Szent Willibald bencés apát

Azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.



2011.07.07. csütörtök



Mária, egészen Isten Igéje.



„Mária, egészen Isten Igéje”. Szent János evangélista ugyanis egyetlen nagybetűs Igéről beszél: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél”. (Jn 1, 1) Igen, az Ige kezdettől fogva születik az Atyától, amikor az Atya öröktől fogva önmagától birtokolja a teljes, végtelen nagy, tökéletes istenséget: értelmet és akaratot. Az Atya önmagát kimerítően, tökéletesen megismeri. Ez a tökéletes, végtelen isteni önismeret a 2. isteni Személy. Az Atya nemcsak tökéletesen ismeri, de ugyanígy ki is mondja önmagát: Szó, Ige (Logos, Verbum). Ez a szó szoros értelmében tehát csak a Fiúra vonatkozik. Akkor kizárólag nagymértékű gyermekded rajongás adta Chiara Lubichnak tollára és asztalunkra ezt a bámulatos kijelentést? Igaz, meghökkentő első olvasatra, de amikor először mondták ki hittudósok, hogy Mária Istenanya, sokakban az is elképedést okozott. De ha okosan gondolkodunk, mégis igaz ez is, hiszen nem azt mondjuk vele, hogy Mária Jézust Istennek szülte, vagyis hogy azért Isten, mert Mária megszülte, hanem azt jelenti: Mária Jézus emberi testét szülte a Szentlélek erejéből, emberlelkét a Szentháromság teremtette, és odaajándékozta ezt az új emberi természetet az örökkévaló Fiúistennek. Ő elfogadta, isteni természete mellé kapcsolta örökre. Amikor pedig Mária véréből felépült külső emberi életre alkalmassá ez a kis test, Mária együtt szülte a Testet, a Szentháromság teremtette Emberlelket és Birtokosát, az Isteni Személyt. Ezeket elválasztani elvileg sem lehet, tehát Mária joggal mondható Istenanyának, a frigynek szent szekrénye hasonlat is kiváló: annak borítólemezén ragyogott a „kebód Jahveh”, Isten dicsősége, benne volt a törvény, Áron kivirágzott vesszeje és egy tál manna. Máriában maga Jézus tündökölt, a Fiúisten. Mária, pedig a szülés után is hordozta nemcsak Jézus emlékét, hanem az újabb kinyilatkoztatásokat is, amelyeket élete folyamán kapott. A „Választottak gabonája, Lelkünk édes, dús mannája” (Ho 141, 1) is minden bizonnyal napi vendége volt.

Elmélkedés a Család évében CLXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVII.



Sámuel királlyá keni Dávidot.



„Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, és gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt. Azt mondta erre Sámuel: Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl! Azt mondta erre az Úr: Vigyél magaddal egy borjút a csordából, és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra, és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, és kend föl azt, akit majd mutatok neked. Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei, és eléje mentek, és megkérdezték: Békés-e a jöveteled? Ő azt mondta: Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést, és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot. Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje? Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, és termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti. Erre Izáj odahívta Aminádábot és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: Ezt sem válsztotta az Úr. Erre Izáj Simát vittem oda, de őróla is azt mondta: de őróla is azt mondta: Ezt sem választotta az Úr. Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak. Ezek közül nem választott az Úr! – Majd azt mondta Sámuel Izájnak: Ez az összes fiad? Ő azt felelte: Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti. Azt mondta erre Sámuel Izájnak: Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön. Érte küldött tehát és elhozatta. Vörös volt, szép szemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az. Erre Sámuel vette az olajos szarut, s fölkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán fölkelt, és elment Ramatába”. (1Sám 16,1-23)

Goretti Szent Mária vértanú szűz

Testvérünkért bűnhődünk, mert láttuk az ő nyomorúságát, de nem hallgattunk rá.



2011.07.06. szerda



A keresztség szentsége az első és legszükségesebb szentség, amely az eredeti bűntől és a keresztség előtt elkövetett minden más bűntől megtisztítja és megszenteli az embert, az Atya gyermekévé, a Fiú testvérévé és a Szentlélek templomává teszi az embert.Ez a keresztség szentségéről szóló alapvető tanítás. Régen, Jézus előtt volt más fajta keresztség : Keresztelő Jánosé, amely csupán annak a jelzése volt, hogy elhiszem a Messiás jelenlétét a földön, és a kedvéért bűnbánatot tartok. Ezt ő maga is elmagyarázta: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek”. (Jn 1,26) Másutt ezt olvassuk: „János így szólt mindnyájukhoz: Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani . Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket”. (Lk 3,16)
Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam

Elmélkedés a Család évében CLXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVI.



Saul elvesztette Isten kegyét.



Amikor Sámuelé odaért Saulhoz, azt mondta neki Saul: Áldjon meg téged az Úr! Teljesítettem az Úr szavát! Ám Sámuel azt mondta: Hát micsoda juhok bégetése az, amely a fülembe hatol, s miféle marhák bőgése az, amelyet hallok? Azt mondta erre Saul: Az amalekitáktól hozták őket, a nép ugyanis megkímélte az aprójószág és a szarvasmarha legjavát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek, a többit azonban megöltük. Azt mondta erre Sámuel Saulnak: Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr az éjszaka. Ő így szólt: Beszélj! Azt mondta erre Sámuel: Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek a fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent föl téged. Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek. Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt? Azt mondta erre Saul Sámuelnek: Hiszen én hallgattam Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött. s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban. Azt mondta erre Sámuel: Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért tehát az Úr is megvetett téged, hogy ne lég tovább király”(1Sáűm 15,13-23)

Egyházmegyei zarándoklat Báta 2011.

Egyházmegyei zarándoklat és
Szent Vér búcsú
2011. július 9.
Báta


Az Egyházmegye püspöke Dr. Udvardy György reggel hat órakor zarándokok társaságában indul gyalogosan Bátaszékről Bátára a vasúttöltésen, vagy ahogy a Bátaiak mondják Középrétnek. A bátai hívek a falu központjában található hősi emlékműnél csatlakoznak a hívekhez. 9 órától Rózsafüzér imádság kezdődik a Szent Vér templomban a tizedek között énekkel. 10 óra 30 perckor kezdődik majd az ünnepi püspöki szentmise, körmenet, majd szentségimádás következik. Negyed háromtól Szent Vér litánia, majd keresztút Báthory László emlékére. Több, mint ezer zarándok érkezését várja egyházközségünk.

Római Szent Zoé özvegy vértanú

Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.



2011.07.05. kedd



Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma.



Jézus sokat imádkozott az utolsó vacsorán azért, hogy a tanítványai egy legyenek, ahogyan Ő és az Atya is egy. Az isteni személyek egysége gondolkodásban és akarásban természetesnek mutatkozik a maguk szentháromságos benső életében, hiszen ugyanazzal az egyetlen végtelen értelemmel rendelkeznek és azzal az egyetlen végtelen akarattal akarnak, ami az istenséget, más szóval az isteni természetet jelenti. Egészen más a helyzet az értelmes teremtményekben. Az ő értelmük nagyon is véges. A valóságnak csak részletét ismeri meg, csak azt érti. Ezért ha ketten vagy többen vannak együtt Jézus hívei, nem olyan egyszerű dolog egyetérteni, hiszen ki tudja, a másik értelme a megismerendő valóság melyik csücskénél tart, és azt a csücsköt is milyen pontosan ismeri. Ezért olyan óriási ajándék, amit Jézus kifejezetten annak is ígért: „Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,19-20) Jézus tehát külön kegyelemmel lép ilyenkor közénk, és teremti meg az egységet gondolatban és akarásban. Most döbbenek rá, miért nem tud nem tízmillió, de két vagy három magyar sem egyetérteni. Mai naptól kezdve meg kell sokszoroznom a magyarok egységéért végzett imámat.

Elmélkedés a Család évében CLXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXV.



Isten az élet és halál ura.



Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát. Ezt üzeni a Seregek Ura: Megemlékeztem mindarról, amit az amalekiták Izraelen elkövettek, hogy miként álltak ellene az úton, amikor feljött Egyiptomból. Most azért eredj, és verd meg az amalekitákat, s pusztítsd el mindenüket: ne kíméld őket,s meg ne kívánj holmijukból semmit sem, hanem ölj meg férfit s asszonyt, gyermeket és csecsemőt, szarvasmarhát s aprójószágot, tevét és szamarat egyaránt. Erre Saul hadba szólította a népet, s megszámlálta őket, miként a bárányokat; kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt. Amikor aztán Saul az amalekiták városáig jutott, lesbeállt a völgyben. Majd azt mondta Saul a kenitáknak: Menjetek, távozzatok, s költözzetek ki az amalekiták közül. hogy pusztulásba ne találjalak sodorni titeket közöttük, noha ti irgalmasságot cselekedtetek Izrael valamennyi fiával, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre aztán eltávoztak a keniták az amalekiták közül. Saul pedig megverte az amalekitákat Hevilától egészen addig, ahol az Egyiptommal szemben levő Súrhoz jut az ember, Agágot, az amalekiták királyát elevenen elfogta, az egész népet pedig kardélre hányatta. Ám Saul és a nép megkímélte Agágot meg az aprójószág és szarvasmarha legjavát, a juhokat és a kosokat, és mindazt, ami szép volt. Nem akarták elpusztítani, hanem csak azt pusztították el, ami silány és megvetendő volt. Ekkor az Úr szózatot in tézett Sámuelhez, mondva: Bánom, hogy királlyá tettem Sault, mert elhagyott engem, s nem hajtotta végre szavamat. Elszomorodott erre Sámuel, s egész éjszaka kiáltott az Úrhoz. Amikor aztán éjszaka felkelt Sámuel, hogy reggel Saul elé menjen, hírül hozták Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe ment, s diadalívet emelt magának, s aztán megfordult, tovább ment, s lement Gilgálba. Odament tehát Sámuel Saulhoz, miközben éppen egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak az amalekitáktól hozott zsákmány legjavából” (1Sám15,1-12)