Elmélkedés a Család évében CLXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVIII.



Jonatán újabb mentési kísérlete.



„Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: Mit követtem el? Mi a vétkem s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör? Ő azt mondta neki: Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni! Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék! Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól. Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Bármit mondasz nekem, megteszem neked. Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig. Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nem nemzetségének. Ha ő erre azt mondja: Jól van, akkor békessége lesz szolgádnak. Ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem. Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal, az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz. Azt monda erre Jonatán: Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam. Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat fog mondani rólam? Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre. Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram Izrael Istene, ha megtudom”(1Sám 20,1-12)én magam.