Krisztus tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a Szentélybe.
2011.01.22.szombat
Semmiféle hatalmi harc
Az Isten országa valóban az igazság és szeretet közössége.
Szellemiség, nem földi államok sorába állítható földrajzi táj és társadalmi alakulat. Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Annak a szellemi képnek, amelyet Isten a dolgokról alkotott. Szeretetnek mondjuk a legfőbb erényt, amely kizárólag Isten és felebarátaink, a mellénk rendelt emberek javát szolgálja. Nem könnyű a katolikus Egyházban sem megérteni és mindenkivel megértetni a szeretet elsőségét. Hiszen az összes többi emberi közösségben a hatalom áhítatos tiszteletét követelik meg egymástól a közösségek tagjai. A hatalommal (beleértve a pénzt is), mérik az emberek értékét. De Isten akarata szerint a hatalom is a szolgálat egyik formája, hiszen minden hatalom arra adatik, hogy többet tudjon tenni a rábízottakért. Körülbelül ez a gondolatsor igazít el bennünket a katolikus Egyház hatalomról vallott felfogásáról: minden hatalom Istené. Ő mindenható. Mindent megtehet, amit csak akar. Mindent azok javára működtet közre, akiket szeret. Tehát az emberekért él a hatalmával. Krisztus, a megtestesült Fiúisten mondja magáról:: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,18-20) És Ő mit parancsolt? „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért". (Jn 15,12-13) A katolikus papok olyan hatalmat kapnak a pappászentelésben, hogy ahhoz hasonló nincs a földön. Ez a hatalom teljes lényével szolgálhat. Az Egyházban minden hatalom szolgálat. Csak a szolgálatért szabad harcolni.
2011.01.22.szombat
Semmiféle hatalmi harc
Az Isten országa valóban az igazság és szeretet közössége.
Szellemiség, nem földi államok sorába állítható földrajzi táj és társadalmi alakulat. Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Annak a szellemi képnek, amelyet Isten a dolgokról alkotott. Szeretetnek mondjuk a legfőbb erényt, amely kizárólag Isten és felebarátaink, a mellénk rendelt emberek javát szolgálja. Nem könnyű a katolikus Egyházban sem megérteni és mindenkivel megértetni a szeretet elsőségét. Hiszen az összes többi emberi közösségben a hatalom áhítatos tiszteletét követelik meg egymástól a közösségek tagjai. A hatalommal (beleértve a pénzt is), mérik az emberek értékét. De Isten akarata szerint a hatalom is a szolgálat egyik formája, hiszen minden hatalom arra adatik, hogy többet tudjon tenni a rábízottakért. Körülbelül ez a gondolatsor igazít el bennünket a katolikus Egyház hatalomról vallott felfogásáról: minden hatalom Istené. Ő mindenható. Mindent megtehet, amit csak akar. Mindent azok javára működtet közre, akiket szeret. Tehát az emberekért él a hatalmával. Krisztus, a megtestesült Fiúisten mondja magáról:: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,18-20) És Ő mit parancsolt? „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért". (Jn 15,12-13) A katolikus papok olyan hatalmat kapnak a pappászentelésben, hogy ahhoz hasonló nincs a földön. Ez a hatalom teljes lényével szolgálhat. Az Egyházban minden hatalom szolgálat. Csak a szolgálatért szabad harcolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése