Római Szent Mocius

Szent Mocius és Márk 

vértanúk

A szent vértanúkat megkötözve adták át Makszimián helytartónak. Ő először rábeszéléssel akarta őket rávenni a bálványáldozatra, aztán pedig halállal fenyegetőzött. Amikor az oltár elé vitték, egy gyermek állt eléjük és nem engedte őket tovább menni. A pogányok megfogták a gyermeket, és nagyon megverték. A szent vértanúk állhatatosak maradván hitük megvallásában, kardhalálra lettek ítélve. A vesztőhelyen Mociushoz sírva léptek hozzá gyermekei és felesége. Ő megtiltotta nekik a sírást. Márk levágott fejét felesége fogta fel. Vértanúságuk ideje ismeretlen.

A Szentszék pasztorális irányelvekkel segíti a kínai katolikus papságot

A Vatikán június 28-án tette közzé a kínai püspökök és papok számára megfogalmazott irányelveket a kínai állami regisztráció kapcsán.

A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását kéri a Szentszék, kifejezve közelségét és megértését a kínai katolikus közösségek helyzetével kapcsolatban, valamint konkrét lépéseket javasol, hogy a kínai papságot a regisztrálás kötelessége ne szakítsa el a Péter utódával való közösségtől.

A dokumentum a kínai papság kérdéseire válaszul született. Mi a megfelelő lépés, amikor a kormány kényszeríti őket a regisztrációra? Mit tegyenek, amikor lelkiismereti szempontból problematikus szövegek aláírására kérik őket?

A Szentszék hangsúlyozta, az alapelv most is az, hogy a lelkiismereti szabadságot tiszteletben kell tartani, senkit nem kényszerítve olyan lépésekre, amelyeket nem akar megtenni.

A Szentszék és a Kínai Népköztársaság 2018 szeptemberében aláírt ideiglenes megállapodása a püspökök kinevezéséről új fejezetet jelentett a kínai–vatikáni kapcsolatokban; egyik első és jelentős eredményeként minden kínai püspök közösségben van Rómával. A pápa visszahelyezett a teljes egyházi szeretetközösségbe nyolc „hivatalos” kínai püspököt, akiket pápai engedély (mandátum) nélkül szenteltek fel.

Ugyanakkor nem sikerült 2018-ban minden gondot orvosolni: ma az egyik legégetőbb probléma az, hogy a kínai törvények szerint minden püspöknek és papnak hivatalosan regisztrálnia kell magát a kínai hatóságoknál. Az ország számos régiójában ennek kapcsán olyan szövegeket íratnak alá a papokkal, amelyek összeegyeztethetetlenek a Katolikus Egyház tanításával; lelkiismereti vívódást jelent számukra például annak aláírása, hogy elfogadják a függetlenség elvét, vagyis hogy a kínai egyház autonóm, önállóan irányítja magát.

A mai helyzet ezzel együtt is sokkal jobb, mint például az ötvenes években, amikor Rómától elkülönülő nemzeti egyházat kívántak létrehozni. Ma, az ideiglenes egyezménynek köszönhetően, Peking elismeri a pápa jogát a püspökök kinevezésére.

A Szentszék arra törekszik, hogy a regisztráció során aláíratott kijelentések ne csupán a kínai törvényekkel legyenek összhangban, hanem a Katolikus Egyház tanításaival is, és így elfogadhatóak legyenek a papság számára. A kínai keresztény közösségek sajátos helyzetét figyelembe véve a Szentszék javaslatot tesz XVI. Benedek pápa 2007 májusában, a kínai katolikusoknak írt levele alapján. XVI. Benedek a helyi püspök hatáskörébe utalta a döntést, aki jobban ismeri a tényleges helyzetet, mérlegelni tudja a választási lehetőségeket, illetve az egyházmegyét érintő lehetséges következményeket.

Ma a Szentszék egy lépéssel továbbmegy a pasztorális irányelveket tárgyaló dokumentumban: azt javasolja, hogy a püspökök kérjék egy mondat belefoglalását a regisztráció alkalmával, mely kijelenti, a helyi egyház függetlensége és autonómiája a katolikus tanítás figyelembevételével értendő. Vagyis: politikai függetlenségről, adminisztratív autonómiáról és pasztorális önállóságról legyen szó, amellyel a világ valamennyi helyi egyháza rendelkezik napjainkban.

Amennyiben ezt az írásbeli kiegészítést nem engedélyezik a hatóságok, a regisztrálni kívánó püspök vagy pap szóban is kijelentheti ezt, egy tanú jelenlétében. Közvetlenül a regisztráció után számoljanak be a papok a püspöküknek a regisztrációról és annak körülményeiről. Akik nem tudják vállalni ezeket a feltételeket, azokat senki ne kényszerítse rá.

A dokumentum realistán szemléli a kínai katolikusok helyzetét, és segíteni kíván azoknak, akik lelkiismereti nehézségeket élnek át; tisztában van a múltbeli szenvedéseikkel, és a kínai katolikusok egységét szeretné elősegíteni.

Évközi 13. hét szerda

Évközi 13. hét szerda

Az Úr Jézus mint szeretetének egyértelmű jeleit mutatja meg Tamásnak a testén lévő sebeket. A Jézustól adott bizonyíték végtelenül felülmúlja Tamás várakozását, mert a szent sebek szemlélése nemcsak annak evidenciájába emeli az apostolt, hogy Jézus él, hanem azt is minden kétséget kizáró módon kinyilatkoztatja, hogy Jézus szeret. Ezzel Tamás azt is megtanulja, hogy az élet, a személy élete egyenlő a szeretettel, amely túléli a halált, a rothadást, az enyészetet: a szeretet erősebb a halálnál.

Az ateista legmélyebb és legkínzóbb problémája nem Isten léte vagy nemléte, hanem az, hogy milyen az Isten? Ha rádöbbenne, hogy Isten a szeretet, akkor már tudná, hogy létezik. Aki csak arra jön rá, hogy Isten van, de nem tudja, hogy ő a szeretet, az még mindig valamilyen bálvány-istenben hisz. A kinyilatkoztatásra épülő, igaz keresztény hit mindig abban való hit, hogy Isten a szeretet: „Hittünk a szeretetben.” Isten nem csupán önmagától való, örökkévaló, mindentudó és mindenható lény, hanem ő a szeretet – és az ő szent Fia, Jézus ezt a szeretetet nyilatkoztatja ki. Legtöbb értelmi nehézségünk, vallási kételyünk mögött ott rejtőzik a még nagyobb és talán meg sem nevezett problémánk: nem merünk hinni Jézusnak, Isten Fiának irántunk való szeretetében. Amikor viszont kinyilatkoztatja szeretetét, s mi Tamással együtt felkiáltunk: „Én Uram és én Istenem!”, megoldódik minden nehézségünk, s elnyerjük az üdvösségre vezető hitet.

Urunk, Jézus Krisztus, szégyenkezve valljuk meg, hogy olykor minket is elfog a kétkedés, és egyértelmű jelet, minden kétséget kizáró bizonyítékot várunk Tőled. Szent Tamás apostol közbenjárására adj nekünk, kérünk, alázatot és készséget, hogy minden rejtett bűnünket magyarázkodás nélkül megvallva Előtted elismerjük, hogy menthetetlen bűnösök vagyunk, s szent sebhelyeidben felismerve a Te irántunk való végtelen és legyőzhetetlen szereteted jeleit, készek legyünk tanúságot tenni Rólad.

Az élet igéje – 2019. július

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 10,8)

Máté evangéliumában Jézus ezt kéri a „küldötteitől”. Ő személyesen találkozott az eltévelyedett és szenvedő emberiséggel. Megesett rajta a szíve, ezért akarja megsokszorozni az apostolok által az üdvösség művét, a gyógyítást, a szabadítást. Ők Jézus köré gyűlve hallgatták szavait és küldetést kaptak, célt nyert az életük. Elindultak, hogy tanúságot tegyenek Isten szeretetéről mindenkinek.

Vajon mit kaptak ők „ingyen”, amit viszonozniuk kellene? Az apostolok Jézus szavai, cselekedetei, döntései és egész élete által megtapasztalták Isten irgalmát. Gyöngeségeik és korlátaik ellenére megkapták a szeretet, a kölcsönös befogadás új törvényét, végül pedig azt az ajándékot, amelyet Isten minden embernek nyújt: saját magát, közelségét a mindennapok útján, és fényét a döntéseikben. Ez mérhetetlen nagy, viszonozhatatlan kincs, valóban „ingyen” kaptuk. Azért kapták az apostolok és a keresztények, hogy ők is közvetítsék ezeket az ajándékokat azoknak, akikkel találkoznak.

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.”

Így írt erről Chiara Lubich 2006 októberében: „Jézus az egész evangéliumban arra szólít fel minket, hogy adjunk. Adjunk a szegényeknek, a kölcsönt kérőknek, enni az éhezőknek, még a köntösünket is. Viszonzást nem várva adjunk… Ő maga elsőként adott: egészséget a betegeknek, bocsánatot a bűnösöknek, életet mindannyiunknak. Az ösztönös, önző harácsolást Jézus a nagylelkűséggel, a saját igényeink elsőbbségét a másokra figyeléssel állítja szembe. A birtoklás kultúrájával szemben az adás kultúráját hangsúlyozza. […]

Az e havi életige segít felfedezni minden cselekedetünk értékét, a házimunkától a kerti- vagy a műhelymunkáig, a hivatali ügyintézéstől az iskolai teendőkig, a társadalmi, köz- és vallási felelősség vállalásáig. Minden figyelmes és segítőkész szolgálattá válhat. A szeretet új szemével találékonyan és nagylelkűen siethetünk mások szükségletei elé. Az ajándékok pedig körbejárnak, mert a szeretet szeretetet szül. Az öröm megsokszorozódik, mert »nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35)

Vergence, egy kongói kislány meséli: „Éhesen mentem iskolába a barátnőmmel. Az úton találkoztam a bácsikámmal, aki adott pénzt zsömlére, de aztán megláttam egy nagyon szegény embert. Rögtön neki akartam adni a pénzt, de a barátnőm szerint gondoskodnom kell magamról. Arra gondoltam, hogy én másnap kapok enni, de vajon a szegény kap-e? Így odaadtam neki a zsömlére szánt pénzt, és nagy örömet éreztem a szívemben.”

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.”

Jézus és az evangélium logikája szerint mindig azért kapunk, hogy megosszuk, soha nem azért, hogy magunknak felhalmozzuk. Ez minket is a felismerésre hív: erőt, tehetséget, képességeket, anyagi javakat kaptunk, és használjuk mások szolgálatára.
Luigino Bruni közgazdász szerint „az ingyenesség […] bármely tettünkre vonatkozhat. Ez nem »nem kerül semmibe«, épp ellenkezőleg. Az ingyenességnek nem nulla az értéke: végtelen nagy kincs, amelyre csak újabb ingyenességgel válaszolhatunk.” Az ingyenesség túlmutat a piaci, a fogyasztói és önző logikán, és megnyit a megosztás, a társas és testvéri kapcsolatok, az adás kultúrájára. A tapasztalat szerint az érdek nélküli szeretet igazi provokáció pozitív és meglepő következményekkel, mely tűzvészként terjed tova a társadalomban. Így történt ez a Fülöp-szigeteken is 1983 óta.

Akkor nagyon nehéz politikai-társadalmi viszonyok uralkodtak az országban. Egy csapat fiatal viszont megpróbált eredeti módon pozitív változást elérni: kinyitották a ruhásszekrényüket, és elővették a felesleget. Eladták a használtruha piacon, és az árából, szinte a semmiből, elindították a Bukas Palad (nyitott kéz) nevű szociális központot. Ez az ige vezérelte őket, lett a mottójuk: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 10,8) A kezdeményezéshez orvosok is csatlakoztak felajánlva szaktudásukat, és sokan mások is megnyitották szívüket és otthonukat.

Így született és fejlődött ez a széleskörű társadalmi kezdeményezés a legszegényebbek javára, mely ma is működik az ország számos városában. Legnagyobb eredménye, hogy idővel maga a célcsoport vált saját felemelkedésének főszereplőjévé. Rátaláltak emberi méltóságukra. Tiszteletteljes, szolidáris kapcsolatokat építenek, példájukkal és odaadásukkal sokakat segítenek kiemelkedni a szegénységből és felelősséget vállalni egy újfajta együttélésben saját maguk, családjuk, lakóhelyük és közösségeik, valamint az egész világ javára.

Letizia Magri

BOLDOG MÁRIA TERÉZIA LEDOCHOWSKA

BOLDOG MÁRIA TERÉZIA LEDOCHOWSKA*  

III. r., rendalapító 

(1863-1922)

Az ausztriai Loosdorfban született, apja gróf Ledochowski Antal, anyja Salis Jozefina grófnő. A hét testvér közül Terézia az első. Sokoldalú tehetsége már iskolás korában feltűnt (írói, festő, zenei, egyéb tehetségei). 22 éves koráig vallásossága nem haladta meg az átlagot. A család egyébként igen vallásos volt. Bankcsőd és más okok miatt a család 1883-ban Krakkó közelébe költözött. Itt Teréziát himlő támadta meg, ennek következtében arca elvesztette szépségét. Másnál ez tragédia lett volna, nála azonban egy új, Istennek szentelt élet kezdete lett. Visszatért Ausztriába s Salzburgban öt évig volt udvarhölgy a toscanai nagyhercegnél; fő feladata a gyermekek nevelése volt. Itt már úgy élt, mint egy szerzetes. Ferences lelkiatyja és a Ferences Mária Misszionárius nővérekkel való kapcsolata is közrejátszott abban, hogy 1888-ban a ferences III. rend fogadalmas tagja lett. A következő évben olvasta Lavigerie* bíboros felhívását az afrikai néger rabszolgák felszabadítása és védelme ügyében: ez döntő befolyással lett igazi hivatása felismerésében. Előbb írásaival (Zaida-regény, „Afrikai Visszhang”-folyóirat, levelezés, gyűjtések), majd előadások által nagy eredménnyel támogatta az afrikai missziókat, majd a segítés hatékonysága növelésére megalapította a Kláver Szent Péterről elnevezett Missziós Intézményt, melynek fő feladata az afrikai missziók anyagi és másféle támogatása, különösen a sajtó útján (propaganda és a missziók ellátása sajtótermékekkel). A társulatnak voltak kültagjai (zelátorok) és beltagjai: ezek szerzetesi fogadalmat tettek. A szerzetes társulat anyaháza előbb Salzburg közelében (Maria Sorg), majd 1902-tol Rómában volt. A római letelepedés évében az alapító anya egészségi állapota olyan volt, hogy az orvosok két évet jósoltak neki. És Isten kegyelméből még húsz évig fejtett ki nagyon aktív és eredményes munkát. Rómában sok afrikai misszionárius látogatta meg „az afrikaiak anyját.” Lemondott a földi, természetes anyaságról, s a lelki anyaság bámulatos kegyelmében részesült. 1922. júl. 6-án ért véget értékes élete. Halála előtt feltűnő öröm sugárzott arcáról. Egyesek úgy vélték, abban a pillanatban látta élete műve eredményét: az üdvözült afrikaiak sokaságát. VI. Pál avatta boldoggá 1975. okt. 19-én, missziós vasárnap.

VI. Pál boldoggá avatási beszédéből:

„Mária Terézia azok sorából való, „akikben Isten kegyelme nem volt hiábavaló”. …Szerette Krisztust, és megértette, hogy az Üdvözítő szomjúsága a kereszten a lelkek szomjúsága volt. Ezért az afrikaiak iránti nagy együttérzésből... minden erejét, egész életét az afrikai missziókért való apostolkodásnak szentelte.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Mária Teréziát kiválasztottad, hogy az afrikai nép javára új missziós társaságot alapítson, add, hogy Egyházad mindig buzgón ápolja a missziós lelkületet és hatékonyan szolgálja a népek evangelizációjának ügyét. Krisztus, a mi Urunk által.