Advent második hetének szombatja

Illés ismét eljön.



2010.12.11. szombat



Négyszemközt.



„A személyes imádság pótolhatatlan, mert mindenki számára elérkezik az idő, amikor Isten négyszemközti találkozásra hívja, egy bensőséges találkozásra”. Francis Arinze bíboros alapot akar nyújtani mindnyájunknak az igazi lelkiéletre. Sokan vannak, akik mások által megfogalmazott gondolatokkal kezdik és folytatják imaéletüket. Úgy vélik, hogy azok szépen sikerült mondatok, illik ilyen remekművekkel állni a végtelenül tökéletes Isten elé. Vannak imák, amelyeket Jézus Krisztus fogalmazott meg. Ilyen a Mi Atyánk kezdetű imádság. Közösségeinkben és magánhasználatban egyaránt igen fontos imádkoznunk. Benne van az egész vallásos életünk minden lényeges mondanivalója. De nélkülözhetetlen az a beszélgetés, amikor személyesen nyilatkozom, tárulok ki Isten előtt, aki hat és félmilliárd élő embertestvér között engem személyesen ismer, én egy vagyok közülük, de olyan, akit Atyám egyetlennek gondolt ki, egyéni célt és ahhoz egyéni életutat tervezett nekem. Az ő végtelen utánozhatóságában ennek az egynek csak én vagyok megvalósítója. Csak velem tudja közölni az élettervemet, csak én tudom felelősen kimondani a tervet vállaló igent, tehát senki előre megszerkesztett imádsága nem pótolhatja az én személyes, négyszemközti beszélgetésemet Isten-atyámmal. Igen, ezt a beszélgetést úgy kell várnom, mint lelki fejlődésem legfontosabb állomását. Ajánlanom kell másoknak az egyéni imát, hogy reggelente jól tájékozódjam, hogyan tudom napom folyamán Isten igazságát jól megismernem, szeretetemet legtisztábban gyakorolnom.

Advent második hetének péntekje

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra.



2010.12.10. péntek



Neked ajánlom lelkemet.



Az emberi lelket jó felajánlani Istennek. A felajánlás lényegében a szabad akarat megnyilatkozása. Az ember értelmével megismer valami értéket, megmutatja az akaratnak, a szellemi vágyó tehetségnek. Ha az akarat mozdul, kívánatosnak tartja ama érték megszerzését, akkor elhatározza, hogy a megismert jót igyekszik megszerezni magának. Ha olyan nagy jóról van szó, amiért hosszú időre szívesen leköti magát az akarat, akkor fogadalmat tesz egy meghatározott időre, esetleg egész életére, örökre. Ilyen fogadalom, elkötelezettség a házasságkötés: mindent a házastársam boldogítására fogok tenni egész életemben. Amikor viszont az embertől Isten kér ilyen elkötelezettséget hosszabb időre, esetleg örökre, akkor nem emberi sorshoz köti magát az ember, hanem a végtelen jóakaratnak, aki nem téved és nem változik meg soha. Isten pedig nagyon értékeli az ilyen bizalmas felajánlkozást. Isten Fia isteni formájában is felajánlotta magát Atyjának: Látva az emberek keserű sorsát, hogy vétkezni tudtak az ősszülők és nyomukban minden ember ugyanúgy, de bűnétől senki megszabadulni nem tud a maga erejéből, ezért felajánlotta, hogy emberi alakot öltve, majd isteni és emberi akaratával vállalja azt a szolgálatot, amellyel minden embernek megszerezheti Istentől minden bűn bocsánatát. (Zsolt 40,7-9) Az egykor elvállalt küldetést utolsó megfontolással újra Atyja elé tárja, újra vállalja, és néhány órán belül végbe is viszi. Akit Isten ösztönöz hasonló felajánlásra, hogy magát, szabad akaratát, mindenét az Úr rendelkezésére bocsátja, hogy Isten felhasználhatja végtelen jósága szerint a szeretet céljaira, az megtiszteli Istent, megmutatja másoknak is, hogy ezt a felajánlkozást érdemes megtenni, mert a legbiztosabb utat választja, amelyen sem eltévedni, sem csalódni nem lehet.

Advent második hetének csütörtökje

Én megsegítelek - így szól az Úr, a te megváltód.



2010.12.09. csütörtök



Mindenhol otthon.



Érdekes gondolatsort olvastam.. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a zseniális meglátásra: Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, hanem ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon.
Amikor szerzetesújonc lettem, (1942), nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve megtapasztaltam, milyen az élet bizonytalan körülmények között. Sokszor tapasztaltam a Gondviselés csodáját. Aztán nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel is építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken.Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sokgyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem eléggé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”(Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

Advent második hetének szerdája

Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt.



2010.12.08. szerda



Szentek lehetünk.



Az emberek egy része megcsodálja azokat az embereket, akik a földi létben Isten kegyelmével rendkívüli erkölcsi jóságra emelkedtek, és haláluk után az Egyház a kanonizált szentek sorába emelte őket. Mai elmélkedésünk tárgya: Mi is lehetünk szentek. Próbáljuk tisztázni a fogalmat, és a magunk lehetőségének útját-módját tisztázva akarjunk is szentek lenni. Szent az Isten, mert más, mint a teremtmények. Ezt lénytani (ontológiai) szentségnek nevezzük. Ez a szentség Isten létének a tulajdonsága. A mennyországba bepillantást nyert próféták látják, hogy Isten trónja körül angyalok hirdetik állandó szolgálatként: Szent, Szent, Szent a Seregek Ura. Dicsősége betölti a mennyet és a földet” (Iz 6,3) Mivel a mi létünk teremtett lét, lényege szerint nem illeti ez a fajta szentség. Isten azonban természetfeletti ajándékával, a megszentelő kegyelemmel felemeli az embert önmaga közelébe, a természetfeletti rendbe. Ezt a kegyelmet az ősszülők lelkének teremtésekor azonnal hozzá teremtette lelkükhöz. Úgy rendelkezett, hogy akik Ádám és Éva házasságából kapják létüket, örökségként elnyerik ezt a kegyelmet. Isten eleve gyermekévé fogadott minden embert. Mivel súlyos lázadásukkal ők maguk is elvesztették az istengyermekség elvét, a Megváltó halálával szerezte vissza, és aki hisz a Szentháromságban, Jézus megváltásában és erre a hitre megkeresztelkedik, vissza is kapja, mint elvesztett örökségét. Ennek foka növelhető imádsággal, jótettekkel, szentségek felvételével. A szentség másik fajtája az erkölcsi szentség. Jó erkölcsű tett az, ami megfelel Isten parancsának. Aki tehát állhatatosan mindent Isten akaratának megfelelően cselekszik, annak az állapota az erkölcsi szentség. Mivel minden természetes emberi cselekedet csak felemelő kegyelemmel lesz természetfeletti érték, ez a szentség is elérhető Isten kegyelmével. Azok is elnyerték, akik hősiesen gyakorolták a jót földi életükben, de azok is, akik a mennyországba a kegyelem állapota révén bejutottak. Ezek között vannak sokan kiemeltek: kanonizált szentek.

Advent második hetének keddje

Keressétek az Urat,amíg megtalálható,hívjátok segítségül,amíg közel van.



2010.12.07. kedd



Fölforgató szavak.



A szolgálat a papoké, a szentbeszédeket is ő mondja, mégsem tőle, helyesebben nemcsak tőle függ a kegyelem áradása. Az előírt elmélkedésben nagyon helyesen szerepel, hogy a pap lelki érettsége és a kegyelem áradása a döntő. Vianney Szent Jánosról tudjuk ,hogy nehéz időben volt fiatal. A francia forradalom idejében tilos volt mindenféle egyházi szertartás. Súlyos büntetések követhették, ha kitudódott valami ilyen esemény. Úgy lehetett elsőáldozó, hogy szülei egy udvari épületet körülraktak búzakévékkel. Oda mentek be a pappal együtt a családtagok, és az ott bemutatott szentmisén volt az elsőáldozása. A teológiát is nehezen végezte. Az utolsó vizsga után nem is szentelték rögtön pappá. Felszentelt papként egy kicsi falut bízott rá püspöke. Teljes lelki és testi erejéből igyekezett mindent odaadni a szolgálat teljesítése érdekében. Sokat és mély áhítattal imádkozott. Böjtölt is keményen. A hét elején főzött magának egy fazék krumplit, és azt eszegette egész héten. Lassan megtelt a temploma hívőkkel. Nem győzött gyóntatni szentbeszédei után. Korának legnagyobb szónokát kérdezték meg egyszer, mi a véleménye az Ars-i plébános beszédeiről? Az a különbség kettőnk között, hogy engem meghallgatnak az emberek a Notre-Dame-ban, aztán elmennek a színházba. Őt meghallgatják, és elmennek gyónni. Tolongtak az emberek a beszédeire. Lelkesen beszélt arról, hogy Jézus Szentséges Szíve menti meg a világot. A tétel Jézustól való. Ő teljes szívvel hitte. És ez a lelkes hit ragadta meg a hallgatóit is.

Advent második hetének hétfője

Maga az Isten jön, és megszabadít minket.



2010.12.06. hétfő



Mindent egyesíteni a Szentháromságban.



Isten minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1, 26) Ennek alapvető oka az, hogy az emberszeretetre van teremtve, életének értelme önzetlenül szeretni a mellérendelteket. Az emberek önzésükkel megrontották, tönkretették Isten gyönyörű tervét, a szeretetből fakadó boldog életet. Amikor az Atya elküldte a földre egyszülött Fiát, a küldetése a szeretet helyreállítása volt Isten és ember, ember és ember között. Jézus ezt szenvedésével és kereszthalálával valósította meg: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Ezek után semmi csodálkozni valója nem lehet a gondolkodó katolikus embernek, hogy a papnak komoly feladata ezt a célt szolgálni mindent és mindenkit a szentháromságos életbe, Isten belső életébe kell belekapcsolnia. A pap folytatója Jézus művének, a megváltásnak. A megváltás első mozzanata a bűntől való megszabadítás, visszafizetése Isten ellen elkövetett bűneink adósságának. Ezt a pap a kereszthalál jelenvalóvá tételével gyakorolja, egyszerű szóhasználattal: bemutatja a szentmiseáldozatot. Aztán következik az üdvözítés mozzanata: a pap feladata, hogy Krisztus Urunk érdemeiért kegyelmeket, természetfeletti erőket, ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ezekkel ad erőt az embereknek, hogy tetteik természetfeletti, örök üdvösséget érdemlő értékké váljanak. Így a katolikus pap megjeleníti az Atyát, aki papja által ma is mindenkit erre hív és segíti bejutni az atyai házba. Képviseli a Fiút, akinek alteregója lett a papszenteléskor és a Szentlélek is általa küldi a kegyelmeket, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk drága vére árán.

Advent második vasárnapja

Tele lesz a föld az Úr ismeretével.



2010.12.05. vasárnap



Az egység két pólusa.



Az ember önmagában is kettős életet él: van anyagi testünk és szellemi lelkünk. Az anyagi test megkívánja a maga életének megfelelő gondoskodást. Rendelkezünk értelemmel és akarattal is. Ezek a szellemi folyamatokat végzik alapvetően természetünknek megfelelően, természetes síkon. Isten azonban annyira jó hozzánk, hogy kegyelmeivel felemel a maga életébe. Lelkéből nem részt ad, mert a szellemi lét nem darabolható, hanem a megszentelő kegyelem által beavat a maga életébe, és arra ad lehetőséget, hogy úgy tudjunk gondolkodni és érteni, ahogy ő látja a dolgokat. Ez gyakorlatilag a hitet jelenti. Az akaratunkat, pedig arra képesíti, hogy úgy tudjunk akarni, vagyis szeretni, mint Ő. Ebben a rövid elmélkedésben arra akarunk felfigyelni, hogy amíg a természetes síkon működik az értelmünk és akaratunk, az leköti szellemi erőinket, és vigyáznunk kell, hogy Istenatyánkkal és Fiával, Jézus Krisztussal megfelelő közösségben maradjunk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy hosszabb vagy rövidebb imával megszakítjuk szellemünk természetes lekötöttségét, és tudatosan keressük a természetfeletti viszonyt. De arra is gondolhatunk, hogy ezeket a természetes szellemi kötődéseket is tudatosan felemeljük Istenhez azzal, hogy kérjük Urunkat, mutassa meg nekünk, itt és most, hogy tudnánk a mellénk rendeltek boldogítására fordítani erőinket. Kérjük hozzá Isten felemelő és segítő kegyelmeit. Így biztosan megmaradunk kétféle életünk pólusainak egységében. Amit ajánl az elmélkedő ajánlat, hogy ha netán időnként felborul természetes és természetfeletti szellemi életünk két pólusa között az egyensúly, mert napi munkánk úgy diktálja, akkor nemcsak az esti imával, hanem magával az éjszakai pihenéssel is visszatalálhatunk természetfölötti életünk forrásaihoz. A lélek sosem alszik. Ne álomra használja éjjel az erőit, hanem tudatosan adjuk át magunkat Teremtőnknek.