Én megsegítelek - így szól az Úr, a te megváltód.
2010.12.09. csütörtök
Mindenhol otthon.
Érdekes gondolatsort olvastam.. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a zseniális meglátásra: Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, hanem ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon.
Amikor szerzetesújonc lettem, (1942), nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve megtapasztaltam, milyen az élet bizonytalan körülmények között. Sokszor tapasztaltam a Gondviselés csodáját. Aztán nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel is építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken.Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sokgyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem eléggé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”(Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése