Szombat húsvét 5. hetében

Szombat húsvét 5. hetében

ApCsel 16, 1-10; Jn 15, 18-21

„Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok”

A gyűlölet a szeretet ellentéte. Isten végtelen szeretet, mindenkinek és mindennek javát akarja, tehát csak szeret. Ugyanezt teszi a Fiú és a Szentlélek. Isten minden lényt azért teremtett, hogy a Szentháromság benső életén kívül is legyenek lények a semmi helyett, és ezeket Isten szeretetreméltónak, szeretnivalóknak teremtette. Isten teremtményeit arra kötelezte, hogy ők is szeressék egymást, de mindenek felett a legszeretetreméltóbbat, magát Istent. Istent szeretni annyit jelent, hogy megtartom parancsait, akarom, hogy a jóért jót kapjon tőlünk. Minden mást azért kell szeretnünk, mert Isten parancsolja nekünk: tudja, milyen értéket teremtett bennük, ezt nekünk el kell ismernünk. Isten úgy szerette az embereket, hogy öröktől fogva a mi törzsünkbe akarta beilleszteni saját egyszülött Fiát. Amikor ezt tervként az angyaloknak elmondta, nem mind fogadták örömmel, mondván, az ember kisebb érékű teremtmény, mint az angyal. Miért nem az ő természetüket veszi fel a Fiú? És fellázadtak. Mivel Isten nem volt hajlandó örök tervén változtatni, gyűlölni kezdték a lázadók az Istenatyát, még jobban a Fiút, és azt az asszonyt, aki majd a világra szüli. Megrögződtek rossz elhatározásukban, Isten, pedig örökre eltaszította őket maga mellől. Ördögök lettek. Amikor Isten megteremtette az embert, Ádámot és Évát, és gyermekeivé fogadta őket, az ördögök gyűlölték őket is. Ezért kísértette meg őket a sátán, engedetlenségükkel Istent súlyosan megbántották. Az istengyűlölők közé álltak. Jézus a megtestesülése révén tagja lett az emberiségnek. Elvállalta, hogy megváltja az embereket, megfizet az isteni igazságosságnak, így, akik Jézushoz csatlakoznak bocsánatot, nyerhetnek Megkezdődött az emberek meghívása: Jézus maga mellé gyűjtötte őket. Akik ezt a hívást örömmel elfogadták, hittek Jézusban, hogy Ő az Isten Fia (Mt 16, 16), azokat Jézussal együtt szerette az Atya is, de gyűlölni kezdte őket a sátán. Ezért mondja nekik Jézus a szeretetről szóló fejtegetése után: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tieteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem”.(18-21) Nekünk, magyaroknak különösen jólesnek Jézus szavai. Így biztosan tudjuk szenvedéseink okát: a sátán gyűlöli az Istent, különösen a Fiút; gyűlöli az Édesanyját, aki a földre szülte; és gyűlöli azt a népet, amelyet Nagyasszonyként a magáénak tart: minket, magyarokat. Ne féljünk tőle, lábát se engedjük betenni közénk! 

Péntek húsvét 5. hetében

Péntek húsvét 5. hetében

Gyermekded bizalom a hit és a keresztény élet csúcsa.

Ki tesz téged különbbé?

első rész

A missziós küldés pillanatában nem ez az öröm ragyog-e Jézus arcán, amikor azt mondja: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül." (Mk 16,15-16) Ez az öröm áriája! Tanítsátok őket hinni, remélni, szeretni, - és szenvedni is. Sorsuk az én sorsom lesz, de dicsőségemet is megosztom majd velük. „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn 16,33) Látott-e már valaki olimpiai vagy világbajnokot azért felkerülni a dobogó legfelsőbb fokára, mert előtte éveken át csak a hasát vakargatta? A győzelem mindig kemény munka, edzések végeláthatatlan sora, sokszor bizony szenvedés jutalma. Miért lenne ez másként az örök üdvösség dolgában? Szabad-e a papnak, szerzetesnek vidámnak lenni? Nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelesség. „Isten a jókedvű adakozót szereti." (2Kor 9,7) Mi, szerzetesek mindent odaadtunk Istenért, tegyük ezt úgy, ahogy Jézus a böjtöt ajánlotta:„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek,mint a képmutatók." (Mt 6,16) Mi kegyelmeket közvetítünk. E szomorú világban igen nagy szükség van a mosolygó szerzetesre, mert Isten biztatását jelenti: aki Jézus szerint Istennek él, az a boldog ember, nem a harácsoló. Különösen az örökös veszekedést, verekedést látó gyerekeknek fontos a mosolyunk. A mosolyunk ne máz-szerű mosoly legyen, hanem szívből jövő. A szív bőségéből fakadó. Jézus mondta modern kori látnoknak: az a baj, hogy a szívetek nincsen tele az én békémmel. Ha tele lenne, túlcsordíthatnátok másokra is. Merjünk tiszta, jóízű tréfákat mondani. A legnagyobb veszekedés is leszerelhető vele. Kell a vidámság. Assisi Szent Ferenc megszólított egy lehangolt testvért: Testvér, miért vagy szomorú? Ha vétkeztél, menj, gyónj meg, aztán légy vidám! Nem ok nélkül nevezték „giocolatore di Dio"-nak. Más szenttől olvastam: „Szomorú egy szent, aki szomorú". Nagy forgalmú templomban mondta egy hívő a néhány hete odakerült idős szerzetesnek: Olyan jó, hogy itt van, mert mindig mosolyog. Bárcsak az ítélő Krisztusnak is ez lenne a véleménye rólunk: olyan jó, hogy itt vagy, mert mindig mosolyogsz. 

Csütörtök húsvét 5. hetében

Csütörtök húsvét 5. hetében

ApCsel 15, 7-21; Jn 15, 9-11

„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”

Jézus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”(Zsolt 104, 14-15) Jézus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus.Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”.(8) Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus szava, pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”. (10-11)

Húsvét 5. hete szerda

Húsvét 5. hete szerda

ApCsel 15,1-6;Jn 15,1-8

„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen”

Az evangéliumnak a tegnapi szentmisékben olvasott szakaszában Jézus kezdi bemutatni, hogy megváltói küldetésének teljesítése visszaállítja Isten és ember jó viszonyát. Ennek alapja az ősbűn által tönkretett békének a visszaállítása. Az ősbűn és annak nyomában a többi emberi bűn áradása ezt addig megakadályozta, amíg az Úr megváltói szenvedése a Betlehemben megígért messiási békét ki nem virágoztatta. A mai evangéliumi szakaszban Jézus arra irányítja figyelmünket, hogy a sok évezredes békétlenség az emberek boldogságának pozitív forrásait is tönkretették. Intő példa napjainkban a távol keleti koreaiak helyzete. A két testvérnépet társadalmi és hitbeli nézetkülönbségek választották el. Hatalmas vaskerítés áll ma is ennek a szétszakított állapotnak jelzésére. Mindkét oldalon állig felfegyverzett katonák állnak szemben egymással. Meg kellene egyezni, lebontani a korlátot, aztán felépíteni az áldott békét. Úgy, ahogyan Jézus tette: saját vérét engedte kiontani, aztán odaállt szőlőtőnek, hogy a közös jólétet benne és általa tegye teljessé az erre egyedül alkalmas és elég hatékony megváltói erő. Ezért jelenti be az utolsó vacsorán: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen”. (Jn 15,1-2) Emberek saját erejükből tehát nem tudnak olyan biztos és hatékony okot, erőforrást kitalálni, amelyik elegendő és ráadásul még kelendő, kívánatos innivalót, erőforrást nyújthat. Jézus itt visszanéz a zsoltárirodalomra: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa meg az ember szívét”. (Zsolt 104,14-15) Az ezer éves zsoltárt aláírva adja Jézus a kánai menyegzőn a vízből csodálatosan átváltoztatott bort a lakodalmasoknak, hadd örüljenek az életnek, az Isten által boldogság forrásává tett házasság újszövetségi erőforrásává teszi a házasság szentségét a keresztény korra. A bort pedig saját szent vérévé változtatja át az Eukarisztiában, és ezt éppen az utolsó vacsorán adja meg, nyújtja át tanítványainak, és a többi Krisztus-hívőnek az egész Újszövetség minden tagjának. Ez minden idők hatékony, elpusztíthatatlan erőforrása lesz, mert a megtestesülés előtt a mennyországban az Atya és a Fiú közös ajándéknak gondolta ki. Nincs veszélyben ez a remek erőforrás napjainkban? Adnak a családok új papjelölteket Jézusnak? A felszenteltek pedig életük legfontosabb tennivalójának tekintik-e ezt a mennyei ajándékot naponta bemutatni és kiosztani? „Maradjatok bennem, és én tibennetek”.(Jn 15,4) „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők” (5): a hűségesek mennyei jót jelentenek, a hűtleneket le ne vágják!

Húsvét 5. hete kedd

Húsvét 5. hete kedd

ApCsel 14,19-28,Jn 14,27-31a

„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja”

Urunk utolsóvacsorai beszédéből János evangéliuma immár a második fejezetet idézi. A tanítványok már részesültek a szeretet parancsának hatalmas példájáról, amikor sorban megmosta tanítványai lábát, Júdásét is. Megmagyarázta nekik, hogy a legnagyobb parancsot, a szeretetet mindenkinek egész élete folyamán gyakorolnia kell. Mindenkivel jót kell tenni, azt a jót adni neki, amit éppen akkor és ott igényel, ahol én vagyok, és nyilván tőlem igényli, mert Isten az én kezembe tette a neki szánt adományt, és nekem kell továbbítanom. Ez néha nem könnyű feladat, úgy, mint a ház ura sem könnyen veti le dísz köntösét, és áll neki a rabszolgák munkájának, a vendégek poros lábának megmosásához. Utána ki is fejti, hogy Ő ilyen magasra emelte a felebaráti szeretet mércéjét. (Jn 13,1-14) Most pedig újabb nagy ajándékot kínál fel mindnyájuknak: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”.(Jn 14,27) Milyen békéről beszélhet Jézus? Vegyük ezt a gondolatot élete nagy jósága keretének: Amikor Jézus megszületett Betlehemben, „azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő Dávid városában. Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Elmentek sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”.(Lk 2,8-14; 16) Jézus felnőttként, harminc évesen kezdte hirdetni immár saját maga Isten békéjét, melyet neki kell megszereznie minden ember számára szörnyű szenvedései árán. Halála láttán a Szűzanyán kívül minden tanítványa fel volt dúlva, háborodva, és elvesztette a hitét. Jött húsvét hajnala, s előbb a hűséges asszonyok látták és hallották az angyalok jó hírét: Nincs a sírban a teste, feltámadott. „Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek”. (Jn 14,28-29) Állandóan együtt kell látnunk Jézus életét, halálát és feltámadását.

Húsvét 5. hete hétfő

Húsvét 5. hete hétfő

1Jn 1,5 - 2,2 - Zs 102 - Mt 11,25,-30

Jézus legyőzött minden szenvedést

Érdekes problémának tűnt számomra fiatal koromban, hogy Keresztelő János a nagy böjtölő, a tudatos messiási előfutár, aki harminc éves koráig szigorú aszkéta életet élt és akit nem ragadott meg az emberek iránta tanúsított nagyrabecsülése. Elhárította a felajánlott, megelőlegezett messiási címet. Különösen Szent János apostol és evangélista bámulta őt prófétai küldetéséért, ahogy kemény alázattal tett többször is vallomást: Nem én vagyok a Messiás! Aztán amikor Jézust a Szentháromság első megnyilatkozása végképpen igazolta előfutára előtt, a negyvennapos böjt és a sátán pimasz, három síkon is merész kísértése után visszasétált János működési helyére, első tanítványait éppen az ő rajondói közül választotta. Az útjaik aztán szétváltak. Keresztelő Szent János hamarosan Heródes Agrippa börtönébe került, és egy nagyravágyó asszony bosszújaként Heródes börtönében lelte halálát. Előtte azonban még kapott tanítványai látogatása kapcsán egy csodálatos krisztusi dicséretet. Ennek első fele János küldetésének abszolút biztos jóváhagyása volt: „Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam. Amikor azok (János tanítványai) elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, íme elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény mind ezt jövendölték. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie”. (Mt 11,4-15) Jézusa tehát megmondja az igazságot, hogy nemcsak Ő, hanem mindenki, aki hisz őbenne, nagyobb Keresztelő Jánosnál. Ezt az egész Ószövetségnek is tudomásul kell vennie. Érzi azt is, hogy János okosan ítéli meg küldetését: Ő nagyobb Mózesnél, Dávidnál, Illésnél is: de ezek mind egy egészen egyedi elbírálás szerint ítélendők: igen fontos előkészítője mindegyikük a messiási országnak, de annak még nem tagjai. Jézus csak az utolsó vacsorán köti meg az „új és örök szövetséget a saját vérében”(Lk 22,20) másnap mindenkiért meghal, aki hisz neki és megkeresztelkedik a Szentháromság nevében, az azonnal tagja lesz Jézus érdemeiért az Isten új és örök országának. Csak Jézus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária kivétel: Ő Fia érdemeiért lelke teremtésének pillanatában előre megkapta a megszentelő kegyelmet, de neki is Fia miatt adatott ez a kiváltság (előre kiváltott, megváltott). Viszont Fia megtestesülése pillanatában neki ezt már tételesen ki kell mondania: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,28-38). Keresztelő Szent János az Ószövetség legnagyobbja, mert szigorú felkészülése és előfutári érdemein kívül hat hónapos magzati korban megkapta Jézustól a megszentelő kegyelmet ő is Mária látogatása alkalmával, amit jelzett az anyaméhben örömtáncával, és édesanyja kegyelemtől megvilágosított szavai is ezt igazolják. Rajta kívül ilyen kegyelmet sem kapott senki az Ószövetség idején.(1,39-45) Figyeljünk arra a tényre is, hogy Ádám és Éva kivételek, de ők nem „asszony szülöttei”.Íme, az Emberfia, mint a lelki szenvedések orvoslója.

Húsvét 5. vasárnapja

Húsvét 5. vasárnapja

ApCsel 14, 21b-27; Jel 21, 1-5a; Jn 13, 31-33a. 34-35

„Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”

„Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne”. (Jn 13, 31) Mire céloz Jézus? Arra, hogy Júdás árulásakor benne az istenatyai szeretete kimondhatatlan nagy győzelmet arat. Júdás apostollá választásakor a világ egyik legnagyobb kegyelmét kapta Jézustól. Jézus három éven át árasztotta rá szeretetét, bár tudta, hogy a végén a férfi árulója lesz. Elhalmozta a többiekhez hasonlóan rengeteg kegyelemmel. Rá bízta a közösség kevéske pénzét, és nem számoltatta el, pedig tudta, hogy meglopja az adományokat. És most, amikor a harminc ezüst bűvöletében elmegy bejelenteni a zsidók főpapjának, hogy ezen az estén Jézus a Getszemáni kertbe vonul apostolaival, most el lehet fogni, és végre lehet hajtani rajta az elhatározott halálos ítéletet, Jézus nem mondja meg társainak, hogy ő az az áruló gazember, aki Őt ellenségei kezébe adja. Jézus ezt a szeretet győzelmének látja. Nem szabad senkit sem gyűlölnünk. És ezt új parancsként fogalmazza meg a többiek számára: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (34-35) Minden becsületes magyar igyekezett hazánk javát biztosítani az elmúlt években. 2002-ben nagy harc dúlt, ki legyen az ország tényleges vezetője. Aki addig vezetett, elismerten jól csinálta dolgát. Hazugságözön zúdult rá. Vesztett a választásokon. Millióan tüntettek mellette. Ő a záróbeszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Ők (ellenségeim) gyűlölnek minket, mi nem gyűlölhetjük őket: nekünk őket is szeretnünk kell”. Én akkor is, most is azt állítom, amit Jézus Krisztus: mondott: „Arról tudják meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”: Hozzátehetem: aki gyűlöl, az pedig az ördög tanítványa. Magánkinyilatkoztatásból tudjuk, hogy a Jelenések könyvének látomása, amelyet az Egyház ma szentleckeként olvastatott, hamarosan beteljesedik. „Én, János, új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és a tenger sem volt többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll az égből, az Istentől. Szép volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony… Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. Akkor a trónon ülő megszólalt: Íme, újjáalkotok mindent”. (Jel 21, 1-3. 5) Magánlátnokunk (Natália nővér) úgy hallotta, hogy ezt az új jézusi országot a megtért magyar nép tanítja meg az igazi szeretetre. Igyekeznünk kell új küldetésünkre felkészülni! Pál és Barnabás így öntöttek erőt a frissen megtért keresztényekbe: „Tartsatok ki a hitben, mert sok szorongattatás közepette kell bejutnunk az Isten országába”(ApCsel 14, 22) Édesanyák! Legyetek áldottak, hogy gyermekeket szültetek családotoknak és nemzetünknek! Neveljétek őket úgy, hogy Jézus szeretetében örökké éljenek!

Húsvét 4. hete szombat

Húsvét 4. hete szombat

ApCsel 13,44-52 Jn 14,7-14

„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?”

Jézus az Atyában van. Jézus nem lenne, ha az Atya nem lenne. Egyedül az Atya birtokolja az örök és végtelen isteni természetet, azt a végtelen szellemi létet, amelyet nem ajándékozott meg senki a léttel, mert önmagától való. Amely nincs összetéve lélekből és értelemből meg akaratból, mint az ember vagy az angyalok lelke, melyeknek két tehetségük van: az értelem, vagyis a szellemi megismerő tehetség és akarat, vagyis a szellemi vágyó tehetség. Istennél maga a végtelen nagy szellemi létű isteni lényeg önmagától végtelen értelmes, azaz mindentudó, és végtelenül hatalmas, vagyis mindenható. A Fiúisten az Atya pontos önismerete, tehát azonos az Atyával. Akár az Atyát látja valaki, akár a Fiút, lényegében ugyanazt a tartalmat látja. Viszont az Atya önismerete a Fiú. Aki az Atya, az nem lehet a saját Fia. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy mindketten Személyek. Lényegük azonos, az örök és változatlan, egyetlen isteni természet, amelyet az Atya ajándékoz öröktől születő Fiának, Ő meg azonnal változatlanul visszaajándékozza Atyjának. Tehát örök titok, de el kell ezt hinni, mert semmi más létezőben ezt nem tapasztalhatjuk; Titok, amely csak Istenben van. Ezt a titkot szerették volna megérteni Tamás és apostoltársai. Megmagyarázni földi fogalmakkal nem most sem tudjuk, ha látni fogjuk a mennyországban, hogy így áll a dolog, sőt van harmadik Isteni Személy is, a Szentlélek, akkor sem étjük. Ő úgy származik a két első Isteni Személytől, hogy Ő az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete, és tőlük kapja ajándékba az istenséget immár kettőjük közös birtokaként, majd kettejüknek ajándékozza vissza. Jézus egyelőre ezt az utóbbi tanítást akkor még nem közli, nem bonyolítja a hatalmas titok megismerését. A titok, mint tény ettől kezdve már ismert igazság: ismert a tény, a tény igazság, mert Jézus állítja. A Szentháromság titka azonban ésszel csak megközelíthető, de igazán megérteni sosem tudjuk, még az angyalok sem, akik teremtésüktől kezdve látják, ismerik. Mi is ismerjük a tényt, elfogadjuk igaznak, tehát el hisszük most Jézusnak, de megérteni úgy, mint sok más igazságot értünk, soha nem tudjuk. Még akkor sem, amikor a mennyországban a hittel elfogadott igazságot lelki, sőt a világ végi feltámadás után testi szemünkkel is látjuk. Ez tehát kitüntető ajándék, ez a hit. De nemcsak ajándék, hanem erőforrás is: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kérek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt”.(Jn 14,12-14)

Húsvét 4.hete péntek

Húsvét 4.hete péntek

ApCsel 13,26-33; Jn 14,1-6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”

Amikor Jézus ezt jelenti ki, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, természetesen nem a földi, egyszerű tapasztalati jelentésekre kell gondolnunk. Nálunk az út a közlekedés céljaira kijelölt, erre lefoglalt és alkalmasan kiépített része a földnek. Akkor jó az út, ha összeköti a településeket, tehát elvezet az úti célomhoz. Az útnak megfelelő vastag kő vagy betonágya kell legyen, hogy elbírja a rajta közlekedő járműveket. Ezeken kívül jelzőtáblák és útburkolati jelek tömkelege szükséges ahhoz, hogy kellő biztonsággal kijelölt céljához vezesse az utazót. Jézus a mennyország felé irányítja az embereket. A mennyország nem a csillagvilágunk része.Jézus viszont onnan jött a földre, és amikor elvégezte a megváltás nagy művét, az Olajfák hegyéről immár emberi testével együtt tért oda vissza. Mögötte az addig élt, Istent ismerő és szerető emberlelkek mérhetetlen hosszú sora repült az Atya örök, boldog országa felé. Jézus mutatta nekik az utat, az Ő végtelen ereje emelte őket, és amikor a mennyei birodalom elé érkeztek, Ő nyitotta ki annak az ősbűn elkövetése után bezárt ajtaját. Nem hiába mondta tehát az apostoloknak: „Én vagyok az út”, és „én vagyok az ajtó a juhok számára”. (Jn 10,7) Aki tehát ismergetni szeretné a mennyország útját, annak Jézust kell megismernie, törvényeit megtartania, érdemekkel –jócselekedetekkel – felszerelkeznie, különben a halála pillanatában az őt hívó, váró, felkészítő Jézus ereje nem irányítaná a mérhetetlen csillagvilágon át az emberi erővel megközelíthetetlen mennybe. Az Úr nem csak az apostoloknak mondta: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket. hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeitek az utat oda, ahová én megyek”. (1-4)Lehet Jézusnak hinni? Csak neki lehet igazán. Ő mindent tud, mindent olyannak tud, amilyen. Nem lehet becsapni sem. Amikor már nem élt a földön, apostolát egy házaspár be akarta csapni az eladott földjük árával. Jézus figyelmeztette erre Pétert, aki még egyszer megkérdezte a jóságukkal dicsekvő férjet: Annyit adtok, amennyit akartok, de az igazság nagyon fontos! A férj újra hazudott. Péter rákérdezett: „Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt”.(ApCsel 5,4-5) A később érkező feleség ugyanúgy hazudott, ugyanúgy meghalt. Élnek köztünk nagy hazudók, akik állandóan mosolyogva, szégyentelenül hazudnak. Ők az ördög atyától valók, mondja Jézus (Jn 8,44) Nagy a félelmem, hogy igen sokan eltanulják tőlük, Boldogok, akik megtalálták Jézust. Jézus mondta tanítványainak: „Amit egynek, a legkisebbnek is tesztek, nekem teszitek”. Minden házban ez lenne a legbölcsebb nevelő módszer.