Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXIII.
A nagy vándorlás vége.
Amikor visszaértek a lakott területekhez, vigyázni kellett, merre haladhatnak békében tovább. Ekkora tömegtől minden sivatag melletti ország féltette az ivóvízét és a vetésterületét. Mózes minden ország királyát megkérdezte, hol merre haladhatnának át. „Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén: Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden. Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, és kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel. Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta. Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban. Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén. Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait s meghódították lakosait. Aztán megfordultak, és fölmentek a Básán felé vivő úton. Ám Og, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott. Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták”(Szám 21,21-35)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése