Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2011. január 22., szombat

Elmélkedés a Család évében XXIV.



Elmélkedés a Család évében

II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján

XXIV.



Noé családja.



A fentebbi isteni parancs duplán is elhangzott a vízözön után: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! A bárkaépítés és a vízözön hónapjai alatt nem született kisbaba Noé fiainak családjaiban. Nyilván Isten rendezte úgy az életüket, hogy sem a hajóépítés kemény munkájában, sem a vízözön félelmetes és nyugtalan körülményei között ne szülessenek utódok. Isten eredeti parancsa, amit rögtön az emberek megteremtésének szándéka után kinyilvánított a bőséges gyermekáldás céljaként, most újra aktuális lett. Lám, milyen egyszerű mindez a mindenható Isten gondviselésében! Mindent tud, mindent megtehet, okosan előre eltervezhet világot, embersorsokat. A kotnyeles ember pedig mennyi bajt okoz, amikor számol bőszen és cselekszik oktalanul. Noé unokái aztán kezdték benépesíteni a földet. Noé szőlőt is telepített. Nem ismerve a bor erejét, egy alkalommal becsípett, és ittasan kitakarózott. Kám ezt látta, kigúnyolta testvérei előtt. Szem és Jáfet azonban elfordulva betakarták apjuk szemérmét. Noé felébredve mindezt megtudta. Nagyon szégyellte a dolgot. Szemet és Jáfetet megáldotta, Kám helyett pedig a fiát, Kánaánt megátkozta.(9,18-28) Ezért szenved ma is.



Évközi második hét szombatja



Krisztus tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a Szentélybe.



2011.01.22.szombat



Semmiféle hatalmi harc



Az Isten országa valóban az igazság és szeretet közössége.



Szellemiség, nem földi államok sorába állítható földrajzi táj és társadalmi alakulat. Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Annak a szellemi képnek, amelyet Isten a dolgokról alkotott. Szeretetnek mondjuk a legfőbb erényt, amely kizárólag Isten és felebarátaink, a mellénk rendelt emberek javát szolgálja. Nem könnyű a katolikus Egyházban sem megérteni és mindenkivel megértetni a szeretet elsőségét. Hiszen az összes többi emberi közösségben a hatalom áhítatos tiszteletét követelik meg egymástól a közösségek tagjai. A hatalommal (beleértve a pénzt is), mérik az emberek értékét. De Isten akarata szerint a hatalom is a szolgálat egyik formája, hiszen minden hatalom arra adatik, hogy többet tudjon tenni a rábízottakért. Körülbelül ez a gondolatsor igazít el bennünket a katolikus Egyház hatalomról vallott felfogásáról: minden hatalom Istené. Ő mindenható. Mindent megtehet, amit csak akar. Mindent azok javára működtet közre, akiket szeret. Tehát az emberekért él a hatalmával. Krisztus, a megtestesült Fiúisten mondja magáról:: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,18-20) És Ő mit parancsolt? „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért". (Jn 15,12-13) A katolikus papok olyan hatalmat kapnak a pappászentelésben, hogy ahhoz hasonló nincs a földön. Ez a hatalom teljes lényével szolgálhat. Az Egyházban minden hatalom szolgálat. Csak a szolgálatért szabad harcolni.


2011. január 21., péntek

Elmélkedés a Család évében XXIII.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXIII.



Isten egy kis családdal újkort kezd.



„Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal”. (Ter 8,22) Micsoda feloldása a rengeteg megpróbáltatásnak: tudomásul kellett venniük kortársaik hitehagyását. Nem volt könnyű elviselni a gúnyt, a lenézést a hitetlenné vált tömegek részéről. Elviselni, hogy bolondnak nézzék őket a hatalmas hajó építésével a szárazföld közepén. Micsoda szemekkel, kacajokkal, netán durva gúnnyal biztathatták őket kortársaik a különféle állatok összegyűjtésénél. A behurcolkodásnál napsütés, majd a fekete fellegek, rémült menekülés, jajveszékelés mindenünnen. A magasodó víz színén a nagyképű istentagadók holttestei. Aztán végre apadás, reménykedés, és pezsdülő élet mindenfelé. Végül az Úr csodálatos szavai: „Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön, a tenger minden halát is a kezetekbe adtam! Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, csak a húst vérével ne egyétek. A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől. Számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta. Majd azt mondta Isten Noénak és vele fiainak: Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet. Azután ezt mondta Isten: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, és az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem”(9,1-15)

Évközi második hét péntekje



Szívükbe írom törvényem, és Istenük leszek.



2011.01.21. péntek



Az Egyház alaptörvénye.



A zsidók negyven éven át vándoroltak a sivatagban, mielőtt bemehettek abba a hazába, amelyet Isten nyolcszáz évvel korábban ígért Ábrahámnak és utódainak. Ezt a végcélt elérhették volna néhány nap alatt, hiszen Egyiptom és Palesztina szomszédos országok. De az Úr úgy látta jónak, ha a sivatagot megjáratja velük a Földközi- tenger vidékétől a Síni- hegyig, ami a Sinai-félsziget déli csücskén található. Ott kötött velük szövetséget, ott avatta őket népévé az összes nemzetek közül. Onnan visszavándoroltatta őket az ígéret földje déli határáig. Ott fellázadtak az ellen az Isten ellen, aki őket úgy kitüntette, mint soha egyetlen más népet sem. Vissza kellett térniük a félsziget sivatagjába. Negyven évet kaptak arra, hogy majd annak lejártával képesek legyenek felfogni, hogy mi az az erő, ami őket néppé gyúrja a sok száz év alatt felduzzadt tömegből, amely szervezetileg legpraktikusabban rabszolga népnek volt tekinthető. Visszaérve a nevelőtáborból Mózes heteken át összefoglalta Isten kinyilatkoztatott igazságait Moáb síkságán. Itt hangzott el először kodifikálva az alaptörvény, amely minden mást összefoglal: „Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből".(MTörv 6,4-5) Ezt ők ezerkétszáz év alatt nem értették meg igazán. Egy vita után fordult Jézushoz egy zsidó törvénytudó azzal, hogy megkérdezi: „Melyik a legelső az összes parancs közül? Jézus így felelt neki: Az összes parancs közül a legelső ez: Halld Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és miden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Mk 12,28-31) - Az emberek nagy része ma sem érti. Az Isten országa, a katolikus Egyház az igazság és a szeretet közössége. Ezért támadja a sátán, a hazugság és gyűlölet ura.

2011. január 20., csütörtök

Elmélkedés a Család évében XXII.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXII.



Noé tájékozódik.



„Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön. Ezután kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek az föld színén. De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. –Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette a bárkába. Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön, de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, s az többé nem tért vissza hozzá.” (8,6-12) Noé még várt türelmesen, hiszen a rengeteg víznek idő kellett, amíg elfolyik, vagy felszárítja a napsugár. „A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld”. (14) „Ekkor Isten így szólt Noéhoz: Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiai feleségei. Hozd ki magaddal az összes állatot”. (15-17) Noé és családja hálatelt szívvel léptek a száraz földre. „Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron. Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, mert az ember szíve ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem”. (20—21)

Évközi második hét csütörtökje



Jézus egyszer smindenkorra önmagát adta áldozatul.



2011.01.20. csütörtök



Egyenlő méltóság, közös feladat.



A héten Egyházunk vezetői és hívei az elszakadt keresztények egységéért imádkoznak. Erre azért volt és egyelőre marad is szükség, mert az emberi természet önzése miatt versengések, hántások fordulnak elő még Isten gyermekei között is. Az ősök bűnei miatt szenved most már idült betegségben Krisztus közössége. Jó lenne ezt a bajt orvosolni, de ugyanígy a bajok gyökerét, a féltékenységet, az önzést a tökéletes szeretet gyakorlásával örökre kiirtani. Egyik nagyreményű noviciusunk azért vetette le a ferences habitust és ment egyházmegyés kispapnak, mert a rendben igen nehéz az előrelépést kivárni, de ha főnök lesz valaki, három év múltán megint egyszerű páterként folytathatja életét. Igen sajnáltam, mert bíztam benne. Remélem, beteljesültek álmai. De mindenkinek ajánlom, hogy jobban értse meg ennél: az emberi küldetéseket Isten öröktől fogva kijelölte, és nem attól függ az ember boldogsága, hogy milyen küldetést kapott, hanem kizárólag attól, hogy Istentől kapott beosztását mennyire tudja elfogadni, és azok javára fordítani minden tettét, akikhez küldetett. Dávidot, a legényt felöltöztették a hatalmas termetű Saul király páncéljába. Orron esett benne. Amit akkor tennie kellett, az óriás filiszteust, Góliátot legyőzni párviadalban, egy szál parittyával és egyetlen kaviccsal vitte végbe. Vianney Szent János szerény értelmi képességei mellé kapta a papi hivatást. Alázattal elfogadta és adta önmagát, de azt egészen. Túltett alázattal igen sok tehetséges papon a kegyelemosztásban, mert azon a helyen állt és dolgozott, amit Isten szánt részére Az örök jutalom pedig kizárólag attól függ, ki mennyire önzetlenül adja oda mindenét mások boldogítására.

2011. január 19., szerda

Mayer Mihály püspök úr lemondása



Változás a Pécsi Egyházmegye vezetésében.



A Szentatya, XVI. Benedek pápa elfogadta Mayer Mihály püspök lemondását a Pécsi Egyházmegye lelkipásztori kormányzásáról, az Egyházi Törvénykönyv 401. kánon 2. § értelmében.

Ezzel egyidejűleg a Szentatya Dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök urat a Pécsi Egyházmegye sede vacante apostoli kormányzójává nevezte ki.

2011. január 19.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága


Elmélkedés a Család évében XXI.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXI.



Negyven nap és negyven éjjel zuhogott az eső. Sok országnyi területen uralkodott a víz. „A bárka pedig továbbhaladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított. Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt”.(Ter 7,18b-22) Ezt a tényszerű felsorolást a halott világról nem valami véletlen katasztrófa okozta, hanem Isten büntetése. Nagy tanítás az akkori embereknek és az utókornak egyaránt, hogy Isten a világ ura, és ha az emberek ezt az alapelvet elvetik, kigúnyolják, Isten büntet miatta, mert ez a gonoszság. „Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában”.(23c) Senki nem mondhatja, hogy Isten igazságtalanul döntött és büntetett. Figyelmeztetett időben a megtérésre. Százhúsz évig várt is erre türelmesen. A hívő Noé előttük ácsolt, fúrt, faragott. „Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet”. (24) Miért hangsúlyozza a Biblia ezt a százötven napot? A vízözön nem az egész földet borította el. Ha nem is voltak mai fejlettségű hírközlő eszközök, azért a hírek mindenüvé eljutottak. Az emberi élet bölcsője, az Éden kertje, valahol a Tigris és az Eufrátesz folyók táján volt, hiszen erről már szót ejtett a Biblia hogy ez a két folyó öntözte az Éden kertjének oázisát. Említi még a Biblia a másik két folyót is Gihon és Gíjon néven, de a környék sok folyója közül ma egyiket sem nevezik így. Ha tehát a bárka építése a Tigris és Eufrátesz síkságán történt, ezt a síkságot és a tőle északra fekvő hegyvidéket öntötte el a vízözön, hiszen név szerint meg is említi annak a vidéknek legmagasabb csúcsaként az Ararátot (5165 m magas csúcs Törökországban). „A hetedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig; s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai”

Évközi második hét szerdája



Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.



2011.01.19. szerda



Isten „törvénye".



Szent Pálnak megakadt a szeme korának versengésén. Egymás után kapta ugyanis az Egyház tagjaiban a Szentlélek különböző adományait. Boldog volt, aki ezek egyikében részesült, Pl betegek gyógyítása, prófétálás, idegen nyelveken beszélés vagy ezek megmagyarázása. Ebből aztán később versengés is támadt: ki kapott nagyobb ajándékot? Pál felsorolja ezeket a rendkívüli kegyelmeket, un, karizmákat az 1 Kor 12,28-30. Elismeri fontosságukat. Aztán azt írja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra. Emellett még egy kiválóbb utat is mutatok nektek" (31) Aztán megírja a szeretet csodálatos himnuszát (13,1-12) Ennek befejezéseként pedig ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet". (13) A hit, remény és szeretet a három isteni erény, mert Istenhez emel bennünket, közvetlen tárgyuk az Isten. Mindegyik nagyon fontos számunkra. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek". (Zsid 11,6) „a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt (ad), a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által." (Rom 5,4-5) Ezek tehát fontosak számunkra, de a legfontosabb a szeretet. A szeretet ugyanis Isten lényegét jelenti: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne". (Jn 5,16) Ezt azért írhatja így az apostol, mert az Atya öröktől fogva születő Fiának azonnal odaadja fenntartás nélkül egész istenségét, az isteni természetet. A Fiú ugyanígy visszaajándékozza Atyjának és ketten ajándékozzák közösen a Szentléleknek. Ez az isteni lényeg, ezt tette meg Isten az ember minta okának az teremtéskor. Az ember akkor okos, ha önzés nélkül mindig mindent odaajándékoz azoknak, akiket Isten melléje rendel, mert Isten ezt tekinti igazán értéknek, és ennek megfelelően adja majd a mennyben az örök boldogság mértékét.

2011. január 18., kedd

Elmélkedés a Család évében XX.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XX.



Beborul az ég.



Hirtelen elcsendesül a bárka környéke. Belül a hatszáz éves Noé, felesége, három fiúk és feleségeik csak annyit látnak a kicsi hajóablakokon át, hogy besötétedett, mintha leszállt volna az este. Óriási felhők tolongtak az égen, és ömleni kezdett az eső. Felhőszakadás. A gúnykacaj elnémul. Rohannak haza, gyorsan tető alá. De a lezúduló víztömeg már az ablakpárkányig ér, betör a házba, elönt mindent. Meneküljünk a háztetőre! Oda is felér a kegyetlen áradat. Eltűnt a síkság, tenger hullámzott a helyén. A bárkát nem kellett vízre bocsátani, már a hátukon hordozzák a hullámok. Az istentagadók pedig sorra fulladnak bele az áradatba, háztetőről, fák tetejéről hullanak a vízbe a hullák. Isten ritkán büntet, mert végtelen szeretet, de az igazságos ítéletnek egyszer el kell jönnie. Utolsó gondolatuk ez lehetett: Miért nem hittünk Noénak? Miért gúnyoltuk ki? Isten türelmesen várta bűnbánatunkat százhúsz éven át„A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és fölemelték a bárkát a földről. Azután rettenetesen megáradtak és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig tovább-haladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított. Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad és minden csúszó-mászó, amely nyüzsgött a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt. Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában”. (17-23) A hívő kis család. „Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet”. (24)

Évközi második hét keddje



Jön a Vőlegény, menjetek ki elébe!



2011.01.18. kedd



A keresztények között fennálló megosztottság botrány.



Szentséges Atyánk nagyon helyesen ítéli meg az Isten országának Jézus által meghirdetett formáját. Amikor elkezdte küldetésének teljesítését, azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban". (Mk 1,15) Amit az Ószövetség jelentett, az tehát nem volt az Isten országa. Az Isten országa ott valósul meg, ahol teljesítik Isten akaratát. Az Ószövetség népe nem teljesítette Isten akaratát. A zsoltáros megfogalmazta ezt az igazságot, a katolikus Egyház naponta ezzel kezdi a papi zsolozsmát: „Ma, ha szavát meghalljátok, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem, próbára tettek, bár látták müveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba": (Zsolt 95,8-11) Jézus tehát teljesen jogosan hangsúlyozta: Vele elközelgett az Isten országa. Ez annyira igaz, hogy bátran kimondta: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok... Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy elvégezzem az ő művét". (Jn 4,32.34) Ennek tökéletes összefoglalása, zárójelentése Jézus utolsó szava: ,,Beteljesedett".(19,30) Takács József professzorom szerint Jézus maga az Isten országa.Jézus személye egyetlen egy. Ez az isteni személyiség a Második Isteni Személy, a Fiúisten. Ő cselekszik mind isteni, mind emberi akaratával. Ezer évvel földi születése előtt mondja Atyjának: „A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van". (Zsolt 40,8-9) Ezt akkor is vallja, amikor a megváltás nagy próbatétele előtt emberi akarata megdöbbenni látszik: „Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd".(Lk 22,42) Az általa alapított Egyháznak is ez a kötelessége: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem". (Jn 17,201)

2011. január 17., hétfő

Évközi második hét hétfője



Isten Fia szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet.



2011.01.17. hétfő


Az ökumenikus mozgalom lelke.



Az ökumenikus mozgalomban a katolikus Egyház is részt vállal. Nem mi szakadtunk el a többi keresztény közösségtől, de lehettek, sőt bizonyosan tudható, hogy voltak is hibáink, mulasztásaink nekünk is. A keleti egyházszakadás (1054) elkerülhető lett volna, ha a pápai követek nagyobb türelemmel fogadják Konstantinápoly képviselőinek állásfoglalását a Római Birodalom keleti és nyugati része között húzódó határ végleges megállapításában. A birodalom nyugati része mér a VI. században megszűnt, tehát nem politikai hanem egyházi fennhatósági kérdésről volt szó. Felesleges volt olyan gyorsan letenni a Hagia Sophia oltárára a kiközösítő bullát, amelyet azonnal hasonló kiközösítéssel viszonoztak a bizánciak. Az időközben csak tovább mérgesedett helyzetet mind a mai napig nem sikerült kijavítani. A nagy nyugati egyházszakadás (evangélikus, református, unitárius, anglikán) 1517-el rögzíthető kezdettel több türelmet kapott katolikus részről, az ő követelésükre indult el a reformerek nehézségeit tárgyaló Tridenti zsinat. Erre meghívást kaptak az érintettek is, részt vehettek volna a tárgyalásokon, de nem mentek el. Azóta a szakadások ténylegesen elválasztanak bennünket. Az Ökumené nálunk húsz év óta vett lendületet. A szeretet egységére eljutottunk, állapította meg egy református lelkész kolléga, de tovább lépni nem tudunk. Sokat kell imádkozni a kegyelemosztó Istenhez, hogy ő adja világosságát és erejét, főként pedig alázatot és testvéri szeretetet mindnyájunk szívébe, hogy a tárgyalásokon ne a magunk igazát keressük, hanem Jézus Krisztusét.

Ökumenikus ima nyolcad 2.



A Krisztus-hívők egységéért



2011. január 16-23



„kitartottak az apostolok tanításában” (ApCsel 2,42)



2. nap



Sok tag egy test



Iz 55, 1-4 „jöjjetek a vizekhez”

Zsolt 85, 8-13 „Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz”

1Kor 12, 12-27 „hiszen egy Lélek által egy testté lettünk a keresztséggel”

Jn 15, 1-3 „Én vagyok az igazi szőlőtő”

Sok tag egy test

A felelős elöljárók a második napon Izajás próféta könyvéből választottak alapigét, amely megragadja az okos gazdászok figyelmét Mintha anyagi gondjaink megoldásától várnánk a vallásos, a lelkieket szolgáló tanítások előkészítését. „Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet!”. (Iz 55,1) Izajás próféta az Ígéret földjén lakott. Ezt a földet választotta az Úr, és erre mutatott előre mint nagy ajándékra, amikor Ábrahámot barátjául fogadta. Ezzel biztatta: „Menj ki földedről és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek , és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-2.4) Az a föld vonzó volt Ábrahámnak, bár semmi tulajdont nem kapott belőle, csak majd az utódok, a naggyá nőtt jövő nemzedék örökli. Azt a földet ígérte neki az Úr, amelyet fél éven át ver az eső, a másik félévben viszont szinte sosincs csapadék. Ezerkétszáz év múlva, Izajás korában Jeruzsálemet csak úgy tudták ióvízzel ellátni, hogy hosszú csatornát építettek és a hegyek vizét azon vezették be a városba. Mi volt a vonzerő, mi volt a biztosíték Isten ki választott népének, amiért lelkesedni lehetett? A hit az egyetlen élő Istenben, akinek a szava garancia: ha bennem hisztek, ezen a földön is jól fogtok élni, mert az én hatalmam végtelen. Ha pedig eltértek útjaimról, eleszem az éltető vizet, meglátjátok, mire mentek nélkülem.Izajás jól ismerte ezt a víznélküli nyomorult életet. Illés próféta élete nagy tanítóerő volt. Amikor Jezabel, a bálványimádó királyné megölette Illés próféta tanítványait, Illés ezt jelentette ki: „Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára”. (1Kir 17,1) Három és fél évig tartott az iszonyú szárazság, amíg a királyné bálványát le nem rombolták és a bálványpapokat ki nem irtották a Kármel hegyen. (18). Lett azonnal zuhogó eső, amint a nép megvallotta: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (18,39) Nekünk, magyaroknak ölünkbe hullott Isten kezéből a gyönyörű magyar föld, az igazán tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence. Az emberi gazság tudott olyan nyomort előidézni, hogy a szegény napszámos ember, Tiborc, így panaszkodhatott Jézus templomában: Amikor az apát úr Isten jóságáról beszél a korgó gyomornak a mennyország sem jön szép színben közel.Viszont ha Isten dicsőségére és embertestvérei javára fordítja gyermeke, az ember az Isten ajándékát, akkor Jézus szerint a mennyország áldott bősége várja: „Azután megmutatta nekem az élet vízének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székéből fakadt. Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát, és homlokukon lesz az ő neve”. (Jel 22,1-4) Kik ezek? „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek”. (Jn 15,1-3) Mit mondott Jézus? „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”.(12)

2011. január 16., vasárnap

Ökumenikus ima nyolcad 1.



A Krisztus-hívők egységéért

2011. január 16-23

„kitartottak az apostolok tanításában” (ApCsel 2,42)


1. nap

A jeruzsálemi egyház

Joel 2, 21-27; 3, 1-5 „Azután kiárasztom majd lelkemet minden emberre”

Zsoltár 46 „a Seregek Ura velünk van ”

ApCsel 2,1-12 „Amikor pedig eljött a pünkösd napja”

Jn 14, 15-21 „Az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphatja meg”

Mindenütt a világon hirdetik,hogy a Názáreti Jézus, a világ Megváltója küldött minket hozzátok emberek. Azt üzeni: egyetlen emberpártól születtetek, tehát valamennyi ember vérrokon. Igaz, a bőrötök színe eltér egymástól, egymás nyelvét sem értitek, de a Názáreti Jézus azt üzeni, hogy az egyetlen igaz Isten a ti közös Atyátok. Egymáshoz kellene tartoznotok. Egy régi küldötte egyik néphez így beszélt: „én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül. Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre,álmokat látnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék”. (Joel 2,27. 3,1-2.5) Az én hangom szomorúan válaszol: Igen, onnan indult el a Názáreti Jézus. Néhányan hívei lettek abból a népből,de most is van onnan származó a keresztények között. Az alapítók után Jézus híveinek többsége sem ért egyet,mert szétszakadt a család. Az ősi zsoltáros nekünk üzen: „Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, melyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld”. (Zsolt 46,9.11)„Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: Íme, ezek, akik beszélnek, úgye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,1-8) Jézus válaszol: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismertétek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki”. (Jn 14,15-21) Úgy látom, hogy a tavalyi imahét záradéka jelenik meg újra: Jézust az emmauszi tanítványok az Eukarisztiában ismerték fel. Most is azt üzeni Jézus: „ti láttok engem” tudniillik hitetekkel az Eukarisztiában. Ott élek általa köztetek, majd a szívetekben a szentáldozás után. A kulcskérdést nem itt kellene keresnünk?

♣♣ ♣♣ ♣♣

Évközi második vasárnap



A pogányok világosságává teszlek.



2011.01.16. vasárnap



Letenni a fegyvert.



Athenagorász pátriárka elmélkedése csodálatos! Ő konstantinápolyi pátriárka volt a XX. század közepén. Aki.ismeri az Egyház történelmét, jól tudja, hogy Bizánc jelentéktelen városa volt a Római Birodalom keleti részének mindaddig, amíg Róma mellett a Milvius hídnál 312- ben Nagy Konstantin le nem győzte Maxentiust, a másik trónkövetelőt, és Róma helyett Bizánc lakosa lett. A jelentéktelen városnak új nevet is adott: Constantinopolis (Konstantinápoly). Ettől kezdve a bizánci püspökök úgy vélték, hogy a császárváros főpapja egyre magasabb címeket vehet fel az addigi jelentéktelen egyházmegye élén. így vették fel idővel a „Kelet pátriárkája" címet. Annak a kornak pápája -akinek egyik címe Nyugat pátriárkája-, felvett egy új címet: Isten szolgáinak szolgája. (Nagy Szent Gergely (590-604) De a Kelet és Nyugat között nemcsak egészséges nemzeti tulajdonságokban volt eltérés (görögök a legjobb filozófusok, rómaiak a legjobb jogászok voltak), hanem megindult több féltékenységből fakadt küzdelem is. Ennek borzalmas fejleménye volt a kelet-nyugati egyházszakadás (1053), amikor a két nagy egyház kiközösítette a másikat, megszüntettek minden kapcsolatot. Több egyesítési kísérlet is történt (Lyon, 1245, 1274), de lényegesen más nem történt, mint idővel kölcsönösen feloldották a kiközösítéseket, június 29-én a római Szent Péter székesegyházban jelen vannak a görögök a pápai szentmisén, eléneklik az evangéliumot latinul is, görögül is, aztán a görög küldöttség félrevonul, meghallgatja az áldozati cselekményt. Ugyanez történik fordítva november 30-án Konstantinápolyban Szent András ünnepén.1964. január 4-6-ig VI Pál pápa a Szentföldön zarándokolt. Odament Athenagoras pátriárka. Megtörtént a keresztény testvéri békecsók. A pátriárka zseniálisan fogalmazta meg álláspontját: „Alig várom, hogy VI. Pállal egy oltárnál misézzem, ő öntse a kehelybe a bort, és én csöppenthessem hozzá a vizet". Micsoda szent bölcsesség és alázat. Legyen áldott érte.