Advent harmadik hetének szombatja

Igaz sarjat támasztok Dávidnak.

2010.12.18. szombat



A Misztérium újdonsága.



Amikor az ember fejlődni kezd, találkozik a felnőttek gondolkodásmódjával. Megtanulja a logikus gondolkodást. Ebbe később beleszól saját értelmének és tapasztalatainak tanulsága. Úgy vélem, ezt érthetjük „a világ gondolkodásmódja” és „uralkodó kultúra sémái” kifejezések alatt. Ebből kell a gondolkodó egyénnek kiemelkednie, ha a saját életét Isten gondolataihoz, akaratához kívánja alkalmazni .Az Úr minden embernek kialakítja a pontos élettervét. Az emberiség óriási közösség. Azok, akik egy időben élnek, érzékelhetik is tetteik következményeit. A későbbi következmények ugyan általában ismeretlenek lesznek, de az ítéleten az Úr Jézus megmutatja majd, hiszen felelősek vagyunk minden értékért és a hanyagságunk által okozott bajokért is. Ezért a természetes gondolkodás mellett ki kell alakítanunk az értelem-újítást. Ez nem mást jelent, mint az állandó figyelést Isten felé. Reggeli imában megköszönjük Istennek, hogy jól pihenhettünk. Kérjük áldását a napi tennivalóinkra, elsősorban ismert kötelességeink jó teljesítésre. Aztán megkérdezzük Atyánkat, ezeken felül mit kell még az Ő akarata szerint elvégeznünk. Mivel a kegyelmekért mindig imádkoznunk kell, ha ezt a reggeli kérést elmulasztjuk, nem biztos, hogy észrevesszük a különleges feladatot, vagy esetleg nem lesz erőnk teljesíteni. Tehát mindkét mozzanatot említjük: Atyám, nyisd rá a szememet a nekem rendelt feladatra, és adj kegyelmet, hogy sikeresen végbe is vigyem. Este pedig a lelkiismeretvizsgálatkor ez a kérdés is fontos legyen: figyeltem-e a kegyelem indításaira és együttműködtem-e vele? Nyugodt lehetek-e, hogy közreműködésemmel egy – akár ismeretlen – embertársamnak az élete kedvezően gördült tovább, vagy netán valami fontos dolga félbemaradt, elmaradt miattam?Ez bizony naponta megújuló feladat. Kellemetlen néha? Azért élünk, hogy önmagunkról mindig megfeledkezve tegyük a jót, amivel másokat boldoggá tehetünk. Ez a keresztény kultúra.

Advent harmadik hetének péntekje

Nem távozott el Júdából a jogar.



2010.12.17. péntek



A tetteiben boldog ember.



A teremtés célja a boldogság. Végső cél az ember számára a tökéletes boldogság. Ennek az utóbbinak értelme:Minden jót egyszerre birtokolni, és biztos lenni abban, hogy ezt az állapotot el sem veszthetem. Isten a teremtményeket pazar bőségben és szépségben teremtette. Gondoljunk a virágos rétre. Megszámlálhatatlan fajta virág a tavaszi réten: színek, illatok pazar bőségben. Élvezettel, mondhatnánk boldogan szemléli az ember, aki általában néhány fajta és mennyiség birtokosa. Eme bőségtől boldog? „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör? A telhetetlen elmerülhet bene, S nem fogj tudni, hogy van szívöröm. Ki virágot akar, nem hord rózsaberket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Egész világ nem a mi birtokunk. Amennyit a szív felfoghat önmagába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk”. (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz) Sem a szép mérhetetlensége nem tesz boldoggá senkit, sem a földi szépség nem birtokolható örökké.
Más a helyzet az örökkévalósággal. Ott minden együtt van, ami boldogítani képes az üdvözült embert. Semmi nem hervad, nem megy tönkre, meg nem unhatóan változatos. Annyit birtokol belőlük mindenki, amennyire rászolgált a földi önzetlen szeretetszolgálattal. S mindez örökké tart. Maga a szépség teljessége, az Isten, Ő is a mienk: szemmel, füllel, értelmünkkel, akaratunkkal birtokoljuk, amennyire rászolgáltunk erre a földön.Ez a földi rászolgálás jelenik meg Szent Jakab apostol levelében a tükörbenézés hasonlattal. Két eshetőséget említ: az egyik: belenézés felületesen, érdektelenül, aztán tovább megy és el is felejti rögtön, mit látott. A másik beletekint szabadon, komolyan megnézi, amit a tükör mutat, elmélyül benne és teljesíti a tudomásul vett feladatot. Mire céloz az apostol? Amit már régebben fejtegettem én is: Isten elkészítette öröktől fogva minden ember élettervét. Ez a tükör, amibe naponta, esetleg többször is bele kell néznünk: Az állapotbeli kötelességeinken kívül mit kíván tőlem Uram, hogy megtegyem itt és most? Aki unottan, érdektelenül rápillant, aztán önmagával eltelve megy tovább, az nem látott semmit. Annak nem mondott semmit a kép. Nem látja meg és nem is teszi meg, amit Isten elvárna tőle a saját örök boldogsága érdekében. Aki viszont érdeklődve, tudatosan tanulmányozza, vállalja a napi külön feladatot, aztán ezért semmi viszonzást nem követel itt az életben, tehát csak más boldogítása érdekében teljesíti a meglátott jót, az boldog lesz tetteiben, mert Isten eme jótetteknek megfelelően utalja ki egy egész örökkévalóságra az értük járó jutalmat.

Advent harmadik hetének csütörtökje

A hozzád való hűségem nem szűnik meg - mondja könyörülő Urad.



2010.12.16. csütörtök



Mindenki számára érthető nyelvezet.



Amikor a Központi Szeminárium kispapja lettem, énektanárunk a százhuszonhat kispapot maga elé rendelte, és többek között mindenkinek meghallgatta az énekét. Csak azt válogatta be az énekkarba, akit megfelelő hallású és hangú kispapnak minősíthetett. Urunk, Jézus Krisztus a tanítványokat nem így válogatta ki. Igaz, Ő belelátott mindenki lelkébe. Még azt sem ellenőrizte, hogy legalább az ószövetségi hittanból van-e megfelelő előképzettségük, még kevésbé tartott artikulációs ellenőrzést, megfelelő hanganyag-próbát.Ő nevelte tanítványait, majd rábízta irányításukat a Szentlélekre. Utódai, a püspökök és a szemináriumi nevelők. különösképpen a mostani lehetőségek között, nehezen tudják biztosítani a megfelelő szellemi szintet és a fizikai képességeket, amelyek a jövendő szolgálathoz nagyon fontosak. Az egyik fontos követelményről, a prédikálás mikéntje. Jézus a tanítást parancsolta meg. Nekünk tehát ez parancs, hogy a szentbeszédben tanítanunk kell a híveket. Mire? Az Isten szavára. Ez komoly parancs. Az Egyház előírja, hogy a szentmisében milyen szentírási részleteket kell felolvasnunk. Ezzel akarja biztosítani, hogy az egész kinyilatkoztatást ismerjék meg a hívek is, és minden igazság kellőképp legyen magyarázva. Bele kell állítani a kor és a hely kereteibe. Nem szabad úgy levegőben lebegtetni, mint a meséket: Hol volt, hol nem volt. A teológia és történelem nehezebb részeit is őszintén és megalapozottan kell előadnunk, hogy hallgatóinkban se maradjanak kételyek, és meg tudják védeni a kinyilatkoztatás tényeit, Egyházunk tanítását a rosszakaratú kritikák ellen. A legkisebbeknek is a tiszta igazságot kell tanítanunk, amilyen szinten igazán megértik.

Advent harmadik hetének szerdája

Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekből.



2010.12.15. szerda



Jézus gravitációs terében.



Ha arra gondolunk, hogy Jézus az első csodálatos kenyérszaporítás utáni hajnalon gyalog indult el az erősen hullámzó Genezáreti tavon apostolai után, akik a tengeren járás természetes eszközével utaztak Kafarnaum irányában, akkor nagyon jó figyelmeztetést kaphatunk Urunktól. Az Ő erejével mindig megközelíthető a kijelölt célpont, akkor is, ha ellentétes erők ezt szinte lehetetlenné teszik. Nézzük a tényeket. Az apostolok parancsot kaptak Jézustól a nagy csodatétel után alkonyattájt,hogy evezzenek Kafarnaumba. A tanítványok ellenszéllel találkoztak, amely hatalmas hullámokat korbácsolt fel. Hajnaltájban még csak a távolság felénél tartottak, mert a kis hajót állandóan visszadobta a hullámok ereje. Ekkor rémülten vették észre, hogy emberi alak jön utánuk a hullámok tetején. Az hitték, hogy lidérces kísértet. Féltek, kiabáltak. Jézus visszaszólt: Én vagyok, ne féljetek! Péter, aki részt kívánt venni a különös eseményben, erőt kért a maga részére is. A csónakból kilépve, büszke lett, sikerét a magáénak tulajdonítva a legközelebbi hullámvölgybe süllyedt. Jézus odalépett, kiemelte a vízből és talpra állította. Aztán beült a csónakba, és az pillanatok alatt a célnál partot ért. Jézus megváltói ereje irányítja övéit. Nem teszi ártalmatlanná az ellenség erőit. Küzdeniük kell az üdvösség felé haladóknak. Megijedni nem szabad babonás képzelgések hatására. Jézusnak soha semmiféle természetes eszközre nincs szüksége. Ellene eredménytelen minden ellenséges erő kísérlete. Amíg az Ő erejében bízik valaki, vele együtt győztes lesz. A gyengülő hit végzetes. Most már több milliárdan utazunk a kijelölt cél felé. A sátán és csatlósai igen ügyesen fújják a szelet. Hitet ébresztünk, hangosan imádkozunk, és időben, pontos partszakaszon kiköthetünk.

Advent harmadik hetének keddje

A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat.



2010.12.14. kedd



Mutassuk meg Krisztust!



Isten kell, de Egyház, templom, papok nem kellenek. Aztán magára, Krisztusra is gyanakodva néznek sokan: Isten kell, de Krisztus nem. Ez mind hibás állásfoglalás. Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25)Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: „És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19)Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. De neki mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Advent harmadik hetének hétfője

Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.



2010.12.13. hétfő



Az evangéliumi szépség elragad.



Romlott világban élünk. Azok, akik szenvednek e miatt, szíves örömmel változtatnának ezen a helyzeten, hiszen tudják, hogy a romlottság boldoggá nem tett, és nem is tesz senkit. A papok eleve olyan környezetben nőnek fel, hogy nemcsak a fegyelem erejével legyenek védve a romlott, istentelen és erkölcstelen környezettől, hanem a biztos és örökké érvényes igazságok meg a kegyelem természetfeletti ereje olyan mértékben szolgálja a lelki immun-rendszerüket, hogy átvészeljék a lelkileg veszélyes időszakot, és érett emberekként kerüljenek a plébániákon keresztül a hívek közé. Ott ugyanis nekik kell segíteniük a sérült, előbb-utóbb közömbös vagy egyenesen boldogtalan testvéreiket. Nagy lehetőség nyílik elrettentő módszerekkel kísérletezni. Még a harmincas években elvitték a hetedikes és nyolcadikos gimnazistákat kórházlátogatásra, hogy lássák, az erkölcsileg könnyelmű életű társaik súlyos baján keresztül tanulják meg: ezt az életformát kerülni kell. A látogatás végeztével a kórház előtt rögtön leszűrték a végkövetkeztetést: Mi majd okosabban csináljuk. Mennyivel célravezetőbb, ha megmagyarázzuk az evangéliumból vett gondolattal az igazságot: „Vannak eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek,; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné; és vannak eunuchok, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg”. (Mt 19,12) Vagy a költő szavai: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs, hír, gyönyör? Legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Ki virágot akar, nem hord rózsaberket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt, szórakozva, kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt”. (Vörösmarty M.: A merengőhöz) –Látogassunk meg olyan családot, ahol csak egymásért élnek: Ők boldogok,mert csak a másik boldogsága a fontos.

Advent harmadik vasárnapja

Maga az Isten jön, és megszabadít minket.



2010.12.12. vasárnap



Szentháromságos életstílus.



Alapvető fontosságú szentírási idézet: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” (Ter1,26.) Ez az idézet természetesen nem kifejezett szavakkal szól a Szentháromság titkáról, vagyis nem az a célja, hogy kinyilatkoztassa a legnagyobb hittitkot. Azt sokkal később Jézus Krisztus mondja el nekünk az Újszövetség idejében. Az említett szöveget Mózes jegyezte le, amikor Isten látomásban megmutatta neki a teremtés történetét. Az ember megalkotásának kiemelt mintát említ azzal a céllal, hogy bemutassa, az embernek megalkotásában Istennek konkrét célja, hogy tudatosan két neműnek teremti: férfinak és nőnek, kihangsúlyozza, hogy a férfi és az asszony lényegében (anyagi test és szellemi lélek), „hús az én húsomból, csont az én csontomból”, (2,23) tehát a férfi testanyagából való az asszony, ugyanúgy szellemi lelket teremt Isten neki is, mint Ádámnak,- a két személy a házasságban olyan szoros kapcsolatba kerül, hogy egyetlen szervezetet alkotnak, kizárólag egymás boldogítására kell élniük, mint az Isteni Személyek teszik. Az egész Egyháznak is új életformát biztosít ez a tudat.: ahogyan a három isteni Személy megosztja az istenséget, helyesebben nem megosztásról van szó, hanem csorbítatlan odaajándékozásról: az Atya öröktől fogva születő Fiának adja istenségét teljesen, a Fiú visszaajándékozza az Atyának, és az így tökéletesen közös tulajdont együtt ajándékozzák a harmadik isteni Személynek: aztán kifelé, a teremtett világ, illetőleg annak képviselője, az ember felé osztják ennek a tökéletes közösségnek áldásait..A legújabb korban az általános szeretetközösség és a legintimebb formája, a család is válságban van. Ne csodálkozzunk ezen: aki a mintát megtagadja, álságosan átalakítja, a legtökéletesebb szeretet helyett az önzés foglya lesz, nem tud boldog lenni, vegytiszta paródia lesz belőle.