Magyarországi Boldog Gizella királyné apáca

Kiválasztották azokat, akik telve voltak Lélekkel és bölcsességgel.



2011.05.07. szombat



Jézus Krisztus hogy adja nekünk a kegyelmeket?



A neki tetsző módon: ima által, szentségekkel, szentelményekkel. Ima által: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. – Megtanította tanítványait a legszentebb imára, a Mi Atyánkra. Ő maga is rengeteget imádkozott, sokszor egész éjszakákat imával töltött. Bár istensége közös az Atyáéval, emberségét az imádsággal fűzte az Atyához. A megváltói művet közvetlenül Keresztelő János keresztségével kezdte. Utána negyven nap és negyven éjjel imádkozott és böjtölt. Csodáit saját isteni erejével művelte, előbb azonban mindig az ég felé nézett, Atyjával egyesült tudatosan. A gyógyítások minden emberi ügyeskedés nélkül történtek, csak tiszta kegyelem, tehát természetfeletti isteni ajándékok voltak. Szenvedése előtt sokat és mély tisztelettel imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd” (Lk 22,42) a kereszten is Atyjával foglalkozott, így vállalta a szörnyű kínokat.A befejezés is hozzá szólt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (23,46)

Elmélkedés a Család évében CXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXVI.



A tízparancsolat, a szövetség alapja.



„Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkeit megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem. és megtartják parancsaimat. – Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét. – Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, s fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked! – Ne ölj! – Ne paráználkodj! – Ne lopj!- Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!- Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét, ami az övé!” (Kiv 20,1-17)

Magyarországi Boldog Erzsébet szűz

Örömmel távoztak, mert méltók voltak gyalázatot szenvedni Érte.



2011.05.06. péntek



A megváltás minden kegyelme Jézus szenvedéséből és kereszthalálából fakad. Ezért szóltunk először ennek a kereszthalálnak jelenvalóvá tételéről a szentmiseáldozatról. A szentmiséből hogy árad az eukarisztikus kegyelem? Krisztus Urunk keresztjéből a legmeglepőbb kegyelemáradás a jobb lator megtérése. Ki tudja, hány betörés, gyilkosság, káromkodás száradt a lelkén? Jézust együtt gúnyolta a bal oldali társával. Aztán hirtelen megváltozott: rendre utasította társát, aztán oda fordult Jézushoz. „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,42-43) Jézus három órán át függött a kereszten. Kínjában is, de megbocsátó szeretetében is körül hordozta tekintetét a Golgota tetejéről a zsidó tájon, de az egész világon és a teljes emberi történelmen. Árasztotta tudatosan kínjai gyümölcsét. Szent Pál gondolata világít rá kegyelemosztó szeretetére: „Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesült egyek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által”. (Róm 5,12-21) Most a szentmisében hallhatja minden igazán hívő ember, hogy Jézus biztat minket, a szentmisén részt vevőket, mint egykor a háztetőn keresztül eléje lebocsátott inaszakadtat nézte, és így szólt: „Bízzál fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” (Mt 9,2) A jelenlévők közül többen berzenkedtek: Ki bocsáthatja meg a bűnöket, csak Isten! Jézus pedig csak ennyit mondott: „ Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani: s ekkor a bénához fordult: Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!” (Mt 9,6) Az evangélista a történet elején hangsúlyozta, hogy Jézus a beteget cipelők hitét látva biztatta a bénát, hogy bűnei bocsánatában részesül. Mi, akik itt vagyunk a szentmisén, ugyanezt a hatást tudjuk elérni mások érdekében. Csak legyen elegendő hitünk. A világ rengeteg bűnt követ el. Árad a bűn mindenfelé. Hazánkban is. Hatvan év óta az istentelen hatalom azért tett meg mindent, hogy Istent kiiktassa népünk életéből. Ezért tiltották a gyerekek megkeresztelését, akadályozták a templomba járást. A reformáció óta népünk legalább egyharmadának nem volt szentmiseáldozata, mert a reformátorok tagadták és ma is tagadják az Oltáriszentséget. Csak mi tudunk segíteni, hogy amíg árad a bűn, túláradjon a kegyelem. Többletünk a jó szándékú bűnüldöző hatóságokkal szemben, hogy nemcsak elvenni tudjuk a bűnöket,hanem meg is tudjuk szüntetni,hogy az áradó bűnnel szemben túlárasztott kegyelmet alkalmazunk. Amikor itt vagyunk a szentmisén, és átváltoztatás után a miséző pap felemeli a Szent Testet és Vért, jusson eszünkbe: Most kell kérni Urunkat: a mi kérésünkre árassza kegyelmét a bűnök árja ellen, szorítsa ki hazánkból, népünk életéből. Kérjük a jóakaratú ismerősöket: Ne mentegessék a templomkerülésüket, hanem legalább vasárnaponként legyenek itt, együtt kérni a felfeszitett Urunkat: Segítsen rajtunk!

Elmélkedés a Család évében CXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXV.



A nép válasza Istennek a szövetségről.



Mózes elment, összehívta a nép véneit, és eléjük terjesztette mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr parancsolt. Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak, az Úr azt mondta neki: Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, az Úr azt mondta neki: Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon – kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le – akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre! Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat, azt mondta nekik: Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek! Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy - mert az Úr tűzben szállt le rá - , úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki”.(Kiv 19,7-19)

Elmélkedés a Család évében CXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXIV.



Isten felajánlja a szövetséget.



„a mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait. Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről és azt mondta: Ezt mondd, Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz. Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül hiszen az egész föld az enyém , és ti lesztek az én papi királyságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak”. (Kiv 19,1-6) Isten ismeri a jövőt. Mégis „szent népemnek” szólítja őket, tehát másnak, mint a föld összes népét. „Papi királyságom” címet szán nekik: a papok közvetítők Isten és emberek között: tehát most az egész Jákob háza ilyen szentelt közvetítő lesz.Mi is ismerjük az üdvtörténetet. Most lelkesen mindent megígérnek, de Isten Fiát majd durván elutasítják: „El vele, el vele, feszítsd meg őt”(Jn 19,15) Isten családja, vigyázz, nagyon vigyázz!

Hildesheimi Szent Gotthárd püspök

Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akinek mi tanúi vagyunk.



2011.05.05. csütörtök



A keresztség szentsége az első és legszükségesebb szentség, amely az eredeti bűntől és a keresztség előtt elkövetett minden más bűntől megtisztítja és megszenteli az embert, az Atya gyermekévé, a Fiú testvérévé és a Szentlélek templomává teszi az embert. Ez a keresztség szentségéről szóló alapvető tanítás. Jézus előtt volt más fajta keresztség is, Keresztelő Jánosé, amely csupán annak a jelzése volt, hogy elhiszem a Messiás jelenlétét a földön, és a kedvéért bűnbánatot tartok. „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek”. (Jn 1,26) Másutt ezt olvassuk: „János így szólt mindnyájukhoz: Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket”. (Lk 3,16) Jézus mennybemenetele előtt rendelte el a keresztség szentségét: „Azután ezt mondta a tizenegynek: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,15-16) Szent Máté bővebben mondja: „Nekem adatott miden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”(Mt 28,18-20)

Lorchi Szent Flórián vértanú

Hirdessétek a népnek az erről az életről szóló tanítást!



2011.05.04. szerda



Mi az Oltáriszentség, vagyis az Eukarisztia?



Az Eukarisztia Jézus Szentséges Teste és Vére a kenyér és a bor színe alatt. Tehát Jézus emberi Testéről és Véréről beszélünk, amely a Szentlélek erejéből testesült meg a Boldogságos Szűz Mária szűzi méhében, amely mint minden emberi természet Isten teremtő erejéből emberi lelket kapott, hogy valóságos és tökéletes emberi természet legyen. Nem teremtett ugyanakkor az Isten ereje emberi személyt, hogy ő birtokolja ezt az új emberi természetet, hanem odaajándékozta a Második Isteni Személynek, a Fiúistennek. Ennek következtében a Fiúnak már két természete van: a végtelen nagy isteni természet, amelyet az öröktől fogva születő Fiú csonkítatlanul kap az Atyától ajándékba. Ezt a végtelen nagy ajándékot a Fiú azonnal visszaajándékozza az Atyának, és ettől –öröktől - fogva tart ez az ajándékozás, mint az isteni szeretet lényege. A megtestesüléskor a Fiú emberi léte első pillanatától elfogadja ezt az új emberi természetet, hozzácsatolja istenségéhez úgy, hogy mind a két természet teljesen sértetlenül egész marad, de örökre össze vannak kötve, elválasztani sohasem lehet. Jézus Teste és Vére a Fiúé. Fogantatása pillanatától betlehemi születéséig Édesanyja szűzi méhében nem nevezhető Eukarisztiának a fenti meghatározás szerint, mert a maga valóságában élt, mint minden emberi test. Ugyanezt kell mondanunk a játszadozó, építőipari munkát végző, csodákat művelő és szenvedő jézusi Testről és Vérről is. Az utolsóvacsorán, amikor kezébe vette a kenyeret és a bort, isteni hatalommal elmondta felettük az átváltoztatás szavait: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, abban a pillanatban a kenyér lényege átváltozott elsődlegesen Jézus Testévé, másodlagosan Jézus Vérévé. A kehelyben lévő bor elsődlegesen Jézus Vérévé, másodlagosan Jézus Testévé változott az Úr szavaira. Itt most tökéletesen meg tudjuk érteni az Eukarisztia fogalmában meghatározott tényt: Jézus ott van láthatóan ép emberségében a vacsoraasztalnál. Kezébe fog egy kenyeret, vagyis olyan zsemle nagyságú kovásztalan búzakenyeret. Nem azt parancsolja: Egyetek meg engem, hanem félreérthetetlenül azt mondja a kezében tartott kenyérre: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert EZ AZ ÉN TESTEM, MELY ÉRTETEK ADATIK”. Az apostolok és jelenlévők ezt a kívülről változatlannak tűnő ajándékot eszik meg Jézus Testeként. Az asztalon ott marad még nagy csomó egyszerű kenyér, amit a bárányhússal együtt jó étvággyal fogyasztanak majd a vacsora végéig. Jézus Teste is épen marad az asztal mellett. Ugyanez a lényeg az asztalon álló három kehellyel kapcsolatban. A harmadik kehelyben lévő borra mondja Jézus: EZ AZ ÉN VÉREM… MELY ÉRTETEK ÉS SOKAKÉRT KIONTATIK. Akik ezt látták, részesültek az Eukarisztiában, még aznapnap látták Jézus Testét kínoztatni, Vérét szétfröcskölni vad kezek ostorai által, látták a Ecce Homo (Íme az Ember) jelenetet, hallották a halálos ítéletet, a keresztutat végigélték, tanúi lettek megváltó halálának. Így olvadt egyetlen egységbe a nagy misztérium a nagypéntekben, hiszen akkor az érvényes felfogás szerint nagycsütörtök este hat órától nagypéntek este hatig NAGYPÉNTEK-nek számított. Az utolsóvacsora és a kereszthalál ugyanígy egy misztériumnak számít. Mert Jézus mindkét ajándékát együttesen akarta nekünk adni a szentmisében. A következő kérdéssor, ha kérdeztek, még sok mindenre választ kap.

Elmélkedés a Család évében CXIII.

Elmélkedés a Család évében

II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján

CXIII.

Okos családi tanács



Jetró, Mózes apósa mély tisztelettel hallgatta végig Izrael Istenének jóságát és szeretetét, nemkülönben végtelen hatalmát égen és földön, s mint már láttuk, így hajtott fejet előtte: „Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél”. (Kiv 18, 11) Amikor pedig Jetró, Mádián papja, „Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek, Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt” (12), úgy tűnt, hogy befogadták őt Izrael fiai. Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig. Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz le itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig? Mózes azt felelte: Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét. Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit. Erre ő azt mondta: Nem jól csinálod a dolgot! Kimerít ez a hiába való munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted. Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik; terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek, közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell! Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá! Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők, pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet. Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére! – Miután Mózes meghallgatta apósát, meg is tette mindazt, amit apósa mondott… Aztán elbocsátotta apósát. A visszatért és elment a földjére”. (Kiv 18, 13-24. 27)

Szent Fülöp és Jakab apostolok

A feltámadt Krisztus megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.



2011.05.03. kedd



Hogy lehet elnyerni a kegyelmeket?



A kegyelmeket, mint Isten természetfeletti ajándékait kiérdemelni nem lehet. Kérni kell, és Isten a kérő szóra szívesen adja. Ez érthető, hiszen a természetfeletti ajándék segítségével Isten belső, titokvilágába tekinthetünk be, oda pedig semmiféle érdemünk alapján nem szerezhetünk jogot benézni. Különösen áll ez a kikötés azóta, hogy Isten első, bűn előtti gondviselő tervét az ősszülők nagy merészen megsértették. Mindent megkaptak Istentől, amit a kegyelmek terén elnyerhettek, még a megszentelő kegyelmet is, sőt még azt is, hogy akit elindítanak az emberi élet útján, amikor ők a teremtő isten kegyelméből testi létükben szülőként testtel ajándékoznak meg, Isten ugyanakkor úgy teremti a magzat számára a lelket, hogy vele együtt, egyszerre hozzá teremti a megszentelő kegyelmet is. Tehát minden leszármazottjuk megkapta Istentől jogot, hogy nem csak emberek gyermeke lehetett létük kezdetén, hanem Isten is gyermekévé fogadta, vagyis Isten fogadott gyermeke is lett a magzat. Ezeket a kegyelmeket sem Ádám, sem Éva nem kérhette magának, hiszen lelkük teremtésekor még nem ismertek semmit, ugyancsak kívánni sem tudtak semmit. Az ő kegyelmi életük tudtukon kívül indult. Amikor azonban a maguk kegyelmi életét bűnükkel elveszítették, vele együtt a gyermekeik is elestek minden felajánlott jogtól. Ezután más módot gondolt ki és léptetett életbe az Úr. Ez az üdvösség második terve. Az így kapott kegyelmek már az Üdvözítő Jézus Krisztus érdeméből származnak. Ebben az üdvösség-tervben tehát csak úgy lehet részünk, hogy Jézus megtestesülésével nemcsak betetőzte az Atya tervét, hogy a Fiúisten megtestesül, emberi természetet vesz magára, és ennek kettős állaga lesz a teremtésben minden teremtendő lény ősmintája: emberlelke az angyaloké és az emberi lelkeké,emberi teste pedig az összes anyagi létezőé.( Kol 1,12-17) De ezen kívül azt is vállalnia kellett az emberek bűnbeesése után, hogy az isteni kegyelmeket, amelyeket az ősszülők elvesztettek, neki szörnyű vezekléssel, kínszenvedéssel és kereszthalállal vissza kell szereznie embertestvérei javára. egészen pontosan Ő csak a lehetőséget szerezte vissza, a benne való hit és az iránta való szeretet révén kaphatunk bármilyen kegyelmet az Atyától.

Elmélkedés a Család évében CXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXII.



A kis és nagycsalád találkozik.



„Amikor aztán Jetró, Mádián papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izraellel cselekedett, és azt, hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból, fogta Cippórát, Mózes feleségét, valamint a két fiát.Ezek közül az egyiket Gersámnak hívták, mivel apja azt mondta: Jövevény voltam idegen földön, a másikat pedig Eliézernek, mivel azt mondta: Atyám Istene segítőm volt, és megmentett engem a fáraó kardjától. Aztán elment Jetró, Mózes apósa Mózes fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, oda, ahol az Isten hegye mellett táborozott. Azt üzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod jövök hozzád a feleségeddel és két fiaddal. Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba, Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval. és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket. Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből. Így szólt: Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből. Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük! Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágó áldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi vénje is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt” (Kiv 18,1-12) íme, Isten vigyáz arra, hogy a természetes család egyesüljön.

Alexandriai Szent Atanáz egyháztanító püspök

Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, bátran hirdették az igét.



2011.05.02. hétfő



Isten „törvénye"



Szent Pálnak megakadt a szeme korának versengésén. Egymás után kapta ugyanis az Egyház tagjaiban a Szentlélek különböző adományait. Boldog volt, aki ezek egyikében részesült, Pl betegek gyógyítása, prófétálás, idegen nyelveken beszélés vagy ezek megmagyarázása. Ebből aztán később versengés is támadt: ki kapott nagyobb ajándékot? Pál felsorolja ezeket a rendkívüli kegyelmeket, un, karizmákat az 1 Kor 12,28-30. Elismeri fontosságukat. Aztán azt írja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra. Emellett még egy kiválóbb utat is mutatok nektek" (31) Aztán megírja a szeretet csodálatos himnuszát (13,1-12) Ennek befejezéseként pedig ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet". (13) A hit, remény és szeretet a három isteni erény, mert Istenhez emel bennünket, közvetlen tárgyuk az Isten. Mindegyik nagyon fontos számunkra. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek". (Zsid 11,6) „a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt (ad), a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által." (Rom 5,4-5) Ezek tehát fontosak számunkra, de a legfontosabb a szeretet. A szeretet ugyanis Isten lényegét jelenti: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne". (Jn 5,16) Ezt azért írhatja így az apostol, mert az Atya öröktől fogva születő Fiának azonnal odaadja fenntartás nélkül egész istenségét, az isteni természetet. A Fiú ugyanígy visszaajándékozza Atyjának és ketten ajándékozzák közösen a Szentléleknek. Ez az isteni lényeg, ezt tette meg Isten az ember minta okának az teremtéskor. Az ember akkor okos, ha önzés nélkül mindig mindent odaajándékoz azoknak, akiket Isten melléje rendel, mert Isten ezt tekinti igazán értéknek, és ennek megfelelően adja majd a mennyben az örök boldogság mértékét.

Elmélkedés a Család évében CXI

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXI.



Jetró.



Amikor Mózes menekülni volt kénytelen, minél gyorsabban minél messzebbre kerülni, ez volt a cél. Így esett a választása a nagy pusztaságra, Mádiánra. Ezen a lakatlan homoktengeren próbált elbújni a fáraó haragja elől. Végre talált egy kutat, ott leült pihenni. Egyszer csak hét nagy lány érkezett a kúthoz. Tele merítették vízzel a hosszú itatókat, hogy jóllakott bárányaikat megitassák. Ám odarohantak a többi nyáj pásztorai, elzavarták a lányok nyáját, hogy kiitassák a vizet a saját birkáikkal. Mózes látta az erőszakosságot, felugrott, hátrább zavarta a nyájakat pásztorostul, megitatta a lányok nyáját. Így azok gyorsabban haza tudtak menni a nyájjal. Otthon apjuk, Jetró, csodálkozott a korai hazatérésen. Amikor megtudta lányaitól, hogy a sok férfi-pásztor milyen galádul bánik a védtelen lányokkal, visszaküldte őket, hogy hívják meg ebédre a lovagias idegent. Aztán meghívták, hogy amíg bujdosnia kell, szívesen látják vendégül. Mózes örült, hogy a család befogadja. Idővel feleségül vette Jetró, Mádián papja Cippóra nevű lányát. Negyen évig élt ott boldog házasságban. Elsőszülött fiát Gersánnak nevezte el, mondván: „Jövevény voltam idegen földön”. (Kiv 2,22) Negyven év múlva találkozott Istennel a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokornál. Elhagyta hát a nyugodt pásztoréletet, és visszament Egyiptomba. Családja elfogadta döntését, hiszen vallásosak voltak. Amikor azonban meghallották, hogy Mózes milyen nagyszerűen végrehajtotta Istentől kapott megbízatását, és népével már a pusztában vándorol a Sínai hegy felé, és teljesül Istennek a csipkebokornál mondott ígérete: „Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek”, a Hóreb hegyén. (Kiv 3,12) Amikor tehát arra a vidékre ért Mózes Izrael fiaival, Jetró elhatározta, hogy felkeresi vejét.

Munkás Szent József

Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében.



2011.05.01. vasárnap



A papság az egység ereje.



Az Egyház egységét is szolgálnunk kell. Ezt az egységet azért tudja szolgálni a krisztusi papság, mert ehhez Jézus az utolsó vacsorán buzgó imájával nyert erőt: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért könyörgök, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia”… Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”(Jn 17,9-12.23.)Azért is tudja szolgálni ezt az egységet a papság, mert ugyanazt az imádságot végzik ugyanúgy. a szentmisét, a zsolozsmát. Ők a szentségek kiszolgáltatói: ezt is egyforma hatalommal azonos rituálé szerint teszik. Egységes vezetés irányítja őket. Azonos a hitük, a tudományuk azonos alapokra épül. Amikor a zalaegerszegi esperesi kerületben lelkipásztorkodtam, annyira egységbe tartoztunk, hogy soha nem kellett központi intézkedést kérnünk, ha a szomszéd testvér megbetegedett, szabadságra ment, vagy más sürgős dolga akadt. Szépen helyettesítettük egymást. Egyformán gondolkodtunk a testvéri közösségről.

Elmélkedés a Család évében CX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CX.



Egyelőre karddal védi magát Izrael.



Mózes Ábrahám történetét hallgatta a múlt eseményei között. De az Újszövetségről talán csak annyit tudott, azoké lesz, akik a nemzetekből elfogadják Isten nagy Küldöttjét. Az előző elmélkedés befejező része akkor valósul majd meg. Addig is Isten védelme alatt állnak az izraeliták. Erről szól a jelen történet: Eljött akkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes akkor azt mondta Józsuénak: „Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen. Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával. Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig fölmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes fölemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és népét kard élével. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól! Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem: Felemeli kezét trónusán az Úr, és harcol az Úr az amalekiták ellen nemzedékről nemzedékre” (Kiv 17,9-16)