Aquitániai Szent Vilmos hitvalló szerzetes

Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.



2011.05.28. szombat



A szeretet erénye a harmadik isteni erény, amivel a lehető legtökéletesebben Istennek ajándékozhatjuk önmagunkat cselekedeteink által. Maga Isten is tiszta szeretet. Végtelenül tökéletes lény, tehát minden tökéletesség végtelen fokban van meg benne. Szent János apostol ezt így fogalmazza meg: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad,Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Maga Jézus mondja Nikodémusnak: „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott”. (Jn 3,35) Ennek legszebb megnyilatkozása, hogy amikor a Fiú öröktől fogva születik az Atyától, mint az Atya teljesen tökéletes önismerete, mint a Második Isteni Személy, az Atya a saját végtelen isteni természetét odaajándékozza neki, mert személy csak természetben, lényegben székelhet. Mivel az isteni természet szellemi létű, oszthatatlan, így az egészet oda kell adnia. A Fiú ettől a végtelen nagy ajándéktól végtelenül boldog. Ámde tudja, hogy Atyjának is szüksége van természetre, vissza ajándé-kozza teljesen, amit kapott. Ez az ajándékozás állandó és örök. Az isteni természet kettejük közös tulajdona. Mint közös tulajdont ketten egyszerre ajándékozzák oda a harmadik isteni Személynek, a Szentléleknek. Ő ugyanígy ajándékozza vissza az Atyának és a Fiúnak. (vö. Jn 3,34)„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Az isteni lét teremtetlen lét, nyilvánvaló, hogy itt csak hasonlatosságról lehet szó. Itt már három hasonló, de teljesen különálló emberi természetben székelő személyekről van szó, akik nem önmagukat, hanem tetteiket adják egymásnak:„Meg is teremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,37) Itt tehát a „saját képünkre” kifejezés annyit jelent, hogy a férfi és a nő egész boldogító cselekvését adja a másik személynek. Aztán ezt sajátságos módon kiterjesztik szeretetükből fogant közös gyermekükre, a hármasság harmadik tagjára: „Isten megáldotta őket és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (28) – Így ez a szeretet Istenben is és az ember családjában is felbonthatatlan egységet, boldogságra való teljes odaadást jelent.A Fiúisten megtestesülése előtt ezer évvel felel Atyjának erre a kérdésre igennel, és akarja, hogy ezt tudja meg jövendő ősapja, Dávid király: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,7-9) A családra pedig így vonatkozik a szeretet áldozatos voltáról szóló jézusi tanítás: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De kezdetben ez nem így volt. Mondom hát nektek: Aki elbocsátja feleségét hacsak nem paráznaság miatt és mást vesz el, házasságot tör. Tanítványai erre azt mondták neki: Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”. (Mt 19,8-10) Igen, a szeretet nem kis áldozattal jár, de éppen ezért a legnagyobb érték.

Elmélkedés a Család évében CXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXVII.



Áldás Izrael táborára.



„Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke, ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul, és akkor megnyílik a szeme: Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael! Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok. Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül- Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát. Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé. Megemészti ellenségeit, a nemzeteket, csontjaikat összezúzza és nyilakkal átlyuggatja. Ha lefekszik, alszik, mint a hímoroszlán, sőt mint a nőstényoroszlán, melyet senki sem mer fölkelteni. Aki áld téged, legyen áldott, aki átkoz, legyen átkozott.
Megharagudott ekkor Bálák Bálámra, és összecsapta kezét és azt mondta: Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad. Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől. Azt felelte Bálám Báláknak: Nemde követeidnek, akiket hozzám küldtél, megmondtam: Ha teleadja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom”. (Szám 24,1-13)

Canterbury Szent Ágoston hittérítő püspök

A szükséges dolgokon kívül semmi más terhet nem rakunk rátok.



2011.05.27. péntek



A teremtő Isten akarata volt, hogy az ember férfi és nő legyen. Azt is Ő rendezte úgy, hogy az emberi természet testből és lélekből legyen összetéve. Az emberi lélek szellemi létű, olyan, mint az angyaloké. A test viszont az állatvilágéhoz hasonló szervezet, de attól lényegesen különbözik, hiszen a szellemi léttel szoros, lényeges kapcsolatban van. Saját ösztönvilága is van, de a szellemi képességei miatt az ember ösztöneit is alá tudja rendelni az értelemnek és akaratnak. Ezen kívül az emberi test a lélekkel egységben hivatalos az örök életre. Az élet első szakaszában, a fogantatástól a halál beálltáig cselekvően együttműködik a lélekkel a hit és a szeretet életében, tehát az örök élet megszerzésének, a boldogság mértéke meghatározásának is közös okai. Isten akarta azt is, hogy a férfi és a nő ne csak a nemi jegyek miatt különbözzék egymástól. Ne legyenek azonosak, hanem hasonlóak: a szentírási ősi nyelv szerint ís és ísa. A másságuk egyéni többletet jelentsen, az értelem ezt az értéket ismerje fel, az akarat ezen a nyomon szellemi vágyó tehetségként kívánja maga kincsévé tenni. Kiegészítik, boldogítják egymást. Ezt a boldog harmóniát az ősbűn előtti állapotban tökéletesen birtokolták. Ezt a boldog kapcsolatot növelte volna, hogy a Teremtő akarata szerint az emberi nem fenntartása úgy legyen biztosítva, hogy a férj és a feleség szerelméből fakadjon a gyermek testi léte, a szellemi lelket pedig ennek az új testnek megfelelő módon a semmiből teremtse Isten. Tökéletes közös örömben fogantassék és mindkét szülő értékeiből ragyogtasson folytatást a közös gyermek.A bűnbeesés előtti állapotban mindez a Teremtő ajándéka lett volna, más szóval. a Teremtő kegyelme. A bűnbeesés ezt a kegyelmi rendszert teljesen megszüntette. De a végtelen jó Atya azonnal megtalálta emberszeretetének kivirágzását. A büntetések kiosztásakor rögtön felcsillantotta a megváltás reményét is. A Megváltó kegyelmének, amelyet majd halálával. fog megszerezni az idők folyamán, előre hatóan is voltak jelei. Amikor pedig Jézus földi életében a házasság dolgáról esett szó, és a tapasztalatok birtokában figyelő Péter apostol szerint, ha Jézus visszaállítja a házasság. eredeti formáját, a válás nélküli házasságot, akkor gond van:„Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni"(Mt 19,10) Jézus azonban nemcsak a régi szigorról beszél, hanem arról is: „Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott”.(11) Eljött a megváltói kegyelem ideje. Lesznek Jézushoz hasonló szűzi vezeklők, de lesz majd egy szentség is, amelyet felvehetnek majd a házasulandók, és ez a kegyelmi eszköz sírig tartóan biztosítja a boldog házasság.

Elmélkedés a Család évében CXXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXVI.



Bálám első áldása.



A király szemére hányta Bálámnak, amint megérkeztek, hogy nagyon késedelmesen érkezett hozzá. Másnap aztán, „amikor megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét. Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanennyi fiatal bikát, és ugyanennyi kost. Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost. Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked. Amikor fölment egy kopár dombra, találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam. Akkor az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd. Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot, és a moabiták valamennyi fejedelmét. Erre elkezdte példázatát és ezt mondta: Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr! A szirtek tetejéről látom. A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép s a nemzetek közé nem számítja magát. Ki számlálhatná meg Jákob porát s tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával s olyan lenne végem, mint amilyen az övék”. (Szám 22,41-23,10) –Bálák rémülten hallgatja, hogy Bálám átok helyett áldást oszt Izraelre. Amikor ezért tiltakozik, Bálám csak ennyit mond: Így parancsolta az Úr!

Néri Szent Fülöp áldozópap

A pogányok közül akar magának népet választani az Isten.



2011.05.26. csütörtök



A szeretet erénye a harmadik isteni erény, amivel a lehető legtökéletesebben Istennek ajándékozhatjuk önmagunkat cselekedeteink által. Maga Isten is tiszta szeretet. Végtelenül tökéletes lény, tehát minden tökéletesség végtelen fokban van meg benne. Szent János apostol ezt így fogalmazza meg: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad,Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Maga Jézus mondja Nikodémusnak: „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott”. (Jn 3,35) Ennek legszebb megnyilatkozása, hogy amikor a Fiú öröktől fogva születik az Atyától, mint az Atya teljesen tökéletes önismerete, mint a Második Isteni Személy, az Atya a saját végtelen isteni természetét odaajándékozza neki, mert személy csak természetben, lényegben székelhet. Mivel az isteni természet szellemi létű, oszthatatlan, így az egészet oda kell adnia. A Fiú ettől a végtelen nagy ajándéktól végtelenül boldog. Ámde tudja, hogy Atyjának is szüksége van természetre, vissza ajándé-kozza teljesen, amit kapott. Ez az ajándékozás állandó és örök. Az isteni természet kettejük közös tulajdona. Mint közös tulajdont ketten egyszerre ajándékozzák oda a harmadik isteni Személynek, a Szentléleknek. Ő ugyanígy ajándékozza vissza az Atyának és a Fiúnak. (vö. Jn 3,34) „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Az isteni lét teremtetlen lét, nyilvánvaló, hogy itt csak hasonlatosságról lehet szó. Itt már három hasonló, de teljesen különálló emberi természetben székelő személyekről van szó, akik nem önmagukat, hanem tetteiket adják egymásnak:„Meg is teremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,37) Itt tehát a „saját képünkre” kifejezés annyit jelent, hogy a férfi és a nő egész boldogító cselekvését adja a másik személynek. Aztán ezt sajátságos módon kiterjesztik szeretetükből fogant közös gyermekükre, a hármasság harmadik tagjára: „Isten megáldotta őket és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (28) – Így ez a szeretet Istenben is és az ember családjában is felbonthatatlan egységet, boldogságra való teljes odaadást jelent. Kíván-e áldozatot ez a kétféle szeretet? A Fiúisten megtestesülése előtt ezer évvel felel Atyjának erre a kérdésre igennel, és akarja, hogy ezt tudja meg jövendő ősapja, Dávid király: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,7-9) A családra pedig így vonatkozik a szeretet áldozatos voltáról szóló jézusi tanítás: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De kezdetben ez nem így volt. Mondom hát nektek: Aki elbocsátja feleségét hacsak nem paráznaság miatt és mást vesz el, házasságot tör. Tanítványai erre azt mondták neki: Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”. (Mt 19,8-10) Igen, a szeretet nem kis áldozattal jár, de éppen ezért a legnagyobb érték.

Elmélkedés a Család évében CXXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXV.



Isten védi, Bálák király pusztítaná Izraelt.



Izrael fiai tehát Moáb síkságán táboroznak. Erőt gyűjtenek a honfoglaláshoz. Moáb királya retteg tőlük, mert milliós tömeg. Ezért kérte már korábban is Bálám prófétát, hogy menjen a helyszínre, és ott átokkal gyengítse a betolakodókat. Isten ezt megtiltotta neki. Megmondta azt is, hogy azok nem betolakodók, hanem Isten népe. Bálák király még nagyobb küldöttséget állított össze, sokkal több pénzt adott a misszióhoz, Bálám díjazásához. Ismét az előbbi választ adta a próféta: ő csak Istentől kaphat arra engedélyt, hogy a király kérését teljesítse. (vö. Szám 22,15-21)Bár alkalmazkodni akart a próféta Isten utasításaihoz, az Úr mégis megleckéztette valami miatt. Békésen haladt a szamara az úton, ám angyalt látott meg hirtelen eléjük állni. A próféta ebből nem észlelt semmit, megverte tehát szamarát. Az angyal ekkor két kerítés közé állt. Megkerülni nem lehetett. Megállt. Újabb fenyítés kapott, mert le is feküdt. „Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: Miért versz meg engem most már harmadszor? Azt felelte Bálám: Mert megérdemelted, és játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek! Azt mondta a szamár: Nem én agyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind a mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled? Bálám azt felelte: Sohasem. Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton, erre leborult előtte arccal a földre. Azt mondta neki az angyal: Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van, s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne. Azt mondta Bálám: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel, most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek. Azt mondta az angyal: Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked. Elment tehát Bálák fejedelmeivel”Szám 22,28-35)

I. Orbán pápa vértanú

Elbeszélték: milyen nagy dolgokat tett velük az Isten.



2011.05.25. szerda



Az erény lelki erő, állandó készség a jóra. Azért van, hogy a jót, amit tenni szándékozunk, vagy amit tennünk kell rendszeresen a lelkiélet terén, könnyen, gyorsan és mindig jól tehessük meg. Hogy tehetünk szert erényre? Vagy úgy, hogy rendszeresen, pontosan gyakoroljuk, vagy úgy, hogy Istentől kérjük ajándékba. Az első csoportba tartoznak a szerzett erények. Ezeket úgy gyakoroljuk b e, mint a sportolók a versenyhez szükséges mozdulatokat. A kajakosok megtanulják, hogy kell a hajóban leülni, hogy kell a lapátot megfogni, vízbe meríteni, húzni vele, ügyesen kiemelni a vízből, a másik kezem felé ugyanezt tenni. Ki tudja, hány ezerszer végzik ezeket a mozdulatokat, először lassan, tudatosan, később egyre gyorsabban, egyre kisebb irányítással, szinte magától megy minden. Az erényeknél is ezek az eszközök szükségesek. Tegyük fel, valaki nagyon szeret beszélgetni. Ha valami eszébe jut, azt azonnal ki akarja mondani. Úgy érzi, ha rögtön ki nem mondhatja, akkor kifúrja az oldalát Addig nincs is semmi baj, amíg az ember otthon él, minden szavának örülnek, sikerélménye van. Boldog. Nem megy könnyen a hallgatás, de a munkához, a figyelemhez nélkülözhetetlen a csend. Lassan ez jó szokássá változik, és erény lesz előle, lelkierő, mert így lehet figyelni a templomban, így tud beszélgetni Istennel, ha közösen imádkoznak, és így beszél majd vele később a szívében is. Végül így tud majd komolyan tanulni, dolgozni és másokat is munkálkodni, hagyni. A hallgatás lelkierő, erény lesz. Ugyanezt megadhatja Isten természetfeletti ajándékként, kegyelemből is.

Elmélkedés a Család évében CXXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXIV.



Moáb síkságán. A király prófétai átkot kér.



„1-1Azután elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik. Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett, s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák, azt mondta Mádián a véneinek: Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint ökör a füvet, amelyet tövig lerág. Ő volt abban az időben a király Moábban. Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el s mondják neki: Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben. Gyere tehát, átkozd meg ezt, népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy, és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz. – Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát, az így felelt: Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem. Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten s ezt mondta neki: Mit keresnek ezek az emberek nálad? Ő ezt felelte neki: Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám ezzel az üzenettel: Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem. Azt mondta erre Isten Bálámnak: Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek. Visszatérek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: Nem akart Bálám eljönni mivelünk.

Lerini Szent Vince hitvalló

Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.



2011.05.24. kedd



Mit jelent az, hogy a házasság szentség? Azt jelenti, hogy kegyelemközvetítő eszköz, amelyet Jézus Krisztus rendelt a házastársak boldogságának biztosítására. Amikor Jézus magyarázta, hogy Isten kezdettől férfinak és nőnek teremtette az embert, minden férfinak és minden nőnek a melléje való, boldogságát feltétlenül szolgáló és biztosító házastársat rendelt, a szív és ész segítségével a helyes párválasztást nemcsak lehetővé tette, hanem biztosította is. Erre vonatkozott Ádám felkiáltása, amikor Isten reggel eléje vezette a második embert: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett”. (Ter 2,23) Isten megmondta Ádámnak, mielőtt elaludt, hogy álmában észre sem veszi, hogy kiemel oldalából egy bordapárt, és azt alkotja ugyanúgy embertestté, ahogyan az ő testét megalkotta a föld porából? A Szentírás erről mit sem szól. Azt viszont elmondja, hogy amikor Ádámnak bemutatta az összes állatot, Ádám nevet is adott mindegyiknek, vagyis birtokába vette valamennyit, de öröme nem volt teljes, mert „az embernek nem akadt magához illő segítője”. (2,20) Isten ezt a hiányérzetet készakarva idézte elő a férfiban: „Azt mondta továbbá az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” (2,18) Ebben a történetben tulajdonképpen a világ összes párját kereső legénye benne él. Lehet akármije, az akármiből hegységnyi bőség, ha nem találja meg a párját, örökké benne jajong a szívében az isteni megállapítás: „Nem jó, hogy az ember egyedül van!” Minden legény, ha vőlegény lesz, ha komolyan kereste, megfigyelte, imádsággal Istentől is tudakolta, és meg is találta a magához illő, élete boldogságát egész lényével ígérő mátkáját, majd a bőréből ugrik ki, mint Ádám egykoron: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!”. Az utolsó mondat magyarul nem sokat ad vissza az eredeti héber szójátékból: Legyen a neve ísa, mert az ís-ből vétetett.

Elmélkedés a Család Évében CXXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXIII.



A nagy vándorlás vége.



Amikor visszaértek a lakott területekhez, vigyázni kellett, merre haladhatnak békében tovább. Ekkora tömegtől minden sivatag melletti ország féltette az ivóvízét és a vetésterületét. Mózes minden ország királyát megkérdezte, hol merre haladhatnának át. „Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén: Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden. Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, és kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel. Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta. Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban. Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén. Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait s meghódították lakosait. Aztán megfordultak, és fölmentek a Básán felé vivő úton. Ám Og, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott. Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták”(Szám 21,21-35)

Boldog Apor Vilmos püspök

A hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez!



2011.05.23. hétfő



Az Eucharisztia oltárszekrényeinkben is nagy kegyelmek forrása.
313-ban Nagy Konstantin császár milánó-i rendeletével az Egyháznak teljes körű jogot biztosított. Templomokat építtetett. Ezekben már méltóbban tudta fejezni mély hódolatát a hívek közössége. A szertartások is egyre több imádást, áhítatot fejeztek ki a föld eszközeivel az ég és föld Ura előtt. A szentmisék után a megmaradt Eucharisztiát falba rejtve, később az oltárra épített szekrénykébe helyezve imádták. Igen, imádták az Eukarisztiát, mert az Jézus Krisztus Teste és Vére a kenyér színében. Igazi imádás illeti Jézust az Eukarisztiában is, hiszen az Ő teste és vére az. A szentségimádás történhet szentmise előtt és után is, egyénileg és közösségen is. Itt nincs korlátozva Jézus jelenlétének ideje, mint a szívünkben a szentáldozás után. Közös imával és énekkel gyönyörűen fejezhetjük ki imádásunka „Imádlak nagy Istenség, Test s Vér, titkos mély Szentség Leborulva. Itt van Isten s emberség, Véghetetlen nagy Fölség Föláldozva.” (Ho 116,1Egyéni szentségimádáskor saját szavainkkal vagy imakönyvből vett megfogalmazásban mondjuk el hódolatunkat. Flui Szent Miklós svájci földműves munkája előtt naponta ment szentmisére, és utána rendszeresen imádta Jézust. Plébánosa megfigyelte: ajka nem mozgott, szeme azonban odatapadt az Eukarisztiára. Az Egyház papja odament hozzá: Maga meg mit csinál itt? Én semmit, volt a nem várt válasz. Csak nézem Őt, Ő meg néz engem. Értjük egymást és szeretjük nagyon. Ez a lényeg. Édesanyám kapott egyszer egy Örökimádás című könyvet édesapám legénykori barátjától, aki közben ferences atya lett. Én kisgyerekként megbámultam a vastag imagyűjteményt. Édesanyám rajongva szerette. Ami abban le volt írva, a szívében mind saját érzés és áhítat lett, akár a litánia után a templomban használta, akár otthon a vasárnapi beszélgetések és séták helyett a lugas árnyékában ülve, a dombtető felé fordulva imádkozott. Édesapám a bőséges gondolatvilágát és minden szépért, jóért lelkesedő érzelmeit és terveit tárta Urunk elé. Tizenöt évesen léptem be a mariánus ferences rendtartomány noviciátjába. A papi zsolozsmát minden nap közösen mondtuk a bucsuszentlászlói kolostorunk oratóriumában az Egyház anyanyelvén, latinul. Mondtuk lelkesen, azok helyett is, akiknek sosem jut eszébe, hogy Isten nemcsak tennivalókat osztott ki az embereknek, hanem Fiát odaadta, hogy a nap bármely szakában, bárhonnan odafordulhassunk értünk meghalt, és a katolikus templomokban most is titkosan, de valóságosan jelenlévő, étünk élő eukarisztikus Urunkhoz, jó testvérünkhöz. Szent Ferenc atyánk imája hozzánk nőtt minden közös ima előtt és után a templomban. „Imádunk téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot”. Egy alkalommal a határban gyalogolva intette testvérét, hogy ha bármilyen messziről meglát egy templomtornyot, térdeljen le és mondja el ezt az imát. Ki tudja, a falu vagy város lakói belépnek-e Jézushoz a templomba? Éjszaka, amikor utoljára köszöntöm Uramat, áldását kérem és küldöm minden égtáj felé. Kevés templom Eukarisztiája felé fordulnak az emberek kegyelmet kérni! Hány súlyos beteg szenved egymagában; hány fáradt, ideges házaspár veszekszik: mi lesz velünk? Hány gyerek nem imádkozott aznap? Hányan várnak egy kedves, békülékeny szót elalvás előtt? Hányan kérik Jézus áldását egész napra?

Elmélkedés a Család évében CXXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXII.



Alázatos kérés: győzelem. Alattomos lázadás: kígyómarás.



A lakatlan vagy nagyon gyéren lakott pusztákon könnyen haladtak előre Izrael fiai. Amikor azonban már vége felé járt a negyven éves büntető kóborlás és újra lakottabb tájakon át kellett a milliós tömegnek utat biztosítani, könnyen ellenállásba ütköztek. A délvidéki kánaániták már ismerhették a vándorló népet, sőt tudhatták úti céljukat is, ezért felkészültek a harcra. Árád kánaáni király összeszedte hadseregét, megtámadta Izrael fiait. Le is győzte őket és zsákmányt szerzett tőlük. „Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak és azt mondta: Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat. Az Úr meghallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak. Aztán elindultak a Hór hegyéről a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét”. (Szám 21,2-4) Edom Ézsau mellékneve volt vörös színű sűrű szőrzetéről elnevezve. A testvérnépet Mózes már korábban kérte, hogy engedje átvonulni Izraelt a területén, de ők elutasították a kérést. Meg is fenyegették Mózest, ha beteszik a lábukat edomita területre, akkor súlyos csapást mérnek rájuk. Viszont a nép nagyon unta már a kóbor életet, fellázadt:„Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől. Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat! Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót, és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak”. (Szám 21,5-9)

Casciai Szent Rita özvegy apáca

Kiválasztották azokat, akik telve voltak Lélekkel és bölcsességgel.



2011.05.22. vasárnap



Az Ószövetségben a kenyér az összes többi ennivalót is jelentette, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Amikor Isten két angyal kíséretében megjelent Ábrahámnak Mamre völgyében, így hívta meg őket ebédre: „Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat.” (Ter 18,5) Aztán így adja ki a parancsot feleségének és szolgájának: három véka lisztlángból készíts hamuban sült lepényt. A csordából hozok egy fiatal borjút a javából, azt készítsd el! Aztán vajjal, tejjel együtt feltálalta a vendégeknek.József testvéreivel kapcsolatban az új fordítás már így szól: „leültek enni”, de emlékszem a gyerekkorban tanult szövegre:leültek „kenyerezni”(Ter 37,25) Ugyanerre utal a zsoltár is. „Növényeket (sarjasztasz) az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét"a Kivonulás könyvében pedig ezt ígéri Isten Mózesnek: „íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót”. (Kiv 16,4) Mi arról beszélünk, hogy Jézus a csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a kafarnaumi zsinagógában nem mannát, de nem is előző napi csodával megszaporított házikenyeret ígér a benne hívőknek. Más fogalommal dolgozunk Jézus nyomán: „Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak. Ekkor azt mondták neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret! Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (Jn 6,32-35) Ezzel Jézus félreérthetetlenül kimondja, hogy az Ő teste és vére a lélek étele és itala, nem testünk tápláléka. Azért örök táplálék, mert Ő isteni Személy. Ő Isten, és emberségét istenségével úgy kapcsolta össze a megtestesüléskor, hogy azok szétválaszthatatlanok. Teste és Vére mindenfajta táplálékot ad, mindent pótol, mindent gyógyít, mint a testi táplálék. De nem természetes erővel teszi és nem a testnek, hanem természetfeletti módon a léleknek ad. kegyelmeket.A természetes táplálék ereje kifogy, a testünk fel sem tudja venni később a táperőt, orvosságot.Az Eukarisztia ebben is több: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. (48-51) A „én vagyok” többszörös ismétlése a mindig élő, mindig egyformán létező Jézus isteni mivoltát hangsúlyozza. Jézus az utolsó vacsorán mutatta meg, hogy gondolta el a kenyér és a bor átváltoztatását. Kezébe vette a kenyeret e szavakkal. „Ez az én Testem, mely értetek adatik” „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, mely értetek kiontatik”. (Lk 22,19-20) Hisszük, hogy amit Jézus mond, az úgy van. Kívülről ugyan semmi változás nem történik, mert csak a kenyér és a bor lényege változik át s lesz az Úr teste és vére. Minden járulék: szín, szag, íz, mennyiség, alak, súly változatlan marad. Áldozni elég egy szín alatt, mert mindkét szín alatt az egész Jézus van jelen. Misézni viszont csak két színnel: kenyérrel és borral lehetséges, mert csak így tudjuk megmutatni, hogy Jézus valóban meghalt értünk, mert teljesen kiontották testéből utolsó csepp vérét is. Szentáldozás után öt-tíz percig marad bennünk szentségi jelenléttel Jézus. Addig csak vele foglalkozzék a szívünk!

Elmélkedés a Család évében CXXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXI.



A türelem el ne vesszék.



„Az első hónapban aztán eljutottak Izrael fiai az egész közösséggel együtt a Szín-pusztába és Kádesben telepedett meg a nép. Ott meghalt Mirjám, és ugyanott el is temették. Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen, s pörölni kezdtek és azt mondták: Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt! Miért hoztátok ki az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is? Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, és vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen? Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége. Az Úr így szólt Mózeshez: Vedd a botot s gyűjtsd egybe te, meg Áron bátyád, a népet, s szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága. Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő b botot, amint parancsolta neki, s egybegyűjtötte a népet a szikla elé, s azt mondta nekik: Halljátok ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából? Ezzel felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára, és bőséges víz fakadt úgy, hogy ihatott a nép és jószága. Azt mondta erre az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok. Ez a pörölés vize: ott pöröltek Izrael fiai az Úr ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét”(Szám 20,1-13)