. Nagy lelki érettség kell hozzá,

ha nem is folttalan és beérett szentség. Tudni kell, hogy egy ilyen

felajánlás a keresztség szentségének mélységében gyökerezik. Ha

pedig így van, akkor meg kell elõznie a hármas ellene mondásnak,

amelyben újra és véglegesen szakítani akarunk a Sátánnal, minden

cselekedetével és minden pompájával. Komoly életrendezõ lelkigya-

korlatnak kell megelõznie (ha lehetséges életgyónásnak) és a lelki

vezetõ beleegyezése szükséges hozzá.

Nem szabad a szavakkal játszani! Isten nem játszott a szavakkal.

Az Õ Fia új és örök szövetséget kötött velünk saját Vérében. A Szent

Szûz sohasem vonta vissza az angyal szavára, a mi üdvösségünkre

mondott igent.”

(fr. Barsi Balázs)

 

 

Páduai Szent Antal.

Páduai Szent Antal. 

Szinte minden katolikus templom előterében ott áll a szobra. Egyik kezében a kisded Jézus, a másikban liliom. Életrajza szerint ima közben olyan áhítattal tapadt elméje az isteni Kisdedre, hogy az Úr Kisdedként karjára ült. A liliom pedig a saját lelki tisztaságát jelenti. Ő pedig már eme tulajdonságok miatt is méltán állhat minden katolikus templom előterében fogadni és oktatni a belépő híveket: Így érdemes élni! Mindenütt emlékszobor, istenbarátság, nyolcszáz éves hírnév, amely nem apad. Szent Antal szobra alatt rendszerint persely található. Életében szegény ferences szerzetes volt, mégis a világ szegényei legnagyobb segítője lett. Az is maradt nyolcszáz éve. Még csak nem is kell félnie, hogy gazdag milliárdosok elhomályosítják alakját. Igaz, meg sem próbálják, hisz ők mindenestül a feledés –esetleg más mélységek- sűrű homályába vesznek. Nem megsemmisülnek: ők is fogadnak majd ama kapuban, amelyre Dante szerint ez van felírva:„Aki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Minden ugyanúgy történik odabenn, ahogyan Urunk Jézus leírta nekünk (Lk 16,19-31) Egy csepp hidegvíz nagyon elkelne. Hadd álljon most itt előttünk, mint az ifjúság példaképe. Modern csemetéknek ott a díszes diszkó: enni- innivaló-,dohány kábítószer, aranyélet. Inkább a földön fetrengünk, mit tud nekünk ajánlani egy nyolcszáz éves SZENT? Fiatalon tanulni kell. Földi és örök tudományt. Ő könyv nélkül megtanulta az egész Szentírást. Isten könyvét, amely érvényes megírásától, és az marad mindörökké. Nem kell mindenkinek szerzetesnek lennie, de vigyázni kell az ifjú testre, mert hosszú időn keresztül szükség lesz erejére, energiájára. Szent Antal bölcsességének erősítésére segíthet Ady Endre vallomása: „Harmincöt éves vén koromban, Mindenek túlján, és szépen butulván, Hajh de tudván sokat.” Magyarországnak, hazánknak nagy szüksége van erős lányokra és fiúkra, akikből kiváló édesanyák és édesapák lehetnek, de azért legyenek szent-antalos, jól képzett, mindig másokért élő szerzetesek, szerzetesnők, papok. Aki ezt a hivatást megkapja, elnyeri a szükséges kegyelmet. Szent Antal rendkívüli példakép az alázatosságban. Amikor ferences lett (előbb premontrei kanonok volt) és kemény tengeri vihar Afrika helyett Itáliába űzte, az idegen testvért befogadták. „Dicső Szent Antal, Isten kedveltje, Ki a mennyekben tündökölsz fenn. Liliom-tiszta, kinek karjában A Kisded Jézus pihen szépen. Te csodatévő,ki száz bajunkban érezteted szent segélyedet, Szívünkből áldunk s általad várunk A jó Istentől dús kegyelmet. Dicső Szent Antal, gyengék védelme, Ki megtalálod, mi elveszett. Szívünknek oda a tisztasága, s Urunkhoz jutni így nem lehet. Elvesztettük az utat a mennybe, Ha nem találjuk,mi lesz velünk? Esengve kérünk, Ó jöjj mivélünk! S mutasd a biztos utat nekünk!”

Jézus Szent Szíve

Jézus Szent Szíve

az úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe^* A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak. Hajnal Mátyás emlegetett, emblémákkal, azaz szimbolikus képekkel is illusztrált imádságos könyve (1629)^*mégsem ebbe a kultikus áramlatba tartozik. Klaniczay Tibor és Holl Béla vizsgálódásai^* szerint "a műfajok egyesítésének barokk eljárásával «lelki comoediá»-ban jeleníti meg a léleknek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát. A Jézussal egyesülő szívnek ebben az allegorikus játékában felhasználja a bibliai Énekek énekének szerelmi stilisztikáját is."

A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre.^* Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750),^* továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765).^* A márianostrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

A felvilágosodás, illetőleg a jozefinizmus nem kedvezett az ájtatosság terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társaság azonban legfőbb tömegpasztorációs programjának tekinti és az egész országra kiterjedő népmissziókon kedvelteti: a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdeti. Alig van hazánkban templom, ahol Jézus Szent Szíve-szoborral, képpel ne találkoznánk.^* Ezekben azonban nincs köszönet, mert kevés kivétellel, lelketlen, giccses tömegmunkák. Említést érdemel, hogy Varga János somogyi juhászember fafaragványainak egyik legkedveltebb eleme a Szent Szív.

A kissé érzelgősre hangolt kultusz általában megmaradt az egyházi, templomi keretekben, apácaközösségekben és a magándevoció világában. Falusi népünk igazában és egészében máig sem vette lelki tulajdonába. Ezt az is mutatja, hogy szakrális néphagyományt – tudomásunk szerint – még nem sarjasztott. A napot a hívő nép legtöbb helyen nem tartja számon. Színes megnyilatkozás volt Kalocsán és Mezőkövesden életre hívott Jézus Szíve-körmenet, ahol különös alkalom nyílt az ünneplő népviseletben való megjelenésre. Részt vett rajta a környékbeli faluk népe is. Ezt a jezsuiták a hagyománytisztelet érdekében külön is szorgalmazták.