Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXI.
Negyven nap és negyven éjjel zuhogott az eső. Sok országnyi területen uralkodott a víz. „A bárka pedig továbbhaladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított. Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt”.(Ter 7,18b-22) Ezt a tényszerű felsorolást a halott világról nem valami véletlen katasztrófa okozta, hanem Isten büntetése. Nagy tanítás az akkori embereknek és az utókornak egyaránt, hogy Isten a világ ura, és ha az emberek ezt az alapelvet elvetik, kigúnyolják, Isten büntet miatta, mert ez a gonoszság. „Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában”.(23c) Senki nem mondhatja, hogy Isten igazságtalanul döntött és büntetett. Figyelmeztetett időben a megtérésre. Százhúsz évig várt is erre türelmesen. A hívő Noé előttük ácsolt, fúrt, faragott. „Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet”. (24) Miért hangsúlyozza a Biblia ezt a százötven napot? A vízözön nem az egész földet borította el. Ha nem is voltak mai fejlettségű hírközlő eszközök, azért a hírek mindenüvé eljutottak. Az emberi élet bölcsője, az Éden kertje, valahol a Tigris és az Eufrátesz folyók táján volt, hiszen erről már szót ejtett a Biblia hogy ez a két folyó öntözte az Éden kertjének oázisát. Említi még a Biblia a másik két folyót is Gihon és Gíjon néven, de a környék sok folyója közül ma egyiket sem nevezik így. Ha tehát a bárka építése a Tigris és Eufrátesz síkságán történt, ezt a síkságot és a tőle északra fekvő hegyvidéket öntötte el a vízözön, hiszen név szerint meg is említi annak a vidéknek legmagasabb csúcsaként az Ararátot (5165 m magas csúcs Törökországban). „A hetedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig; s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése