Éva amikor világra hozta elsőszülöttét, örömmel
adott nevet neki
„Kain”, ami annyit jelentett: „Isten segítségével embert hoztam a világra” (a kígyó fejét széttipró embert értette ezalatt) Pedig dehogy lett vége a bűnnek. Második gyermekének is bizalommal adott ilyen nevet: „Ábel” (ab=apa, el=Isten) Isten ezáltal nem lett Atyja, a fogadott fiúság reménye a ködös történelem távlatából hosszú évezredek múltán jött csak el, amikor a Fiúisten az Atya rendelkezése szerint megtestesült. „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy,kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,26-33) Az angyal tisztázta Mária aggodalmát: nem kell visszavonnod szüzességi fogadalmadat: „A Szent- lélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezét a születendő Szentet is Isten Fiának fogják hívni” (35) „Mária így válaszolt:Íme az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”(38) „A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része” (Sir 1,23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése