Ferenc pápa: Az Egyház nem ülhet a babérjain, a világ útjait kell járnia Jézus örömhírével!
Június 30-án a Szentatya a vasárnap szokásos Angelus elimádkozásakor a Jézus-követés feltételeiről, minden keresztény evangelizáló kötelességéről elmélkedett. Örömét fejezte ki Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozása miatt, jó példának nevezte a találkozás kultúrájára. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangéliumban (vö. Lk 9,51–62) Szent Lukács Jézusnak az utolsó jeruzsálemi
útjáról szóló beszámolóját kezdi el. Elbeszélése majd a 19. fejezettel zárul.
Jézusnak ez a hosszú menetelése nemcsak földrajzi és térbeli, hanem lelki és
teológiai: a messiási küldetés beteljesítése felé. Jézus döntése radikális és
teljes, és követőinek hozzá kell mérniük magukat. Az evangélista három olyan
személyiséget – mondhatni hivatásesetet – mutat be, melyek egyértelműen
rávilágítanak, mi vár arra, aki mindvégig, teljesen követni akarja Jézust.
Az első
személy ígéretet tesz neki: „Követlek, bárhová mégy” (Lk 9,57). Nagylelkű! De
Jézus azt válaszolja neki, hogy – szemben a rókákkal, melyeknek van odúja, és
szemben a madarakkal, melyeknek van fészke – az Emberfiának „nincs hová
lehajtania fejét” (Lk 9,58). Jézus abszolút szegénysége. Jézus ugyanis elhagyta
a szülői házat, és lemondott minden biztonságról, hogy hirdesse Isten országát
népe elveszett juhainak. Jézus így jelezte nekünk, tanítványainak, hogy
küldetésünket a világban nem teljesíthetjük statikus módon, hanem csak úton
járva, vándorolva. A keresztény ember vándor. Az Egyház – lényegéből fakadóan –
mozgásban van, nem ül a babérjain, nyugton a maga kuckójában. Az Egyház nyitott
a szélesebb távlatokra, küldetést kapott – az Egyháznak küldetése van! –, hogy
kivigye az evangéliumot az utakra és elérje az emberi és egzisztenciális
perifériákat. Ez tehát az első személyiség.
A
Jézussal találkozó második személyt maga Jézus hívja meg, de ő így válaszol:
„Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat” (Lk 9,59). Jogos
kérés, mely a szülők iránti tisztelet parancsán alapul (vö. Kiv 20,12). Jézus
azonban azt válaszolja: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat” (Lk
9,60). Ezekkel a szándékosan provokatív szavakkal azt akarja kifejezni, hogy
Jézus követésének és Isten országa hirdetésének elsőbbsége van a legfontosabb
valóságokkal, még a családdal szemben is. Sürgősen kell hirdetni az
evangéliumot, mely széttöri a halál láncát és elhozza az örök életet, s ez a
feladat nem enged késlekedést, hanem készséget és azonnali készenlétet kíván.
Tehát az Egyház vándor, és ebben az Egyház eltökélt, sietve cselekszik,
azonnal, halogatás nélkül.
A
harmadik személyiség: ő is követni akarja Jézust, de egy feltétellel: először
szeretne elbúcsúzni rokonaitól. Ő azt hallja a Mestertől: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas Isten országára” (Lk 9,62).
Jézus követése kizárja a siránkozást és a hátratekintést, de megkívánja a
döntés erényét.
Az
Egyház, hogy Jézust kövesse, vándorol, rögtön cselekszik, sietve és eltökélten.
Ezeknek a Jézus által támasztott feltételeknek – úton levésnek, készenlétnek és
döntésnek – az értékét nem az adja, hogy egy sor „nemet” mondunk az élet jó és
fontos dolgaira. Ezzel ellentétben a hangsúly a fő célkitűzésen van: Krisztus
tanítványává válni! Ez egy szabad, tudatos, szeretetből fakadó döntés, hogy
viszonozzuk Isten felmérhetetlen kegyelmét, és nem azért, hogy önmagunkat
előléptessük. Szomorú ez! Jaj azoknak, akik azért akarják követni Jézust, hogy előléptetést
kapjanak, vagyis hogy karriert csináljanak, hogy fontosnak érezzék magukat vagy
jelentős pozíciót szerezzenek. Jézus azt akarja, hogy szenvedélyesen szeressük
őt és evangéliumát. Ez a szív szenvedélyessége, mely olyan konkrét tettekben
mutatkozik meg, amelyekkel felkaroljuk és segítjük befogadásra és törődésre
leginkább rászoruló testvéreinket. Épp úgy, ahogy ő maga is megélte.
Szűz
Mária, az úton lévő Egyház képe, segítsen bennünket, hogy örömmel kövessük az
Úr Jézust, és megújult szeretettel hirdessük az üdvösség jó hírét
testvéreinknek!
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Az
utóbbi órákban tanúi lehettünk egy jó példának a találkozás kultúrájára
Koreában. Üdvözlöm e találkozás főszereplőit, és imádkozom, hogy ez a jelentős
tett újabb lépés legyen a béke felé vezető úton, nemcsak azon a félszigeten,
hanem az egész világ érdekében.
Június
utolsó napján kívánom minden dolgozónak, hogy a nyár folyamán tudjon
szabadságot kivenni, ami saját magának és családjának javát szolgálja.
Imádkozom
azokért, akik ezekben a napokban a legtöbbet szenvedtek a forróság
következményeitől: a betegek, az idősek, azok, akiknek a szabad ég alatt,
munkatelepeken… kell dolgozniuk. Kívánom, hogy senkit se hanyagoljanak el,
senkit se használjanak ki.
És most
szeretettel köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok: családok,
egyházközségi csoportok, társulatok.
Külön is
üdvözlöm Szent Erzsébet nővéreinek csoportját és a Sartirana Lomellinából
kerékpáron érkezett zarándokokat. Látom, hogy sok lengyel van itt… Üdvözlöm a
lengyeleket! Derék emberek!
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése