Szent Mária Magdolna bűnbánó tanítvány

Megkeresem, akit lelkemből szeretek.



2011.07.21. péntek



Mindent egyesíteni a Szentháromságban.



Isten minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1, 26) Ennek alapvető oka az, hogy az emberszeretetre van teremtve, életének értelme önzetlenül szeretni a mellérendelteket. Az emberek önzésükkel megrontották, tönkretették Isten gyönyörű tervét, a szeretetből fakadó boldog életet. Amikor az Atya elküldte a földre egyszülött Fiát, a küldetése a szeretet helyreállítása volt Isten és ember, ember és ember között. Jézus ezt szenvedésével és kereszthalálával valósította meg: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Ezek után semmi csodálkozni valója nem lehet a gondolkodó katolikus embernek, hogy a papnak komoly feladata ezt a célt szolgálni mindent és mindenkit a szentháromságos életbe, Isten belső életébe kell belekapcsolnia. A pap folytatója Jézus művének, a megváltásnak. A megváltás első mozzanata a bűntől való megszabadítás, visszafizetése Isten ellen elkövetett bűneink adósságának. Ezt a pap a kereszthalál jelenvalóvá tételével gyakorolja, egyszerű szóhasználattal: bemutatja a szentmiseáldozatot. Aztán következik az üdvözítés mozzanata: a pap feladata, hogy Krisztus Urunk érdemeiért kegyelmeket, természetfeletti erőket, ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ezekkel ad erőt az embereknek, hogy tetteik természetfeletti, örök üdvösséget érdemlő értékké váljanak. Így a katolikus pap megjeleníti az Atyát, aki papja által ma is mindenkit erre hív és segíti bejutni az atyai házba. Képviseli a Fiút, akinek alteregója lett a papszenteléskor és a Szentlélek is általa küldi a kegyelmeket, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk drága vére árán.

Elmélkedés a Család évében VIIICC

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIIICC.



Dávid kijózanítja Sault.



„Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején, - jó messze úgyhogy naygy távolság volt közöttük -, és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: Nem felelsz, Ábner? Ábner megkérdezte: Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt? Azt mondta erre Dávid Ábnernek: Nemde, te férfi vagy, és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből, hogy megölje a királyt, uradat! Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nos,nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!? Ekkor Saul megismerte Dávid hangját, és azt mondta: Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid? Azt mondta erre Dávid: Az én hang lom ez, uram király. Majd azt mondta: Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van a kezemben? Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mdert elűznek engem, hgy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: Eredj, szolgálj más isteneknek! Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben. Saul ekkor így szólt: Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, miveél életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam! Ám Dávid így felelt: Íme, a király dárdája, jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át! Az Úr pedig majd megfizetg kinek-kinek az ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr kezembe adott ma téged, s én nem akartam kezemet kinyújtani az Úr fölkentje ellen. Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni! Erre Dávid elment a maga útjára. Saul pedig visszatért a maga helyére”(1Sám 26,13-25)

Brindisi Szent Lörinc egyháztanító áldozópap

Az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sinai hegyre.



2011.07.21. csütörtök



Mindenhol otthon.



Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a meglátásra. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”. (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

Elmélkedés a Család évében CIXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIXC.



Az ellenségszeretet főpróbája.



„Ám a zifbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik. Felkerekedett erre Saul és lement Zif pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zif pusztájában. Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába, kémeket küldött ki s megtudta, hogy valóban odajött. Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Abner, Nér fia aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik, Dávid szólt a hetita Abimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, s megkérdezte: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? Azt mondta erre Abisáj: Én lemegyek veled. Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták, dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt. Ábner és a nép pedi aludt körülötte. Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: Kezedbe adta ma Isten ellenségedet; nos hát hadd szegezzem a dárdával a földhöz csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges. Ám Dávid azt mondta Abisájnak: Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr fölkentje ellen büntetlenül? Majd azt mondta Dávid: Az Úr életére mondom: Akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie s ott kell elvesznie, én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr fölkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van, meg a vizeskorsót és menjünk. Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk”(1Sám 26,1-12)

Antiochiai Szent Margit vértanú szűz

Én hullatok nektek kenyeret a mennyből.



2011.07.20. szerda



A Lélek visszavisz az igazi értékhez.



Nekem olybá tűnik, hogy az emberiség nagy része azt hiszi, hogy nincsen szüksége Istenre. Az esze működik, rájön arra, hogy rengeteg lehetőség adódik mindabból, ami rendelkezésünkre áll. Játszani kezd tehát ezekkel a felfedezésekkel. Elgondolkodik: tudna sokkal igényesebb munkát is végezni, mondjuk világot teremteni. Erre nekiáll, felforgatja amit készen kapott, tönkreteszi, és csodálkozik. Lehetetett volna mást is teremteni, mint amit a kinyilatkoztatás szerint Isten ténylegesen megteremtett. Ugyanebből a forrásból azt is megtudjuk, hogy Isten millióféle egészen más fajta, más rendszerű, más célú világot teremtett volna, Sőt! Isten ezt öröktől fogva percenként újra meg tudná tenni. De minek? Ezt az egyet sem tudta az emberiség tökéletesen kiismerni hosszú megléte alatt. Minden születő élet elégtelen ahhoz, hogy ezt a világot igazán kiismerje és kiélvezze. Azután pedig az életünk megszakítás nélkül folytatódik a mennyországban, ahol Isten végtelen szépségéből örökre megunhatatlanul mindig újat láthatunk. Isten megmondta ennek a világnak a teremtése során utoljára teremtett lénynek, az embernek: férfinak és nőnek teremtettelek. Ismerj meg és élvezz minden igazságot, szépséget jóságot! Aztán mindezt az élményt oszd meg másokkal. Minden férfi válasszon ki egy nőt, akivel önmagát is meg tudja osztani. Ketten közös kincseiket osszák meg életük titokzatos továbbadásával kezdve új emberi lénnyel, akit ők hoznak létre Istennel karöltve. Világra szülve közöljék vele, amit csak lehet. Tanítsák meg bámulva figyelni a világ kész örömeit. Tanítsd meg arra, hogy boldog csak akkor lehet, ha életében mindent mások boldogításáért tesz.Minden más esztelen időpazarlás lesz saját ítéleted szerint.

Elmélkedés a Család évében CXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXC.



Az igazi barátság tart az apai harag ellenére is.



„Eljött az újhold napja és a király lakomához ült. Amikor eljött az újhold másnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, se ma a lakomára? Jonatán erre azt felelte Saulnak: Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe. Azt mondta: Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban. Megharagudott erre Saul Jonatánra, és azt mondta neki: Te férfit önként magadhoz ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére? Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, és hozasd ide hozzám, mert halál fia! Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: Miért haljon meg? Mit követett el? Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztül döfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot. Éppen azért Jonatán dühödt haraggal fölkelt az asztaltól, és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerit kiment egy kis fiúval a mezőre. Ő felszedte Jonatán nyilait, s visszavitte urához. Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: Eredj, vidd be a városba. Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt délfelé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid. Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: Eredj békességgel! Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között az álljon mindörökké” (1Sám 20,24b-42)

Ifjabb Szent Makrina vértanú

Izrael fiai szárazon mentek át a tenger közepén.



2011. 07.19. kedd



Szíven találó szavak.



Valóban célszerű a rövid beszéd, ha az emberek vagy nem tudják, vagy nem akarják befogadni a krisztusi tanítást. Jézusnak is voltak rövidebb tanításai. Általában azonban azt amit meg akart magyarázni, annak megadta a módját. Kovács Sándor egykori szombathelyi megyéspüspök mesélte el a következő esetet. Előző állomáshelye a kecskeméti nagytemplom volt. Mint plébános jól ismerte a környező tanyavilágot is. Tudta, hogy az embereknek ritkán van idejük a sok munka miatt hosszú kilométereket gyalogolni a városba. De nagyböjtben minden héten egyszer bementek a kecskeméti öreg templomba misére és szentbeszédet hallgatni. Oda is adott több kéziratot olvasni. Megadta a módját: észhez és szívhez. szólóan beszélt. Szerették nagyon. Egy alkalommal a fiatal káplán végezte helyette a szentmisét. Mindössze negyed órát beszélt. A hallgatóság felzúdult: Tisztelendő úr! Mi órák hosszat gyalogolunk ide és ugyanannyit vissza, hogy hallgassuk a Krisztus szenvedését. Ne szúrja ki a szemünket ekkora beszéddel! Nem hiszem, hogy a vasárnapi misén feltétlenül öt-tízperces prédikációkkal kellene dicsekednünk. A mai világban, amikor semmi vagy minimális hitoktatással indultak neki a gyerekek a közép és felsőoktatásnak, úgy tapasztalom, hogy egy-egy szentírási szakaszt kellően kifejtve csak örömöt szerezhetünk annak, aki a vallási ismereteit is fejleszteni kívánja.

Elmélkedés a Család évében CLXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXIX.



„A biztos barát a bizonytalanságban ismerszik meg”.
(Római közmondás)



Sorsa bizonytalan, Dávid nagyon aggódik. „Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre! Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram, Izrael Istene! Ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, s nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra, akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, az Úr legyen veled, miként apámmal volt. De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam, ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, ha az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein. Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt, mint saját lelkét, úgy szerette. Aztán azt mondta neki Jonatán: Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged. Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, s ülj le az Ezel nevű kő mellé. Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat. Ha azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket! – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom. Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak túl vannak rajtad, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged. Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké! Dávid erre elrejtőzött a mezőn”(1Sám 20,11-24a)

Anjou Szent Hedvig királynő

Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket.



2011.07.18. hétfő



Lámpás mindenkinek.



„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit Tenni napul megtört életem árnya fölé. (Vörösmarty Mihály) a nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába. Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescóhoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.

Elmélkedés a Család évében CLXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVIII.



Jonatán újabb mentési kísérlete.



„Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: Mit követtem el? Mi a vétkem s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör? Ő azt mondta neki: Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni! Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék! Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól. Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Bármit mondasz nekem, megteszem neked. Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig. Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nem nemzetségének. Ha ő erre azt mondja: Jól van, akkor békessége lesz szolgádnak. Ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem. Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal, az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz. Azt monda erre Jonatán: Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam. Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat fog mondani rólam? Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre. Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram Izrael Istene, ha megtudom”(1Sám 20,1-12)én magam.

Nagy kímélettel vezetsz bennünket: a bűn után időt adsz a bűnbánatra.



2011.07.17. vasárnap



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Aztán elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanító rendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők kezdeményei. Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)

Elmélkedés a Család évében CLXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVII.



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Aztán elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanító rendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők kezdeményei. Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)