Elmélkedés a Család évében XXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXIII.



Isten egy kis családdal újkort kezd.



„Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal”. (Ter 8,22) Micsoda feloldása a rengeteg megpróbáltatásnak: tudomásul kellett venniük kortársaik hitehagyását. Nem volt könnyű elviselni a gúnyt, a lenézést a hitetlenné vált tömegek részéről. Elviselni, hogy bolondnak nézzék őket a hatalmas hajó építésével a szárazföld közepén. Micsoda szemekkel, kacajokkal, netán durva gúnnyal biztathatták őket kortársaik a különféle állatok összegyűjtésénél. A behurcolkodásnál napsütés, majd a fekete fellegek, rémült menekülés, jajveszékelés mindenünnen. A magasodó víz színén a nagyképű istentagadók holttestei. Aztán végre apadás, reménykedés, és pezsdülő élet mindenfelé. Végül az Úr csodálatos szavai: „Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön, a tenger minden halát is a kezetekbe adtam! Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, csak a húst vérével ne egyétek. A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől. Számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta. Majd azt mondta Isten Noénak és vele fiainak: Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet. Azután ezt mondta Isten: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, és az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem”(9,1-15)