Elmélkedés a Család évében CLXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXIX.



„A biztos barát a bizonytalanságban ismerszik meg”.
(Római közmondás)



Sorsa bizonytalan, Dávid nagyon aggódik. „Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre! Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram, Izrael Istene! Ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, s nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra, akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, az Úr legyen veled, miként apámmal volt. De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam, ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, ha az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein. Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt, mint saját lelkét, úgy szerette. Aztán azt mondta neki Jonatán: Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged. Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, s ülj le az Ezel nevű kő mellé. Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat. Ha azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket! – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom. Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak túl vannak rajtad, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged. Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké! Dávid erre elrejtőzött a mezőn”(1Sám 20,11-24a)